Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-07-17 / 29. szám

242 VADÁSZ- ÉS VERSENy-LAP. JüLIDS 10. 1879. alatt sem birja ki kár nélkül; s azon felül ezen első telet a csikó értelmi fejlőüéae tekintetében is sokkal fontosabbnak tartják, mintsem bogy azt minden tanítás és szoktatás nélkül a legelön hagyni lehessen. A franczia kisebb földmives tenyésztő, szintúgy mint a nagyobb istállókban csikók ápolására alkalmazott cselédség, roppant ügyes a kis csikó szoktatása és tanitása körül. Nem azon belső ösztönszerű rokonszenv és szeretet az, mint a mely a jó magyar gazdát lovaihoz, sőt már a kis csikósbojtárt is a gondjaira bizott csikókhoz fűzi ; hanem a meggondolt, megtanult ügyesség és figyelem az ápoláe körül, mely nélkül — s ezt jól tudja a franczia — csikójából értékes ló nem lesz. A magyar lovas gazda ugy bánik csikaival, mint feleségével vagy gyermekeivel : szereti, dédelgeti őket ha jó kedve van ; de ha megharagszik, van dolga az ökölnek sőt a vasvillának is. Máskor megint ott felejti étlenül csikait az akolban, ha lakodalomra vagy egyéb mulatságra indul. A franczia »eleveur« ellenben, mindig egyforma gondosan bánik csikaival, nem szeretetből, de számításból. Csikaja szintúgy mint borja, malacza, gyümölcsfája, vagy vetése csupán egy bizonyos pénzértéket képvisel előtte, melyet jó gondozás által növelni és lehetőleg gyarapitani kell. Ebben ugyan kevés a poesis, de annál több az okosság. Egy közönséges földmives tenyésztőtől hallottuk a párisi kiállítás alkalmával a következő nyilatkozatot : »A csikót ép ugy mint a gyermeket már csecsemő korától kezdve nevelni kell, mert mielőtt még hajlamai, erkölcsei határozott jelleget öltöttek volna, sokkal könnyebben vethetjük meg jövő kiképzésének alapját.« Az első télen át már szoktatni kell a csikókat az emberi kézhez s egyrészt bizalmassá tenni, de másrészt már e korszakban is lassan az engedelmességre . tanítani, s azon kényszerrel megismertetni, melynek később engednie kell«. A téli napnak legnagyobb részét tágas, jól almozott istálóban, vagy jó időben szabad akolban töltik a csikók, csupán, az abrakoláshoz kötik le őket ; mert fő figyelmet fordít a jobb franczia tenyésztő arra, hogy csikaja erös táplálás mellett kellő mozgásban is részesüljön. — A kiváló értékesebb csikók külön paddokokban tartatnak. »Aimer vos poulains, c'est aimer vos ecûs« ez igen jellemző franczia paraszt szabály. »Ha szereted csikaidat, szereted tallérjaidat.« Nagy gondot fordítanak már az első évben a csikók értelmi fejlesztésére, jól bánnak vele, de éreztetik vele egyúttal az emberi kéz hatalmát, hogy engedelmessé váljék. Jó hajlamának nyilvánítása vagy tanulékonyságának jele, simogatással vagy abrakkal jutalmaztatik, de engedetlensége vagy rossz szokása, mindig büntettetik. — Azon csikóból, mely már zsenge korában megtanulja azt, hogy daczolása czélhoz nem vezet s hogy az engedelmesség neki többet használ, ritkán válik nehéz természetű vagy rossz erkölcsű ló. — Miután pedig a ló értékének és teljes használhatóságának egyik feltétele a jó erkölcs, annálfogva főfigyelmet fordít, ennek fejlesztésére a franczia tenyésztő. Igen nagy figyelmet fordit továbbá már ekkor is a csikó tisztaságára; szemek fülek s az orrlyukak születésétől kezdve rendesen kitöröltetnek, a testnek dörzsölése eleintén