Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-03-06 / 10. szám
70 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 6. 1878. tor azt utánpótolni, mivel ily ritka eseményt szaklapban nem tudatni valóban véteknek tartanám. Mi. Miklós barátommal környékünkön nem birván találni, a szellőmtől nem nagy távolra eső Gergelyfalusi vágásba, az úgynevezett Farkas hegyre rándultunk át vadászni, hol a szalonkák, lévén ez sürü s az alján posványos hely, mind tavaszszal mind őszön igen szeretnek tartózkodni. Mióta uzapanyiti lakos lettem körülbelül itt lőttem legtöbb szalonkámat, most azonban itt sem leltünk, bár az erdő véd állitá, hogy párszor látott egyet-kettőt a mocsárok körül. Szalonkát nem lelve, szőllőm felé tartánk fogolyra s nyúlra vadászni, menetközben érdekes kalandunk akadt. Egy borókával sürün benőtt helyen nyulat kerestetve, egymástól vagy 150 lépésre járva, viszlám mely köztünk keresett, ki a domb felé, hol Miklós barátom ment, fordult. Egyszer egy zörgést hallva, mintegy 15 lépésre egy nagy rókával találja magát szemben, mely mielőtt a sürübe visszavághatott volna jól irányzott lövésére bőrével adózott véletlen találkozásáért. Én a lövést hallva nyulat sejtettem, s midőn barátom hozzám lekiáltott, hogy találjam ki mit lőtt egész biztos nyugalommal válaszoltam »hát egy nagy kan nyulat !« Azt ám viszonzá, csakhogy hosszú a farka ! s felmutatta a corpus delictit. Innen aztán folyton nekem szolgált a szerencse ; hazáig még 3 nyulat s egy fürjet lőttem, de fogolyra nem akadtunk. Viuczellérem kit vadhordónak kirendeltem, habár vállai hiszem megérezték a teher ezipelést, a mihez ő nem igen van hozzá szokva, lévén ö csak rigó vadász, ször nyen örült a nagy eredménynek, főleg, hogy róka is esett, mely mint mondá gyakran kószált a szőllő közt s a mult éjjel is ott vonított. »Tán a szöllőt kóstolta meg?« mondja Miklós barátom: »Valószinüleg« de én azt hiszem azért veté magát fegyvered elé, mert nem akart tovább e vidéken élni, hol még october közepén is savanyu T" szőllő !« Ez már nem tetszett valami nagyon vintzléremnek, hanem megnyugtattuk, hogy most jobb helyeken sem lesz valami nagyon édes a szőllő, habár nem mindenütt fog is okot adni a rókának, hogy tőle életunt legyen. E vadászat után alacskai szüretemig, mely most egész october végére maradt, alig egy párszor vadásztam, inkább gazdaságom körül foglalkozva, s vagy kétszer egy jó agarász pajtásomhoz lévén szerencsém, inkább agarásztam. Az alacskai szüretnek azonban igen nagy örömmel néztünk elébe, Miklós barátommal, mert birtam a Guszti pajtásunk igéretét, liogy legalább pár napra felrándul s örömünkre szavát be is váltá, eljött Ragályi Andor barátom is, vadásztunk is párezor vizslával, s kopókkal de kevés szerencsével, a nagy szárazságban a kopó 200 ölre is alig birta a nyulat követni, semmi szimat sem lévén. Védszentünk Szent Hubert tiszteletére november 3-án egy kis hajtó-vadászatot rendeztem, mely tavaly szintén jól sikerült, négyünkön kivül még szőllő szomszédom Ragályi Miklós barátom vett részt а vadászatban s a 15 hajtót egy fegyveres erdővéd vezette, ki fel volt hatalmazva a visszavágó vadra lőhetni. Az első hajtásban mindjárt volt 3 nyul s állitólag egy róka de ezt egyikünk sem látta, de az eredmény csak egy nyul lett, gyilkosa volt a Guszti pajtás »görbe puskája«, a második hajtásban csak egy nyul volt, az is oldalt tört ki, hanem aztán volt bőven, minden hajtásban esve kettő három ; itt láttunk összesen vagy 4 darab erdei szalonkát is, kettő aggatékra került; egyiket Szentmiklósy Miklós, a másikat Guszti barátunk lőtte, mely esemény nagy örömöt okozott nemcsak barátunknak, de mindnyájunknak, mert az én vadászataimon még többször nem lőhetett szalonkát. A vadászat igen kielégítő eredménynyel végződött, két szalonka s tizenegy nyul esvén, mely utóbbiakból a kerülő lövésének lett egy véletlen áldozatává. A nyul lövésnél Ragályi Miklós lett a fő hős 4 nyulat ejtve, s itt udvarias volt a háziúr mert engem ugy kerültek a jó tapsik, mint az ördög a tömjént, nem is lőttem csak