Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-12-18 / 51. szám

DECZEMBER 19. 187 8. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 389 vallott tan dőlne is halomra, annyit e'n is szívesen beismerek, hogy ezen vándorok sokkal finomabb érzékkel birnak, mint bármely anaeroid barometer, s a bekövetkező változást bámulatos biztonsággal jóval előre megérzik. A legnagyobb feltaláló s teehnicus, mégis csak az őstermészet marad. Betegségem csakugyan csak a mult hó legvégén eresztett fel s igy rám nézve az eredmény is feltűnően kevés. Hubert napján s utánna, esett összesen 9 darab, bár eshetett volna több, ha jól lövünk, ha soká és jól nem ebédelünk és SztHubert napján Szent Bachusnak nem áldozik a eompánia, melyben egyedül voltam bornemisza, és ha a dispositiók nem oly helytelenek, hogy ott kezdtük a hol netn volt és egy kevés combinátió mellett nem is lehetptt szalonka. Én az illető vadászaton csak vendég voltam, és miután megszoktam a rendezőnek vkon engedelmeskedni, mert azt tartom, hogy a jágernek ép oly kevéssé szabad a rendező, mint a közlegénynek kapitánya ellen raisonnirozui — halgattam, habár feltevéseimet a következés igazolta is, mert mindig estve értünk oda, hol sok volt a szalonka, volt oly hajtás, melyben öt volt. De hát híjában, az estbomály (miután nem volt köztünk Józsa, ki a napot megállítsa) csak a hihá/ásnak kedvezett. Kezdtük ugyanis a vadászatot ott, hol előtte való napon hajtóztak, pedig a tévedés nyilvánvaló volt, mert a megzavart szalonka kérlelhetlenül tova megy — nj szállítmány midőn a közeli hegyek már havasok, nem jön — а mi még van, az bizonyos ideig nyugalomban és kedvező conjunctura mellett helyén mulat ; ergo novemberben, egy már szalonkáira megzaklatott helynek hagyj békét és keress tovább. Nov. 12-én Sajó-Várkonybán hat puskás nyolez gyermekkel lőtt 13 dbot; de mint biztos tudósító barátom mondja — lőhettek volna akár negyvenet. Különbül naponta Jupiter pluvius az ur — igy akár itt volnának, akár se. * * Még egyet. Az első fedeztetés befolyását a Hundból közlött ezikken kivül t. lapja „fedezés előtt" czimü talpra esett czikkjében is igazolva látjuk. Miután e thémát, habár nem eredeti czikkel is, én vetettem fel először beoses lapjában, legyen szabad pár megjegyzés. Megvallom : e théma előttem igen érdekes. A tapasztalás ellen az appelláta igen nehéz, sőt nincs is ; mindazonáltal fürkésző szellemem a »causalis nexust« alig birja a nélkül föllelni, hogy az állatoknál az érzelmi és értelmi világban az érzék combinativus consequentiájának bizonyos nagyon is magas fokú fejlettséget ne tulajdonitnék, mert elvégre is, csak eroticus kéjelgő visszaemlékezés az első megtermékenyítőre (nem fér-e ehez egy nagy kérdőjel ?) lehet az ok, mivel a fogamzással az elváló pete megtermékenyülvén, és a foetus fejlődésével az anyatesttől külön egyedet képezvén, majd eltávolodván : az anya méhében ugyanaz első apától nem marad vissza semmi, mi a későbbi visszaütést okozhatná. És mégis áll a dolog, mert a tapasztalás igazolja. Lehet majd máskor erről többet. Most csak annyit, hogy bizonyos tekintetben mindkét czikk egyoldalú és határozott érdemei mellett közös hibájául róható fel, hogy a kérdés tárgyalásánál mindjárt az ulphánál megáll. Ugyanis mindkettő csupán az első tisztátlan közösülés veszélyeit mutatja ki. Hátha az első actuson szerencsésen átestünk, nem szükséges-e azután a scrupulózus vigyázat, megszünik-e teljesen a veszély ? Például, ha egy telivér kancza a negyedik vemhességet kapná egy szamártól ? Annyit tudunk, hogy esikaja öszvér lesz ; de vájjon eme fogamzás után az ismét kifogástalan méntől származó 5-ik, 6-dik stb. csikó, fog-e szamár reminiscentiákat felmutatni, vagy nem f Én a thémát ily alakban is megvilágítani érdekesnek eöt szükségesnek tartom, mert hol a phisica ratio anyira nehezen feltalálható, hogy a tapasztalat kétségbevonhatlan adatai mellett is sokan fogják fejüket kétkedve rázni : a kísérleteknek nem volna szabad az első pontnál megállani, anuyival kevésbbé pedig, mivel a veszélyt csak igy ismerhetjük fel, a káros következményeket pedig csak ily uton kerülhetjük el biztosan. Nem kívánnék félreértetni. Nem amaz együgyü kérdéssel Hlok én elő, hogy p. o. a 4-dik fedezés (korcs a

