Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-03-20 / 12. szám
86 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 20. 1878. eem háborgatott homoki vadászterületeinket rem féltem, s végre van egy kis dispositions-fondunk, ezt kevéssel megtoldjuk, igy tehát a vadászat fél annyiba sem fog kerülni mint tavai. Indokaim utcunque czáfolhatlanok levén, győztek, s a vadászat napjaiul decz. 22. és 23. lettek kitűzve. Ezen kérdés eldöntése után következett a budget tárgyalás. Ennek előadója természetesen a financzminiszter, vulgo pénztárnok. »Mindenekelőtt — mondja — szükséges tudni hányan leszünk és kik ? hogy ennek alapján megítélhessük a fogyasztási képességet, ehhez idomítsuk a kamra és pincze felszerelését (általános helyeslés) ; jelentse be tehát mindenki, hány ven déget és kit szándékozik meghivni.« Megtörténik. Huszonkét puskára számíthatunk, ugyanannyi gyomorra is kell tehát számítanunk. »Minő emésztési ezikkek tekintetéten? kérdi egy jó étvágyú pajtás. »Hát étel ital tekintetében« volt a kielégítő válasz. E szerint tehát hat szegedi nagy kenyérre lesz szükség« szól s írja a pénztárnok. Elfogadtatik, mert hát a szegedi nagy kenyér akkora, hogy kerülete egy vékába alig fér bele. Nem is tudom, van-e ennél nagyobb kenyér az országban, mert gyermekkoromban e tekintetben csakis annyit tanultam, hogy a miskolczi kenyér a legszebb, a debreczeni a legnagyobb, a rimaszombati a legjobb, s arra, hogy a debreczeni kenyeret a szegedivel összehasonlíthassam, még nem volt alkalmam, de honfiuságom azt parancsolja, hogy »ab invisis« a szegedit tartsam nagyobbnak, mert Szeged nagyobb város mint Debreczen, mert továbbá Szeged búzatermő földre van épitve, s a Bánát közvetlen szomszédja, mig Debreczen homokon, tehát csak rosz földön fekszik. Ergo feltétlenül elhihetjük, bogy a magyar kanaan góczpontján nagyobb a kenyér, mint a kálvinista Kómában. Kövctkggpit a hu s mérés ; mert mi, mihelyt egy napi vadászatra megyünk, marhahúsról okvetlen gondoskodunk, mert vadászat után mavhahuslevest enni jó. »Hát a marhahúshoz mi lesz a szósz ?« kérdi az egyik czimbora, mert a pusztai kisegitő eszközt, a fokhagymapép-szószt ki nem állhatja. De magam sem. »Lesz paradicsom és torma; egyik az első napon, másik másnap.« »En a tanyai paradicsommártásban nem bizom, ! rendesen csiriz az,« mond az eg)ik, »viszek ma-ltores amant humores, — b'sz kártya is, s ennél gamnial franczia mustárt.« »Én is, mond a másik.« »Én meg verseczit, mond egy harmadik.« No ez jó lesz. »Nem lesz biz az jó, mert édes ; mond a negyedik. Majd megválik, — volt a ripost. »Hát pecsenyének mit szántál Kálmán ? (ez t. i. a mi financzminiszterünk, a mint hogy egy idő óta oda fent is a pénzügyminiszterek Kálmánok.) »Első napra egy pár pulykát ; másodikra egy pár libát, felel Kálmán ; különben a pecsenyét nem féltem, van a tanyán pulyka, liba, csirke elég. csak zsirt vigyünk hozzá vagy szalonnát.« »No a szalonna ki ne maradjon, mert jó ez a reggeli kávé után is, meg a tarisznyába, hát még tepertőnek a túrós csuszához ? ! »Igaz biz a, szólt Kálmán, — akkor lisztet is viszünk.« Most következett az előirányzat legfontosabb tétele, az ifaf-kérdés. Előadó a pénzügyminiszter. »Keggelire és ebédutánra lesz kávé, reggelire s estére thea, veszek egy pár üveg silvoriumot és rumot, aztán természetesen magyaráti bort Ströbltől és savanyu vizet.« »Éljen a financzminiszter !« hangzott mindenfelől szivböl, lélekből, s tessék elhinni, hogy ilyen éljenért az ország bármely pénzügyminisztere megirigyelhette volna a mi Kálmánunkat. »Hanem hát mennyi bort szántál oda? kérdi egy borissza. »Ugy hiszem elég lesz thea és sylvorium mellett egy akóval, mert még a tanyán is van vagy tizenhat üveggel reserva-borunk.