Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-09 / 2. szám

12 VADÁSZ- ES V ERSENY-LAP. azonban, hogy a kanczák meddősegenek hibaja nem mindig bennök rejlik, hanem olykor a vén és kevésbbé termékenyítő ménekben. A ló-betegségek. A »Sporn« f. é. 1. számában egy névtelen (N. N. aláírással) az itt-ott hallható lóbetegségek alkalmából, melyek a Sport egy előbbi számában tett meg jegyzés szerint Bosniából hazatérő fuvarosok által hurczoltattak be : kissé éles hangon azt mondja, hogy azért kár Bosniát okozni; ő közelebb is tud olyan helyet, hol a taknyosság állandó a lovak közt, és pedig Abauj, Zemplén és Borsod megyékben ; s hol, ha a hatóság végre járvány esetében rászánja is magát, hogy a lovakat megvizsgáltassa : az e czélra kinevezett bizottság (szolgabíró, állatorvos, falusi biró) könyen veszik a dolgot. A parasztok lovait — mint ezt közlő a kassai területben látta — összeterelik a biró ház elé, csomóba, hol egymáshoz dörgölőzve, egymást szagolva, — ha köztük beteg ló van, bizonyára még többet is csinál. A gazdagok lovait, hivataltársokét stb. persze nem követelik hogy elé állítsák ; a pajtásság, komaság nem engedi, s biró uram fél, hogy az a grófnak vagy bárónak nem fogna tetszeni.« — Végül provocálja e lapokat, mint kinek tisztében állana e bozniai állapotokat tűzzel, vassal irtani. Nos, mi a mit a publicistica tehet, ezennel megtesszük, s figyelmeztetjük erre az illető vidékek hatóságait és lótenyésztési bizottmányait első sorban, nemkülönben a földmiv. ministerium Állategészségügyi osztályát is. — Az ö feladatuk minél elébb a valót kitudni, — s azon esetben ha ily veszélyes ragály mely ezer meg ezer ember vagyonát fenyegeti : csakugyan léteznék, a legnagyobb eréllyel, tűzzel vassal irtani. Ha pedig nem : ugy mindenekelőtt a külföldet, mely az idegen nyelven megjelent közlemény által — lóvásárlainktól elidegenülne, minél elébb megnyugtatni. — Végül pedig N. N. urnák egész tisztelettel annyit : miszerint sajnáljuk hogy ha már tudomása van rólunk, egyenest hozzánk nem fordult. Az a mit óhajt, t. i. a veszélyre figyelmeztetés, a mi közlönyünk által is el lett volna érve. Kérdések és feleletek. Igen tiszt. Szerk. ur. — A jövő fedeztetési idényre a körösi méntelepböl egy telivér mént I kivántam, s mint olyant »Coalition«-t prasentálták, a következő pedigreével : (ap. Count Zdenko, a. Castalda.) A mén már itt van, s vele a szokásos név-táblácska is elküldetett, azonban nem csekély de kellemetlen meglepetésemül e táblácskán (melyen a törzsköny hiv, s igaz kivonatának kellene lenni) Coalition mén mint félvér van jegyezve ; s nem mint a méntelep állitá : kisbéri nevelés, hanem mint gr. Nádasdy nevelése van felemlítve. Mi itt az igaz ? — Továbbá a mén, daczára hogy még 4 éves, már is nagy mértékben karórágó, »öklödö«, mi említve nem volt. Ezeket előre bocsájtva tekintetes szerkesztő úrhoz azon kérést bátorkodom intézni, miszerint kegyeskednék tudtomra adni: vájjon emiitett »Coalition« mén tiszta pedigreü telivér-e avagy nem ? s hogy a már ily nagy mértékben karórágó fiatal méntől a karórágás ivadékaira nem hat-e át? Tisztelettel B. S. B. S. urnák M—