pamut rongygyal, később lassan-lassan szoktatva szalma csutakkal kefével és vakaróval történik. Egyszóval ugy phzikai, mint értelmi fejlesztésére a választott csikónak, fő gondot fordit a franczia tenyésztő. Ne gondoljuk azonban, hogy a franczia gazda csikainak ezen kiváló gondozására túlságos sok költséget, azaz munkás kezet alkalmaz. Mint mindenben, ugy itt is pontosan és szigorúan számit. — A kis eleveur ki 8 — 10 hectar területű gazdaságában nevel fel 3—4 vett csikót, suhancz fiára vagy serdülő leányára bizza saját felügyelete alatt ezek gondozását. — A nagyobb gazda, ki 500—1000 hectáros nagy birtokán 100—150 lovat is tart, lehető legegyszerűbben rendezi be ezek kozelését ugy, hogy 15—20 nem dolgozó lóra csupán egy embert tart, azt azonban jól megfizetve, tőle rendkivüli munkásságot követel. Igy pl. bár nem legjobb üzleti hirben álló De la Ville ur, ki Francziaországnak egyik legnagyobb eleveurje, — s évenként 60—80 drb esztendős méncsikót vásárol, melyeket Caen mellett fekvő Brettevillei gazdaságában felnevelve négy éves korukban apalovakként 6—10 ezer francért elad : egy ily értékes évjárat mellett legfeljebb 4—5 embert tart. Tanfi. Nevezési zámapok. J ulius. 20. Kolozsvár. Államdij 300 tizfr. arany*) Sárkány Ján.Államdij 200 tizfr. arany*) Fer. Pesten, Államdij 400 tizfr. arany*) vagy Barth« Lajos Kolozsvár, Főtér 2. nevezés. « »re' Verseny-naptárGmunden Kassa (Pr. 26. sz.) Debreczen (Pr. 27 sz.) Kolozsvár (Pr. 0 sz.) Soprony (Pr. 9. sz.) Bécs (Pr. 7. sz.) Pardubitz Pest (Pr. 5. sz.) aug. 15, 17. septemb. 7, 8. septemb. 14, 15. septemb. 19, 21. sept. 27, 28, 29. okt. 4, 5. okt. 12. okt. 19, 21. (Az összes államdijak feltételei 8. sz.) *) Déli tizenkét óráig. 20. Gmunden. Reiterclub-akad. v. Handicap. 400 Mr. Cavalie- frt. nevezés, rónál Bécs, Kupa, királyné ő felségétől, 800 Wollzeile 3. frttal. Handicap. nevezés. — — — Gmundeni polgár-dij 1000 frt s tiszteletdíj, akadályvers. Handicap. — — — Tiszteletdíj, adva a curaberlandi hg ő fens, által, 500 frttal. Handicap. 26. » Kupa, királyné ő felsége által adva, s 800 frt., akad.-vers. Handicap. teherközl. Augusztus. I. Pest. 1881. Nemzeti dij. 600 arany lévesek nevezés. Sárkány Ján. 1881. Hazafi dij 500 arany kanFer. Nemzeti czák, lévesek Casino 1881. St. Leger 2000 frt. lévesek (Programm e lapok 15. számában.) » 1880. Nemzeti dijra kisb. jel. — — — » St. Legerre » » I. Kassa 1879. Államdij 200 db 10 frk. Sárkány Ján. arany. nevezés, Bpest, vagy Kétévesek versenye 200 db 10 Jermy Károly frk arany. — Kassán. Nagy Egyleti Handicap 900 frt — — — — — Asszonyságok-dija tiszt, dij (nev. oszl. is, kettős téttel) — — — — — Kis egyleti Handicap 400 frt — — — — — Államdij 350 db 10 frc arany — — — — — Yigasz Handicap — — (Programm 26. szám.) I. Debreczen. 1879. Kétévesek versenye 200 Sárkány Ján. drb 10 frk. arany nevezés. Bpest. Nagy Handicap 800 frt — — — — — Államdij 200 db 10 frk arany — — — — — Akadályverseny (feltételei később közöltetnek.) — — — Debreczen város dija 100 db cs. arany — — — — — Kis handicap 500 frt. e. d. — — — — — Államdij 350 db. 10 frk arany — — — Walter Stakes 150 db 10 frk ar. államdij — — — — — Yigasz Yerseny handicap — — (Programm 27 szám.) I. Sopron. 