Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-02-13 / 7. szám

FEBRUÁR 13. 1878. VADÀBZ- ÈS VERSENYLAP. 43 Hopeful ell. 1854. 187 7-ben fedezve nem lett, 1878-ban fedezi Cambuscan. Országos lónemesitési alap kötelezettségével. 4. Castalda s. p. tv. k. a. Wild Dayrell a. Chantress Chanticleertöl, ell. 1864. Vemhes Count Zdenkotól, újra fedezi Game-Cock' b. Goodnight s. p. tv. к. a. Virgilius, a. Game Pullet ell. 1868. Vemhes Buccaneertöl, újra fedezi Dami. 6. Babér p. tv. k. a. Ely a. Beeswing eil. 1870. Vemhes Buccaneertöl újra fedezi GameCoek. 7. Elspeth s. tv. k. a. Blair Athol a. Tamara ell. 1870. Vemhes Buccaneertöl, újra fedezi Game-Coek. 8. Defence p. tv. к. a. Defence a. Chaos ell. 1849. Vemhes Ossian félvértöl, újra fedezi Game Cock. 9. Gazelle s. p. tv. k. a. Cotswold a. GamePullet ell. 1872. fedezi Dami. 10. Katinka p. tv. k. a. Buccaneer a. Kate Tulloek ell. 1873. (kisbéii árverés kötelezettséggel.) 11. Coalition p. tv. m. a. Count-Zdenko a. Castalda ell. 1874. 12. S. m. a. Buccaneer a. Elspetb, ell. 1877. 13. P. m. a. Dami a. Goodnight ell. 187 7. 14. <S. p. m. a. Game-Cock a. Castalda ell. 187 7-ben. 15. V. p. k. a. Game-Cock a. Defence ell. 1877-ben. Ezenkívül Ossian s. p. fv. m. eredeti normán ligetö, ell. 1870-ben; importálta gróf Kinsky Zdenko, és 14 db félvér anya kancza és ezek ménesen lévő ivadékai, Count Zdenko, Dami és Ossian ménektől. Eladó egy E!-Bedewy-(é\e tiszta radautzi nevelésű 10 éves, gesztenye szinü apaló, 15, 2,2 magas. A mén igen termékeny, esikaiból jó juckerek és hátaslovak válnak ; maga is igen kezes, és mind kocsiban mind nyereg alatt jól megy. Ara nagyon jutányos, semmi baja, és csupán tenyésztési irány-változtatás miatt adatik el. Bővebb felvilágosítással szolgál Brüll Sándor Martfőn, u. p. Tiszaföldvár, hol a mén is megtekinthető. * * * Kerestetik egy félvértenyésztésre alkalmas, nem drága telivér mén. Ajánlatok a fentebb czimzetthez intézendők. Alsó-Árva, február 3-án. 1878. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! Elnémult a kürt, megszűnt kopóink csaholása, puska, tarisznya nem képezik többé esténkint magunk s feleségeink gondoskodásának tárgyát, bérczeinken, erdőkben siri csend; két lábnyi kemény hó boritja tömör szemfödöként — a téli nyugalomra ; — sa vadásztársak közt kihalt azon szenvedély, mely együttlétüket lelkesítette, eddig, a midőn a czélbavett vadászat eshetőségeit megvitatták. Az idény lefolyt. A mult év a vad tenyészetre jó, s az idény a vadászatra nézve jó középszerű vala, a mennyiben például a foglyokat, a mult évi költés elpusztulásának okából teljesen kimélni kellett. A zordon climaticus helyi, s a pólyában lévő vadászati viszonyaink sajátságainál fogva, itt tetemes nehézségekkel jár a vadak állományának felszaporitása ; s azért az eredmény, melyet közölni akarok, habár minket kielégít, alföldi testvéreim által szent Hubertben »elégtelennek« fog minősíttetni, mert távolról sem közelithetem meg az elejtett vadak ama sokaságát, melyről ők ismertetik a Vadász- és Versenylap tisztelt olvasóit. De szivesen veszik, tudom, szerény értesítésemet annak okából, hogy elvégre itt is meghonosodván a hazafias sport, a szaklapban ha megszóllal — uj és uj híveket nyerve tért hódit, tökéletesbedik, s a jobb léthez úttörő gyanánt fáradhatlanul működik képző hivatásában, müveit ifjúságunkat, a divó léha, vagy pedig a szellemi téren