Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-07-31 / 31. szám

260 YADÁSZ-ÉS YERSENY-LAP. JüLIOS 3t. 1879. dekeltség mutatkozott, hogy a Derby-énél is nagyobb a nevezettek 9záma öttel, — lévén 248 aláirás. E verssnydij 1000 sov. a nyerőnek s 200 a nyerő tenyésztőjének. Kortehernél győztesek ebben 10 font pönalitásban részesülnek, mig a nyeretlen lovak 7 font teherkönyitést kapnak e 2000 meterre terjedő futamban. — A »Grand l'rix« engagement-jai, melyek a folyó évben 323-ra rúgtak, 1880-bau 353 s 1881-ben 392-re emelkedtek. Angolországiak itt nincsenek oly mérvben képviselve, mint ezelőtt. Ellenben Ausztria-Magyarországtól szaporodtak a nevek, igy p. Baltazzi é9 Blaskovics istállók, hg. Hauau, Mayer őrnagy és gr. Zichy Béla, összesen tizenöt lovat; kétségkívüli — hogy a franczia gyepek köiiDvebben és ban arabb elérhetők lévén, s nem kellvén a tengeren átkelést koczkáztatni — sok részben elönyösb oly esetre, ha épen egy 3 éves lovunk oly jó miszerint az odaküldést megérdemli ; mire még a bécsi Derby után is lenne időnk. Br. Oppenheim Németországból három lovat jelentett be nevezésre. Az ismeretes Signor Ginistrelli Olaszoi szágból nem kevesebb mint hét lóval szerepel a lisztán, s az amerikai Mr. Sanford négy, oczeánontul elletett lóval van képviselve. # * * A »Cbasse illustreé« julius 19-ki számában, a vadász-idény közelgő megnyiltából egy nagy fohászkodást küld Sz.-Huberthez, védné meg azt a kevés vadat, mely még Francziaországban itt-ott tapasztalható — a vadorzók és vasárnapi puskások sáskahadától. Egyúttal felhívja Grévy urat, a köztársaság elnökét, kit ő valódi vadásznak tart (azt irja : »qui est un chasseur correct, consoiencieux), hogy legyen segítségére e munkában az égi patronusnak. Elmondja aztán, hogy a laphoz érkezett ludósitások szerint sok apró nyul látható a bretagnei mezőköo, de fogoly minden évben kevesebb lesz. Hogy Anjou magas fensikjain, valamint a Vendedben és Poitau-ban is kevés a szárnyas vad ; ellenben a Vaueleusi völgyekben s a Voges hegység némely részeiben szépen mutatkozik a vadszaporulat ; hogy a Sologne és Bresse partjain tömérdek a fiatal kacsa. Végül, miután megdicséri a nyugati vaspálya igazgatóságát, bogy gyors vonataival 4 óra alatt Trouville-Deauvillebe — szállítja a párizsiakat, megtudjuk, hogy ott most a sportvilág, a vadászat megnyílta előtt a sport egy uj nemével, a Captain Bogardus-féle üveggömb lövészettel (Sic !) mulatja magát, — egyúttal ismerteti röviden olvasóival ez amerikai importatiot, s azt mondja, hogy ez vj mulatság most nagy sensatiot csinál oda át Angliában.« — Ugy látszik a francziák még mindig a régiek, Barátnőim egyike különösen mély sajnálatomat vonta magára. Fiatal szalonka volt ez, melynek felső csőre volt szétzúzva. Esetleg találkoztam vele egy nap egy mocsár közelében, a hol a szegény madár, — mely sebe miatt jobb táplálékra szert nem tehetett, — éhét csilnpitani megkisérlé. Egészen le volt soványodva s kétségkívül elveszett volna, ha én nem könyörülök rajta. Tápláló, erösitö étkekkel láttam őt el, melyet magam túrtam ki számára a földből s kimondhatatlan örömmel vettem észre, hogy hetek multán egészen felüdült, s a szétlőtt csőr is annyira összeforrt, hogy némi duzzadáson kivül, nyoma sem volt többé a sebnek. A téli hónapok meglehetős egyhangúan folytak. Néha-néha itt is, ez északi szél ellen védett völgyben, érezhetöleg hideg idö járt. Hó azonban csak nagyon ritkán esett s néhány óra múlva az is elolvadt. Igy közelgett el február hónap, mely déli tájakon egész tavasziasan köszönt be. A nap már melegen kezdett sütni s a kikelet virágai, melyek északon még téli álmukat aludták, itt már a hónap elején virágzottak ; a hegyek meredek gerinczein olvadásnak indult a hó, úgyhogy a viz több apró patakra oszolva