1879. Államdij 200 db 10 frk ar. nevezés. Mr. Cavaliero Esterházy dij 1000 frt, hanBécs, Woll- dicap — — zeile 3. Gát-verseny, handicap 600 frt — — — — — Széchenyi-dij 1000 frt. 2éves minden orsz. — — — — — Dunántuli-dij 3000 frt, handicap — — — — — Oroszvári-dij 1000 frt. — — — Erdödy, akadályverseny 1000 frt, handicap. — — — — — Festetics-dij 1000 frt — — ? á a Q a & Egy erdei szalonka élményei. Wittmann Páltól. Felnőttetek tehát mindnyájan, drága magzataim. Tollazataitok tökéletesen kifejlődött s elegendő húst is szedtetek már magatokra, kiváltképen ti ketten, édes leányaim. Igazán pompás bagolyfejüek válnak belöletek. Te legfiatalabb kis csemetém, kissé selejtesebb vagy ugyan s szellemi képességben is nagyon bátra maradtál ; hanem hát ép ezért egy ideig még anyai védszárnyaim alatt fogsz maradni. A mi pedig titeket hármotokat illet, — én megtettem mindent nevelésiekre, hogy sikerrel küzdhessétek magatokat keresztül a világon. Még csak néhány nap s mi válni fogunk ; én megszűnöm felettetek őrködni — saját sorsaitoknak engedlek titeket át. Mielőtt azonban ez bekövetkeznék, közölnöm kell veletek egyetmást életemből, hogy láthassátok, mennyi mindenféle veszélyen kell keresztülmennünk s mily sok szerencse kell ahoz, hogy mi, szegény üldözött hoszszucsőrüek a veszedelemtől menekülhessünk. Hja, hiába, mikor egyszer mindenki oly nagyon sovárog a pecsenyénkre s üldöz minket minden időszakban : a leghitványabb menyéttől, egész a legtelhetetlenebb ragadozó állatig : az emberig. A ki egy rigóval megbirkózhatik — már leselkedik utánunk. No, de hallgassatok rám figyelmesen. A vándorlások száma után, melyeket már a napsugaras délvidék felé tettem, — ezelőtt öt évvel láttam először a világot, egy kis földmélyedésben. Eleintén csak hunyorgattam a szememet s be-behunytam a vakitó napfény láttára s aztán nekibátorodva újra fölnyitottam. Az első lény, a melyet láttam, jó anyám volt, ki engem gyöngéden tolt puha tollai alá ; a fészekben kivülem egy kis öcsém és egy kis húgom is volt. Ott hevert még két tojás is, melyet anyám ide-oda forgatott s aztán sóhajtva mondá : »Tartok tőle, hogy ezek már nem kerülnek napvilágra !« Miután még igen gyöngék voltunk s az idő meglehetős komornak mutatkozott, a fészket csak néhány nap múlva hagyhattuk el. Oh, mily furcsa alakok voltunk mi még akkor. Tollazatúnk még pelyhes, hosszú csőrünk me'g puha volt, s nyurga lábainkon még alig tudtunk megállni, csak ugy imbolyogtunk ide-oda". A leggyöngébb rovarbábok és giliszták képezték, táplálékunkat, melyet a mama a földből vájkált ki és rakott élénk, mindaddig, mig magunk turkálhattuk ki tápszerün ket. Hazánk síkföldi, sürü cserjés volt, hol egyébiránt. az erdei szalonkák nem örömest költenek " szüleim azonban ott telepedtek meg, mert bizoí nyos körülmények kéryszeritették őket arra. Kü* lönben anyámnak nagyon tetszett a hely ; a lombok alatt elegendő tápszert talált, de meg arókák teljesen hiányoztak a környéken. Hogy mily szörnyű rablók azok a rókák, azt majd később fogom elmondani. Egyébiránt a cserje-erdö nem volt épen néptelen. Özek és nyulak lakoztak ott, melyekkel csakhamar bizalmas lábon álltunk ; 'emberekot is gyakran láttunk. Többnyire gombászók és szárazgalyszedök voltak ezek, kik összevissza-botorkálásuk által anyánkat föl-fölriasztották. Még most is kaczagDom kell, ha eszembe jut, hogy futottak azok a szegény ördögök anyám után, hogy az