Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-04-24 / 17. szám

150 VADASZ- ES VERSENY-LAP. ÁPRILIS 24. 1879. ravaszul oldalvást előre lopództunk. Nem szép ugyan a ravaszság, de a vadásznak szükséges, hasznos. A szarvasok lassankint elhalgattak, végre halál-csend lett. — A hajtás hosszának felénél jól tul lehettünk már, midőn állást foglaltunk. Mozdulatlanul lesben álltunk, mint a hiúz a prédára. Nem sokára észrevettük, hogy a sűrűben valami mozogni kezd ; itt ott nagyon gyenge száraz ágtörést hallottunk s a nesz mind-mind közelebb ért. Ez igy tartott valami 5 pcrczig, miközben ismét csend állt be, s aztán gyenge ágtörés ; közben-közben kivehettük, hogy agancs-ütés is van a sűrűben, a mint a szarvasok lappangva vonultak felénk. Végre mindig elevenebb lett a sürü, mindig közelebb jött felénk a gyenge zörgés és mint a kísértet, olyan csendben kezdtek egyenkint előttünk elvonulni, 20—25 lépésnyire hozzánk. Valami négy-öt nagy csapat jött igy egymásután ; hátul mindig az agancsárok jöttek. De a gróf egyre sem lőtt — mert erösebbet vártunk még. A vadak elvonulása után mi is lassan előre mozogtunk ; már közeledtünk a pagony végéhez, megálltunk, — ekkor beljebb tőlünk újra ágtörést és agancsütést hallánk. Pszt — ez szarvas — és a tülökütés után itélve, nem lehet valami gyenge. Hamar futásnak indultunk amaz irány felé, a merre hallottuk, hogy a szarvas útját veszi. Egy kis völgyhöz érve megálltunk a hegy élén s neszeztünk ; csakhamar kivettük, hogy a szarvas a völgyben törtet előre. Ismét futni kezdénk a hegy élén előre, midőn futásközben alacsonyabb ligethez érve megálltunk. Pár pillanat múlva már hallottuk az agancs gyenge ütését felénk közeledői s Dem sokkal később már láttam az agancsárt a bokrok felett feltűnni, mely meglepően erös volt. — A szarvas egy nyiláson, hozzánk 30—35 lépés távolságra vállap megállott, minthacsak Diana ugy commandirozta volna. De a végzet mást akart ; grófom a futás alatt tőlem egy kissé elmaradt, talán csak jó 3 lépést, és az épen elég volt az úgynevezett pechhez. О nem láthatta a szarvast, nem lőhetett. Azután vadunk lassan odább vonult a sürü fiatal szálasban. Sürgettem a gróf urat, hogy hacsak egy kis nyílás kínálkozik, löjjön, okvetlenül löjjön. És ö czélba is vette fegyverét és kisérte a szarvast, mig egy kis nyilásra jött, s aztán hamar oda lött. A golyóvágást jól hallottam puffanni a szarvason, de nem mertem hinni a szerencsének. Elindultam egyenes iránybaD helyemről, végig azon a nyiláson, a melyen a szarvae átvonult volt. Útközben csak jobbra-balra néztem a fákat, hogy nem látszik-e rajta a golyó-jel ; de vigasztalásomra nem találtam semmit. Végre oda érve a szökő-nyomra, löszőrt találtam ; néhány lépésre odább sebvért láttam. A hajtók is befejezték addig missiójukat s odaértek hozzánk. Átvettem az egyik vérebet és rávezettem a sebvérre s folytattuk a további nyomozást. A kevés sebvér és az előttünk kizavart vadak fris nyoma miatt a véreb is gyakran eltévesztette az igazi nyomot. Noha lassan, de annál biztosabban baladtunk előre, jóidéig hegyen-völgyön át a vércsepegés után. Es minél tovább értünk, annál jobban kezdett a szarvas vérzeni. A gróf ur vadásza és a kutya- peczér voltak mellettem. A többiek elmaradtak. — Útközben egy keskeny hegygerinczre kiérve, rögtön megállott a véreb és meredten nézett alá a lejtőn ; ebből tudtam, hogy valami közel lehet előtte ; jól megfogtam a hoszszúra eresztett szíjat, lépésről-lépésre rövidebbre