Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-07 / 32. szám

2T0 VADÁSZ- ÉS VERSEXY-LAP. AUGUSZTUS 7. 1879. rekkel — de minden siker nélkül, mivel még kevesebb az érintkezési pont, mint a pointer és német rövidszörü vizsla között, ez különben csak előnyére válik mennyiben határozott különfajságra mutat, habár messze esik a setterek mögé. E fajból egy első dij adatott Borcher »Milordc-jának : összes dij 4. 9. Borzebek, a) erősebb faj 1-sö dij Fritsche »Ermann«-ja és Podewits ur »Waldinac-ja, — összdij 14. Ы gyengébb faj. II. dij Podewits ur »Bergmann c-ja és gr. Waldereee »Zankerc-je. Strippen apja, Prötcher III. dijat nyert — összdij : 6. Igy összesen ezen 9 osztályban 89 dij adatott ki. Legtöbb díjat nyertek Reverend Mr. Macdona ebei, — miért is egy szép ezüst serleg külön dijat nyert a német császártól, melyből a hírneves ebnevelő s egyházi szónok az agg császárra magnum áldomást ivott. Maradandó érdemet a kiállitás kétségtelenül a fentnevezett enquete működésével nyert, mely után német szomszédjaink mármost valahára tisztában lehetnek, mily kívánalmak szerint kell megitélniök a Scbweisshund, német vizsla és borzeb fajtisztaságát — illetve mily szempontok megfigyelése mellett kell ezen fajok némelyikét nagy gond — szorgalom és hosszú idö alatt tisztává visszatenyészteni. Sok szerencsét hozzá. Ha valakit az újonnan megállapított pointsek érdekelnek, olvassa meg a »Hund« Hannoverben megjelent külön számait. Ennyit láttam közérdekűnek dióhéjban közleni, ha t. szerkesztő ur is ilyennek véli, használja fel. Hanvay Z. Vadászképek Erdélyből.*) и. Farkasvadászatok. Erdélyországnak legnagyobb dúvadja a medve után, a farkas. Miudez, mind a medve, nagy károkat tesznek a nyájakban és vadállományban ; de a jelentékenyebb rész mégis a farkasnak a bünrovására esik. A medve, noha nem oly szelid ártatlanság mint azt némely nevetséges, naiv elbeszélésben olvashatjuk, mégis inkább kerüli az emberek által lakott vidékeket, s nincs is oly számos tagból álló nemzetsége, mint a farkasnak. A nőstény medve évenkint 1 — 2, ritkán 3 bocsot boz világra, ellenben a farkas ritkán vet kevesebb kölyköt hatnál, de gyakran tizet is. A medve növényfélével is táplálkozik, ha t. i. állati tápszerre egyátalán szert nem tehet, és a növéoykoszton jó ideig kibirja. Különösen szereti a kukoriczát, mig zsenge és nyers. A farkas ellenben csak húsfélével táplálkozik, s bámulatos falánkságánál, erejénél, gyorsaságánál és rendkívül kifejlődött érzéki szervénél fogva elgondolható, hogy ő a legkártékonyabb dúvad. Megjegyezzük itt, hogy a farkas Erdélyországban, nagysága által, lényegesen különbözik ama farkasoktól, melyek Magyarország sikjain és nádas, mocsáros helyein találhatók. Amaz országban, ahol a farkas tartózkodik, soha sem lehet jó vadállományt találni, legalább nem olyat, minők a németországi vadas területeken föllelhetők, a hol mindenféle kártékony ragadozót nagy gonddal s irgalom nélkül pusztitgatnak, s a vadállomány csöndben, békében élhet. Egészen máskép áll a dolog az általam emlitendö területeken. Jóllehet siri csend honol az őserdöségekben is, és mentől inkább magunk mögött hagyjuk az emberi lakásokat, annál mélyebb a csönd. Semmiféle madár nem énekel ott, s nem csapong szerte a légben a lepke; a faóriások tömören állanak s oly lomb-boltozatot képeznek, hogy a napsugár nem hathat át rajta, hogy megvilágítsa a mindenféle bokorral és bozóttal benőtt *) E dolgozatok Wagner Miksa úrtól valók, minek megemlítése a múlt számban tévedésből maradt el. talajt. Igy mehetünk órák hosszáig, mértfóldekig, majd sötét fenyvesekben küzdve át magunkat, majd sürü bokrokkal benőtt völgykatlanokba kúszva alá. Mily pompás helyek ezek a dúvadak menhelyeiül ! Mily alkalmasak kölykezésre ! A fiatal nemzedék itt háboritlanul növekedhetik, mert meszszetávol nem fenyegeti semmiféle veszély életökef. Büntetlenül pusztíthatják a hasznos szőrmés vadat, a mennyit csak elcsíphetnek. A medvét szorgalmasabban kutatják az emberek, mint a farkast. Bőre, meg a 25 forintnyi lődij, buzditja a szegény oláhot. Egy-egy medve elejtése oly összegpénzt biztosit neki, mely ha nem is jelentékeny, de szegénynek valóságos tőke. Húsán kívül, — melyet а szegény emberek élveznek, s fontját 1 — 2 krajczárjával eladják, — kap a szerencsés vadász még a szomszéd községek pénztáraiból is önkényt megállapított »borravalót« e ragadozó állat elejtéseért. A farkas elejtése ellenben a lödijon kivül semmi előnyt nem biztosít. Igy aztán a szegény oláh nem is törődik a farkassal, mely neki — marhája nem lévén — kárt nem okozhat. A jómódú, nagyobb marhanyájakkal biró szászok ellenben esküdt ellenségei a farkasnak, kivált ha ez már kivette adóját a marbaállományból. Ilyenkor készek a hajtóvadászaton akár mint vadászok, akár mint hajtók közreműködni. Ily községi hajtóvadászatok egyébiránt többnyire sikertelenek szoktak lenni, miután a területi viszonyok miatt nem rendezhetők azok oly szabatosan, mint másutt, ahol az erdőségek vadászterületekre osztvák be. Szóval sok minden körülmény összejátszik itt arra, hogy a hajtóvadászatok többnyire meghiúsuljanak. E hajtóvadaszatoknál láthatók, rendes népviseletben, a legkezdetlegesebb fölszereléssel megjelenő hajtók és puskás emberek s alig egy-két oly egyén, kit a szó értelmében vadásznak mondhatni. Ezek képezik az egésznek a központját, kiknek bizonyos alázattal hódolnak, s kikre minden intézkedést bíznak. Ezek a legközelebbi garnisonok vadászatkedvelő tisztjei. Minden ezredben található néhány buzgó vadász, kik azt az üres időt, melyet Mars szolgálata enged, Dianának áldozzák. Es ez a buzgóság elismeréssel is találkozik, a mennyiben az ily jó hirben álló Nimródokat ama községek, a melyeknek a dúvadak kárt okoztak, külön meghívásban kéretik föl a vadászatban való részvételre. A farkasra való hajtóvadászatnál fődolog, jól fedett állásban lenni, s szél ellenében helyezkedni el. Nagyon csöndesen kell magunkat viselni, és nincs valami helytelenebb dolog, mint az, mit nagyon sok vadász tenni szokott állásának kényelmesbbé tétele végett, hogy t. i. ágakat tördel vagy vagdal le, s lábaival a talajt, a hol megáll, tisztára kapargatja, azt. »Hiszen még nem kezdték meg a hajtást !« — szokták ezek mondani. Azonban e tapasztalatlanok nem tudják, hogy a farkas már szimatolt és bizonyuyal áttörni iparkodik a hajtók övén. A farkas már rég meghallá a beszédet, bármily halk lett légyen is az. Éles érzéke, halló- és szimatoló tehetsége tudatták vele, hogy az az erdőrész, melyben ö lappang, különböző oldalról körül van véve s ilyenkor nincs sürgősebb teendője, mint a gyanús tájékról tova inalni. Lassan kullogva szalad előre, koronkint megmegállva és szimatolva, élesen szemügyre véve minden tárgyat; egyszerre gyönge recsegést hall, — mint a villám fordul meg s talán megmenekül а hajtók hézagos övén át. A gyönge zörrenés, melyet a farkas meghallott, ama vadászok egyikétől eredt, ki magának »kényelmes állást« készitett. A hajtás véget ért, összejönnek a vadászok, de senki sem látott egyetlenegy farkast és a legtöbben igy keseregnek : »Hej, ha tudtam volna, hogy nincs farkas a hajtásban, meglőttem volna azt a rókát, mely oly szépen jött egyenesen felém !