r aggal) a közvetlen ivadékra mi befolyással h net, de az kérdésem : a már nem első fedezésné' szerepelt apa, habár különben telivér is, de nem ugyanaz a faj : hagyhat-e, mint az első, a következő párzásokból származó egyedekre fajjeleget zavaró jelenségeket, habár az apa később tisztán az anya fajából (race) lett is ismét választva? A lovaknU elvégre is a lehetőség veszélye nem aunyir? nagy, miután az ez állatra vigyázás inkább hata|munkban áll, mint az ebnél. Például azonban épen a lovat azért hoztam fel, mivel nálunk a kij jgástalanul tiszta származású eb anynyira ritka с ennélfogva oly magas becsű, hogy az evidens veszély mellett, ezeket experimentatióra nem szívesen bocsátaná senki sem. Ha pedig a leszármazás nem teljesen biztos : az eredmény me^itélhetésének sincs bázisa. De a lónál amellett, hogy nem szükség értékes anyagot feláldozni, elég annyit tudni, hogy az érdeklett kancza lónál egyéb! el nem párosult, sokkal biztosabb is a kísérlet. Például egy igás közönséges kancza, mely bárminő csődörtől magunknál mái többször volt csikós — szamárral h igatan ló meg — azután ismét lóapara kell jövőre visszatérni — sa czél cl van érve. Nem történt-e ez irányban kísérlet : nem tudom. De ha, a mint legalább a két czikk után hinnem kell — nem ; vájjon nem akadnának-e olyanok, kik a kísérletet megtennék s alaposan megfigyelnék ? Többen pedig azért, mivel ha ez eredmény több helyen és esetben ugyanaz lenne — anyival biztosabb lenne a — ha csak empiricus alapon nyugvó itélet is. Azonban azon veszem észre magamat, hogy csak a szalonkákról akartam ez alkalommal röviden referálni, és ime fogoly-tenyésztés — a madarak vándorlási ösztönéről szóló elmefuttatás — physiologico-conceptionális elmélkedés lett a vége. Bocsásson meg mindezekért, t. Szerkesztő ur s cselekedjék e firkával érdem szerint. *) Különben vadászüdvvel jövő évig maradtam. Hanván 1878. november hó 18. igaz hive Hanvay Zoltán. Cserkészetek a Kőrös és holt-Berettyó mentén. M.-Tur deczember 8. Mező-Tnr városa nagy határából körülbelöl 60,000 hold földön a vadászatot egy 35 tagból álló társulat birta bérben 6 éven keresztül. A bérleti idő f. hó l-jével járt le. Az árverésen történt uj 3 évre szóló bérlet még nem levén a város képviseleti gyűlése által jóváhagyva: a jövőről még nem szólhatok, de több mint valószínű, hogy az eddigi vadásztársulat egy bár nem nagy, de legszebb területétől el lesz ütve. A határnak mintegy 30 ezer holdra tehető része az úgynevezett nyomás (közlegelő,) mely már jobbára kultivált terület ugyan, de tanyákkal még eddig nincs beépítve : kiválólag alkalmas a nyul tenyészésére. Az itteni életek és kukoriczákban elég csendes helyre talál a szaporodás *) Bár az »infectio« név alatt ösmeretes theorema felett eddig még sem az elmélet, sem a gyakorlat nem constatált oly határozott tételeket, a minőkből a t. értekező kiindul, sőt ujabb időkben a tenyésztési tudomány oly jeles úttörője mint pl. Settegast határozottan pálezát tört, az egész confectionalis theoria fölött ; mégis örülünk hogy e kérdés felvettetett, mert alkalmat szolgáltat az egész ügy alapos tárgyalására. Gondoskodtunk, ugyanis arról, hogy e vitás kérdésről lapunk már a jövő év elején illetékes, szakavatott tollból részletes fejtegetést hozzon. Szerk. ideje alatt