Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-03-13 / 11. szám

98 VADASZ- ES VERSENY-LAP. MÁBCZIÜS 1 3. 187 9. Eltekintve attól hogy a lefolyt idényben a leglebetőbb kimélés fölényre emelkedett annyiból, hogy tetemeeb állomány hagyatott a jövendőre, mint más érékben ; — az idei eredmény, összehasonlításban ez évtized első éveivel, fényesnek mondható. Most, midőn a fényűzési adók beszüntetését rebesgetik, és Biharból, Erdélyből mesés mennjiségii farkasok hajmeresztő pusztításainak híresztelésével mozsaraznak hozzá: — helyén látom kimondani, hogy vadászatunk emelkedését, — hiába való itt minden csűrés csavarás — a rendszernek, leginkább a vadásztörvény és vadászati jegyek életbeléptetésének köszönhetjük.*) A legjobb törvénynek is csupán ott lehet megfelelő eredménye, a hol lelkiismeretesen foganatosittatik. Hazánk különböző vidékeiből közzétett tudósításokkal szemben bátran mondhatom, hogy az 1872-ik évi vadásztörvény és a vadászjegyekre vonatkozó 1875. évi XXI. t. ez. talán sehol ez országban, minden részleteiben oly szigorral nem kezeltetik, mint itt. Nincs már e vidéken orvvadász, a ki a bírósággal végzetes érintkezésbe nem jutott volna. Van is látszatja ! Nem mindenki tudja, mennyit pusztítanak évenkint pecsenyeszerzés okából, a hol nem üldöztetnek. A mint ballom, másként van ez másutt. Bőszül eshetik, elhiszem, ha egy rendes vadász azt tapasztalja, hogy területének halárán tul a szomszédok puskái, kiknek vadászati jegyük bizonynyal nincsen, minduntalan puffogatnak. Rögtön meg van az ok a zúgolódásra. Rendesen a törvényt, vagy a felügyelő közegeket szidják. — Ez nem indokolt, mert minden puskás után nem iramodhatik csendbiztos, pandúr, pénzügyőr, — de módjában van különösen minden vadásznak, a törvényszegőket, a kiket úgyis jól ismer, ha már nem személyesen, de cselédjei által kinyomoztatni, és rendes uton megfenyíttetni. Visszaesés esetében egy két ismétlés elegendő lészen a megjuhászodásra. Vadállományunk fentartása, emelése parancsolják, hogy e tekintetben kéi lelketlenek legyünk. A ki ezen czélt szeme elöl téveszti, az a »vadász« elnevezésre igényt nem tarthat, — az csupán »puskás.« A vadászjegy-intézmény fennállásánál fogva az orvvadászt, országúton, sőt idegen területen is kérdőre vonhatjuk; — ha megszűnik, csak saját vadászterületünkön, in flagranti. Lieme a lopás, tehát. ösztönszerűleg az államot is meglopja 12 ftjáért, s ezáltal könnyebben fékre kerül. Áldásos ez intézmény különösen ott, a hol garázdálkodásuk elharapódzott. Hallottam pengetni, hogy hát ha az az elvetemedett gonosztevő boszuból aztán valamikor őzbaknak nézné az embert odakint a hegyben ? Megszeppenni gyávaság ! Audaces fortuna juvat. Nagy hiba még, hogy sok helyütt különösen fiatalabb nimrodjaink ha nem is nyiltan, de szívesen pajtáskodnak az orvvadászokkal, hogy vezessék el arra a szarvasra, vagy siketfajdra, a melyről bizonynyal tudnak. Mi több, sokszor tapasztaltam , hogy cselédként, de puskával társas-vadászatokra berendelik, — holott elvből ki kellene őket tagadni. Mindez rosz következményekkel jár, és kíméletes kifejezéssel élve — gyámoltalanság. Ily körülmények közt persze a törvényeknek nem lehet foganatja. A vadászati területek mind bérben lévén, az adó beszüntetésének esetében a fékevesztett kocza puskás sereg, tudván hogy már most csupán a tulajdonos szemei elöl kellvén őrizkednie, majd neki iramodik elfojtott vágyai kielégítésének, s a legjobb esetben — sem vége sem hossza nem lesz a perpatvarnak. Hej! drágább lenne ez 12 frtnál. Most a midőn minden hazafinak kötelessége államkincstárunkat szorult helyzetében lehetősége szerint támogatni, bátorság — az egyedüli igazságos, mert áldásos nemzetgazdászati következményekkel járó, fényűzési adó beszüntetése mellett szót emelni. Igaz, hogy ezen czirn alatt csekély összeg foly be; — de a bajt