vontam azt, hogy az ebet visszatarthassam. A hegy-gerioezre kilépve, meglepő látvány tárult elém. A megsebzett szarvas circa 50—60 lépésnyire tőlem, egy meredek sziklafal mellett, sebfájdalmaiban letelepedett volt. Hamar átadtam a mellettem állónak a vérebet, hogy a lövésben ne zavartassam. Biztos állást foglaltam, hogy fültövére (mert csak is a feje látszott ki) irányozhassam a lövést. De mielőtt elhatároztam öt fejbe lőni, jól megnéztem és ekkor e szegény állat irányában valóságos szánalom ébredt fel bennem. Számtalan sok szarvast láttam már életemben, de olyan szépnek soha nem találtam egyet sem. Valószínűleg a situatió fokozhatta e gyönyörű látványt. A nap verőfénye a sziklafalon emelhette oly ragyogóan ki a koronás fejedelmet. Feje oly nemesnek és bánatosnak látszott, minthacsak azt mondta volna : »miért gyilkoltok meg engem, az erdő királyát ?« — mondhatom, hogy valódi gyász érzelem lepett meg. Végre mit volt tennem, agyon kellett lőni, mert segiteni többé nem lehetett rajta. Nyugodtan és jól fültövéhez irányoztam a lövéat, hogy hamar kiszenvedjen. A durranásra villámként felszökött, de golyóm jól talált, a vad lebukkant a magas szikláról és megdermedt. A lövés után ö méltósága is hamar ott termett. Kivettem a diadalmi jelt, a két sarok-, vagy igazabban a két diszfogát és megadtuk neki zöldlombú ágakkal betakarva, a végtisztelotet. A téli vadászat alkalmával kevés vad lett löve. Három öreg agyarast lött ő méltósága gróf Lamberg Ferencz ; többet nem is akart löni. Pedig de sok volt és van itt. Szarvas-gimből 100 drb. volt lelövésre megállapítva, azonban 16 drbnál megálltunk ; azért, mert november elején néhány elhullott találtatott. 1874 óta nem veszett el annyi vad télen át, mint a mult évben ; vigasztaló, hogy jobbára a gyengébb darabok vesztek el. A feketék ellenben vigau lakmároztak az elhullott vadakon. Azonkívül sok volt a l.ikkmakk is. Kukoriczát is sokat hintettünk nekik. A nagy vad sok szénát fogyasztott ; a széna-boglyák, melyek az erdőben mindenfelé rakva voltak, számukra elégtelenek voltak, úgyhogy még 100 frtért vettünk nekik; egy hét alatt ezt is tisztára felették. Szerencsére ekkor már olvadni kezdett. Még megemlítve, hogy az első hosszuesőrüt mult hó 18-kán lőttük, áttérek mult évi vadászataink eredményére, melyet az itt kővetkező löjegyzék tüntet ki. Löjegyzék Mélt. gróf Lamberg csákberényi uradalmán lelőtt hasznos és kártékony vadakról 1878-ban. Hány-ágas szarvas : 14-es 1 Szarvas-gim 37 12-ев 3 Ünö 6 10-es 10 Borjú 8 8-as 4 6-os 5 Osssesen : 51. Csapos 2 reggel 8 órakor viadal. Versenybírák : Tbaisz Elek, Fábián József, Porzsolt Gyula, Rath Lajos. Időmérő; Dusóczky Károly. Titkár: Császár Ferencz. Inditó: Zsingor Mihály. I. Sikverseuy 100 yard. II. Magas ugrás. III. Második vetélykedés a Degyed angol mfld bajnok gátversenyre. Védő : Koller Károly. IV. Második vetélykedés a két angol mfld bajnoki sikversenyre. Védő : Molnár Ignácz. Budapest, 1879. april hó 5-én. Császár Ferencz, titkár. Kéretnek azon t. Uraságok kik a pesti lóversenyekre páholyokat elöjegyeztettek, hogy azokat legkésőbb május l-ig a titkári hivatalból elvitetni szíveskedjenek. Ellenkező esetben ugy tekintetik, mintha azt igénybe venni nem akarnák, s másoknak adatnak ki. A titkári hivatal. A Székesfehérvári kiállításon — mely május 10-dikén nyittatik meg — »Agancs-kiállítás« is lesz; máris a pápai uradalom agancs-gyüüjteménye be van jelentve, nemkülönben gróf Károlyi Victor is bejelentette már gyűjteményét. Figyelmeztetjük az agaucs-gyüjtemények tulajdonosait, hogy az agancsokat e hó végéig küldjék be. Gr. Zichy Jenő, elnök. Veresek. összesen 25. Mindössze: 7 6. Különféle hasznos vad : serte-vad 2, özbak 3, nyul 24, fáczán (ide tévedt) 2, erdei szalonka 46, fogoly 22, fürj 1, vadrécze 1 ; összesen 101. Ártalmas vadak : róka 64, vadmacska 3, kóborló eb 36, házi macska 72, görény 9, menyét 18, kánya 22, varjú és szarka 170; összesen 394. Egyben 571 darab. Csákberény, márczius 4. 