Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-03-13 / 11. szám

77 Fehér szalonka. Tiszt. Szerk. ur! Midőn f. hó 9-e'n Manhalt József kir. erdősegéd a gödöllői koronauradalomhoz tartozó kis-baghi erdőt bejárná : egy szárnyas repült fel előtte, mely mintegy galamb nagyságú volt, s melyet ö tollazatának különössége folytán felismerni nem tudott. — Utánna menvén, másodszor is felrebbent előtte, de még ekkor sem tudta nemét felismerni, daczára hogy az ornitho,'agiában jártas vadász; csak midőn a madár egy tisztáson leszállt és a sürübe szaladt, vette észre csodálkozással annak hosszú csőrét, s kimondá az ismeretlen madárra hogy erdei-szalonka ! — Csak most eredt meg igazán Manhalt buzgalma, s elkezdé nyomozni azt, mely már a többszöri felzavarás miatt rebbenőssé lévén, mindig nagyobb távolban kelt fel. Csak hosszas fáradtság és néhány hajtó segélyével sikerült neki a szalonkát végre lelőni, és pedig oly szerencsésen, hogy alig látszik sértve lenni. — Tollazata ez erdei szalonkának — kivéve szárnyait -— teljesen a közönségeshez hasonló : szárnyai azonban egész közel a testig oly feliéi ele, mint egy hófehér galambé; csak az egyik öreg tolla különbözik annyiban, hogy keskenyebb fele a szokott rajzzal van tarkítva, mig szélesb fele hó fehér. A különös szalonkát azonnal felküldtük Bécsbe, hol alkalmasint ö fensége Rudolf koronahcrczeg ornithologiai gyűjteményében fog helyet nyerni e ritka példánya a hosszu-csörücknek. Gödöllő, 187 8. mart. 11. Vadász üdvvel DiUricb. Boldogult Ferencz Károly föherczeg ő fenségénél, Laab mellett, a cs. kir. vadaskertben, febr. 4-kén rókavadászat volt. Résztvettek : főherceg ö fensége mint háziúr, Latour-Thurnburg altábornagy, gr. Pejacbevicb és a házi orvos Bielka. A kedvezőtlen szél miatt csak két róka lövetett ; — eeyiket a háziúr ö fensége s a másikat a személyzet lőtte. Február 8-kán a rókavadászat ismétlődött, Lainz melletti állatkertben Résztvettek a fentebbiek. A vadászat kitűnően sikerült: 7 róka ejtetett el, me'vből kettőt főherceg ö fensége lőtt. Febr. 11-kén Wcidlingen mellett folytattatott a rókavadászat. О fenségén kivül jelen voltak, gr. Pejachevich és a házi orvos Bielka. Minden hajtásban volt róka, de csak 3 adta be a kulcsot s ezek egyike ő fensége fegyvere által. A föherczeg még kettőt erősen megsebzett; — két rókát pedig a személyzet lőtt. Februar 15-kén a Weidlingi revier lett meghajtva. Résztvettek : mint febr. hó 4-dikén. Lövetett 2 róka; egyiket ismét ő fensége lőtte.— Ki hitte volna, hogy a derék spoitmannek ez lesz utolsó vadászata. Visszatekintés a "budapesti vadasvásárra(Folytatás.) Az ezelőtti számban, a fáczánybehozatalról mondottakhoz ide teszszük a számszerinti vásáreredményt, a mennyiben azt kifürkészni lehetett, — ámbár itt is az áll a mi a nyulak becsempészéséről mondatott. Kivált с drága madárnál és a reá rótt nagy adó mellett, ugy látszik a tisztelt publicum lelkiismerete még sokkal ruganyosabb, a mi a csempészkcdést illeti, mint a többi vadnál, — mert a fáczányhecsempészkedéeénél nem csak az orvvadászok lelnek élvezetet, hanem sok oly tisztelt egyéniség is, ki e kétes minőségű haszonra éppen nem szorul. A zselizi uradalom küldött ejrea 220 darabot, a nagy-sárói 220, — a tót-megyeri 1 700, — a ráczkevei 240, — a körös-ladányi 400, — a nagy-károlyi 350, — a galgóczi 520, — a máesai 100, — az alsó-ausztriai matzeni uradalom 150 darab fáczányt. Számos és nem csekély fáczányküldemény magán uton került a fővárosba, de melyeket még közelítőleg sem lehet felbecsülni. A fáczánynak külföldre való kivitelét illetőleg megjegyzendő, hogy a magyar fáczány legnagyobb része Bécsnek veszi