Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-07-17 / 29. szám

244 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JÜLIDS 17. 1879. Ifj. Behren E. ur 4é. р. k. Miss Hary 71 kil. Rübke ur 2 Sydow hadnagy 4é. p. m. Lindwurm 7 2 l/ 2 k. Heydenliuden hadnagy 3 H" Fü-stenberg ha In. 5é. р. k. Grn Síin y °7 3 kil. . T"!- О Explosion harmadfél hoszszal nyert. Ertek : tisz­teleldij és 750 márka a győztesnek; 120 márka a másodiknak. IV. Hamburgi nagy handicap. 6000 márka. Minden ország beli lónak Táv: 3800 méter. (.33 aláirás.) Br. Lmgen 6é. p. m. Rococo ap. Ostreger v. Compromise, a Frolie, 63 kil. Whiteley 1 Gr. Sztáray János, 4 éves sg. kancza Altona 57 kilo. Wainright 2 Hg. Hatzfeldt id. sp. m. Dalham 72 1/ 2 kil. Savers 3 Hg. Scbönaich-Carolath 4é. p. k. Fille de Roland 52>/ 2 kilo. Barlow 4 Hg. Hatzfeldt 4é. sg. m. Achilles 53 x/ a kik Madden 5 Br. Oppenheim E. 3é. sg. m. Paye 44 х/г к. Whitehead 0 Br. Reedtz-Thott 3é. sg. m. Alexander 44'/ 2 kil. Smith 0 Id. gr. Henckel H. 5é. p. m. Prince Giles I. 61 kil. Busby 0 Gr. Sztáray János 4é. р. к. Dagmar 57 х/ 2 kil. Batters 0 Gr. Metternich M. 5é. sg. m. Purple 52 к. (vitt 53 kil.) Gough 0 Br. Brockdorf J. 4é. sg. m. Thornham 51^2 kil. (bez. 2 x/ 2 kil. külön.) Sopp 0 Renz E. ur 4é. sg. m. Hotspur 41 kil. (vitt 44 kil.) Solloway 0 Baltazzi Aristid ur 4é. p. m. Nil-Desperan­dum 65 kil. Metcalf 0 Sikerült indulás után Alexander határozott vezetőül nyomult föl, utána Dagmar, Altonának mutatva az utat, mely Giles I. és Achilles után az ötödik helyet foglalta el ; Nil-Desperandum utolsó előtti, Thornham sereghajtó volt. Nil-Des­peraudum már az első körüljárásnál esélyét veszté, mig a többinél a sorban semmi lényeges változás nem mutatkozott. A második körüljáráskor, 1000 méternyire a czéltól, Dagu ar megtette kötelessé­gét, visszavonult s Altona, Rococo előnyomultak. Kevéssel az utolsó fordulat előtt tömörült a mezőny s az egyenes vonalon már Rococo veze­tett. Altona szépen küzdött s Rococo csakis egy nyakkal vitathatta el tőle a győzelmet ; Dalham bat lóhoszszal ért be harmadiknak. Érték : 8800 márka az elsőnek, 900 márka a 2-iknak s 300 márka a harmadiknak. V. Hansa-verseny. 2000 márka 3 éveseknek 2000 méter (8. aláirás.) Gr. Henckel H. söt. p. k. Little Digby a. Digby Grand a. Fern Leaf 55 lj­2 kil. Busby 1 Hg. Hohenlohe-Oehring-*n sg. m. Antonelli 58 x/ 2 kil. Madden 2 Gr. Bernstorff-Gyldensteen sg. m. Juwelier 55. kil. F. Amott 3 Gr. Metternich M. sg. m. Rovigo 57 kilo Gough 4 Vezetett Rovigo, mindaddig, mig az utolsó rö­vid falnál Antonio és Little Digby föl nem nyo­multak. E két ló közt aztán heves vita keletke­zett, melyből fél hosszal utóbbi vált ki győztes gyanánt. Érték 2000 márka az elsőnek, 300 a másodiknak. Második nap, jul 6-á n. Serleg és 2000 márka. Minden országbeli lónak. 