Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-14 / 33. szám

AUGUSZTUS 14. 1879. V ADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 27 5 nem egy liamar fog bekövetkezni — mind e genialis találmányok kárba mennének. Nyilvánosságra kell hoznom azt, mit még eddig csak kevesen tudtak, és a mit soha el sem is árulok, ha czikkiró belügyeink szellőztetése által, e veszedelmes térre nem szorít. Kolozsvár communitásában ugyanis utóbbi időkben nagy számmal voltak a lóversenyek ellenségei, és mellesleg mondva, kérdéses czikkhez hasonlók, szaklapba irva, állítólagosán erdélyi sportsman tollából, nem fognak késni azok számát csak növelni. Többeknek szemét már rég sérti, hogy a város legszebb bivalylegelője, lófuttatásokra használtassák ; ezt [rosz néven venni nem is lehet oly valakitől, ki nem levén tisztában a lóversenyek czéljával, nem tudhatja azt, hogy egy állam lótenyésztésének emelésére elkerülhetlen kellék a lóverseny. Csak is lovagias érzelmű derék polgármesterünk Simon Elek ur, és a többi hasonló felvilágosodott szellemű, s a korral haladni tudó communitás-tagnak köszönhető, hogy a versenytér, mint ilyen továbbra is bérbe lett adva az egyletnek, az aránylag mérsékelt bér mellett. Ki Kolozsvár környékét ismeri, tudhatja, hogy ez az egyetlen hely, hol egy angol mértföldnyi kört lehet találni sima felülettel. Ama percztöl fogva, hogy a kolozsvári versenyek megszűnnének — habár, mint czikkiró azt lehetségesnek hiszi, csak ideiglenesen is — a fent emiitett versenyellenes párt azonnal kimondaná e pályatér cassálását, és annak bivaly-legelőre átalakítását ; és annak is maradna az örök időkre. Hát az állvány és a többi épületek ; vájjon csak ugy magoktól nőttek azok ott ki a földből, mint a gomba? Régen történt már; sokan elfeledték, legtöbben nem tudják azok eredetét. Elmondom ; jól esik a mai érdekhajhászó, és a nemes sportból ir üzletet csináló időben ilyesmit hallani. A kolozsvári versenyek első éveiben, a nyertes lovak erdélyi tulajdonosai, nyereményeiket az egyletnek ajándékozták ; ez összegekből épült az állvány. — Le a kalappal urak, e hazafiak előtt! A régi állvány még akár 20 évig is fentartható gondos ápolás és évi javítások által, melyek költségei a nézöhelyek bevételeiből fedeztetnek. E forrás kiapadtával, 1—2 év alatt összeomolna a gazdátlan épület. Honnan reméli czikkiró a pénzt teremteni egy uj állványhoz ? (Folyt, és vége követk.) Biden (Bécs mellett) aug. 10. A badeni versenyek mult vasárnap (Bécs mellett) borongós időben folytak le. A páholyok tele voltak, s a sportvilág szép számmal jelent meg, különösen katonatisztek ; de a tribün közönség az esőtől való féltében kevés volt. Jelen voltak Vilmos föhg, és Mária főherezegnő ; azután ThurnTaxis hg. lov. tábornok és О felsége fölovászmestere, br. Piret altábornagy, hg. Esterházy Pál és hg. Trautmansdorf, br. Rotschild Náthán stb. — A versenyek magok kissé vontatottan és nem nagy küzdelem közt folytak le. A 6 futamban 15 ló 21-szer indult, s igy némely lovak 2-szer sőt 3-szor is, mint például Salvioni e's Dodatek 3-szor, Promemoria és Donna Anna 2-szer. A részletek következők. I. Reiterclub akad. vers. 400 frt és tiszt, dij. Tét 10 frt, bánat 5 frt. Handicap. 4000 méter, 10 aláirás. Söllinger kapitány 5é. p. k. Masquerade II Vacano kap. 1 Kodolics ezr. id. р. к. Salvioni 70 kil. gr. Wurmbrandt föh. 2 Goldegg K. had. id. stp. k. Promemoria 73 kil. Hoppe főh. 0 Salvioni vezetett egész az utolsó 800 meterig, hol lovasa eltéveszté a pályát ; midőn Masquerade — ki előbb a vizes árokban felbukott — előrejött, és biztosan nyert egy hosszal. Érték : 300 frt az elsőnek, tiszteletdijak a két első lovasnak. II. Eladó akad. verseny, зоо frt egyi. dij: Tét 10 frt. f. v. f. 4000 meter. Futhat minden ló. Urlovarok. 