Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-12-25 / 52. szám
396 VADÁSZ- ÉS VERSENT-LAP. DECZEMBER 12. 1878. sénsk anyját ingyen. Kedvezményben csak telivérek részesülnek. i alatt ügetett meg, mi 1 p. 51 4/ is mperczet tesz. A legjobb ügetük maximál és minimál-gyorsaságáról, különböző távokra a következő összeállítás szól : Maximum : 3 ventre. Minimum. 5 perez '/ 4 mp. 5 perez 19 mdpercz. = 1 р. 40 х/ 4 mp. 1 veratre = 1 p. 46mp. 1 verstre. Maximum : 4 ' 2 verstre. Minimum. 7 p. 49 mp. 8 p. 16 mp. = 1 » 4 4 x/ 4 » = 1 »50 */ 4 » 1 verstre. Maximum : 6 verstre. Minimum. 10 p. 35 mp. 10 perez 53 másodpercz. = 1 » 45 3/ 4 m. 1 versre = 1 p. 48 a/ 4 m. 1 v. * • * Bánk-báni a mult héten szállították NewMarket-be Hayhoe Alfred idomár keze alá. Átaláuoa vélemény Bois Bouseel с hároméves fia felöl, hogy a téli saisonban a vele versenyző közép tehetséggel biró gátverseny-lovakkal szembeD, sikert fog aratani. E fiatal mén rendkivüli sebességet képes kifejteni s már is nagy mérvben magára vonta az érdekeltséget. A baden-badeni két utóbbi futása is teljesen igazolta a hozzá kötött reményeket, mint szintén azt is, hogy korábbi tulajdonosa br. Wesselényi Béla kissé elhirtelenkedte eladását, jóllehet már hamburgi futása előtt is sejtette, mi lakik benne. Örömest is viszszavásárolta volna aztán ; de már késő volt. Most csak a tenyésztés dicsősége marad fönt a nemes háró számára, s az a vigasztalása, hogy Bánkbán-nnk még egy szép reményekre jogositó testvére van istállójában. * * * Amerikai tenyészt' ujolag kezdenek részt venni az angol versenyekben. Nem rég Amerikából a Newmarketbe érkezett Lorillard-féle versenylovak közt van a »Duke of Magenta« is (ap. Lexington any. Magenta) mely a közelébb lefolyt versenyidényben a legjobb ló volt az oczeánon tuli turfon. A mr. Lorillard istálója, mely Amerikában huszonhárom lóból áll, ez évben százhuszonnégy futásban harmincznyolczszor aratott diadalt ; huszonegyszer második volt s huszonnégyszer harmadik, mi az Angliába átvitt établissement jeles voltáról tanúskodik. Mr. Lorillard összes nyereménye a folyó évben körülbelöl 70,000 dollárra rug, mely összegből harminezhatezer dollár a 3 éves »Duke of Magentac-ra esik. E jeles ló 12 futásban 11-szer lett első s amerikai lapok véleménye szerint bizton számíthat a jövő idény serlegdijára. »Harret Bassett« óta, mely néhány héttel ezelőtt mult ki tenyésztője ménesében, Amerikában nem mutatkozott oly jeles versenyló. E mén tulajdonkép a Németországba átköltözött Lorillardnak a fivéréé, s nagyon tekintélyes öszszegért bérelte azt ki ez expediczióra. Jelesebb versenylovak ára. »Möns. Philippe«-ért, az angol Critérium gyözteseért, — mely ugyancsak a New-Nursery Stakes-ben »Japonica« (ap. See Saw. any. Thornham anyja) ellenében 2-ik volt, — Koseberry lord s Mr. Gretton hiába kínáltak 4000 fontot e mén tulajdonosának, hétfői sikere után. A »Lord Clive« fele árában Sir G. Chetwynd állítólag 2500 fontot fizetett. — »Breadfinder« (ap. Brown Bread, any. Ethel) egy kétéves handicap-győző 2000 fontért jutott a Lord Hastings birtokába. Ménes» és gyep»ujdonságok e Prince Paris fedez Zsibón (állomás Csúcsa) 20 idegen kanczát: 80 frt; 1200 frtnál nagyobb dij nyertesét, vagy nyertesének anyját fél árban ; 2000 frtnál nagyobb dij nyertesét vagy nyerteGame Cock. Gr, Nádasdy Fer. nádasdladányi ménesében (Fejérvárhoz 1 órányira) a jövő 1879 idényben fedezni fog Game-Cock belföldön tenyésztett telivér mén, ap. Buccaneer, a Gamo-Pullet. belföldi tulajdonos kanczáját 150 frtért külföldi tulajdonos kanczáját 250 frtért. Jó