950 meter (18 aláirás.) Scavenius O. ur 3é. sg. k. Mowerina a. Scot­tish Chief a. Stockings, 56 x/ 2 kil. Gough 1 Gr. Henckel H. 3é. pk Little Digby 56 x/ 2 kilo Busby 2 Br. Oppenheim E. 3é. sp. m. Moltlce 58 kil. Sopp 3 Gr. Henckel H. 2é. p. k. Die Muschel 42 x| 2 Peasnall 0 Hg. Esterházy Pál 3é. p. m .Galantha 58 kil. Madden 0 Scavenius O. ur 4é. p. k. Apple Blossom 67 x/ 2 kil. Smith 0 Cooter ur 2é. p. k. ap. Laneret a. Alberta 42 x/ 2 kil. (vitt 44 ]/ 2 kil.) Hibberd 0 Gr. Schmettow M. 4é. sg. m. Sabinus 65 x/ 2 kilo Whiteley 0 Gr. Bemstorff Gyldensteen 3é. sg. m. Juwelier 58 kil. F. Aruott 0 Br. Oppenheim E. 2é. sg. k. Edeldame 42 х/ 2 kil. (vitt 43 kil.) Whitehead 0 Többszöri sikertelen indulás után folyvást ve­zetve Mowerina, három hosszal könnyen nyert ; Moltke egy nyakhosszal maradt Little Digby mögött. Érték 33 00 márka az elsőnek, 500 a másodiknak. (Folyt, és vége követk.) VADASZAT ES LÖVÉSZÉT. Olvasóink figyelmébe! Felkérjük a vadaskertek és fáczányosok tulaj­donosait, nemkülönben a hazai erdészeket és la­punk olvasóit, hogy a kis-vad, főképen pedig a fáczányok és mezei foglyok ez évi tenyészetéről s az idei kilátásokról, — ugy szintén a megindult őzbak-cserkészetekről, hacsak egy levelezési lapon is, legyenek szívesek bennünket tudósítani. Tisztelettel A szerkesztőség. Kisvad tenyészetünk állása. Újvidék, julius 7. 1879. Tisztelt Szerkesztő ur ! Határunk és а szomszédság vadállománya és vadászati viszonyai, a sok orvvadász miatt, kik kiméleti időt nem ismernek , a lehető legsiralmasabb; ámbár más körülmények között lehetne nálunk fürjekre, foglyokra, szalonkákra, nyulakra söt özekre is meglehetősen vadászni, de a városi hatóság s az alantas közegek e tekintetbeui roszakarata miatt, a legjobb szándék mellett sem tehetünk semmit. Ezen viszonyokon javítandó, városunk öszszes uri vadászai, kikhez később kétségtelenül a kör­nyékbeliek is csatlakozni fognak, összeállottak egy vadász-társaság megalkotásához, mely alaku­landó társaság, a város határozott igéretét birja, a vadászjognak bérlet utján leendő átengedésére; biztos kilátás van továbbá, hogy a szomszéd községek határain is a vadászati jog kibérelhető lesz ; a leendő társaság reményű, hogy ha egyszer a vadászati jog birtokosa lesz, a számos vissza­éléseket saját közegei által jobban fogja meg­gátolhatni. A vadász-társulat alakulásával szükséges az alapszabályok kidolgozása, mit lényegesen elöse­gitene és kennyebitene, ha a hazánkban már két­ségtelenül fennálló egy vagy más ilyen társaság nyomtatott alapszabályai mintaképül szolgálhat­nának ; ilyeneket mi azonban magán uton meg­szerezni nem vagyunk képesek. Tekintctességednek a vadászat iránt tanusitott érdekeltsége és ismert e részbeni jóakarata felbá­torít, hogy a társulat nevében fenti alapszabály mintája iránt azon kéréssel keressem meg, misze­rint emiitett alapszabály mintát, tekintve a va­dász-idény közeledtét, lehetőleg mielőbb, nekem és költségemre megküldeni ne terheltessék.*) Azon meggyőződésben, hogy kérésem kegyes jóindulata folytán nem fog rosz néven vétetni s hogy azt (gyuttal t. vadásztársaim is becses figyelmükre méltatni fogják, maradok kiváló tisz­telettel Radovanovics György. *) Nagyon szivesen teljesitjük kérelmét, — annál inkább, mert mindenkor örülünk annak, ha a vadászati érdekek megvédésére társulatok ala­kulnak. Remélljiik, hogy a hazai vadászegyletek figyelembe veendik e felszóllalást, s akkor nem késünk egy pillanatig sem igéretünkkel. Különben, köszönjük a tudósítást, s más alkalmakkor is kérjük szives megemlékezését. Szerk. Egész halmaz toll s néhány kis darab testrész volt mindaz, mi anyánkból hátramaradt. A csapás után, mely minket