Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-07-24 / 30. szám

25 2 VADÁSZ- ÉS YKRSEXY-LAP. JULIUS 24. 1879. BODIK helyért küzdött. Ertek 2160 márka a nyertesnek, 220 m. a másodiknak. Hesseni dij. Tiszt, dij és 1200 márka. 2400 méter. (13 aláirás.) Ifj. gr. Festetics T. 4é. sg. m. Bánk-Bán a. Bois Roussel a. Wave 7 4 k. Hg Esterházy L. 1 Hg Fiirstenberg hadn. 4é. p. k. Lady Catty 69% kil. (vitt 70 kil.) Tnlajd. 2 Gr. Bernstorff-Gyldensteen 3é. p. m. Topinam- bur 62% kil. Rübke "г 3 Br. Oppenheim E. 4e. sp. k. Hessenpreis 75 % kil. Hg Hatzfeldt F. 0 Hg Hatzfeldt F. 4é. p. m. Cantabre 7 7 kil. Br. Twickel 0 Cantabre csak azért társult a mezőnyhöz, bogy a beaten-handicapben indulhasson. Lady Catty vezetett, nyomában Topinambur, mögötte, tartva Bánk-Bán, Hessenpreis. A tribünnel szemben Esterházy herczeg megeresztő a mén zabláját s fólnynmulva az élre, könnyű canterben vágtatott be a czélhoz mint első, tizenkét hoszszal a Lady előtt. Érték: tiszteletdíj és 1600 marka az elsőnek, 200 márka a másodiknak. Renard-dij. 4000 márka. 2600 meter. (8 aláirás.) Gr. Henckel H. 3é. sg. m. Aaron, a. Giles I. a. Lawina 50% kil. Butters 1 Gr. Sztáray János 4é. sg. k. Altona 60% kil. Wainwright 2 Tepper-Laski hadn. 4é. p. m. Cobold. 6OV2 ki|. Madden 3 Eleinte egyik sem akart vezetni s ötszáz méternyi távolig gyönge iramban csomósán haladtak ; ekkor Cobold nyomult föl kevés időre, mig Aaron, át nem vette tőle a kalauz tisztét, nem is engedve azt többé át; a czélnál harmadfél hoszszal győzött Altona ellenében; Cobold teljesen elmaradt. Érték: a nyertesnek 3960 márka; a másodiknak 440 márka. Hamburgi nagy vadászverseny. Handicap. 5000 márka. 5600 meter. (19 aláirás.) Hg Hatzfeldt F. id. sg. h. Citizen a. Citadel a. Beauty 83 kii. Kelly körülj. Körüljárta a pályát. Érték: 6300 márka. VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Olvasóink figyelmébe! Felkérjük a vadaskertek e's fáczányosok tulajdonosait, nemkülönben a hazai erdészeket és lapunk olvasóit, hogy a kis-vad, főképen pedig a fáczányok és mezei foglyok ez évi tenyészetéről s az idei kilátásokról, — ugy szintén a megindult özbak-cserkészetekröl, hacsak egy levelezési lapon is, legyenek szívesek bennünket tudósitani. Tisztelettel A szerkesztőség. Kisvad tenyészetünk állása. Alsó Árva 1879. Jul. 12-én. Igen tisztelt szerkesztő úr ! Most, a midőn a nyári vadászatok bekövetkeztek, idényszerű, hogy a tavaszi vadászatok eredményét és az idei vadtenyészet állapotát közöljük. Minden vadunk jól telelt ; mert az időjárás 1878 deczember 31-étöl 1879 február ntóljáig, egyer pár napi havazásoktól eltekintve, rendkívül enyhe volt. Február utolján vérmes reményeknek adtam kifejezést vadászati naplómban a jövendő idényre nézve. Márczius 1-élöl, 3 1-ig azonban ismét télire fordult az időjárás oly annyira, hogy 25-én 7 mértföldnyi távolságra szánon indultam és harmadnapra pompás szánuton haza is érkeztem. April 1-étöl az időjárás esős. Tekintve, hogy az enyhe január és február befolyással voltak a nyulak és foglyok párosodásának korábbi megkezdésére, kétségtelen hogy a márcziusi nyulak, valamint az első fogolyköltés, tönkre jutottak. Julius 2-átol ismét, éjszak-nyugoti szél mellett folyton eső esik, s oly Iddeg van, hogy fűtetlen szobában alig vagyok képes e sorokat megírni. Most tapasztalunk a télen át tartott foglyok