s ide menekül ki takarás után a tanyák közül is, ha komondorok vagy orvvadászok által zaklattatik. Különben az egész határ sik, erdő- cserje- és nádas nélkül való tér, kemény fekete, vagy szikes talajjal; minélfogva rókát 10 évben sem láthatni rajta egy párt. Fogoly, minthogy néhány szőlős kert kivételével, főleg télen, alig talál a szárnyas ragadozók elől menedékre': általában kevés szokott itt lenni ; annál inkább bővelkedik aztán a Kőrös és holt Berettyó mente esős őszön és kora tavaszszal mindenféle vizi vadakban, de a melyekből mégis kevés kerül akkor aggatékra a vadásznak semmi rejteket nem nyújtó sik vizeken. Ritkán jelentkező alkalmas időben lesgödörből ejtegetünk néhányat évenkint, de leginkább a kiöntések után maradt csátésokban, már szárnyra kelt vadrueza fiakat lövöldözünk cserkészve. Túzok meglehetős számmal van határunkon, de mi erre tüzetesen vadászni nem szoktunk. A mezőn kccsin járva-kelve néha lövésre vár, sőt két izben már egy-egy kis falkát sikerült, körvadászat alkalmával is bekerítenünk, a mikor kettő kézre került. Augusztus—szeptemberi cserkészeten kukoriczából vagy paréjo?, sürü gazos helyről néha ugy kel föl, hogy eredménynyel lehet rá lőni. Rezneket 11 évi itt tartózkodásom alatt — tudtommal 2—3 dbot ejtettek el, de talán nem is fordult meg több nálunk 3-nál. Daru szintén mutatkozik, rendesen őszszel és kora tavaszszal, de egynél többet rég idő óta nem ejtettek itt. Ez is a következő szokatlan módon jutott iskolánk muzeumába. — Hajnalonkint be-belátogatott a városba egy fogoly atyafia látogatására s minthogy már több izben nem igen magasan látták kóvályogni az udvar fölött : a házi gazda T. J. bátyánk fiastól rá lesett s a ritka vizitelő, két lövéstől találva a kerités melletti Berettyóba pottyant. Vadásztársulatunk a határ egy részét társas — úgynevezett körvadászatokra tartotta fenn ; a hol tehát magános vadász, vagy kisebb compania nem cserkészhetett ; minek következtében szeptember végétől itt hetenkint egyszer szép eredménynyel járó körvadászatok estek. Ezen kivül a nyomás egy részén mintegy 3000 holdon, az úgynevezett »Nagy-tul a Körösön« évenkint csak egyszer tartott vadászatot, rendszerint oktober 20-a körül. Itt szokott a legérdekesebb vadászatunk esni. E területet egyik oldalon a Kőrös határolja oly formán, hogy egy helyen mintegy 200 holdnyi gyökeres szívhez hasonló zugot képez, melynek a néhány év előtt ásott szerencsétlen átmetszés folytán ma már szigetnek kellene lennie; de mivel e kanális a nyár végére és ősz elejére rendesen kiszárad : nagyon alkalmas a mi alább közlendő vadászatunk sikeres és mulatságos voltára nézve. E vadásztért félkörben, melynek két szárnya az anya-Kőrösre támaszkodik, vadászok és hajtók vegyesen állitva ugy szoktuk meghajtani, hogy a közben-közben előlünk lövésre pattanó vagy a zárvonalon kitörni akaró nyulakat puskázgatjuk, a távolról kelteket vagy visszariadtakat pedig menekülni hagyjuk a zugba, vagy helyesebben szigetbe. . . . Mikor aztán az átmetszés (canalis) partjához érünk : akkor mi vadászok, sürü sorban az innenső parton foglalunk állást, hajtóink pedig az anya-Kőrös magas partjától fedezve bemennek a csúcsba, hol már akkor várakozik egy banda czigány, szélt fognak a zugon s zeneszó mellett ismét megkezdődik a hajrá ! Itt van aztán igazi puska-ropogás ! mert mindenki igyekszik a közeli s kissé magas túlparton magát felütő tapsifülest leteríteni. Találkozik ugyan rendesen 5—6 olyan bátor nyul, mely — talán már sejtve, hogy a selyemkalap miből készül — neki vág az anya-Kőrösnek és elmenekül, de biz a legnagyobb rész a canális parton mészárszékre jut. Az egész vadászatnak a felállástól számítva 4 óra alatt vége van p aztán következik ott a helyszínén az egyszerű de kedélyes vadászlakoma.