ott kell orvosolni a hol rejlik. Tudva levő, hogy hazai vadásza*) Örülünk, hogy lapunk 9-dik számában kifejezett e nézetünk, ily hamar megerősítést nyer. Szerk. tunk, — főuraink birtokait kivéve — szánandó állapotban van még ma is. Rendszerhiány és orvvadászat müve ez. Előbb tehát meg kell teremteni a vadászatot, s csak azután lehet keletje. A mai intézményekkel habár lassan, de bizton közeledünk e czélhoz. Mai napság a vadászat annak való, a ki számos elfoglaltsága után, egészsége érdekében, szórakozást, üdülést keresni kénytelen. A kinek erre 12 forintja nincsen, annak, ha becsülettel akar élni, ideje sem lehet, hogy azt nyulak után elfecsérelhesse; vasárnapján pihenjen, hogy hétfőn jó erőben újból megkezdhesse nélkülözhetlen kenyérkeresetét. Mesteremberek vagy parasztvadászok majdnem kivétel nélkül elhanyagolták hivatásukat, és elébb utóbb erkölcsösségük is csorbát szenvedett. A vadászatra vonatkozó törvényeink, kezdetnek elég jók, cenk mindnyájan arra törekedjünk, hogy betaitassanak. Az erdészeti alkalmazottak és cselédek kedvezményben részesülnek. A duvadalc elszaporodására való hivatkozás alaptalan, mert ezen esetre kivételes intézkedés hozatott. Mindezeknél fogv.a meggyőződésem, hogy a vadászati adó tervbe vett beszüntetése, tekintettel különös hazai viszonyainkra, nemcsak nemzetgazdászati szempontból káros, vadászati szempontból pedig igazolhatlan következményeket vonna maga után, — de a világ előtt hanyatlásunkat is mutatná, mely a rendszer kapkodásban rejlenék. Nem mellőzhetem ezúttal az erdélyi éi bihari farkashistóriákat. Legyen. szabad mint öreg vadásznak, ezekre is reflectálnom. Nem kételkedhetem, hogy ott ez ordasok csakugyan elszaporodtak. Kitűnő vadászok szerepeltek az utolsó nagy-szebeni farkas-vadászatokon, de az eredmény nem megfelelő. Tekintve mái most, hogy e fenevadak elszaporodása az ottani gazdákat és jó kopók tulajdonosait méltán aggodalomba hozhatja, az őz állományt február, márcziusban kérges hónál tönkre teszi, egyrészt, másrészt pedig, minthogy mi itt 4 év előtt, a bány farkas volt, szerencsésen mind kipusztítottuk ; tehát ajánlatosnak vélném ott is, a habár »unwaitlmännisch« — de tényleg páratlan hatású strychnin nitricis alkalmazását ; — mert a bajt kétségtelenül mihamarább orvosolni kell. Vadászatilag a farkasokat kipusztítani majdnem lehetetlenség.*) Bocsánatot kérek, hogy annyira terjeszkedtem. Itt sem hó sem hideg. Szép meleg tavaszi napokat élünk. Ez a kisvad telelésére igen jó, de a gazdákra aggasztó. Alsó-Átva, február vége 187 9. Vadászüdvvel maradtam D. G. Közlemények a foglyok felneveléséről. Minden vadász, de méginkább minden mezei gazda, ki egyszersmind vadász is, ama sajnos tapasztalást menthette, hogy a zöld takarmány levágásakor sok fogolyfészek pusztul el ; fájdalom, gyakran a tojások semmivé lesznek, mivel például a géppel való kaszálás alkalmával a ló eltapossa azokat. Ha azonban a tojások megóvatnak, az embereknek arra kell ügyelniök, hogy a tojásokat, legyenek bár ezek az érés bármely stádiumában, magokkal haza vigyék. Nem is mulhatlan szükség, hogy a találó rögtön haza siessen ; nyugton bevárhatja a delet sőt az estét is, mert én már költettem ki tojásokat — mondja Smid ur az »III. Jagdz.« mult évi folyamában — melyeket több mint fél napon át nem ült már a tojó, s mégis 3 nap múlva apró csibéket kaptam e tojások után. No de térjünk a fődologra, a kiköltetésre. Ezt nagy tyúkokkal eszközöltetni lehetetlenség ; igaz ugyan, hogy kiköltik a tojásokat, de ennyiből áll az egész, mert nagy lábukkal rendesen eltapossák *) Már több jeles erdész és vadászterület kezelője — jelesen gr. Schönborn föerdésze P. A. ur ÍB ajánlotta ezt évekkel ezelőtt, mint leggyakorlatibb duvad pusztitó-szert, — de ugy látszik ritka helyen követik. Szerk. a parányi csibéket. Annálfogva a fog'olv tojások kitöltésére