útját, és pedig directe a vadászterekről. Budapesti közvetités folytán ez idén 2000 darab Berlinbe és Dresdába ment, és vagy 500 darab Pétervárra, hol azt nagyon megdicsérték. Szarvasvad itt minálunk igen kevés fogyasztatik el, minek folytán, a piaezunkhoz oly közel fekvő rőtveddds gödöllői, tatai, pápai, csákvári és biai uradalmak vadjai csekély kivétellel mind Bécsben bocsáttatik áruba. Csak a munkácsi uradalom óriási szarvasai, továbbá a csákvári erdők könnyebb szarvastehenei, gróf Festetics Pál rőtvadja, az illető vadaskereskedök által itt helyben vágattak ki, mert ezen utóbb emiitett szarvasvadak kitűnő minőségük által, mely az okszerű kezelés által a lelövetée után fenntartatik; a magas adót csekély eladási ár mellet kibírják. Oz nagyon kevés volt a piaezon. Nagyobb küldeményt csak a sárköz-újlaki, a futtaki és nagykárolyi uradalom küldött a fővárosba. Tetemes számban Grátzból és Bécsből hozattak ide a fogyasztók. A rőtvad, a piaezon lelt »feie«, orvvadászok által hozatik a fővárosba. Ezen urak nem ösmernek sem büntető, sem vadásztörvényt, nem is törődik semmiféle fővárosi hatóság ezen garázda néppel, és igy nyíltan értékesitik a lopott jószágot. Valóban »különös«, hogy nincs ki kezelné ezen esetben, a vásárfelügyelöség köteles teendőit. Az államrendőrség azt mondja, hogy semmi köze vásárdolgokkal, s csak akkor interveniál ha két részeg kofa összeverekszik ; a vásárfelügyelőség meg azt állítja, hogy az ö főgondja az, hogy az áruk, a kofák, a kocsik etc. szép egyenes vonalokban szegélyezzék be a piaezot ; hogy ezen szép vonalokon belül mi és bogyan árultatik, ahhoz detto semmi köze. — — Vadsertésben nagy volt a bőség, és ha a készlet néhány napra megesökkent, kisegítettek a Kőbánya disznóakoljai. Alkalmunk volt látni a Kobu-gféle rimaszéesi uradalom egy napon ideérkezett 20 darab pompás vadsertéseit, a munkácsi uradalom vagy 50 darab medve külsejü disznóit, és még vagy 200 darabra menő, az ország minden részeiből ideszállitott vad^ertést, és állíthatjuk, hogy az orosz-török kelet emberhúson hizlalt vadkanjain kivül, Europa egy országa sem bir oly vaddisznókkal, mint mi magyarok ; valóságos disznószereDCsénk van, — másféle ugy sincsen. Vaddisznóink kétharmada külföldre megy. Nagy Németország fogyaszt belőle legtöbbet. Itt helyben keveset esznek, és pedig azért, mert konyhajártas háziasszonyaink ezen kitűnő vadnak elké szitésénél hogy mit müveinek, — hajmeresztő és gyomorkiforditó história. A tisztelt szerkesztőség szives engedelmével majd napfenyre hozzuk, hogy miért szenved a fővárosi férfilakosság oly nagy Ínséget vadétel tekintetében, és mért eszik roszat a budapesti ha vadat eszik.*) (Folyt, köv.) A csákberényi szarvas cserkészetek tavai. Mint a mult őszszel -— irtam volt -—- lrogy van remény jó eredményre miután erős szarvasokat lehet itt-ott látni, némileg valósult. Vendég csak egy volt. Összesen három urvadász ; az idsb. házi ur gróf Lamberg Rudolf, az ifjb. házi ur gróf Lamberg Ferencz és egy vendég gróf Mitrovszky Vladimir. Szegény öreg házi ur gróf Lamberg Rudolf ki jelenleg beteges, septemberben ritkán ment ki hajnali cserkészetre, mégis ő lőtte a legtöbb szarvast. A legerősebbet azon ban gróf Mitrovszky Vladimir lőtte, ez 12 ágas volt. A septemberi idény alatt lett lőve össze*) Nagyon szívesen fogjuk venni. Szerk. sen 12 drb, mind válogatott példány volt. Egy 14 ágast szabálytalan agancscsal gróf Lamberg Ferencz lőtt. Egészben véve, az elmúlt szarvas üzekedö idény érdekes volt, de a valódi harcz csak 24 -en ébredt fel bennük — teljes mértékben. Különösen jól jelentették magukat délutánkint, azért jobban mint reggel, mert reggel majd mindig rosz szeles idő volt, és azt a nagy vad éppen nem kedveli. Ilyenkor nagyon korán bevonul az árnyékos mély völgyekbe nyugalomra. 