után, második költésből, csekély és elcsenevészett foltokat, ezekből is vajmi kevés fog megmaradni. Süldőt látni ritkaság. Fürj és haris van. E szerint a kis vad szaporulata ez idén nem kedvező. A márcziusi havazások és fagyok, nemkülönben a junius első felében volt rendkivüli felhőszakadások elrontották. A felhőszakadások, melyek ezidén itt roppantul pusztítottak, annyiból ártottak a vadtenyésztésnek is, a mennyiben a völgynek rónáit elárasztva részint beiszapitották, részint pedig a százados humust végképen elmosva, mázsányi kőgörgeteg darabokkal tele hordották. Százakra menő hcgycsuszás, haraszt, söt egész erdőrészletekkel — tanujelei a junius 2. és 14-iki pusztulásnak. Ellenben a siketfajd, riyirfajd, császármadár és özek, szépen felszaporodtak. Meddő sutáról nern tudok. Egy kis völgykatlanban van 4 sutám, s mindegyike 2 gidával jár. Dúvadakból felszaporodott a medve és a sörtevad. Alsó-Árva majdnem minden községi alpesében van medve ; több legelő csordából eddig 3 — 4 db szarvasmarhát vágtak le. Fiatal, hangyatojást, darázsfészket kereső medvék nyomoztatnak. Sörtevadból, melynek 6 év előtt itt hire sem volt, már most malaczos koczákat nyomozunk. Majd mire a legelő marhák az alpesekröl levonulnak, a legfelsőbb zabosokban és első hóval, mindkét dávadnak — állunk elébe. A tavaszi vadászatok alkalmával ejtettünk öszszesen 7 siketfujd-és 9 uyirfajdkakast dürgésközben, és csak 9 erdei szalonkát, esti lesen ; pedig ez egyszer sok volt. Az őzbak-cserkészet megindult. Ez alkalommal julius 2. és 3-án — kevés hija — hogy meg nem fagytunk. Annak idején, engedelmével, az eredményről értesíteni fogom.*) Vadászüdvvel maradtam. D. G. Világos vidékéről volt szerencsénk a napokban egy kiváló Nimróddal találkozni, ki az ottani vadászati viszonyokról, s az idei vadszaporulatról, elég kedvezően nyilatkozott. A nyulakon úgymond — nem látszik meg a gyakori eső káros következése, mert náluk a vizek nem képződtek tavakká ; őzük is szépen van, fürj plane igen sok, azonban a fogoly kevés. *) Igen kérjük, s a szives Ígéretet előre is köszönettel veszszük. Szerk. turkálni kezdenék s ez elővigyázat már sokszor hasznosnak bizonyult. A mezítlábas paraszt ama merénylete után is, még huzamosan időztem társammal azon a vidékeü Naponkint érkeztek ujabb társak is. Egy reggel egy olyan kis erdőbe mentem, mely valamely paraszt birtoka lehetett, legalább külseje oda mutatott. Azonban a legpompásabb helyiségnek látszott ránk nézve; akár csak egyenesen szalonkák számára lett volna alkotva. A talaj lágy volt s a boróka- és egyéb bokrok vegyesen váltakoztak rajta. A boróka-bokrok közt keskeny marhacsapások vezettek keresztül, s mi ezek egyikén haladtunk, hogy nappali tartózkodásunk helyét kissé részletesebben megtekintsük. Társam előre futott s én követtem. Kis idő múlva egy sövényhez értünk, melyen némi nyilás volt hagyva. Társam épen át akart ezen suhanni, midőn nyakával fönnakadt valamiben, a mit én száraz fűnek néztem és segíteni akartam neki, hogy megszabadulhasson, mikor egyszerre ugy éreztem, hogy szintén rab vagyok, csakhogy nem a nyakamnál, hanem csupán egyik lábamnál fogva. A fűszálnak nézett tárgy lószörből készült s gonoszul kiállított hurok volt. Társam egy ideig vergődött még, s végre elcsöndesedett. Miután egy ideig próbálgattam a hurokból kiszabadítani a lábamat, végre