a kicsiny angol-tyukokat kell alkalmaznunk, melyek sokkal gyöngédebben és óvatosabban viselik magokat a csibék iránt. Mivel hogy e tvukok nagyon könnyen kotlanak, természetesen ilyenkor azonnal tojásokra kell rakni, melyek csak akkor távolitandók el alólok, ha fouolytojásokat találtunk. Az e fajta tyúkok a kotlási időn tul is folyvást a fészken maradnak, mindaddig mig a fogolyfiókok ki nem keltek. Mihelyt ezek kikeltek, valamely kertbe kell őket vinni s csupán az első két nap a tojásból való kibújás után kell még valamely ólacskában tartani s hangyatojással táplálni, a mint ez a mezon lelhető (földdel, tojással és hangyával vegyest). Magtápszert, pl. kölest, a fogolyfiókok egyáltalán nem eeznek, mivel a költés idejében a foglyok maghiány miatt rendesen csak rovarokra, hernyókra stb. szorítkozhatnak. Két nap multával az ólacskát fölnyitjuk s a kotló a fűbe vezeti csihécskéit. Rövid idö alatt megtanulják ezek а kotlónak hívó szózatát és sietnek a talált magtápszerhez. Estére aztán megint bevonulnak, a kotló vezérlete alatt, földszint alkalmazott ólacskájukba, melyet aztán gondosan elzárunk, nehogy valamely ragadozó állat férhessen oda. Körülbelöl 8—-10 hét múlva éjen át is a kertben maradnak s nem térnek többé vissza az ólba. Valódi öröm nézni a kertben e foglyokat, a mint egész buzgósággal pusztitgatják a rovarokat ; egyetlen földi bolha sem menekülhet előlök s a növényzeten dehogy menekülhet elölök a hernyó, sőt a lepkéket és repülő rovarokat is elfogdossák két lábnyi magasságban a légben. Mikor a repülés ideje bekövetkezik, átrepülnek a kerítésen, leginkább estenden, de reggel újra visszatérnek, midőn tápszerrel kedveskedünk nekik. Ezáltal ugy megszelídülnek a fogoly-csibék, hogy már messziről sietnek az etető hivására étkezni. Télen át is folyvást a kertben tartózkodnak, ha nem feledkezünk meg etetésükről. Ha azonban a párosodás ideje eljő, oda hagyják a kertet, de ritkán költenek nagyobb távolságra onnan, mint néhány száz lépésnyi kerületben. 1875-ben 4 csapat foglyot neveltem föl (mintegy 40 darabot) a kertemben, mely szám azonban 26-ra olvadt le őszig; a közelebb mult évben csak egy csapat foglyot költettem ki, minek oka az volt, liogy sok fogoly a rozsban költött s igy kevés fészek pusztult el. Azt hiszem, ha gozdáink e példámat követik, a fogoly szaporodására jelentékeny tényezőkké fognak válni.« * Egy másik szakember pedig (C. Sachse) a következő észleleteit közli a fogolytenyésztésre nézve : »1 876 május havában kimentem Nero ebemmel luezernásomat megtekinteni. Egyszerre csak azt veszem észre, hogy a kutya szilárdul áll. Eleintén figyelemre sem méltattam e jelenséget, midőn váratlanul egy fogoly röppent fel, de alig 15 lépésnyi távolságról vissza-visszatért ama helyhez, honnan először felszállott. Némi keresgélés után fészkét is megtaláltam 15 tojással, melyet azonban érintetlenül hagytam, ama reményben, hogy a tojó kevés idö múlva újra visszatér fészkére. Fájdalom, e hitemben csalódtam. A fészek szét volt dúlva s a 15 tojás helyett csak kilenczet találhattam. Egynél a tojáshéj meglévén sérülve, láttam, hogy még nem volt költés alatt. Esetleg kotlós tyúkom lévén otthon, e megmaradt tojásokat 7 tyúktojással egyetemben alája raktam. Huszonegy nap múlva a tyúktojások ki voltak költve, de a fogolytojások még nem pattantak föl. Boszankodva el akartam ezeket dobni, midőn esetleg a földre pottyant egy tojás s nagy csodálkozásomra csaknem egészen kifejlődött csibét láttam benne meg. A többi tojást aztán amúgy hevenyében másik kotló alá rakattam s 4 nap múlva 5 csibe bujt ki, mig a többi kettő is kissé föl volt pattanva. Miután a kosár, a melyben a kotló költött, meglehetős magasan függött, n?m akartam ez utóbbiak kikelését megvárni, mivel а kis foglyok nagyon elevenek voltak s félnem kellett, hogy le találnak a magasból pottyanni.