п. Coalition valóban angol telivérmén, még pedig ugyancsak »in and in« vér, (apja Count Zdenko — ennek apja Buccaneer ; anyja Castalda, ennek apja Wild Dayrel), elletett 1875-ben gróf Nádasdy Ferencz n.-ládányi ménesében, honnan hároméves csikó korában a kisbéri ménes számára megvétetvén, a mult évben a nagykörösi méntelepbe osztatott. A »félvér« jelzés tehát csak tévedésből kerülhetett táblájára. A mi a kárórágást és öklendezést illeti, ez bizony olyan tulajdonság, melyet bármely lónál sem látunk szívesen, de tenyészállatoknál nagyobb bajnak csak akkor tekinthető, ha nem rosz szokásból, hanem az emésztő szervezetnek, s főleg a gyomornak idült megromlásából származik. Ily esetekben a gyomor gyöngeséggel együtt át is örökölhető az ivadékra. Megjegyezzük azonban, hogy igen sok telivérlónál nem gyomorbaj a karágás vagy öklendezés oka, hanem az unatkozás, az erős de kevés időt foglaló munka közti absolut nyugalom idegessé teszi gyakran a training-istállóban levő telivércsikót, mely azután unalmában igen könnyen megkezdi, vagy istállótársától eltanulja a karórágás diszes mesterségét. Innen van, hogy angol telivérlovaknál aránylag gyakrabban találjuk а karórágást, mely többnyire öklendezéssé válik, midőn a ló abban kikötés által megakadályoztatik. Különben megnyugvására értesítjük, miszerint az esetben, ha a kibérelt mént e hibája miatt használni nem óhajtaná, az állam azt (tudomásunk szerint) szivesen vissza veszi. Különben e rosz szokás ellen van óvszer, melyről legközelebb többet. hagyván — anyakanczáik egészségesen a világra is hozzák, s a szaporulatot eladásukig egészségben megtarthassák, mely ezéit ha elérték : olcsóbban s mégis haszon mellett adhatják el lovaikat, és igy nem lesznek kénytelenek méneseiket feloszlatni. Egy állatorvos, ki egyúttal ménesmester. Némi észrevételek a meddő kauczákról. Kanczáknak, melyek hevesen sáritanak, de mégis nehezen fogamzauak, a legtöbb esetben nincs rendes állapotában a nemi szervük. A csiratartóknál, a csirákkal együtt, többé-kevésbbé káros változások észlelhetők, vagy egyéb nemi szerveken vehetők észre ily állapotok. Ez izgatottság azonban az idegrendszernek túlérzékenységéből és ingerlékenységéből is származhatik. Ily kanczákról mondják aztán, hogy hysteriában szenvednek. Ha az ily állatok keveset dolgoznak s jó tápszerrel élnek, a baj elodázása végett több foglalkozást kell nekik nyújtani s kevesebb tápszeret adni, hogy bizonyos fokig kifáradjanak s veszítsenek kövérségükből. A zabot korpával és szecskával kell fölcserélni s ha zöld takarmány van, ez hadd pótolja a szénát. Vérmes kanczáknál érvágás is alkalmazható. Ily módon a túlfokozott nemi közlekedési vágy lecsillapul, miáltal a kanczák a foganzásra képesekké válnak. Helylyel-közzel az ily kanczáknak 12 —15 csepp kámforszeszt is szoktak naponkint, néhány héten át, kenyérben beadni és pedig kedvező sikerrel. Ha valamely kaneza több izben fedeztetik egy mén által, anélkül hogy eredménye tapasztaltatnék, ez esetben más mén választandó ki, még pedig olyan, a mely nyugodtan fedez és lassan bocsátja el a magot. Fiatal, hevesen fedező és gyors magömlésü mének inkább alkalmasak idősb és nem hevesvérű kanczák fedezésére. Tüzes kanczák, — mondja az •zOsterr. Monatschrift für Hippologie und Pferdezucht« — még ugy is megtermékenyithetök, ha két nap egymásután fedeztetnek, s este és a következő napon kettős fedezésben részesülnek és pedig különböző mének által. A kanczák fogamzásánál átalában ugy áll gyakran a dolog — mondja Dr. May G., az ő »Anleitung zum Betrieb der landwirtschaftlichen Pferdezucht«-jában, — hogy nem mindenik kaneza fogékony minden évben a termékenyülésre, csak egy év multával ; különösen termékeny csikózási év után átalán kevésbbé gyümölcsöző év szokott bekövetkezni. Távol földről szállított kanczák, melyek uj hónukat nehezen szokják meg, nem nagyon termékekenyek s ritkábban fogamzanak. Megjegyzendő tisztelői az angol versenylovaknak, kik jelentékeny méneseket tartanak s a telivér tenyészanyag szükségletéről, Amerika számára, gondoskodnak. Néhányan e tenyésztők közül ujabban részt vettek