Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-04-03 / 14. szám

126 VADÁ8Z- E8 VERSENY-LAI". ÁPRILIS 3. 1879. Az 1 — 3 éves csikókat Morvaország és Ausztriának 80—220 írtjával vásárolták. A Morvaországba és Ausztriába küldött szállítmányok nagyotbára 1—3 éves csikók voltak. A vásárnak a legszebb tavaszi idő kedvezett, mi mi nd az eladóra mind a vevőre nézve jó hahatással volt, S. . . . VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Észrevételek a vadászati jegyadó s a fegyveradó kérdéséhez. E czim alatt az ország különböző vidékeiből, igen becses értekezéseket vettünk s éppen közölni akartuk azokat, midőn a képviselőház a fényűzési adók megszüntetésével a vadászati és fegyveradónál az előbbi állapot s igy az uj rendszer változatlan fentartását fogadta el. Ez okból a kérdés minden további tárgyalása feleslegessé vállván, az értekezéseket nem közöljük. — Mint sajátságosan jellemzőt azonban, annyit mégis kiemelünk belőlük, hogy a jelenlegi rendszert mindanynyia jónak és fentartandónak mondja ; — e szerint a kérdés eldöntése — azt biszszük — az igazi vadászok előtt általános örömöt keltett. A fővárosi vadas piacz a lefolyt télszakon. (Folytatás.) A fővárosban fogyasztásra jött rőtvad kétharmada orvvadászok és csempészek által lőn födözve. Uradalmi szarvasvad igen kevés jön mi hozzánk, először azért mert a szarvashus piaczunkon nem keresett és csekély áru, másodszor azért, mert a közelfekvő gödöllői, biai, tatai, ceákvári és moóri nagy szarvasállományok, hol a mi »becsületes falusiaink« és velük karöltve működő »választott népei« — elég orvvadász áldozatokkal házalnak utczáinkon. Dámvadnak már nyoma sincsen a fővárosban. Közel ide nincs dámvadállomány; — a legközelebb Vacs és igy még a bün utján se hoznak, — különben az idehozatal az állam által is lehetetlenné lön téve, egy dámvad, — ha az csak 20 kiló sulyu is — adója lévén 4, azaz négy forint. Őzike piaczunkon csak akkor van sok, mikor nem kelendő, april és május havakban. Télen át kevés is, drága is. Deczemberben Szlavóniából, Stiriából és Ausztriából hozták, a mi ott nem kellett, — a fogyasztási adó per 2 frt 75 kr a vasúti fuvarral együtt úgyis drága árához csatolva oda vitte a dolgot, hogy a consumensek inkább vagy birka czombot vagy szarvashust ettek, minthogy őzpecsenyében rontsák meg vagyonukat. Vadsertésben, nagy mértékben bővelkedtünk; — volt valódi »Wildschwein, és Kunstschwein« is vegyest olyannyira mindenütt, hogy ezen hus főfogyasztója, a »Bierhaus Stammgastja« egészen megzavarodott, és a kőbányai szokott szerb tüskés húsát, a felföldi agyaros vadoncz húsától már meg sem tudta különböztetni. Különben ő azt sohsem tudta. — Az apró vaddisznók, tehát a vadsertés java, piaczunkat nem láthatják, mert a bölcs város négy forint adót vetett reájuk ha csak malacz nagyságúak is, — ezek tehát mentek boldogabb országokba, hol nem akkora az adó mint ittben; — és mi fővárosiak, ettük a két és három mázsás nagyapák és nagyanyák kautsuk húsát, vagy megelégedtünk a kőbányai »Kunstschwein «-nah Mash Allah, vagy négy forint adó, vagy Kunstschwein ! Áttérve a szárnyasokra, a légritkábbal kezdjük, a szalonkával. Őszkor bizony kevés volt, de innen onnan még deczember közepén is jutott néhány darab. Januárban a hirhedt görög és dalmát szalonkák csontvázai voltak csemege kereskedőinknél találhatók, — a keresztény hitű ember sajnálat és undortól kevert érzelmekkel fordult el az inyenczek ily áldozatától, és erősen megszorította bugyellárisát, melyben, különben