Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-02-20 / 8. szám

50 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 20. 1878. nyernek. Tét 10 frt, bánat 5 frt. Terhek april 25-kén közöltetnek. Nevezni april. 14-ig. V. Pozsonyi akadályverseny. Handicap. Tiszteletdíj frt értékben pozsonyi polgároktól és 500 frt a jockey clubtól. Futhatnak belföldi és német lovak. Távolsás: circa 4000 meter. Tét 150 frt, bánat 50 frt, de csak 20 frt ha május 3-ig jelentetik A terhek april 28-ig közöltetnek. E nap után egy verseny nyertesére 2

1/2 kii. külön. A 2-dik ló a tételek felét nyeti. Három lónak kell indulni vagy a dij nem adatik ki. Nevezni april 14-ig. Megjegyzések a s.-okottak. Minden neveze's Mr. Cavulierohoz intézendő Wien, Wollzeile 3. — A pozsonyi versenyek alatt a »Zöldfánál« lesz a titkárság. Minden lótól, melyéit a handicap elfogadt tik 5 frt fizetendő. — Л versenytérre a belépés 10 frt. A nyeites a szokásos Clerckpénzt fizeti. (Y.énes- és gyepuj'donságok* El(iilú egy FI-Bedewy-(é\e tiszta radautzi nevelésű 10 éves, gesztenye szinü apaló, 15, 2.2 magas. A mén igen termékeny, csikaiból jó juekerek és hátaslovak válnak ; maga is igen kezes, és mind kocsiban mind nyereg alatt jól megy. Ara nagyon jutányos, semmi baja, és csupán tenyésztési irány-változtatás miatt adatik el. Bővebb felvilágosítással szolgál Brüll Sándor, Martfőn, u. p. Tiszaföldvár, hol a mén is megtekinthető. * * * Kerestetik egy félvértenyésztésre alkalmas, nem drága telivér mén. Ajánlatok a fentebb czimzetthez intézendők. Eladó. Commencement 4c

;. tv. р. k. ap. Kettledrum any. Consideration, The Knight of St. Patrick után, tökéletes hibátlannak és egészségesnek gaiantirozva. — a mult Menyben a mándoki nyulfalka után vadászott. — Mándok (Szabolcs megye.) pr. Tuzsér. ТАЕ0И. Utazás a Zambesi viz-eséseihez. (Utazási és vadászati képek.) (Folytatás.) A Matoppo hegység szorosai közt haladva, az év с szakábtin gyakori förgetegek egyike minket is utolért. A villám tarka szinekben világitá meg az elborult eget, s a menydörgés százszoros visszhangot vert föl a granit tömbök köz'. A földöntúli tüzérség e nagyszerű aetiója közben értem be oktober 11-ikcn Monyamaboz, délután Maycr kovács műhelyéig jutva a Mangwe partján, hol — lcirhatlan örömömre — kiéhezett, elcsigázott állataimra cdes üditö viz és buja legelő várt. E vándorlás alatt Inyatinból a Mangvehez nem egyszer volt alkalmunk látni az itt sajátos forgószelet, mely cserjeket tép fői, fákat zuz össze, s nem ritkán a vándor karavánoknak is bajt okoz. Kumala közelében minket is meglepett a kellemetlen tünemény. Egyszerre iszonyú üvöltő zúgás hangzott, s mindnyájan a vastag mopani törzsek mögé menekültünk, azt hivén, hogy valamely rohanó bivalycsorda közelit s fenyeget eltaposással. A másik pillanatban azonban a szél fölöttünk tombolt, átláthatlan porra', faágak, cserjék s levelekkel vakitva el szemeinket, s tovább vonulva, tisztára sepré az utat a cserjésben, melyen átvonult. Érdekes volt látni napról-napra mint üdül az egész táj. Az esős évszak beköszöntött, s az Egyenlitö flórája gyorsan fejté ki egész pompáját. Közel a folyamhoz egy magasan fekvő pontot Birtokváltozások. Gr. Forgáeh Sándor eladta gr. Péchv Constantinnak : Papageno fek. mént 1876. ap. Kettledrum a. Pagode, The Nabobtól. Gr. Forgáeh Sándor eladta gr. Keglevieh Istvánnak : Luid na aga kanczát 1875. ap. Kettledrum a. Lucrezia, Voltigeurtől. Gr. Forgáeh Sándor megvette gr. Keglevieh Istvántól: Brunhilde p. kan zát 187 4. ap. Buccaneer a. Margaret, Nutwithtól. Gr. Forgáeh László eladta Br. Podmaniczky Béla hadnagynak (6-ik huszár ezred.) Clarion sga mént 1874. ap. Kettledrum any. Andromaque (Dryad anyja) The Flying Dutchmantól. Fedező-mén. V aisenknabe sárga mén, cil. 1872ben, ap. Buccaneer, a. Suet Katie, Stockwelltől, az idén Tatán fedez idegen kanczákat 50 írtjával és 10 frt istállópénz. A kanczák elhelyezése végett Beesőn istállómesterhez kell fordulni ugyanott. hz eb-tenyésztés ujabb időben Németországban. Pár év óta mindinkább szaporodnak Ausztiiában és Németországban az oly egyletek és intézetek, melyek feladatokul tűzték ki, a különféle vadász és használati ebfajok tiszta tenyésztését, s az ehhez szükséges ismeretek terjesztését. Bécsben egy »Kynologie« nevü társulat alakult, Berlinben a »Hektor« nevü, — Lipcsében pedig egy közlöny jelen meg: »Der Hund«, mely félhavonkénti füzetekben, s illustratiókkal, a legismertebb ebfajok legjellegzöbb példányait ismerteti. Mind ez egyletek, mind az éppen emiitett lap mükö lését ezután figyelemmel fogjuk kisérni, most pedig egyelőre a »Jagdz.« egy igen érdekes czikkét ismertetjük, melyben párhuzamot \on Németország, Anglia és Frankhon eb-fajai felett, s mely reánk nézve annyiban tanu'ságos, hogy némi utmutatást ad, hol kereshetünk tiszta cons tans anyagot. Arról szólván, hogy a német ebtörzsöket ipar kodjanak eredeti tisztaságában előállítani ; erre azt mondja : Itt azonban mindjárt azon kérdéssel kell kezdenem : »Miféle belföldi törzsöke mutathatunk ki mi, és mit állithatunk az angliai cs francziaorsz.igiak elébe. ?« Erre, azt hiszem, mindjárt azt felelhetjük, hogy seminöt sem. Mert lia törzsről (Race) van szó, ugy az ily ebeknek nemcsak egész határozott jeleggel kell birttiok, de a képességgel is, hogy azokat ivadékaikra a legszemtünöbben átörököljék. Szóval : ha én magamnak egy pár tiszta törzsű ebet veszek, ugy iiadékaiknak éppen olyanoknak kell lenni mint szülőiknek, különben a törzs nem tiszta. Igaz, hogy tiszta törzsbeli szülök ivadékainál is előfordulhatnak némi változások, de ezek csak mellékes csekélységek szoktak lenni. Ily értelemben vett törzs-tiszta-ebek , azaz melyeknek egyöntetű elődeik nyol'z ivadékon át kimutathatók volnának, — Németor-zágban a hogy tudom — alig, vagy csak igen ri kán találhatók. Biztos tudomás szerint р. o. Hannoverben tenyésztettek volna vérebek tisztán egész a mai napig ; s hogy még ilyformán másutt is lehetnek — annak ellenkezőjét nem állithatom ; de ha biztosan akarunk menni, ugy czélszerübb, ha egyletek és tenyészintézetek alakulnak, melyekben a meglevő jó német eb-typusokat állandó-tői zsekké alakítjuk (flxirt) és azután tisztán fenntartjuk. Pár év óta ugyan van egy ily intézetünk (t. i. Németországban), melyről majd később egyet-mást elmondandok, de természetes, hogy egy ily intézet nem elégséges a föladatra. Angliában és Francziaországban régóta vannak már egyletek, intézetek, melyeknek feladata az ebek tőrzs-tábláit vezetni és szigoruau ellenőrizni. Angliában legelső ily társulat a Kennel-club, s mellette egy csomó külön társulat ; Parisban legelső a »