egyet, s még egyet hibáztam — ugrásán az állásra menve. Három órakor be volt fejezve a vadászat. Mentünk az ebédhez, hol a jól sikerült vadászat örömére a gohér s aszúból ittunk egy mágnum áldomást Bár a vadászat után, a fekete kávé és csibuk mellett jól esik is heverészni, s mi is hajlandók voltunk rá, egy szives megbivás bennünket csakhamar felzavart ázsiai kényelmünkből : R. Miklós barátunk kedves nejéé volt ez, ki hozzám irt soraiban évődve arra hitt fel, hogyha már férjét az egész napra elraboltuk, illő hogy az unalomért mit az egyedüliség okozott, kárpótoljuk azzal hogy mindnyájan menjünk át theára s töltsük ott az estét. Biz ez ugy is történt, eltheáztunk s kártyázgattunk éjfélig, csak azt sajnálva hogy hogy ez évben, a vadászat lassacskán be van fejezve, s holnap el kell vállni. Ezutáni vadászataim alig érdemelnek szót is. Hazajőve ha dolgom engedte inkább párszor agarásztam, s aztán nemsokára mentünk Miklós barátommal a Szárazvölgyre, de a hol a vadászatok most nem igen sikerültek. Legfőbb czélunk volt sertcvadra vadászni, de ennek az én kintlétem alkalmával nem volt sikere ; csak két vadászaton esett egy-egy darab, de akkor én egyszer sem voltam kint, egyiket Szeniczey képviselő ur a másikat a vadászul- Diószeghy barátom lőtte. Még apróbb vadra sem volt kielégitő vadászat, csak egyszer a szuliai cserjésben hol hat nyul esett kopók előtt, én azonban akkor sem lőttem ki a puskámat sem ; s ez igy ment folyton egész ott létem alatt, sem kopó sem egy gyönyörű tilalmas vágásban tartott hajtó vadászaton nem birtam lövéshez jutni ; csak egyszer a Ragályi szőllőkne'1 puskáztam kopók előtt fogolyra ; itt a szárazvölgyöni mulatósom alatt, csak egyszer lőttem nyúlra azt el is ejtve, s ezt is cserkészve. A száraz völgyről haza térve újra agarászgatni kezdtem, de éles fagy lévén, a második agarászaton, mind két agaram lesántult ; újra elővettem a puskát, de a szerencse bucsut vett tőlem, egész deczemberi vadászatim alatt, igaz hogy csak vagy háromszor voltam kint csak két nyulat lőttem cserkészve, s útközben ejtettem 4 foglyot. Róka volt most meglehetős számmal, de tudtomra a honn maradt vadásztársak, az alatt mig mi Miklós barátommal a száraz völgyön voltunk nem lőttek egyetsem. Januárban sem történt semmi emlitésre méltó esemény ; hanem a roppant nagy hó elég okot ad az aggodalomra aligha tönkre nem megy az összes fogoly-állomány részint a ragadozók, részint az éhség miatt. Ez utóbbin segítendő, ott ahol birok a foglyoknak több helyt élelmet szóratok el, s az erdőn is rakattam szét takarmányt a jó tapsiknak, a kiknek bizony a farsangban állott be a nagy böjt. Csak mar jönne mielőbb a kikelet, hogy szegény vadjaink szabadulnának veszedelmes helyzetökböl mert bizony félős hogyha február is ilyen lesz, a jövő idény végén, ha isten kegyelméből megérem is nem lesz miről irnom, ha csak azt meg nem irom, hogy bizony teljesült az a mitől tartottunk, nincs sem fogoly, sem nyul ! Szent Hubert oltalmát kérjük hát vadjainkra. Lőjegyzékemet ide zárva befejezem ugy is hosszura nyúlt referádámat, megjegyezve hogy a vadak leginkább Szent-Miklóssy Miklós és Szabó Ágoston barátim s néhány vendégem által s általam lövettek. Lőjegyzék 1877. гч Szentmiklóssy Miklós Szabó Ágoston Vendégeim Balogvölgyi A vizsla fogott Agaraim fogtak я Összesen Balogvölgy, január 31. 1878. 27 5 10 30 5 I 48 — w еч 125 6 i 47 18 g 27 2 2 7|64| 101| 2 m я m ö£ I — 1 124 II 32 18 113 13 50 4| 2| 8|29| 1| 2 352 Balogvölgyi. Egész éves löjegyzék-kimutatás a vacsi, szász Coburg-Gótliai főherczegi uradalomban, 1877-ik évben lelőtt és elfogott hasznos és kártékony vadakról. A vacsi uradalomban 1877-ben lövetett és elfogatott : я a 1031 76 11 róka 39 -ш s3 — JA •A3 m д я ai я a ölyv 0) t-> w te 2 я 'О a > 60 34 28 18 ta -ф я On JA о я bp »? n га я en -q > JA -о сз n ч о 33 -а пз га я м a os а» О» 22 14 1637 758 3737 Ezen kivül két farkas, egy alkalommal halálosan sebezve elmenekült ugyan, de a szomszéd határban dögölve megtaláltattak. Erdőhivatal Vacson deez. 31-én 1877. Schmid Lipót, erdőmester.