istállóról gondoskodva. Zab és takarmány piaczi áron. Istálló-személyzetnek 5 frt. Bejelenthetni Mentler Gyula kasznárnál Nádasd-Ladány, Fehérmegye. Cserkészetek erdőn mezőn. A szalonka-vadászatok felemlitéséne'l, lapunk egyik számában Somogymegyét is kiemeltük, mint a hol régi idők óta tömegesen szoktak belőlük ejteni. — Ez őszön Somogyban igen sok volt. — Kund Béla ur íevierjeibcn 180 darabot lőttek; maga a tulajdonos 150-ct ejtett ebből, ugy tudjuk, hogy ennyit s ily rövid idő alatt csakis ezelőtt 4 évvel Albauiában volt szerencsés lőhetni. Egy héttel ezelőtt, egy sebzett őz keresése alkalmával, még két szalonkát lebbentettek fel ugyanott, s e jelből a meglágyult idő tartósságára lehet következtetni. * * * Gróf Széchenyi Pál lábodi uradalmában nov. 25, 26, 27, napjain nagyvadászatok tartattak. A három napi vadászat a »vadas kert«-ben, »piros erdő és ötvencs«-ben s a »körösi fáczányos«-ban folyt le, s eredménye meghaladja a lehet nevezni, hanem inkább sétakocsizásnak változó éjjeli szállásokkal ; persze hogy a tova haladásnak ily neme csak is Olaszbonban lehetséges, hol minden 2—3 mértföldre egy egy város esik, melylyckről biztosak lehetünk, hogy valami érdekest rejtenek magukban. Őszintén megvallva, eleintén nagyon aggódtam, liogy miként fogok a nagy Pó-sikságou keresztül az adriai tengerig jutni ; féltein, hogy az egyhangú lapály semuii változatosságot nyújtani nem fog. De biztosithatlak barátom, hogy ép ellenkezőleg történt. Eltekintve attól, hogy a gyönyörűen inivelt olasz sikságot egy könnyen nem unhatja meg az ember, tévedés felöle azt hin ni, hogy minden változatosság nélkül volna ; mert a mivele's jellege folyton más meg más, s néprajzi tekintetben is igen különböző. Azon ingeren kivül, mi a még nem látottak felfedezésében cs a már ismert dolgok újra fölkeresésében rejlik, nagy elvezetet nyújtott még maga a tájképek gyönyörű volta, oly annyira, hogy midőn 10 napi kocsizás után Anconán tul valánk, őszinte sajnálattal váltunk meg Lombardia kertszerü sikjaitól. A Varesetöl 7 lj 2 mértföldnyi távolban levő Milanóba minden föltartózkodás nélkül ügetvén, ott 2 napig pihentünk ; azután a meseszerű Certosában való néhány órai időzés után Páviába, innen egy nagyon kezdetleges bidon a Pó jobbartjára Pianccnzába, s harmadnapra isméti partváltoztatás után, az utazók főfolyamától félreeső, s kétségtelenül felső Olaszország legérdekesebb városaihoz tartozó Cremonába érkezénk, melynek Piazza del domo-ja (egyház-tér), a kivül és belül egyaránt bámulatra méltó székesegyházzal, az ép oly pompás Ballistero- és Palazzo publico, valamint a cremoniaknak büszkeségével a Torazz6val oly nagyszerű benyomást tevő egészet képez, milyet együttesen egyszerre látni sehol se lehet ; azóta sok mindenfélét láttuk és bámultunk meg, de ily, a középkornak a mai korba átültetett minden tekintetben tökéletes és öszhangszatos maradványára nem akadtunk sehol sem. Casalmaggiore után, hol igen szerény éjjeliszállást kaptunk, Parmába érkezénk, melynek kincsei még sokkal kevésbbé ismeretesek, mint inegerdcmienék, mert eltekintve kitűnő Corregiokat tartalmazó képtárától, bárom temploma, u. in. a székes egyház, Szent-János temploma cs a la Steccata tomplom, e nemben föltétlenül a legpompásabbak közé tartoznak egész Olaszországban. Reggion és Modenán át, a szükséges pihenők megtartásával 25-én Bolognába értünk, két napig tartózkodván itt, beletudva a kis vasúti kirándulást Ferrarába, melynek daezos Este-kastélva és fantasticus székesegyháza megtekintésére természetcsen csak ncliány óra állt rendelkezésünkre. Az