Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-04-10 / 15. szám

MÁRCZIUS 27. 1879. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 139 szót megfogott, a büntetés-pénzből reá cső jutalomrészt megkapta volna. A pandúrok csak az erdőkerülőknél keresik azt, hogy van-e vadászkutyájuk ; azoknál is ugy tesznek, hogy megkeresik őket a lakásukban s ott kérik a vadászkártyát, anélkül meggyőződnének a felől, bogy azok szoktak-e vadászni vagy sem. Igy aztán persze lehet mondani, hogy a vadászjegy behozatala, miután nem felel meg a czéluak, és a fegyveripar ártalmára van : cltörlendő. De tartatnék csak meg a törvény szorosan, ugy bizony azt lehetne ez adóról mondani, hogy ez az egyetlenegy adó, a mit a ki fizeti, szívesen fizeti. Jelenleg a vadászkártya intézvénye tisztán adótörvénynek, jövedelmi forrásnak tekintetik és a hatóságok csak azt keresik, hogy vadászjegygyei van-e ellátva oly egyén, ki a vadászjegy árát le tudná fizetni ; de azonban azzal mitsem törődnek, hogy mostani tavaszi időben egész nap szól a puska a szőllőkben, a hol bizony nem szalonkára, hanem nyúlra vadásznak, mert a papaszt repülő vadra nem igen szokott vadászni. Snepfezéskor több idei nyulat láttunk már, mi az idei nyulállományra jó jel. Az idő a vadszaporodásnak különben is kedvező. Legelső szalonkavadászatunkon, márczius közepén, a Muraerdőn az első hajtások egyikében láttunk egy szép 14-es szarvast, melynek tavalyi szarva még fenn volt. Két hét múlva értesültem, hogy ez a szarvas a lövöldözés folytán átúszott a Murán, egy paturnyai horvát paraszt által meglövetett, mire a szarvas a parasztnak nekimenve ez eldobta a puskát és elszaladt, és hogy végre a gróf Festetich György Murisik-féle erdejében az ottani snepfezéekor megtaláltatott. Igen különös, de való eset volt a következő, mely a téli vadászatokkor történt a Mura-erdőn. Egyik hajtásban egy szarvasborjut láttam közeledni, mely azonban a fák közt eltűnve, a hajtók összeszaladtak s odasietve láttam, hogy az összerogyott szarvasborjut körülállják. A szarvasborju kisérletet sem tett a menekülésre s egészen apathikusan viselte magát. Elvitettem a tűzhöz, mely a hajtás közelében rakva volt s ott' a tüz mellé letették. Tej hiányában meleg feketekávét töltöttünk szájába, ugyszinte melegített bort. A borjú legkisebb félelmet se árult el, s egyáltalán a legnagyobb apáthiával viselte magá', mig más eddig elfogott vadaknál (mert többször történt, hogy őzborjut sőt lèves őzeket elfogtak) a legnagyobb félelmet észleltem. Csak egyszer kelt fel a tüz mellől s ekkor azt hittük, hogy el fog menekülni, mert künn ugy 2000 lépésre egy repezeföldön szarvasok legeltek s arra felé nézett, de csakhamar ismét lefeküdt. Miután a hajtókat elküldtem, hogy a künn legelő nagyvadat az erdő felé hajtsák, csak magam maradtam egy erdőszszel mellette s ekkor sem tett kisérletet a menekülésre. Azonban egyszer mintegy 50 — 60 lépésre elmentünk csapásokat nézni, s mire visszatértünk, a borjú eltűnt ; — utánamenve a csapásán, mintegy 300 lépésre ismét láttuk, de akkor már gyorsan menekült. A borjú nem volt rendkívül sovány, a hideg sem volt valami rendkívüli, de mindenesetre beteg lehetett. Azóta nem láttuk. Másnap vitettem ki neki szénát amaz erdörészbe, hol találtuk. Mikor a tűznél feküdt — a kenyeret, kávét, hust kiváncsian szaglázta, de a neki nyújtott szénából nem evett'; ezért éhség általi kimerülésre nem igen lehet következtetni, mire különben amaz okból következtettem volna, mert az öreg vad a félig befagyott Sémiin folyón át kijár a vetésekre, de a borjú nem mehet velők, a mint azt láttuk amaz őznél, mely ezen a vizén keresztül akarva szökni, benne elveszett, mint ezt utolsó tudósításomban megemlítettem. A. Lendva, 1879. április 4. Lenk Ödön. Gács 187 9. márczius hó. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! — Csak rövid napok óta vagyok itthon, s ezóta számos teendőimmel elfoglalva, csak most találtam itt a f. évi »Vad.- és Versenylap« 11. számát, és ezekben annyi érdekeset, hogy eleve azok tüzetes tanulmányozásával foglalkozva, szinte megdöbbentem, midőn tovább keresve, észreveszem, hogy a »Vad.és Versenylap« 2-dik számában közzétett csekély tapasztalatom fonalán, máris az 5-ik számban bővebb értekezletre szólit Zentay József, és a 7-ik számban tisztelt vadásztársunk, vadász-irodalmunk valóban ernyedetlen bajnoka Hanvay Zoltán, a magyar vadászebek törzskönyve érdekében irt felszólalását, egyúttal tüzetes figyelmembe ajánlja. Ha a szegedi veszedelem engem nem tesz oly idegessé, — mely idegesség főoka abban rejlik, hogy több év előtt mint szegedi lakos, a szó szoros értelmében mindent, mit iz, sziv, fiatalabb kor, vadászat és anyagi viszony nyújthattak, mindent, mindent, ide értve a kifogybatlan vendég szeretetet nem élveztem volna majdan csordultig, — nem lennék oly izgatott. Ezek előrebocsátása után engedelmet kérek , ha tulbecsültetvén : a várakozásnak épen nem felelhetek meg; másfelől zilált kedélyem hangulata nem alkalmas arra, hogy egy komoly ügygyei — mely sok higgadtságot, és megfontolást igényel — foglalkozzam. Mindezeknél fogva tehát az idézett czikkekre nézve van szerencsém válaszolni, hogy a fogolyállomány nevelésére nézve elmondottam, a menynyire képes voltam tolmácsolni saját tapasztalásomat. Mindenesetre kívánatos volna, hogy a szakértők közül mások is hozzá szóljanak, mert én csak is a fő-eljárást ecseteltem, — helyi viszonyok, időjárás szabályozandják a tenyésztő további teendőit. Itt a vidéken, mint hallom, annyira megfogyott a fogoly állomány, hogy alkalmasint 100 tojás megszerzése terhelendi a főerdészi budgetet, -e tojásokat a fáczánynevelő pulykák fogják kikölteni, és a fiók foglyok ha zsenge korukban valami vad csapathoz nem csatolhatok, annak idején ha villásként mutatkoznak, lassanként elelhagyják a törzst, és mint láttuk, évek óta felnőnek, annak idején felrebbentetnek, lelövetnek. Hanvay Zoltán ur, tisztelt vadász társunk felhívását illetőleg, bőven elismerem eme szép eszme horderejét, igen korszerűnek és elkerülbetlenuek tartom saját vadász viszonyainkra nézve, mert széles e világon több rosz vadász-vizsla, mint hazánkban, nem létezik, magunkat sem véve ki, mert évek óta csakis a fővárosból szerezzük, azaz szerzem vizsláimat, ezek törzskönyve pedig kipuhatolhatlan. — Én tehát az indítványt mint a sikerdus és kellemes vadászús elkerülhetlen tényezőjét, elvileg elfogadom, gyakorlatilag elismerem, s azt gyámolitandom, de bevárom az olvasó közönség ez érdembeli nézeteit, az igen tisztelt Szerkesztő ur hozzájárulásával pártolt részvétét és a netáni megjegyzéseket. Ide mellékelem ezennel a mult 1879-diki, igen mostoha vadász-év eredményt : A gácsi és kékkői uradalmi vad-kimutatás 1878-ban: Hasznos vad: Kártékony vad : Fővad 13 Kóka 46 Dámvad 5 Görény 7 Özbak 14 Menyét 24 Vadsertés 3 Házi macska 24 Nyul 104 Kóbor eb 48 Fáczán 111 Borz 8 Fogoly 108 Sas 1 Császármadár 6 Ölyvek 21 Fürj 150 Héják 10 Haris 21 Kárvaly 22 Récze 3 Bagoly ) Vadkalamb 24 Csóka ! Erdei szalonka 62 Szarka 209 Varjú Összesen 604 Összesen 420 Mindösszesen 1024 db; azaz a mult évhez képest 776 hasznos, és 122 db kártékony vaddal kevesebb, — mely hiány a fürj, fogoly és nyul megfogyott számában rejlik. E nevezetes csökkenés majdnem