való munkálkodása következtében, elcsenevészett, görnyedező testének e's lelkének felüditése okából, — a vadászat edző gyönyöreire serkenteni. — Hol van erre több ok, alkalom, és szükség mint itt a Kárpátokban ? Fortes creantur fortibus. Itt meg kell még emlitenem, hogy az árvái uradalom száznál több, erdészeti alkalmazottjai, annyira elnémetesitették a vadászatot, hogy inkább Dresda körül, mint Magyarországon vélhetné magát az ember. — De már most az idényhez. A siketfajd és nyirfajd dürgés igen rosz időben folyt. Április közepéig a nagy hó miatt nem lehetett felhatolni ; és május közepéig szakadatlanul hó vagy eső esett és éjszaki szél dühöngött. Dürgés közben összesen 5 siketfajd és 4 nyirfajd kakas került aggatékra. Fürj lövetett vagy 200 db ; a mi itt ritka, nagy eredmény. Fogoly szépen felszaporodott, de teljesen kiméltetett. Császármadár vagy 30 db lövetett. Az idei költés sikerült, s az állomány a jövő idényre, szép reményekre jogosit. Medve esett 2 db, és 3 db vadkan, (egyik 287 bécsi fontot nyomott.) — Elvitázhatlan tény, hogy a sertevad, mely elébb teljességgel hiányzott, komolyan erre felé szaporodik, csakhogy, mert állandó tanyát eddig nem talált, még igen messzire elkóborol ; vadászata tehát nagy nehézségekbe ütközik. A kopászat eredménye (lőve) vagy 200 db legnagyobb részt erdei nyul, 31 róka és 11 őzbak. Erdei szalonka mint rendesen tavaszszal igen kevés, ellenben öszszel feltűnően sok volt. Ugyanis október hó 7-én a Magurában császármadarakra, csalogatóval, vizsla nélkül vadászván, egy alig 200 holdnyi meredek begy oldalban 13 hosszú csörüt fölrebbentettem, Ezek közül, a luczfenyő állab sűrűsége miatt csak kettőre lőhettem. Oktober 9-én ugyanitt, a vizsla egyetlen egy szalonkát sem birt találni, valamint más különben kedvencz tartózkodási helyein sem, holott gondolni sem lehet, hogy már végkép elhúztak volna. Oktober második felében ismét voltak, de kisebb számban. Sajátsága ez a kedves hosszucsőrüeknek, hogy néha (sajnos hogy ritkán) tömegesen lepik meg a vadászt, s legtöbbször pedig oly kevés van, hogy csakugyan önfeláldozással jár vadászata meredek hegyeinkben. Epen most jelenti csőszöm, hogy alig egy félórányira a várostól, három farkas egy kopót szétmarczangolt és felfalt ma reggel. Ezek kétségtelenül uj gácsországi jövevények, mert az itteni ordasokat 3 év előtt végkép kiirtottuk. Rögtön intézkedem, hogy vendégszeretetből elégséges strychninben részesüljenek, különben igen szép őzállományunk a jelenlegi inagas, kemény hó mellett, s következőleg kedvencz vadászatom, az őzbaknak üzekedés idejében csalhangra való lövése — pótolhatlanul megsinylené. Hallom hogy a szomszédos Lubochmában egy hiuzt fogtak csapdában. Itt, az utolsó 3 év előtt lövetett. Folyton esik még a hó, s attól tartok, hogy a kis-vad állomány szenvedni fog. A fajdok dürgésének kezdetét annak idején kedves kötelességből be fogom jelenteni. Vadász üdvvel maradtam D. G. bennünket egész Inyatinig vezetni, a hol ez időtájt Thomas és Sykes angol missionariusok is tartózkodtak. September 9-én a kumala partjához értem, hol Mr. Watsont találtam a Baines társaságából, elhagyatva betegen egy nyomorult szalmakunyhóban. Watson elbeszélte, hogy ép a megelőző napon, fényes nappal egy oroszlán szemeik előtt vágta le egyik igás ökrüket. Három golyót röpítettek bele e vakmerő fenevadba, de elmenekült, csupán a zsákmányt hagyva