Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-23 / 4. szám

26 VADÁSZ- ÉS YERSEXY-LAP. JANDÁR 23. 1879. ság kb. 4000 m. Oly lovak, melyek az idén vagy tavaly 1000 frt értékű vagy nagyobb versenyt nyertek, kizáratnak. Oly lovasok, kik nyilvános versenyt még nem nyertek, 2% kii. könyitést nyernek a határozott teherből. A terhek meghatározása után egy Reiter-club akadályverseny nyertese 3 kii. többet visz. — A nyertes ló 2000 írtért club tag által követelhető. Ha többen ígérnek ennyit, ugy àrveréâ lesz, s a többlet az egylet pénztárába folyik. Ha csak egy ló járja körül a pályát, ugy tulajdonosa csak az első pénzdíj felét kapja. A tételek és bánatok a club pénztárába folynak. Tét 10 frt o. é. Fuss v. fizess. Nevezési zárnap 3 héttel a verseny előtt az illető hely titkárságánál.*) A terhek közlése 10 nappal a verseny előtt. Ménes- és g;yep=uid<mságQk, Roland Graeme eredeti angol sárga csődör 6 esztendős, ap. Sydmonton a. Housemaid — Stockwelltöl ; 16 markos correct, nagyszabású ló (1875-ben az angol Derbyben indult) eladó vagy a jövő hágatási idényre bérbe adandó. Kívánságra bővebben felel e lapok szerkesztője. Prince Paris a maga éveiben a 1 gfár.idhatlanabb versenylovak egyike, az idén ia Zsibón (vasútállomás Csúcsa) fedez, 80 írtjával ; azonban 1200 írtnál nagyobb dij nyertesét, vagy ilyennek anyját fele árért; 2000 írtnál nagyobb dij nyertesét vagy ilyennek anyját ingyen. @r§zág@s Gèten^észtés» A lótenyésztés jövedelmének emeléséhez ! A jelen időben midőn lapjaink nagyobb része annyit foglalkozik a lótenyésztés emelésével, csodálkozom, hogy azon sok jó tanács mellett, melyet nap-nap után olvasunk, senkinek nem jutott eszébe megpendíteni egy oly eszmét, mely által lótenyésztésünket nemcsak a külföldre való kivitellel, ha*) A t. verseny-titkárságok felkéretnek, hogy a nevezéseket elzárás után mindjárt küldjék be a Reiterclub titkárságához, Bécs, Opern-Ring 9. ff á @ 2 Vad-élet a Rocky Mountains alján. (A »Chasse illustrée«, után. *) I. Lakásom a Rio Grande (Rio Bravo) hegysége tövében, a Leone folyam meredek partján, — mely Észak-Amerika nagy folyamának keleti egyik mellékágát képezi, — feküdt. Körülbelöl 5 méter magas, franczia modorú kerités környezte ezt három oldalról, melynek szögletein két kinyúló erőditvényt alkalmaztam, hogy azoktól, az indiánok által való megtámadtatás esetében, a keritést jobbról-balról könnyebb szerrel lehessen megvédeni. Délnek végtelen zöld sik terült, hullámzatosan akár a tenger, a meddig a szem ellátott ; északnak, mértföldnyi távolságra a titokszerü, *) Ez érdekes közleményeket egy a világgal meghasonlott kedélyű férfi irta, ki hazáját odahagyva, tizenhat évig járt szerte mindenfelé, egész az indiánok területének legszélső határáig, szórakozást keresve lelkének a küzdelmek és veszélyek minden nemében. nem a belföldi eladások által is lehetne emelni, az által, bogy a kormány segédkezet nyújtana a tenyésztőknek arra, miszerint lovaikat egyenesen és első kézből, a hadsereg számára eladhassák. — Ezt oly módon vélném elérhetni, hogy épen иду mint a mén-bevásárlásnál, vegyes bizottságok küldetnének a hadsereg lósziikségletének beszerzésére. Ha néha egy ménért távol vidékről jön össze a küldöttség, — mért ne lehetne épen ugy előleges hirdetések által nagyobb községekben összpontosítani az eladó és remondáknak szánt lovakat, hol azokat egy e