Société Zoologirjue d'áeclimatition«, mely a Bois de Boulognc-ban terjedelmes ólakkal bir, hol a legkitűnőbb cs törzstiszta eb-példányokat jutányos áron 1 bet kapni. Ugyanitt a kan-ebek mér őkéit árért fedezik az alkalmatos szukákat. Ily gyüjtcn énvben azután láthatni a tiszta törzseket és a figyelő tanulmányozhatja sajátságaikat. — Ily intézetek által terjed és kedveltetik meg aztán a tiszta törzsek felismerése, s fordítanak reá többet mint nálunk, de ritkaság is a csalódás. Bár nálunk В rlinben és Bécsben is van már egy-egy kynoologiai társaság, — de azért még szemeltem ki, honnan az egész táji a elragadó kilátás nyílt, ó a sátraink fölött emelkedő Marnia, fák üditő árnyékkal biztatónak. Közelünkben táboroztak Jenning-ék, kiknek társaságából megismerkedtem egv derék ifjúval Mae Gillivry úrral Scotiából, ki otthon szerencsétlen vállalkozásokban elveszítvén vagyonát, most mint elefántvadász, fegyverével keresi kenyerét. Oktober 14 én vadászatot rendeztünk, hogy — a mint itt mondani szokás — hast löjjűvk. Mr. Mac átengedé nekem ] ompás Colbrooek ponyját, egy a vidék vadászai előtt jól ismert, hires állatot. Mindketten rövid gyútiis karabinokat vittünk magunkkal, melyeket Drey,-e épen az afrikai vadászatok czéljából készitett számomra. Körülbelül egy órai lovaglás után egy Zebra falka körül számos Eland-Antilope-ot pillantánk meg, a legszebb példányokat e hatalmas vadfajból. A mint lovaink e vadat észrevették, mint az agár, önkényt, biztatás nélkül utánna iramlottak, s egy pillanat alatt oly hajtás kezdődött, melylyel a világon semmi falkavadászat nem mérkőzhet. A zebrák és Eland-ek vad rohanással tüskön bokron át, sürii gomolyba szorulva; mi mindenütt az üldözött falka nyomán. Egy pompás Eland-et szemelve ki, a gyors Colbrooek hátán csakhamar beértem, do e pillanatban mögöttem egy lövés hangzott, melynek dörején a vad megriadva, minden erejét összeszedte, s villámsebes irammal újra meglehetős előnyt nyert. A Collbrock azonban méltó maradt hírnevéhez s csakhamar újra a vad mellett termett. Néhány perczig ló és vad egymás mellett rohtntik, majd elébb lassan, azután mind biztosabban a pony előre nyomult. E pillanatban leugrottam a nyeregből s a mint az Eland épen velem egy vonalban szágulda : lőttem. A vad elszédülve megrázkódott, s épen lapoezkán találva, holtan omlott az avarra. Ot perez múlva utánnam siető kaffirjaim zajától hangzott a sürii, kik örvendve ujságolák, hogy Mr. Gillivry is hasonló zsákmányt ejtett. Összetalálkozva, pipára gyujtottunk s vigan ügettünk vissza a sátrakhoz. Maycr értesülve a pompás vadászszereucséröl, p'heut ökreivel azonnal felkerekedett, hogy az Elandeket haza hozza. A sikeres vadászat az egész karavánt több napra a legizletesb hus élvezetéről hiziositá, mert egy kinőtt Eland 1000 angol fontot is nyom. Táborunktól északra, mintegy fél német mértföldnyire, egyszer barangolás közben egy egészen kopár granithalom tetején ép olyan kőfalakat és kő eröditmény romokat találtam, mint már Tati alatt, melyek épugy a letűnt Machona uralom és szorgalom emlékei. Oktober 18-án értesítést vettem, hogy John Lee, — kiről már korábban is emlékeztem, — két társzekér élelmi és uti készlettel a Baine társasága részére Tatiba érkezett, de ökrei oly állapotban vannak, hogy onnan egy hó előtt még csak nem is gondolhat a tovább utazásra. E hir senkit sem érintett oly kellemetlenül, mint Mr. Lee örscsét, ki már hetek óta itt várta bátyját s kinek készlete jóformán teljesen kifogyott, s ki e pressant helyzetben hozzám fordult, felajánlva magát, hogy egyedül az én karavánom számára fog vadászni, ha testvére megérkeztéig asztalomat, dohányomat és készletemet megosztom vele. Elfogadtam az ajáulatot. A gentlemen 21-én kezdett vadászni, s már az nap estve azzal a hirrel tért haza, hogy három hatalmas fehér rhi-