tenyészménjeikkel az angol versenypályákon is. Az idők folytán Amerikába bevitt lovak közül, jeles tulajdonságait tekintetbe véve, Messengert (ap. Mambrino) lehet a legjobb lónak tartani. Ezt 17 86-ban szállították át az oczeánon, s ez tekinthető az amerikai kiválóbb ügetök ősapjául. Mint tenyészmén, huszévig alkalmaztatván, több kitűnő versenylónak is lett egyszersmind törzsapja. E mént roppant erős lónak rajzolják, széles, száraz tejjel, rövid egyenes nyakkal, nagyobb orlyukakkal és légzőcsővel mint ezt átalában lovaknál észlelhetni, alacsony marjjal, nem igen rézsútos, de mély, zárt és erős váll-lappal. Hátsó részében rejlett főereje. Borda boltozata tonnához hasonlított, rendkívül széles volt, hatalmas csípőkkel, térdkalács és csánkokkal. Szabályos alkata mellett e ló kifogástalan járású volt. A későbbi időkben Angliának különböző Derby- és St. Leger-nyeröi, mint Priam, Rowton, St. Giles, Baréfoot, Markgrave sat., átszállittattak az oczeánon s megannyian sokat tettek az amerikai lótenyésztés emelésére. *) *) Érdekesnek tartjuk itt megjegyezni, hogy az ügetők iránt való előszeretetet, ugy az oroszokban, mint az amerikaiakban a hollandok ébAz amerikaiaknak a sebes hajtás iránt való különös előszeretete nagy befolyással volt a tenyésztőének megválasztására. A hajtás gyorsaságát illetőleg, az amerikai és angol styl között lényeges különbség van. A ki angol modor szerint hajt, nagyon meg van elégedve, ha kilometerenkint, mérsékelt távolságra, két perez s 15 mdp. alatt jut el. Az amerikai és az orosz ellenben azon iparkodik, hogy egy kilométernyi távot legfclebb 1 perez s 50 mdp. alatt végezhessen. Az amerikai nagyobbára lépésben végezi útját s az el- és visszautazás alkalmával csak Dehány kilométernyi távolra kényszeríti lovát a lehető legnagyobb gyorsaság kifejtésére. A kocsizó-sport gyakorlására Amerikának különösen kedvező alkalma van. A nagyvárosok közelében rendesen puha fövenyes utak vannak, melyek a gyors ügetésre kiválóan alkalmasak. A mi hepehupás oiszágutainkon ily sport nem lenne olyan sikeres, mig a kemény töltött uton az ügetők nagyon hamar tönkre jutnának. Nagy előnye Amerikának, hogy nagyon könnyű a mellett rendkívül erős fa-nemeket termel, mint például a Hickory, az amerikai fehér mogyorófa, melyekből ugy tartósreszték föl. Amerikába hollandi gyarmatosok plántálták azt át, mig Oroszországba nagy Péter czár, ki több hollandi illetőleg friz ügetőt vásárolt be Hollandiában s meghonositá birodalmában az ügető versenyt. ságra, mint könnyüségre nézve kitűnő két- és négykerekű kocsik készülnek. Az ügető-versenykocsizásban az amerikai felülmúlhatatlan, azonban a fiatal sportsman tartása, ki tiz-huszezer forintos ügetöjét maga hajtja, szinte sérti a szemünket ; mert az ily kocsis nagyon disztelen látványt nyújt, a mellett a legnagyobb testi erőlködés is észrevehető nála. A hajtó egészen hátraveti magát, lábait kinyújtja s szilárdul megveti egy vas lábtónak, hogy a lovat annál biztosabban vezényelhesse. A gyeplök rendszerint az istrángot helyettesítik, s a hajtónak a keze az istrángfát. Jóllehet oly tekintélyek, mint Hiram Woodruff, a » The Trotting Horse of Amerika« czimü müvében és Henry Herbert »The Horse of 4merífcrt«-jában, ugy az ülés e nemét, mint a ló szájának esztelenségig erősen tartását, mint helytelent, elitéli, mindazáltal igen sok fiatal ember akad, a ki tudatlanságból, a professionátus kocsis modorát túlozva utánozza, hogy a közönség előtt nagy kocsisnak tűnjék föl ; épugy mint nálunk is sokan vannak, a kik a lovaglásban túlzottan majmolják a kis, verseny nyeregben ülő jockey-kat. (Vége következik.)