elcsüggedtem s a sorsra biztam magamat. Igy vesztegeltem ott órákig, mozdulatlanul. Társam már rég kihűlt és megdermedt. A különben oly gyönyörű, ragyogó szemei egészen kidüledtek üregeikből s megtörten, fénytelenül meredtek rám. Néhány nagy erdei hangyü'már falánkságának tárgyául ki is választotta. Végre zörreués riasztott föl. Mikor fölpillanték, megláttam a parasztot, ki már egyszer, megérkezésem első napjÚD, puskájával oly nagyon rám ijesztett. Ez újra öntudatra ébresztett. A kétségbeesés egész erejével kisérlém meg még egyszer a szabadulást s igy sikerülvén a lószőrt elszakítanom, megmenekültem. A bilincs rajta volt ugyan még lábamon, melyen az inak megmerevedtek, de én e függelékkel nem sokat törődtem s még sokáig viseltem azt büszkén, emlék gyanánt. E barátságtalan vidéket másnap este már odahagytam s egy nagyobb folyó mentén folytattam utamat. Számos, éger- és fűzfával borított sziget csalogatott engem pihenésre. Nem sokáig tudtam e kísértésnek ellenállani, annyival inkább nem, mert ugy véltem, hogy e vizzel övezett területen biztosságban lehetek az emberek ármányos támadásaitól. Néhány napot valóban a legnagyobb nyugalomban tölthettem el. A szigeten, melyen letelepedtem, koránt sem voltam egyedül. Mintegy tiz-tizenkét szalonka osztá meg velem e tartózkodáshelyet. Azonkívül néhány fáczán és nyul is tanyázott ottan. Különben a sziget lakatlan volt. Szomszédaimmal csakhamar bizalmas ismeretséget kötöttem. Átalában kellemes csöndéletet folytattunk a magányos szigeten. Napközben vagy siestát tartottunk, vagy pedig ama vékony levélrétegekben turkáltunk, melyek a nyirkos talajt borították. Este fölkerekedtünk s ama rétekre röppentünk át, melyek a folyam partjain terültek, hol Ízletes lakoma várakozott ránk, noha nem hiszem, hogy az, az emberi elkényeztetett gyomort kielégítette volna. Reggel valamennyien újra visszatértünk menedékhelyünkre. Kellemes csöndéletünk azonban nemsokára szomorú véget ért. Egy reggel emberi hangokat hallottunk. Azt gondoltam, tutajosok, kik gyakran szoktak a vizén lefelé evezni. De csakhamar máskép győződtem meg. Oly kopogást hallék, mint mikor bottal ütögetik a fa derekát. A zaj mindinkább közeledett s egyszerre több embert pillantottam meg, bizonyos távolságban egymástól, közeledni. Rövid idő múlva lövések hangzottak egy nyilás irányában, melynek czéljára nézve addig nem voltam tisztában ; csak most tudtam meg, hogy ott lövészek voltak fölállítva. Midőn a botokkal fegyverzett emberek közvetlen közelembe jutottak, siettem odább állani. Fölszállásomat nagy riadallal üdvözölték a hajtók, melyet azonban én nem értettem meg; csupán ennyit hallottam : »Hohó !« E furcsa szót később különböző vidékeken kellett hallanom. Én ezúttal oldalt iparkodtam tova szállni, hol vadászt nem sejtettem. De itt ugyan szépen jártam ! A hajtók előtt nem nagy távolságban járt vadász rám puskázott. Azonnal égető fájdalmat éreztem ballábomon, mely engem arra birt, hogy jó távolságra elszálljak e veszedelmes helyről s a folyónak lefelé eső kis szigetén kerestem menedéket. Én szánandó állapotban voltam. Térden alul, lábom annyira szét volt zúzva, hogy csak az inakon fityegett s a sebből veritékcsöppek szivárogtak. Lássátok, gyermekeim, ime itt van az első hajtóvadászat emléke, melyen anyátoknak, akaratlanul is jelen kellett lennie. (Yége következik.)