9 aláirás. Gr. Bombelles K. főh. 5é. stp. m. Charly {ív.) 76 kil. Tulajd 1 Vacano kap. sg. h. Dodatek (fv.) 76 kil. Tulajd. 2 Goldegg K. hadn. id. stp. k. Promemoria 7 3 kil, gr. Wurmbrandt 3 Charly és Dodatek fölváltva vezettek, s végre az előbbi pár hosszal biztosan nyert. Érték : 290 frt. az elsőnek, 80 frt a 2-diknak. III. Akad. verseny, tiszteletdíj a badeni sportegylettől, és 50 arany hg. Trautmansdorftól. Tét 4 arany : f. v. f. 4000 meter (4 aláirás.) Hg. Esterhézy Pál 5é. p. k. Donna Ar.na ap. Compromise a. Renaissance 74kil. Baltazzi H. 1 Vacano kapit. id. sga. k. Dodatek (fv.) 76 kil- Tulajd. 2 Dodatek esak szinleg indult egy darabig, hogy a feltételnek elég tétessék, s aztán magánosan hagyá Donna Annát, hogy a pályát megkerülje. Érték : Tiszteletdíj és 62 arany a nyertesnek. ív. Oyenhausen-akadályverseny. Aláirás dij és 20 ar. Baden városától. 4800 meter. Tét 10 frt, f. v. f. 7 aláirás. Jékey főh. 5é. sg. k. Finum Rózsi, ap. Zetland a. Freudenau 84 kil. Vacano kap. 1 Hg Esterházy Pál 5é. р. k. Donna Ànna, 73 kil. Baltazzi H. 2 Kodolics ezredes 4é. sg. k. Sajnos, 70 kil. Lehmann hadn. 0 Sajnos lett első 25 lóhoszszal, de miután egy sövényt kikerült, távolozottnak kellett őt Ítélni, s igy Finum Rózsi az első, Donna Anna a 2-dik dijat nyeré. Érték: az aláirás és 20 arany az elsőnek, 60 fit a 2-diknak. V. Pony-akad. vers. Asszonyságok dija. 3500 meter. Tét 5 frt, f. v. f. Kodolics A. ezr. id. р. к. Miniature ap. Allbrook a. Flora 68 kil. Vacano föh. 1 Ottenfeld föhadn. id. fek. k. Zulu 68 kil. Söllinger кар. 2 Gr. Bombelles Károly föh. id. sz. k. Oliva 68 kil. gr. Bombelles főh. 0 Klager Alfr. id. sz. k. Gisha 65 kil. Meichl Gy. 0 Oliva vezetett 10 hosszal, mig az állvány előtti akadálynál felbukott. Innentől kezdve Miniature ment előre s tetszés szerint nyert Zulu ellen ; Giskra nyomukban. Érték : Tiszteletdíj az elsőnek, és 15 frt a másodiknak. VI. Albrecht föhg dija. Tiszti akad. verseny. Dij 300 frt. 4000 meter. Tét 10 frt, 5 aláirás. Kodolics ezredes id. р. к. Salvioni 70 kil. gr. Bombelles főh. 1 Jékey föh. 6é. р. k. Villám 7 5 kil. Tulajdonos 2 Vacano kap. id. sg. h. Dodatek 70 kil. Tulajd. 3 Reisser főh. id. p. h. Castaway 76% kil. Tul. 0 Krzisch hadn. id. p. k. Fanny 72% kil. Tul. 0 Salvioni ugrott el a vezetéssel, mig a vizesároknál Villám ment az első helyre, s vezetett az utolsó mértföld kezdetéig, hol ismét Salvioni ment elő s tetszés szerint nyert. Érték 290 frt az elsőnek, 40 frt a 2-diknak. magára s nem egy gyöngéd szerelmi kalandnak volt hőse; de ő főleg művészetének élt, melyben annyira kitűnt, hogy öt Brillof igazgató, társulatánál akarván tartani, havonkint 100 tallérnyi fizetést ajánlott neki, mi az akkori pénzviszonyok mellett igen szép fizetés volt. De a fiatal ember mutatványai is rendkívüliek voltak. Mig az efféle művészeknek a legtöbbje rendesen egy ágban igyekezik magát tökélyesbiteni és a virtuozitás lehető magas fokára emelkedni : addig Renz, már 19éves korában, az első sodroDy-kötéltánczos hírnevére tett szert, oly mutatványokat tüntetve föl a kötélen, a minőket szinte kivihetetlennek tartottak azelőtt ; továbbá a legmerészebb lovaglási mutatványokban excellált, nyergeletlen lovakon, azonkívül fölnyergelt lovakon való mimiko-plastikai előadásai (Julius Caesar halála, Görögország istenei, A szerelem dalnoka sat.) a legtökélyesebb plasztika és kellem hü kifejezései voltak. Ezekben sem mnlta őt fölül abban az időben senki, és csak Wollschlttger (kor- és növendéktársa) volt az egyedüli, ki vele a versenyt kiállta. Mint force-ugró a parterre-en ő volt az, ki a bámulatkeltő »Salti«-t tizenkét