országszerte tapasztaltatott, s okai az igen szigorú tél, a tavaszi hideg esők, az árvizek és egy általános meddőség. Ellenben fő- és dám-vadban valamint fáczáub iu a szaporodás lényegesen kedvezőbb, miut évek óta tapasztaltuk. Itt megemlitem még, hogy a hosszucsörüek már 8 nap óta észleltetnek ; ejtetett már 3, han-m eddig minden éjszaka 6 foknyi hideg, nappal havazás, a hegyoldal déli lejtőin is még sok a hó, eme viszonyhoz a szegedi vészt okozta dermesztöleg hideg északi szél, lehotlenné tették a lest. Vadászüdvvel : az egy öreg vadász. A fővárosi vadas piacz a lefolyt télszakon. (Folytatás és vége.) Piaczunk egész télen át fáczány nyal jól volt ellátva, és áruk — tekintettel a nagy fogyasztási adóra (párja fizet Budapesten 80 krt, Bécset 34 krt) túlságos nagy nem volt. A fáczány fogyasztása különben helyben nagyon is csökkent. Még néhány év előtt minden jobb vendéglős étlapján volt található, most már biz ez ritka eset, s ha van is, nagy a gyanú, hogy az offerált fáczány, fáczány-e ? — mert megesik, hogy erjedésnek indult vén csirkére is ráfogják, hogy erdőben növekedett. A fáczány kivitele ellenben nagyobb lett. Csehországban csökken mindinkább a vadtenyésztés, az intensiv gazdászat elnyomja ; — nagyobb ott a szükség répára és krumplira, mint fáczányra, — és igy a magyar fáczány helyettesíti a csehet, — persze cseh név alatt — Német- és Angolországban. Piaczunkon e télen nagyobb partiekben csak gróf Erdődi-féle fáczányok Pöstyénböl, báró Wenckheim-félék Körös-Ladányról, gróf Esterházy-félék Cseklészről, voltak találhatók. Gróf Károlyi-félék Mágocsról, Tótmegyerről, Nagykárolyból és Holdmezővásárhelyröl kevés kivétellel, helybeli közvetítés folytán külföldre mentek. A fáczányok gondozása kevés kivétellel kielégitő volt, kivéve azokat, melyek a már emiitett torzitásr, a disztollak kiszakitása által átszenvedték. Sok az előtt hires fáczányos elemi csapások által is tönkre ment. Igy a ráezkevei fáczányosból még kevés év előtt, a főváros minden télen közel ezer darabot kapott, de az utolsó években viz és a jó szomszédok tökéletesen megsemmisítették. Fogoly kevés volt, a piacz szükségletét Csehország fedezte ; fenyvesmadár általában szinte kevés volt, ugy hogy januar havában piaczunk Lengyelországból fedezte szükségletét. Császármadár jött Erdélyből és Lengyelországból. Volt kevés nyirfajd és hófajd Stiriából, és a mi császármadarunkhoz hasonló fajdmadár, szürkés tollazattal, mely Hamburgon át Norvégiából érkezett hozzánk. Igaz, hogy drága volt, de a pecsenyéje -is gyalázatos rosz volt, és azért megvették és megették, talán ép ez utóbbi okok miatt. Túzok nagyon ritkán volt. Vizi vad szintén kevés. Reznek, vadlúd, kamarázott fürj, néha néha csak volt kapható. Vadaspiaczunk általános signaturája a következő : A vadállományok csökkenése a vadárakat emelte, de csökkent a vad consumtioja, általános anyagi calamitások által. A vadnak túlságos megadóztatása a kivitelt emeli ugyan, de sem az államnak, sem a községnek, sem pedig a vadproducensnek hasznot nem hozva, — mert a kivitt vad adót nem fizet, — mert a túlságosan megadózott vad a fővárost elkerüli, és végre, mert a fővárost piacz a vadbeszerzésénél ezután szerepet nem játszhatik, szóval a belföld eoncurrenciája a külföldi iránt tönkre tétetett. Piaczunk segit magán corruptio és demoralisatió által e tekintetben. Vadorzás, csempészkedés, az adók felett ügyelők megvesztegetése, az étkek meghamisítása stb. következményei oly adóknak, melyek nagy jutalmat nyújtanak azoknak, kik meg nem fizetik. A tilalmi idő törvényes megóvása piaczunkon szigorúan fentartatik — a rendőség által. Hol