a párjáért követelt öt forint volt, vagy nem volt. A lipótváros lakói ellenben, — kik tudvalevőleg igen emancipáltak és vadakat esznek, — buzgón jártak utánuk, vették és ették feles számban. — Az első erdei szalonkák február közepén jöttek piaezunkra; márczius kezdetén, sürüen hozták minden oldalról, némely nap 100 —150 drb volt a piaczon, — és márczius közepén se több se kevesebb. Uradalmakból eddig azért is kevés erdei szalonka jutott a piaezunkra, mert tudvalevőleg az elsők ajándékkép járják be a rokonságot és baráti köröket. Nekünk csak a maradék jut. Alkalmunk volt eddig a piaczon láthatni vagy 100 drb gróf Festetics Pál-féle, vagy 30 drb gróf Forgács-féle, és kisebb nagyobb parthiekben gróf Breuner, gróf Eszterházy, báró Gudenus, Kolosváry főhadnagy és számos más vadász urak, némely kor fényes vadász eredményeiket. A szalonkák általában jó testüek és csak kevés a lesoványodott. Apró szalonka még nagyon kevés volt látható — lehet hogy van már elég kint az országban, de rosz szellős vadászidö, és a még roszabb — elefánt nagyságú adó az apró szőrszalonkára nem engedik, hogy Pestre kerüljenek. Fáczány mindinkább kevesebb lesz; azon kevés nagyföldbirtokos, ki a mellett hogy dúsgazdag ember, passionatus vadász is lenne, napról napra gyérül. A fáczánytenyr'szet nem is valami hasznot hajtó gazdászati vállalat, hanem sok munkát, sok gondot, és még több költséget okozó vadászhistoria. Alig van is fáczányokat tenyésző uradaI lom, hol e miatt a gazdatisztek az erdei személyzettel háborút nem viselnének. Annál jobban kellene az utóbbiaknak odahatni, hogy a sok költségnek némi része gond és buzgalom által visszatérittessék. A fiatal fáezányok megóvása azoknak rendszeres tönkremenését meg fogja gátolni, — a felnőtt madarak rendszeres etetése pedig aszokásos szétszaladást, és csakis ennek folytán történhető elfogatási és lelövetést a szomszéd paraszt földeken lebetlenné fogja tenni. A fáezányok egy része ha kamaráztatik, értékét megkettőzteti, — a lelőtt madarak gondo3 értékesítése szinte meg teszi a magáét, hogy a drága fáczány oly árt szerezzen mi a további tenyésztést lehetővé tehesse. (Folyt, következik.) Szilágyságból.*) Vadászidényünk bevégződött; oly csekély eredménynyel ez idén, a minő még soha sem volt. Ennek oka nem annyira az idő, mint inkább a vad hiánya; — máshol meg a vadászati törvények figyelmen kivül hagyása, s az orvvadászok iránti elnézések még azon költséges és fáradságos intézkedéseket is tönkre teszik, a melylyel itt néhányan, a már vadászterületeinken általánossá vált bajon segíteni akarnánk. —• De már ugy látszik, hogy ez ügyben való reeriminálás eredménytelen, — hiábavaló, **) — beszéljünk hát egyébb dolgokról. Becses lapja 6-dik számában olvastam farkaskalandokról. Nekem ugyan, ki 62 esztendeje hogy a vadászfegyvert forgatom, farkasokkal soha kalandom nem volt, pedig bizony ha összeszámitom soknak adtam útlevelet a más világra; Lengyelhonban és Slavoniában állomásolva — volt alkalman farkasokkal bővelkedő helyeken lenni, v dászni, és lesben lőni, de soha többet ötnél, egy csapatban nem láttam. Boldogult atyámtól "gyakran hallottam hogy ő, még e század elején, Karácsouyra nagyatyámhoz utazván (Kolozsvárról Drágba), egy erdős magányos völgyben tizenkilenczet látott együtt; 1815-ben pedig Korondon, egy alkonyatkor, akkori gazdatisztünk a lakása alatt lévő csikós kertben — hol négy csikónkat szét is szaggatták, a még ö puskájáért beszaladott — tizenegyet olvasott volna meg a kerítésen