vissza. Baines egy csinos képet rajzolt az oroszlántámadásról, a mint a fenevad az ökör [hátára ugorva s első karmaival azt nyakán és vállán megszakgatva, a szegény állatot iszonyú erővel levágta. Tovább haladva Stewarddal, a hires elefántnimroddal találkoztunk, ki a Mangve-hez igyekezett. Zsákmánya 15 állatból állt, melyek 1260 font elefántcsontot szolgáltattak. September 17-én végre elértem lnyatin-1. Útközben találkoztam Thomas missionariussal, a ki Lumpengula-t a trónjelöltet kisérte egyik főbbrangu törzsfőnökhöz. Bizonyosan a megválasztás ügyében járt. Tehát Afrika mélyén is ismerik már a korteskedést, de persze itt csak a fejedelmi szék elnyeréseért. Parlament és zsiros hivatalok még nincsenek ! Kérdéseimre, minő kilátásaim lehetnek utam folytatására a Zambezihez, meglehetősen kitérő, diplomatikus feleleteket nyertem. Inyatinban meglátogattam Thomas és Sykes családjait is. Az utóbbinak neje német nő, s különös benyomást tett reánk itt, 190 német mfldnyire a durbani kikötőtől a gyermekek ajkán is hallani hazánk nyelvét. Pár nap múlva azon kellemetlen birt kaptam, hogy az ország índunai elhatározák, hogy minden európai elhagyja az országot s visszaküldessék a Mangve-hez. E rendszabályt az első perezben felette önkényesnek és jogtalannak tartám, de később beláttam, hogy a határozat a fehérek iránti jó szándékból eredt. A királyválasztásig ugyanis az egész tartományban vad fejetlenség uralgván, az Indunak zavargásoktól tartottak, s főgondjuk volt a fehéreket biztonságba helyezni, nehogy az angol gyarmat-hatóságokkal gyűljön meg a bajuk. Az Inyatini időzést nem nevezhetem kellemesnek. A körüllakó Matebelek megtettek minden lehetőt türelmünk kipróbálására. E naplopók reggeltől estig szekereink körül heverésztek, egyre koldulva, könyörögve valami ajándékért. Csak az este szabadított meg tőlük, mert akkor a kisértetek s tán a nagyszámú mérges kigyó fajtóli félelem is rendesen hazatérit minden jámbor Matebele-t és Zulu-t. A vadásztársaságok közül legelébb a Jenning testvérek érkeztek meg. Baines és az öreg Hartley még 4 napi járó földre voltak. Itt találtam a boldogtalan Sir John Swinbourne-t is, természetesen locomobiljével együtt. A nemes Sir által szerződtetett mérnök már szökni készült, s csakis Edward — ez afrikai veterán — biztatásai élesztgeték még bátorságát a tovább maradásra. E Mr. Edward volt az, ki az első fehér embert felvezette az egykor oly félelmes öreg Mosilikatzi udvarába, és pedig Moífat-ot a missionariust s később Liwingstone Dávid apósát. Jenningék esténkint átjöttek hozzánk s vadászélményeikkel mulattattak. Ők a Zambesi közelében folyó Gauyana partjairól tértek vissza. Kiállott viszontagságaikról szekereik szomorú állapota is tanúskodott. Társaságuk 5 emberből állt s 3 hó alatt 52 elefántbornyut és tehenet lőttek. Az élelmi szerek, s főként a legelő hiánya naponta érezhetőbbé válván, nehogy valaki által megelőztessem, s az uton netán találandó takarmányt más legeltesse le, September 27-dikén az egyik kocsival előre indultam. Hübner arra vállalkozott, hogy a mig lehet, itt marad. Pár nap múlva Thomassal a fővárosba lovagolt, hogy kieszközölje az engedélyt a Zambesihez tervezett utazásunkhoz. Mily eredménynyel, látni fogjuk, — s egyelőre csak annyit, hogy e küldetésben derék barátom annyi türelmet, veszélyt és kitartást tanúsított, mely becsületére válna bármely diplomatának.