Appenin hegységek végkiágazásai menten elvezető s számtalan nyaralóval koszorúzott via Emílián Imalába, Faenzába s következő napon Forliba jöttünk, hol balra fordulva, a tenger közelségét eláruló, de egyúttal lázbetegséget okozó levegőt lehellö mocsárokon keresztül Ravenna felé tartottunk. Ámbár e nagybecsű ó-keresztényi ereklye kellő megtekintésére egy nap alig elég, — még sem maradtunk tovább, mert e mocsáros levegőben roszul éreztük magunkat, látva a számos, igen sápadt s beesett szemű beteges embert, kiket az uralkodó malaria gyötört. Óriási mocsárt képező terjedelmes rizsföldek között, következő reggel a tenger partja mellett bosszú szalagként elhúzódó, ismert Pinia erdőbe érkezénk, melyet egész hosszában átkocsizhatni reméltünk. De biz ugy jártunk vele mint a délibábbal, mely akkor szökik hátra, mikor már-már megfogni hisszük. Csak igen rövid ideig vezetett az ut az erdöszél mentén, s miután a Pinia erdőbe utat ágazni sehol sem láttam, azt hivém, hogy az ingoványos talaj miatt az erdőség e részét semmiféle ut sem metszi keresztül. — Cesenatóban, hol déli pihenőt tartánk, megláttuk végre Adria sötétkék s tükör sima tükrét, és este elértük Riminit, melynek kapuitól nem messze, egy magas sziklán trónol a St. Marinoi köztársaság, ez álladalmi curiosum. Másnap reggel igen bűvös északi szél fujt, mely a tengert annyira fölkavarta, hogy hullámzását az egy kilométernyi távolságban levő városban is meglehetett hallani, s oly érzékeny hideg lön, hogy minden gúnyánkat magunkra szedve mégis meglehetősen elfagyva érkezénk ГевагоЬа. Következő nap még kedvetlenebb arezot vágott az ég, a szel éj folytán viharrá fejlődvén, a tengert fenékig felkorbácsolá, s a jégesővel vegyes hideg eső nem igen sok jóval biztatott Urbinoba szándékolt utazásunkhoz. Szerencsénkre nem menőnk szél ellen, s a jég csak hátunkat verte, s ily körülmények közt a kocsizás még tűrhető volt. Egyébként Urbino nagyobb bajokért is kárpótolt volna, mert annak pompás kastélya, bámulatosan s^ép részleteivel, szóval minden, miket a művészetet pártoló Urbinoi berezegek alkotásaiból az idő foga, s lezajlott fanaticus korszakok oktalansága a mai kornak meghagyott, az olasz művészet történetnek oly élénk képét tárja elénk, mint sehol egyebütt. Különben Urbinoban is csupán a műélvezetből kell élni, mert minden egyébb oly kezdetleges állapotú, hogy még mi is, kik kevéssel beérjük, megsokaltuk. Urbinot elhagyva, láttuk hogy a hegyek mind hóval fedvék, a magaslatokon jéghideg északi szél dühöngött s egyátalában nem tevé kényelmesebbé mai kocsizásunkat, melynek czélja Fossombrone volt, egyetemben egy mellék kirándulással a fekvésileg ugy mint történetileg is érdekes Furl0-sz0r09h0z. A legközelebbi napon, ismét a tengerpart meilett F an о és Siniyagliába, a rákövetkezőn pedig Anconába értünk. Ancona az egykor oly élénk, mai nap csaknem egészen kihalt, csupán néhány kicsiny parti hajó által látogatott kikötőjével szomorú képét nyújtja hajdani dicsőségének, s miután a magas hegyen álló székesegyházából nyiló gyönyörű kilátáson kivül benne valami figyelemre méltó ugy sem található, másnap elhagyók s Loreto felé fordulánk. Loreto környéke, mely Itália kertjének neveztetik, valóban megérdemli a gyakran roszul alkalmazott »földi paradicsom« elnevezést; banem az áll : hogy a paradicsomban kellemesebb légmérsékletnek kelle uralkodni, ha másért nem is, mint elődeink paradicsomi öltözete miatt. Recanati és Maceratán át az nt egész Tolentioig, bár a természet téli álmát alvá, a legcsodálatosabb képeket nyújtotta. Minden hegycsúcson egy-egy