kiugorni. De azon anekdotákat hogy a postalegénynek vagy ordonáneznak csak csizmáját hagyták volna meg, vagy hogy egy embert, ki orditásukat utánozni tudta, annyira megszorítottak, hogy a fára kellett menekülnie, a hol reggelig majd megfagyott: itthon, Lengyelországban és Slavóniában is hallottam, de én arról, hogy magányos embert is megtámadtak volna, soba sem szerezhettem meggyőződést, noha volt egy vadásznapom, a midőn több hajtásban összesen 7 ordast teritettünk le. Mióta a haszontalanságokra százezreket kiadó kormány a farkasdijat eltörölte, igaz hogy több farkas mutatkozik, s bizonyosan több kárt tesznek mint a mennyi a farkasdijban kiosztódott. Január végefelé egyik kerülőm, egy igen nagy farkast lőtt, lehetett mintegy 5 — 6 éves; feltűnő nagysága miatt mindenképpen megmértük s az eredmény a következő volt: súlya kizsigerotlen 92 bécsi font, hosszasága az orrától fogva a farka végéig egy méter és hetvenöt centimeter, magassága a válláig 90 centimeter. A ritka nagyságú bundából lábszőnyeget fogok készíttetni. Elejtése ekkép történt. Január 20-án, ugy reggeli 4 óra tájban, midőn a hold már lemenőben volt, a kertem végén lakó vad-őrnek feltűnt kutyáinak rendkívüli csaholása, nyugtalansága; hirtelen felöltözött, vette puskáját s kertem kerítése mellett elindult a domb élére, honnan a Nádasd felől való uton az éji homályban két alakot látott a kert szögietje felé ügetni; meghúzódott a kcrités mellé, s mikor már csak mintegy 15 lépésnyi távolság volt közte s a farkasok között, reá tüzelt az egyikre, mely azonnal lőjelt adott, de nem lévén második lövése s a hold is lemenvén, ősapáját nem követhette. Szürküléskor azonban, a másik vadőr társaságában, azonnal elindultak a sebzett vad felkeresésére, mely a mint látható volt gyakran megfekiidt, s nagyon festette a havat; mint egy ezer lépésnyire a lövés helyétől, de már az erdő egy sürü vágásában, meg is kapták, el volt gyengülve, s itt megadták neki a kegyelemlövést. A mi még megemlitendő, hogy mindauynyiszor a hányszor a sebzett farkas megfeküdt, a társa is tette, sőt még onnan, a hol a kegyelem lövés eldördült: csak mintegy száz lépésnyiről illant emez tova. W. *) Térszüke miatt egy kissé megkésett. **) Felhívjuk méltóságod figyelmét, lapunk 11-dik számában »Vadászati viszonyaink és észrevételek a vadászati és fegyver-adó kérdéséhez« czimü igen érdekes közleményre, mely e tárgyban is igen alaposan nyilatkozik. Szerk. Még mindig járják. A hosszucsőrüek márczius végéig még mindig szép számmal vannak. Somogyban gr. F. P. böhönyei uradalmában, még márczius 30-án e vadászur másod magával 2 óra alatt 17 darabot lőtt; gr. Czirákyéknál pár nap alatt 60 egynehány példányt; gr. Andrássy Aladár szigetvári birtokán is pár nap alatt 60—70 darabot, letenyei uradalmában 23 darabot lőttek. Csáktornya határában 3 pesti vadász (Aebly Adolf, Fuchs e's Glas urak) a mult héten 2 nap alatt közel 60 darab zsákmányt ejtettek. Csáktornya kerület orsz. képviselője Szabó Imre ur — a kivel szerencsénk volt e tárgyról személyesen beszélgetni — ugy nyilatkozott, hogy még a Muta vidékén is régen jelent meg a szalonka oly nagy számban mint ez idén. O is leutazott zalamegyei birtokára, s noha már tul voltak az idény teljén, fiával együtt két napig vadászva 21 drb hosszuesőrüt számlált zsákmányuk. — Mellesleg megemlítjük itt, hogy a képviselő ur, a zalamegyei vadászok egyik legkiválóbb alakja, kitől — ha ugyan szives igéretét el nem felejti — igen érdekes közleményeket várhatunk a vadászéletböl.