Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-14 / 33. szám

E I о Egész évre Félévre . z e t é s . 12 rt . . 6 » „Vadász- és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeum épület intézendő bsk о Szerkesztőség iroda Pesten Nemz. Casino II. em. baivam-v. Ide küldendők kéziratok. Megjelenik a lap m in den csütörtökön. m m treszsrrff /ус/^/сл VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A PESTI ES VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LOTENYESZ-BIZOTTMANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 33. SZ. Budapest, 1879. augusztus 14. XXIII. évfolyam. mivaiuK éfWmmm Őszinte és igaz nézetek Erdélyből. Nem irói viszketeg, nem polemizálási kedv vé­teti fel velem a tollat, melyet már letettem, azt soha többé fel nem veendő. Ifjú lelkesedés, szép remények, keserű csalódás — mind túl vagyok én már rajtatok ! Egy-egy szép emlék a múltból, ez az egész, mivel még birok. Ily emléket ébresztett fel bennem egy czikk, — mely lehet jóindulatból lett irva — de azért halálos döfést mért az erdélyi sportra. Vártam, hogy álljanak ki jobb erők a sikra, a jó ügy védelmére ; de hasztalan. Ki állok hát még egy­szer utoljára. Sokszor törtem már lándzsát ez ügyért ; sokszor törték be fejemet érte ; mert iga­zat szóltam ! Nincs semmi okom kétkedni czikkiró jóindu­latában ; de remélem meg fog nekem bocsátani, ha őszintén kimondom : hogy Erdély lótenyész­tésének roszabb szolgálatot nem tehetett volna, mint épen e czikk irása által. A mi társadalmi állásunkról van mondva, arra semmi más megjegyzésem : mint, hogy kár volt azt szellőztetni. Otthon kell a szennyest kimosatni. Azt azonban, hogy egy kizárólag szaklapban poli­tikát vegyit, szó nélkül nem hagyhatom. Ne ve­gye rosz néven tisztelt szerkesztő ur, ha egye­nesen kimondom, hogy saját lapja érdeke ellen vét, midőn szerkesztői jogával élve, egyszerűen ki nem huzza a beküldött czikkek politikai czélza­tait. *) Nem először történik, hogy a »V. és V.­*) Mi nem politikai czélzatot, hanem az erdé­lyi társadalmi élet hanyatlásának magyarázatát lap «-okba politikai és magánjellegű sérelmekből ere­dő kifakadásokkal teljes czikkek jelennek meg.**) Nines azoknak szaklapban semmi helye; ott van­nak a napi lapok ; lehet azokba czikkezni eleget. Annak pedig, a mi a »Magyar Polgár« és an­nak szerkesztőjéről van irva, annyival kevésbbé van ott helye, mert épen e lap és szerkesztője, ama dicséretes kivételek egyikét képezik magyar po­litikai lapjainknak — milyen fájdalom kevés van — ki a lótenyésztést és versenyeket nemcsak nagyúri időtöltésnek nézte. E lap az erdélyi sporttal szemben mindig a legnagyobb előzékenységgel vi­seltetett és azért annak férfiaitól csak is elisme­rés illetheti. E kitérés után, melyre a rosz példa vezetett, térjünk magára a dologra. A kérdéses czikk em­lékezik a régi szép időkről, a kolozsvári verse­nyek első éveiről. Innen egy merész szökéssel a jelen időre térve, minden átmenet, minden indo­kolás nélkül, kereken és határozottan kimondja, hogy : »Lássuk által, hogy mind az ügynek, mind az államnak jobb és hasznosabb szolgálatot te­szünk az által, ha a kolozsvári versenyekről egy időre lemondunk. Tegyük által agonizáló verse­nyeinket az ország szivébe Budapestre ; uj életre fog az derülni ott, stb. Es majd ha a Kolozsvárit uralkodó ezellem változik, csak akkor fogjunk hozzá újra ; addig gyűjtsünk, falusi magányainkba visszavonulva, uj erőt a küzdelemre stb«. Ez te­hát az a hazamentő terv, melynek keresztülvi­látjuk csak benne, s erre szüksége volt érteke­zőnek, hogy javaslatát — mely egy erdélyi ember részéről talán igen is önzetlen — indokol­hassa. Szerk­**) Nem emlékszünk, hogy ez egyszernél több­ször történt volna. Szerk. tele által felemelhető az erdélyi lótenyésztés — mint azt a czikkiró kifejezi — jelenlegi déca­dence-ából. Magam ls élénken emlékszem ama szép időkre : a kolozsvári versenyek első éveire. Valóban szép idők voltak azok ! Derék Antár, Haris, Judith Nyil és ti többi államdijak hősei ; Arabella, Só­lyom, Bajnok, Cató, Polka, Kortes félvér rnata­dorok ; te jó öreg Philosoph, a heats-ek legyőz­hetlen bajnoka ; és ti kaczér Cotillion, Campanulla a legszebb babér, a Hölgyek dijaival koszorúzva, s végül Vércse, Drillindrindrinnal, ti oroszlánszívű ugrók, és ti többiek, régi pajtások, ifjú korom barátai, mint ködfátyolkép vonultok cl szemeim előtt. Együtt éltük mi e szép napokat ! Ti sze­rencsések vagytok ; lefutván dicső pályátokat, aluszszátok a derekak álmát ; nem vagytok szem­tanúi, miként emelnek kezeket, szétrombolandó ama szép emléket, melyet ti emeltetek. A ti küzdel­meiteket látni tódultak ki ezrek a város tavához ; elégedettebben Epsom classicus gyepéről sem tért haza közönség. Ma is legszívesebben olvasom a »V. V.-lap« ama füzeteit, hol e versenyek vannak leirva. Régi reminiscentiáim, igen messze ragadtok ; de itt a czikk, mely ábránd-világomból leránt a rideg valóhoz. * •* * Megvallom, nem sikerült kivenni, czikkiró tu­lajdonképen mi közt akart párhuzamot vonni a régi és mostani idők versenyeinek néző közönségére ! A versenyző lovak számára ? Саду talán azok classi­sára czéloz-e f Ha a versenyző közönségre érti azt ; ugy teljesen igaza van. Mig most, félórával a verseny előtt kényelmesen bérkocsiba vetve ma­gunkat, még mindig elég korán érünk ki, szabad levén az út: régebben már 12 órakor meg kellett indulnunk, hogy a fogatok, bérkocsik, szekerek, Melléklet: j\ 4 tv, és a m. kir. állami ménesek őszi árverési jegyzéke.

Next

/
Thumbnails
Contents