« »Hohó! hova gondolsz? 24 embernek meg a cselédségnek egy akóval nem lesz elég« szólt a szakférfi, a ki egész éjen át el tud quaterkázni, mégis látszik areza prominenciáján. No de a vörös orr családi hagyomány is lehet, teliát ne gyanusitsunk senkit, ez esetben pedig annál kevésbbé, mert alig proponált a szakférfi az egy akós indítványhoz egy két akós módositványt : nemcsak hogy nem maradt egyedül, sőt döntő többséget nyert, mert hát az ember télen és plane vadászaton több bort bir el; — a két napi munka fárasztó, tehát az emberi constitutió erösitést kíván; aztán а téli est а tanyán hosszabb, mit csináljon ott az ember bor nélkül? meg aztán ének is lesz, a kiszáradt gégét megöbliteni kell, cana szerencsésnek jó kedve, s lia jó kedve van a magyarnak, hát iszik; a kinek pechje van az még inkább iszik ; — végre dohányzás nélkül nem lehet virrasztani, a dohány p dig gcgét szárit, ezt is csak a bor gyógyíthatja s. a. t., mindezeknél fogva fényes többsége lett a két akónak, különösen azoknál, kik már a vadászat előtt ki szándékoztak menni a tanyára, hogy ott mindent előre elrendezzenek s csupán a vadászat napján érkezők s különösen a vidéki vendégek számára. Az étel-ital előirányzat után következett a pénzbeli fedezet kérdése, ezen azonban hamar átestünk, mert a pénztárban levő s vadorzók pénzbírságaiból bejött tartalékhoz minden részvényesre' és minden vendégére fejenkint öt forint lett kivetve. Ez a kivetés kissé korlátozza ugyan az ősi vendégszeretetet, no de hát megnyirbálta ezt in úr az absolutizmus, s utána a 67-iki kiegyezés, és még jobban megnyirbálandja az uj kiegyezés, melynek baján azzal akar segíteni a mostani pénzügyminiszter, hogy azt prédikálja nekünk : dolgozzatok és gazdálkodjatok. Ezzel talán kissé kifogunk majd a németen, de — ugy hiszem — nagyon is az ősi magyar vendégszeretet árán. (Folyt, köv.) Semper idem. Méltóságos gróf Csekonics János ur zsombolyai uradalmában az 187 7/8. vadászati idényben a következő nyul és róka vad lövetett. Deczember 22. Julia és Szigetmajori határban 12 puskás által 194 nyul. Január 7. Endre és Hetény majori határban 14 puskás által 534 nyul és 7 róka. Január hó 14. 15. Puszta Bozitó és Csöszteleki határban 14 puskás által 1444 nyul és 43 róka. Január 25. Mlaka és József majori határban 11 puskás által 201 nyul és 2 róka. Kisebb vadászatoknál az uradalmi remisekben 67 nyul és 26 róka, lövetett összesen 2440 nyul és 78 róka. Ezenkívül tavaszszal lövetett nyári róka 5 és kiásatott kölyök róka 81. Elejtetett tehát összesen 2440 nyul és róka. Zsombolyán 187 8. febr. 8. Tausch Ferencz, urad. vadász. 164 Egész eves grr_ ísZároljri Alajos ő exxja vadász-alb-amából ±Q r7 r7-ilx é^7Toől. Vadász-terület h z n о 3 !•> 3 я Ф tn я >> я -es .а -с г 3 я а> kárt n 3 а з а 1о о ыз es XI 09 а а» N ел ел ю =п ш :0 =о Tót-Megyer Báb László-telep Ondrokó 1251 541 1379 318 17 1403 629 475 19 66 ! 8 257 70, — Összesen 3489 17 i i 2087 868 30 43 1 40 44 40 3236 1262 1639 443 6580 120 25 41 15 21 6| 5 34 92 18 201 360 39 9 19 1 68 185 46 140 3 224 99 111 12 425 167 196 15 1224 607 796 130 374 446 803 2757 2439 991 1395 194 5675 2253 3034 637 5019 11599 A fennti jegyzékből uraságok által lövetett 8 nap alatt: 3313 nyul, 1892 fáczány és 4 túzok, vagyis összesen 5209 drb vad; a többit, valamint a kártékony vadakat a vadász-személyzet ejtette el. Tót-Megyer, deczember 31-én 1877. sz^llatoa- TZéixoly, fő-vadász.