27-én est ve 8 óra felé a vadász-tanya előtt a tüz körül ültünk és szivarozva beszélgettünk az elmúlt napi eseményekről, éppen tervezgettük a még csak 3 napi vadászatot, »mert sept. 30-án nálunk vége a szarvas vadászatnak« ekközt — hallottuk, hogy minden irányból a Cseri tisztás felé conceutrálódik a harcz, minden esetre jó reményünkre — másnapra, —• mert a Cseritisztás tanyánkhoz közel, csak 500 — 600 lépésre ésik. Minél tovább, annál több szarvast halottunk. Kezdetben olvastuk, de aztán már nem lehetett, mert mindig szaporodtak. Végre olyan irtózatos bömbölés és agancscsörtetés fejlődött ki, hogy inkább arra figyeltünk, melyiknek van jobb vagyis rekedttebb hangja, és melyik harezoló párnak az agancsa csörtet ; e jelekből is lehet némileg a szarvas erősségére következtetni. A bikkerdő is hiven közreműködött viszhangjával, de amit csak akkor lehetett kivenni, mikor a csatatéren egy kis szünet állott be. Az idő azalatt hamar mult ; már éjfélre járt, és még mindig olyan figyelemmel hallgattuk, bírálgattuk a különféle hangokat, és agancscsörtetést, mint estve 8 órakor. Végre bementünk a szobába és lefeküdtünk. Megjegyzendő, hogy a Cseritisztás 300 holdas területet, hosszura nyúló figurát képez, és azou végig folyt a harcz. Az esti jó remény után, jól is aludtunk; 1

24 órakor kelteni jött a kerülő. Első kérdésem az volt, hogy mi újság van a Cseren ? van-e szél és honnét fuj az? — A kerülő kezd referálni: a szarvasok éjfélután elnémultak egész 3 óráig, azóta erősen jelentik magukat, de mégsem olyan nagyon mint estve. Észre lehet venni, lassankint mintha fogynának, itt-ott az erdőbe vonul egykettő közülök ; de mindamellett sok van a Cseren. A szél éjszak felől fuj, az idő szép csendes és hideg, nagy dér van ; — brávó az mind jó ! — Hát a szarvas )k 3 óra óta egy helyen vannak, vagy merre veszik az irányt? ugy hallóin, hogy jobban, de lassan, délnek tartanak ; áhá, jól van, akkor a szél éjszakról átváltozik napkeletkor délnek. Felöltözködtem, közben tervemet is végezve, épp ugy mint a jámbor vallású reggeli imádságát. — A thea is elkészült volna, de sajnos nekem nem szabad inai. Ettem kevés szalonnát és ittam rá egy poháv fris vizet. Hála isten igy megértük sept. 28-át, szivarra gyújtottunk s elindultunk tervünk szerint kerülő uton állásunkhoz. Sokára kivilágosodott, ekkor átláttuk az egész Cseritisztást. Távcsövünket elővettük s kerestük a bárembősöket. Sok vad volt azerte-széjjel, köztük sok agancsár is; de mivel a Cseritisztás itt-ott féldomboru alakszerű, nem lehet mindent egyszerre átlátni, és éppen ez adja meg a Cseritisztásnak értékét, az az — ez teszi olyan érdekfeszítővé ; mert már mikor soká egyfélét láttunk, egyszerre mintha a földből kinyőlt volna, előjön egy ujabb csapat vad, közte egy még nem látott erős szarvassal, és igy változva uj uj jelenetek. Különösen szépen veszi ki magát ha a domb mögött agancsok látszanak ki és mindig jobban nőnek ki a földből, mig végre egészen kijön a szarvas és körülnéz a többi hárem-társ után. Igy történt ez 28-án reggel velünk, és tartott Чг óráig; a legerősebb a mit láttunk 10 ágas volt, de agancsaira 14 ág is illett volna, testre is erős volt. Constatáltuk végre, hogy ez a házi ur ; a szemtelen fajbéli udvarlók ugyan fene mód nyugtalanították az öreget minden oldalról, alig győzte őket elűzni. Meg is járta aztán olyik, ha felvette az öreggel a harczot, felemelte agancsával ellenfelét s ugy ültette hátra, hogy csak ugy porzott a tükre. Végre a fiatalab*