ért, mi, három testvér, hűségesen összetartottunk. A minek leg­inkább hiányát éreztük, anyánk meleg tollazata volt, mely alá hűvös éjeken huzódtunk. Az éji hideg hamar egészen megdermesztette tagjainkat. Öcsénk, ki kezdettől fogva csenevész volt, áldo­zata is lett e hűvös éjeknek. Szemlátomást sor­vadt s egy reggel arra ébredtünk fel, hogy szegény kis öcsénk kiszenvedett. Mi ketten test­vérek aztán csak átvergődtünk, ugy a hogy, az életen. Szerencsénkre az időjárás kedvező volt kifejlődésünkre. Sajnos azonban, nem sokára egye­dül maradtam. Egy este, midőn a réten, nem messze az er­dészlaktól, lecsaptunk s kényelmesen élveztük a férgeket, zörej ijesztett meg. Mikor körültekintet­tem, az erdész macskáját pillantám meg, a mint épen testvéremet nyakon csipte. Már néhányszor láttuk ezt a macskát, a mint hajnalszürkületkor zsákmányával — többnyire nyulacskákkal és egerekkel — az erdészlak felé tartott; de azt, hogy ránk is fájjon a foga, ta­pasztalatlanságunkban, nem is gyanitottuk. Most már egyedül álltam a világon. Mi sem kötött többé szülőföldemhez. Minden bokor szo­morú emlékeket költött fel lelkemben s elhatá­roztam, hogy elköltözöm onnan. Szép, tiszta holdvilágos éj volt, midőn én az erdőnek, a melyben születtem, búcsút mondtam, s az észak felé eső hegységnek irányzám utamat. Itt nagyon elememben voltam. Magas fenyö­állomáDyokat pillanték meg a reggeli szürkület­ben, s a balzsamos fenyőillat szinte mámorba ejtett. Egy fiatal vörös-fenyő szélén csaptam le, de majdnem tovarebbentem onnan is, ha jókor észre nem veszem, hogy az az állat, mely felém bámul fölemelt fejével, nem más, mint szarvas. Noha csak nyársas volt, oly tekintélyt keltett, hogy én félénk tisztelettel pillantottam föl rá. A szar­vas lassan lépdelt odább az erdőségben. Én egy közelben levő fenyöbokor alatt húzódtam meg, hogy kinyugodjam magamat a fárasz.tó utazás után, s azt hiszem, aludtam is. Majdnem beesteledett, mikor fölébredtem, s a »Kecskefejő« épen egyhangú, unalmas dalát hal­latá már, saját szárnyával tapsolva önmagának silány hangicsálásáért. Én önkéntelen elkaczag­tam magamat ezen, s épen esti sétámra akartam indulni, midőn egy száraz ág megzörrent, épen közvetlen közelemben. Ijedten sikoltottam el magamat, s a mint csak lehetett, oly gyorsan rebbentem odább néhány lépésnyire. A kíváncsiság késztett, hogy vissza­tekintsek. Ama helyen, hol elébb álltam, oly lényt pillantottam meg, mely a kutyához nagyon hasonlított. Ama leirás szerint, melyet anyánk tett előttünk, rókának ismertem föl, de olyannak, mely nem ünnepi ruháját viselte. A ficzkó nagyon is kopott öltönyben volt és sóvár pillantásokat vetett rám ; majd kis idő múlva oly szándékot árult el, mintha közelembe akarna lopózkodni ; de én jobbnak láttam közeléből tova szállani. Több hét mult el minden legkisebb esemény nél­kül. Éu az alatt az erdőnek több lakójával kö­töttem ismeretséget, kiket addig nem ismertem. Igy az erdők királyával, a fajdkakassal, s kedé­lyes rokonával : a nyirfajddal, stb. Az emberektől itt több nyugalmat lehetett élvezni, mint a sikon, s csak elvétve, ha reggeli éi esti sétáimra men­tem, láttam olykor a vadászt, szarvasra ólálkodni, (Folyt, következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents