Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-02-27 / 9. szám

г я Щ M I I E I fi fi z e t é s. Egész évre . . . . 12 frt Félévre 6 » „Vadász- és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeumépiilet intézendő. t> - \ Szerkesztőségi iroda : Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-n Ide küldendők a kéziratok. Megjelenik e lap minden szerdán. VADASZ- ES VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. 9. sz. Budapest, 1878. február 27. XXII. évfolyam. f s z L А У N I с z A I SÁNDOR MÓRICZ gró f a Pesti-Lovar-Egylet tagja. 1804-1878. A mire ismerősei már rég el voltak készülve : gr. Sándor Mór, az egykor európai hirü és oroszlán szivü lovas, a legcsodásb vakmerőségü Sportman, — hosszú évekig tartó kinos betegség által megtörve, mint aggastyán, életének 73-dik évében — a napokban szenvedéseitől megszabadult. A jelentés e gyászos esetről következőleg hangzik : »Metternich-Winneburg Paulina berezegné szül Sándor grófnő, ő felsége a Császárné csillagkeresztes palota hölgye, maga és férje Metternich Winnehurg Richard herezeg, königswarti gróf, cs. kir kamarás és titkos tanácsos, aranygyapjas-rend-lovag, a Szt.-István és Lipót rendek nagykeresztese stb. stb., valamint leányai : Metternicli-Winneburg Zsófia, Pascaline. és Clementine herczegnők — nevében is fájdalomteljes szivvel tudatja felejtbetlenül szeretett atyjának, illetőleg ipának és nagyatyjuknak : Szlavniczai gr. Sándor Mór cs. kir. kamarásnak, a Bajna, Bia és Bothi nagybirtokok urának, hosszú szenvedések s a haldoklók szentségének felvevése után, életének 73-ik évében, 1878. febr. 23-án, d. e. 11 órakor történt elhunytát. — A megboldogultnak hűlt tetemei f. hó 25-én d. u. 3 órakor fognak Bécsben a gyászházban beszenteltetni, s aztán Bajnára a családi sírboltba öröknyugalomra tétetni. — Agyászisteni áldozatok febr. 27-én d. e. 10—12 óra közt tartatnak meg Bécsben a szt. István templomában ; és később a a magyarországi uradalmi egyházakban.« A boldogult egyike volt fiatal korában azon valódi telivér, lánglelkü sportmanekuek, kiket csak egyszer szül egy század. Szerencsések voltunk mi, hogy öt magunkénak mondhattuk. Merész tetteivel kapcsolatban nemcsak az ő, de nemzetének nevét is emlegeté Európa, mi már már feledékenységbe kezdett merülni ; s habár némelyekben más uton haladt e lánglélek mint kortársai Széchenyi és Wesselényi, de egyben — a lovagias sportban — melyre összes tehetségét forditá : ő lett a fényes meteor mely bevilágitá e hazát. Emléke a sport körökben, mind rettenthetlen, bátor lovagnak — örökké élni fog ; s hisszük hogy a Sándor-dij billikomaira vésett jelmondata : »Merészen előre lovag - habár Tátong Pokol mélysége előtted!«. a küzdelem nehéz perczében lángsugallatként fog csengeni az akadályversenyek lovagjainak fülében, s kettőzött erőfeszítésre és győzelemre segitendi őket. A »Sándor billikom« legyen a Sportmann salonjának legfőbb disze. S—

У• GRÓF SZAPÁRY IMRE. Élte 40-ik évében hunyt el a magyar aristocratiának e közszeretett tagja, a magyar nemzet egy valódi magyar fia, s az összes emberiségnek egy reá »csak becsületet hozott« felebarátja. Ambitiója — nem czimere, rangja, nem a magas polcra való juthatás, sem a népszerűség elérése volt; de megőrzése, nemesítése, terjesztése »a becsületérzés tiszta fogalmának,« a valódi becsületességnek, melyet ugy mint azt bölcsőjéből magával hozta, egy életen át megőrzött ; barát, bajtársak és saját keblében folyton növelt, nemesitett, ugy, oly tisztán vitte magával koporsójáig — s az lön szemfedője. Ha igaz : hogy a világra jött kis csecsemő a legártatlanabb lény ? ugy szent igazság, ha barátunk, bajtársunk sírjánál igy sóhajtunk fel : »ő volt a becsületesek legbecsületesebbike !« Mélyen siratjuk benne a legjobb barátot, bajtársat, a legmelegebb szivü magyar embert, a legbecsületesebb felebarátot. Nyugodjál békével! Hazádnak leghívebb, barátaidnak legjobb, az emberiségnek legbecsületesebb fia, barátja és felebarátja. Egy igaz barátod..