végre kirendelt vegyes bizottság megvizsgálná s esetleg megvenné. Erre azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy igy az alkudozásokkal sok idő telnék el. — Nézetem szerint részint a hosszas alkudozások kikerülése végett, részint pedig a könnyebb ellenőrzés végett : a nagyság után meghatározott árt lehetne megállapítani, és igy alkunak helye nem volna, s a bizottságnak feladata csupán az lenne, hogy a lovakat megvizsgálná, vájjon azok alkalmasak-e vagy sem ; az árakat a mérték határozná meg. Igaz ugyan, hogy néha egy kisebb ló többet ér mint a nagyobb, de ez szerintem csakis egyeseknél áll, kik a lovakat különböző czélokra használják ; nem ugy az államnál, mely a lovat csakis egy czélra t. i. katonaira használja ; és itt, ha a ló különben alkalmas, nem jöhet annak szebb nyaka vagy feje tekintetbe. Az eladó ez által nincsen kényszerítve lovát odaadni, lia pedig körülményei olyanok, hogy lovát el kell adnia, akkor ő se vegye túlságos tekintetbe lovának szépségét, vagy annak ösmert jóságát. Ez által legalább eleje lenne annak véve, hogy a tenyésztő, ki rá van szorulva lovát eladni, ne lenne kénytelen azt lókereskedőknek 100—120 frtig eladni akkor, midőn ez talán pár órával később 250—350 írtért adja át a lósoroló bizottságnak. Talán igy a tavaszon egy kísérletet lehetne tenni, s én azt hiszem, hogy az eredmény ugy a kormányra, mint a tenyésztőkre egyaránt jónak fogna bizonyulni ; s ^ez által ugy a lótenyésztés, mint az egyesek adóképességo nagy mértékben lenne előmozdítva. Brezovay Sándor. (A hevesmegyei lótenyészbizottmány egyik buzgó tagja által a fentebbiekben újra megpendített eszmét, országos lótenyésztésünkre nézve igen fontosnak tartjuk ; és ezélszerü kivitelét e lapok hasábjain már régebben sürgettük. Tudomásunk szerint a földmivelésügyi ministerium már több Ízben indította meg az ezirányu tárgyalásokat a közös hadugyministeriummal, de mindeddig nem szűzies őserdők sötétlettek. Észak és nyugat felé semmiféle polgáriasult szomszédságom nem volt; dél és kelet felé pedig a legközelebbi telepitvéuy uyolezvan angol mértföldnyire esett. Az én kis helyőrségem csupán három szál emberből állott, kik megoszták egymás közt a muukát, mi a földmivelésböl, a paripák és igáslovak gondozásából s távollétem alatt lakásom oltalmazásából állt. A vadászatot s kis telepem élelmezését én vállaltam magamra s esak akkor segítettem embereimnek, lia a körülmények szükségképen kívánták. Minden reggel odahagytam kis erődömet, derék ebem »Tom« és »Cézár« telivér paripám társaságában, vagy a prairiekre vagy a Rio Grande hegységeibe rándulva ki. Gyakran messze eltávoztam lakásomtól vadászit közben, úgyhogy napokig sőt olykor hetekig sem tértem vissza. Ha ilyenkor az est beállt, kerestem magamnak nyughelyet valamely fris forrás közelében, hol a puha pázsit-ágyon kipihentem magamat az elmúlt nap fáradalmaitól. A gondviselés intézkedni látszott arról, liogy az eltikkadt vándor az árnyas magnolia-fák árnyékában üditö enyhet találhasson. Különös előszeretettel viseltettem e menhelyek egyike iránt, mely nem távol a hegységtől, s lakásomtól körülbelöl tizenöt kilométernyire feküdt, két oly mély tó között, melyeknek fenekét harvolt kellő sikere. Két év előtt tétetett ugyan Gömörmegyében egy kisérlet — de meglehetősen eredménytelenül. Az ottani lótenyészbizottmány kezdeményezése folytán, a