« Mint átalános szabály, ajánlható tehát minden vadászatnál, hogy mindenki az első pillanattól fogva nyugodtan maradjon állásán, lövésre készen. A ki lövéshez jut, a farkast jól az előrészén iparkodjék találni, mert ha a fegyver jól hord össze : nyakat, szügyet és fejet találhatunk egyszerre. Ha a farkas gyönge lövést kap, akkor nagyon kevés remény lehet kézre kerítésére, ínég ha vérzik is. Ama körülménynek köszönhetem egy szép lövésemet, sikereimet, hogy még a hajtás előtt a legnagyobb cöndességben, nyugodtan vesztegeltem állásomon. Egy élményemet akarom itt röviden leírni. Bodolafalván, közvetlenül a hegység tövében, Brassótól néhány mértföldnyire, három kis oláh lovat öltek meg a farkasok. Kevéssel karácsony előtt történt ez, enyhe száraz időben, midőn a hónak hire-hamva sem volt. (Folyt, következik.) Most hétfőn kezdték meg itt Pesten a vizvezető-csövek lerakását a Kerepes-uti vámtól az Arena-utig, s remélik hogy augusztus 15-ig az Omnibus-telepek, a 100-ház és az uj versenytér részesülhetnek az öntözbetésben, mi ez utóbbinak ültetvényeire és futópályájára már égető szükség. * * * A holt idény végefelé nagyszerű mülovardai élvezetek elébe nézhetünk. Renz már jelzett mülovardája készítése annyira előre haladt, hogy valószínűleg f. bó 12-re készen leend és a külön vonattal érkező társaság — még az nap este megkezdi előadásait, — 200 személy a művészek nagy száma, mintegy 150 darab ló, elefántok, giraffok, zebrák stb. vadállatok sereglete, s a nagyszerű némajátékok szereplőivel, még itt nem látott spectaculumot mutatandnak föl. De itt nem áll az a példa szó — hogy »elég ennyi a jóból« mert a nagyszerű Renz-lovarda mellett az első »magyar mülovarda« is épül, de sőt e lapok megjelenésekor már fent is áll az Oroszi-lovarda. Oroszi asszony — daczára a tanács tiltakozásának — a város kapitányságtól megkapta az engedélyt — és amerikai vas sátrát — vászonnal bevonva — oly gyorsan állitát föl, hogy ma (csütörtökön) este már az érkező társulat megkezdi előadásait. — E míílovarda egy roppant vasszerkezetű sátor, (ugyanaz mely a bécsi Práterben volt) mely tűzmentes ponyvával van fedve. Bútorzata is vasból van, állitólag 5000 ember fér el benne. A személyzet 150 egyénből áll, 120 darab lóval. Elefántok és több vad és szelid állatok egészítik itt is ki az egész társasáságot — és itt is mint Renznél többféle néma játékok fogják a közönséget mulattatni. * f Zorkóczy Kornél. F. julius hó 20-án hunyt el — mint részvéttel halljuk — a turóezmegyei lótenyész-bizottság elnöke Zorkóczy Kornél ur. Az elhunytban a lóuevelés ügye egy buzgó pártolóját, a megye jeles szolgabiráját s a haza hü fiát vesztette, ki 1848-ban, mint vörössipkás honvéd-százados harczolt. A felsö-vidéki sportvilágban mint hires »lónevelő-kocsis«, és derék vadászember általánosan ismeretes volt. Béke hamvaira. * * * Ittebei Kiss Miklós saját és neje Némethi Damaszkin Ilona nevében örömmel jelenti fiának Ittebei Kiss Elemérnek — Ebeczki Blaskovits István úr és neje Kis-Zombori Rónay Amália asszony leányával Ebeczki Blaskovits Gizella kis nsszonynyal 1879. évi augusztus hó 20-án Budapesten leendő egybekelését. — Sok szerencsét és üdvöt kívánunk а fiatal páruak. * # * A velenczei tóban — mint a »Székesfehérvár és vidéke« irja — van elég szárcsa, és vadkacsa, de azért a vadászat nem sok élvezettel kínálkozik, mivel а vadak még nem erősödtek meg eléggé a röpködésre, és a rezzogtetésre nemhogy fölreb-