1879. Huh Rezső, föerde'sz. íblfllá. A magyar Athletikai Club igazgató választmánya f. é. april 19-én tartott ülésén az uj választmány névsora megállapittatván, ez alkalommal Kenessey Kálmán I. és Sárkány Ján. Fer. II. alelnök urak tulhalmozott teendőik végett az eddig buzgón viselt tisztségökröl — daczára a választmány többszörös felkérésének, — határozottan leköszönvén, a választmány e kettős lemondást őszinte sajnálattal tudomásul venni kénytelenittetett, s az eddig tanusitott páratlan tevékenységükért, ugy nemkülönben kiváló érdemeikért jevileg legmelegebb köszönet kifejeztetni határoztatott. * * * A Magyar Athletikai Club a Nemzeti Lovarda nagy termében (a Nemzeti Muzeum mögött) 187 9-ik april hó 27-én délelőtt 10 órakor tartja rendes közgyűlését. Tárgyak : elnöki jelentés ; az évi költségvetés megerősítése ; az elnökség, 24 tagú választmány, és 3 számvizsgáló tag megválasztása és netán egyéb indítványok. Budapesten az Orczykertben 1879. april 27-én A magy. kir. földmiv. ügyi minisztérium, — a Pesti Lovaregylet és a Lótenyésztés emelésére alakult társulat megkeresésére kieszközelé a budapesti fővárosi hatóságnál, illetőleg a m. kir. honvédelmi minisztériumnál, hogy a f. évi május 5-től 8 ig elrendelt ló elővezetés illetőleg összeírás — nehogy ez а lóversenyekre és lókiállitásra akadályozó hatást gyakoroljon, — a május 8-ka utáni időre halasztatott. * * * Társas játékok I a budapesti lóversenyen május 8-án tartandó »Ló-Sorsolási díjra.« Több sorsjegygyei játszás több esélyt Ígérvén a nyerésre, elhatároztuk, hogy a »lósorsolási díjra kibocsátott sorsjegyekkel« társas játékokat is rendezünk. Ennek azon előnye vaD, hogy a ki 20 jegy árát (10 forintot) lefizeti, nem husz, de 200 sorsjegygyei játszik. Ot ily társas játékot állítottunk össze, s a számok beosztása akként történt, hogy a kibocsátott 4000 darab sorsjegyek minden százából 5—5 osztatott egy-egy játszmába ; könnyebb áttekintés czéljából ide iktatjuk az 1. sz. társasjáték tervezetét. Részvény-jegy az első társasági játszmára. Tiz tag, mindenik fizet 10 forintot, összesen 100 forint, s a nyeremény x/io-ed -észében részesül. A társaság az alább megnevezett 200 drb sorsjegygyel játszik, e sorsjegyek lepecsételve a lovaregylet irodájában maradnak. Azonban minden részvevő egy részvényjegyet nyer. Nyerés esetében, egy megbatalmazvány alapján — melyet mint a 10 tag aláir — a Lovaregylet kiadja a nyereményt (versenylovat), s a társaság a dijfelosztásról önmaga gondoskodik. (Elárverezheti, vagy eladhatja s a pénzen osztozik.) A nyertes ló a nyerők felelősségére és költségére a Nemzeti Lovardába állíttatik, s a társaság köteles a nyereményt a P-sti Lovaregylettől 3 nap alatt átvenni. /1г első társas-játszma sorsjegyei következők : 1—5, 106 — 110, 211—215, 316—325, 421—425, 526—530, 631—635, 736—740, 841—845, 946 — 950. 1051—1055, 1156—1160, 1261—1265, 1366—1370, 1471 — 1475, 1576—1580, 1681 — 1685, 1786—1790, 1891 — 1895,