budapesti katonai lóavató-bizottság kiment ugyan Rimaszombatra s a megye egyéb helyeire is, hová a lótenyészbizottmány összegyüjté az eladó remond lkat, de a bizottság összesen csak néhány darabot talált alkalmasnak, s igy a vásárlás meglepően csekély mérvű volt. Miért ? Azt legilletékesebben Farkas Ábrahám Gömörmegye kitűnő lótenyészbizottsági elnöke mondhatná meg; s remélljiik nem is késend az ujabbi felvilágosítással, mert az első kisérlet meghiúsulásának okai, tudomásunk szerint igen különös világot vetnek bizonyos körök felfogásár i с kérdésben. A hadseregnek béke idejében és évenként mintegy 4000 darab lóra van szüksége, mely túlnyomóan kereskedők és szállítók utján szereztetik be — a helyett hogy az egész haszon tenyésztőink igyekezetét jutalmazná. Nem csekély előny volna tehát a közvetítés kizárása vagy legalább megszorítása. Mi az ügy kedvezőtlen állásának főokát a személyes érdekeken kivül főleg és első sorban a pótlovazásra nézve fenálló helytelen rendszerben s ennek folytán a katonai körök idegenkedésében véljük feltalálni. Ennek megváltoztatására kell törekednünk ; de addig is lehetséges az ügy előmozdítása több irányban, — mire nézve nézeteinket legközelebb részletesen elő fogjuk adni.) Szerk. Az első párzás befolyásáról, vagy is az „Infectió"-ról. Tisztelt Szerkesztő ur ! Egy találkozásunk alkalmával emlitést tett előttem egy czikkröl, mely becses lapjának közlés végett beküldetett, és a melyben a tenyésztői értelemben vett infectióról beszélt vagy azt csak megemlitette a czikk tisztelt szerzője. Ezen alkalommal Szerkesztő ur megszóllitott, hogy ezen kérdést, ezen már sokszor facsart czitromot, kézbe véve : az infectió feletti nézeteket ismertetném meg becses lapja hasábjain. Ezen fölhívásnak a következőkben próbálok megfelelni, de előre is kinyilatkoztatom, hogy uj levet, legföljebb néhány szerény csöppet, fogok a kérdéses czitromból sajtolni tudni ; s igy inkább arra fogok törekedni, hogy a czitromsavból eddig képződött jegeczeket, vagyis az ezirányu eszmeminezhárom méter hosszú kötél — melyhez kő volt erősitve — el nem érhette. E tavaktól lötávolnyira egy kis vadas terület feküdt, melyet magnóliák s a pálmák különböző nemei árnyaltak és kaktusok meg egyéb szúrós növények védelmeztek. Gyakran tartottam én itt vadászatot e vaddus területen, mely különösen vadpulykákban bővelkedett, melyeknek húsát a sivatag inyeuczei szerfölött nagyra becsülik. Egy este, forró tavaszi nap után, utóiért az éj, úgyhogy m ír bajos lett volna szállásomra visszatérni, melynélfogva kedvencz menedékhelyemen ütöttem föl éji tanyámat. Az éj pompás volt ; az üde, buja fü és növényzet s a fölöttem lebegő lombok kellemes illatot terjesztettek körültem ; a fénybogárkák milliói, mint apró tűzgömbök ragyogtak a földön s csak a gnnymadár, az amerikai csalogány, zavarta meg édes trilláival az éjszaka mély csöndjét. Az egész rovarvilág vadtánezbau zsongott, keringett az általam rakott tiiz körül. Azt mondják, a Sylphek ily éjeken mulatnak legörömestebb. Mozdulatlanul, elmélázva bámultam sokáig a végtelen távolba. Közelemben csörgedezett a patak ; de mindamellett is hasztalan vártam a vízi tündérekre ; ugy látszott, meg nem igen honosultak meg Amerika éghajlata alatt. Paripám és kutyám játszva üldözték egymást körültem, mi ; bobóskodásaikban kifáradva, gazdájuk közelébe telepedtek, s mind a hárman