hömpölygött alá a völgybe s azt a kis tavat, mely a völgy ölében volt, roppantul meguöveszté. Magán a tavon nagy elevenség keletkezett. s a külföldön történő dolgok neoi igen gyorsan jutnak tudomásukra. * * Pedig Mr. Greener a »Field« legújabb számában (jul. 19.) az üveggolyót dobó gépek egy ujabb s tökélyetesbitett variatióját hirdeti, mely 10 yarddal tovább dobja az üveggolyót, mint a Bogardus-féle gép ; melyért azonban — mellesleg mondva nem hisszük hogy valaki hevülni fog, untig elég levén az a távolság is (20—25 lépés) mennyire a jelenlegi gép dobja. Greener gépje azonban egészen másforma szerkezetű mint a Bogardus-féle, s a főkülönbség abban áll, hogy az üveggömböt dobó aczélrugany nem szilárdan álló padlóhoz (deszkadarabhoz) van erösitie, hanem egy körben forgó tengelyhez ; s igy az üveggolyó — előre meg sem határozható irányba repül el ; épp ugy mint a galamb ; mi annak találását még inkább nehezíti. Ara e gépnek ott Angliában 2 £ és 2 schilling. * sp * Egy vadörzö (Gamekeeper), D. Pugh, Quex Park Margate) panaszkodik a »Fieldben«, hogy egy fiatal Brabmatyukkal foglyokat költetvén ki, az a kiköltött 14 csirkét megette. Eleinte nem tudta hová tűntek a csirkék, de figyelmesebben szemlélvén a tyúkot, léttá, liogy a begye igen felduzzadt. Erre megharagudott emberünk, s mint mondja — nyakát tekeré a gonosz mostohának. Majd felhasitá begyét, s ott találta az ártatlan 13 foglyot . . . Miután ezenkívül még mintegy másfél marok emésztetlen kukoriczát is talált gyomrában -— ugy véli, hogy az nem is lehetett éhes. A »Field« szerkesztője is csodálatosnak tartja a dolgot, de azzal vigasztalja a beküldőt, hogy a tyúkok közt is találni több húsevőt, mint közönségesen vélik. * * * A sokféle kérdezősködés közt, hogy a kutyák némely hibáit, betegségeit mi módon lehet elhárítani, lehet olvasni egy vizsla tnlajdonos azon sürgős kérdését is, mit csináljon, — hogy kutyáját — mely disharmonious üvöltésével öt aludni nem hagyja, leszoktassa ezen erkölcstelenségről. A háborgatott gentleman már mindent megkísértett, csak a korbácsot nem s mi azt hiszszük, hogy igaza van a lap szerkesztőjének, midőn a folyamodónak azt tanácsolja, hogy e régi olcsóorvossággal tegyen kísérletet. E csekélységet csak azért emiitjük meg, mert mutatja mily roppant közlékenységgel vannak Angliában a sport lapok iránt, hol nem fordulhat elő semmi a vadászat vagy sport terén, miről rögtön ne tudósitnák lapjukat, melyet házi barátjukként tekintenek, kit minden érdekel a mi az ismerősöknél előfordul ; a gyermekek fogzásától egész n Lady azon bizonyos érdekes állapotban létéig, mi miatt az asszonyok büszkék szoktak lenni férjeikre. Igy olvastunk nem régiben egyik vidéki lapban egy közleményt, mely szintily familiaris vonzalmakból eredt, s tisztán mutatja, mennyire olvadékony a kemény szivii angol némely családi érzelmek iránt. Miután e történetke némileg a zoologiát is érinti elmondjuk röviden. — Egy vidéki birtokos irja ugyanis lapjának : hogy két macskája az elmúlt héten hat kölyket vetett a kertben, de mivel hideg esős idö volt odakünn, tehát behordták fiaikat a konyhába, a tűzhely mellé, bol kényelmes almot csináltak nekik. Egy nagyobb fajta cochin-chinai tyúk, mely ugyanez időben kilencz pipiskét költött ki, szintén előnyösnek találta с helyet apróságai számára, s lassanként mindig közelebb közelebb vezette azokat a macska tanyához, mig végre egészen körül telepité azt, s most macska kölykek és eochincbinák barátságosan hempergöznek, a mamák pedig látható megelégiiltséggel szemlélik őket; sőt kemény véd-és daezszövetségben állnak egymással, — közösen kergetik ki a családi helyhez közelítő házi kutyát és az öreg kandúrt, mely igen vágyó pillanatokat vet a konyha ajtóból a cocliin-china csibékre. Legcomicusabb azonban, midőn