lovon át végezte, mit a czirkus egyetlenegy művésze sem volt képes utánozni. Mint jongleur és Uveg-equilibrista is előnyösen emelkedett ki müvésztársai közül e két egymástól különböző gymnasztikai művészetben. Mind e művészeti ágakban pedig elsőrendű csillag volt ő már tizenkilencz éves korában, egyesülve benne egy Léotard, Robinson, Kolter, Blondin sat. Az iskolalovaglásban és a lóidomitásban oktatásban is hasonló geniet tanusitott Renz. Persze az irigység és féltékenység ama társulatban is felüté fejét, a melyben Renz, »növendék« létére, oly nagyon kimagaslott a társulat tagjai közül. Sokan zokon vették, hogy a »tanuló«-t minduntalan előtérbe tolja az igazgató az ő rovásukra. Világos »strike« keletkezett ebből, úgyhogy a tagok kinyilatkoztatták, hogy a faképnél hagyják a ezirkust, ha azt a sihedert (Renzet) az őt illető korlátok közé vissza nem utasítja. Az igazgató nagyon meg volt akadva. Sem az egész társasággal nem akart szakítani, sem a fiatal Ernőt, e nélkülözhetlen ifjút, nem akarta elbocsátani, s addig töprengett, mig végre is oly módot talált föl, a mely szerint »a kecske is jól lakhatik s a káposzta is megmaradhat.« Ugyanis, a közönség ifjú kedvenezét, Renzet, kinek még másfél évig tartott volna tanonezsága, rögtön »fölszabadította« s mint »rendkivüli« tagot alkalmazta, mig a társaság tagjai amaz elégtételben részesültek, hogy Renznek köteleznie kellett magát, mint tagnak, még két évig az eddigi tanoncz-fizetésre, havi 50 tallérra szorítkozni ; addig megtakargatott pénzét pedig a »fölszabadulás« váltsága gyanánt a társaság tagjai közt szétosztani. Ezért aztán Renz amaz engedélyben részesült, hogy noha még két évig mint »utolsó tag« tekintetett, az arena legfőbb mutatványaiban, iskolalovaglásban s egyéb jelentékeny előadásokban szerepelhetett. Ötven tallár nem sok volt oly életeleven ifjúnak a minő Renz volt, még abban az időben sem, mikor a mai nagyszerű fizetésekről álmodozni sem mertek. Renz, a ki addig teljes ellátást és eostume-öket nyert az igazgatótól, s most minden szükségletét I egyszerre magának kellett teljesítenie az ötven tallérból, nagyon sok gondteljes órát élt át, hogy nagy nélkülözés mellett, mint tag, becsületet vallhasson s a fényes mutványokhoz szükséges costumöket stb. beszerezhesse. Nem egy értékes gyémánt-gyürü vagy melltü tünedezett el, — melyeket ez ifjú Adouis egy-egy virágbokrétában szép kacsoktól kapott — mig végre olyan körülmény állt be, mely nemcsak egész dicsőségének egyszerre bevágta útját, hanem őt a legnagyobb szegénységre, sőt már-már a halál révére juttatta. Brillof czirkusának első lovarnője, egy szép, eleven, forróvérű fiatal lengyel hölgy, P. Alajos műlovar jegyese, ki nem rég szerződött a társulathoz, fülig szerelmes lett ReDzbe s bevallva neki, hogy nélküle nem élhet, azt indítványozta, hogy szökjenek meg együtt. Ki vehette volna rosz néven a pezsgő vérű fiatal embertől, kinek mint művésznek »hazája az egész világ«, — ha nem sokat habozva, a művésznő ajánlatát elfogadta. A szökési tervet megbeszélték s mindent elintéztek arra, — de nem sikerülhetett. Szökésük el lett árulva s midőn Renz, az előadás után átöltözködve, kedvesével ama kapu felé lopózkodott, ahol a megrendelt kocsi várakozott rájuk, a nyilt utczán, egy ajtó mögül, egy férfi ugrott elő, ki olasz nyelven káromkodva, tőrt döfött a fiatal Renz kebelébe s tova futott. Renz összeroskadt s élettelen terült el az utczán. Kedvese ájultan rogyott le mellette, s midőn az összefutott emberek mind a kettőt fölemelve, a közeli házba vitték, a gyilkos már nyomtalan eltűnt. Soha sem hallották többé hírét. E merénylet rendkivüli feltünéet okozott, miről azonban Renz keveset tudott, mert napokig esz*