a magas lábu t.yuk — szárnyait felemelve — ilyenkor csibéit és a macska kölykeket vegyesen takarja el az ellenség elől. Szóval e kis karaván, az egész család ' — t. i. a közlőének — főmulatságát képezi; különösen kis leányai szeretnek a miczikkel játszadozni, mit azonban ezek nagynénje a tyúk — csak kelletlenül enged meg néha néha. * * * Az elhunyt orániai herczeg ménesét a napokban árverezték, nem nagy érdekeltség mellett, mivelhogy a herczeg nem nagy szerencsével vásárolta be lovait s igy az eladásnál nagyon csekély összeg volt bevehető. * * s A d°auvillei »Grand Prix« elé már is nagy érdekeltséggel néznek a sport férfiai. A szakértők abban a nézetben vannak, hogy a Normandia partjain augusztusban tartandó versenyen a három évesek formáját jobban meg lehet Ítélni mint a tavaszi futásokban, melyek Páris és Chantilly-ben tartattak. Nubienne, a Grand Prix és Oaks nyertese, Deauvilleben is föl fog lépni. Azt irják felőle, hogy soha sem volt jobb conditióban s galopja a legszebb reményt kelti föl a sikerre. Tulajdonosa most egy igen jeles 3 évest vásárolt, {Justin, a. Gabier a. Jeanne Hachette,) melyet akadályversenyre idomittat. s * * Egyes vadliba-csapat pihenőül választotta azt, északi vidékekre való visszaköltözése alkalmával s a különféle fajú vadréezék seregestül gyülekeztek oda, nagy lármát csapva s készülve a vándorútra. Minket, erdei szalonkákat, sem hagyott a tavasz beállta közömbösen. Az északi hazánk utáni vágy és a szerelem egész változást idézett elé lényünkben. Férfiaink, irányunkban, hölgyek irányában, nagyon udvariasak kezdtek lenni, mig egymással szemben eléggé gorombán viselték magokat, különösen esténkint, mikor a közös étkezésnél találkoztak, ugy összekoczczantak, hogy kitépett tollaik tömegesen szálltak szerte. Igy közelgettek el február utolsó napjai. Erdei szalonkák, melyek messzebb déli tájakon teleltek, visszatértükkor megszállottak nálunk s ujabb élénkséget kölcsönöztek köreinknek. Az érkezett vendégek nagyobb része már szerelmi vágytól epedt s este és kora reggel rendesen szerte csapongtak a vidéken, hangosan jelentve jelenlétüket minden irányban. Váltig csóválgatta ugyan néhány bagolyfejü a fejét, kik a kedves völgy húsos fazekától sehogysem akartak megválni s aggodalmukat fejezték ki : hátha a tél még nem adta ki egészen a mérgét, a a t. ; azonban az arany ifjúság nagy többsége elhatározta magát az elutazásra ; én is, természetesen köztük voltam. I Egy este, miután meleg eső hullott alá, fölkerekedtünk. Nem egyenkint és lopva, mint őszszel hanem egész csapatokban; mint rendesen, a hölgyek elöl s a férfiak zajongva és egymást csipkedve, utánunk. Igy indultunk meg a nagy útra. Hányan voltak köztünk olyanok, kik akkor könynyü szivvei hagyták oda a vendégszerető völgyet, ét átalában a verőfényes délvidéket — és soha sem láthatták azt többé ! Bezzeg tok viszontagsággal is kellett küzdenünk ez utazáskor! Az idő, mely eleintén enyhe volt, hirtelen megfordult, s hófergeteget, fagyot bocsátott ránk, úgyhogy a tavak és források nyilt helyein a legsoványabb böjti napokat kellett átszenvednünk. Még ezzel sem telt meg azonban a keserűség pohara. Emberek és ragadozó madarak kerestek föl minket e helyeken, hol nappal is vesztegeltünk s ugyancsak megtizedelték állományunkat. Átalában a tavasz, melyben különben minden, csak némileg kímélésre érdemes vad emberi óltalomra számithat, ránk nézve az üldözés folytonos lánczolatát képezi az emberek részéről. Vannak ugyan nekünk is úgynevezett barátaink a vadászok közt, kik lándzsát törnek ama régi helytelen szokás ellen, hogy tavaszszal a szalonkákat lelövöldözik; de hát e »szalonkavédők« közül mily kevés azoknak a száma, kik folyvást hivek maradnak régi elvükhöz ! Hányan voltak olyanok, kik szóval és Írásban küzdöttek