Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-02-06 / 6. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. 6. sz. Budapest, 1878. február 6. XXII. évfolyam. Hazai félvér ménesek ismertetése. Lőnyai Gábor ur deregnyó'i ménese. Zemplén vármegyében ; legközelebbi mezőváros Nagy-Mihály; járásbíróság, adóliival székhelye, két mértföld; Ungvár négy mértföld távolságra; legközelebbi vasútállomás Bánócz, az első magyar gacsországi vasútvonalon; Deregnyőhöz 1 1/ 2 mfl. A ménes le'tszám 1 877. jan. 1 napján. 2 db 3 » 4 » Öreg mén leves » idei » Öreg kancza 3éves » 2 » » 1 » » idei » 3éves herélt 2 » » 1 » » lí 6 » 3 » 4 » 2 » 1 » 3 » 2 » Összesen 48 db A ménes eredete és származása : a ménes a harminczas években keletkezett, ménes törzskönyv 1851. évtől kezdve vezettetik. Előbbi jegyzetek szerint a kanczák vásároltattak : gróf Buttler hevesmegyei erdőtelki, Józsa György hevesmegyei kóosi, gróf Vandernath zemplénmegyei hoóri régi magyar fajú méneseiből. 1842-ben vétetett 4 szürke négy éves kancza K.-Szolnnkmegyében Vásárhelyen, báró Bornemisza méneséből, erdély­keleti faj-jellegüek. Hogy az akkori (1830— 1848) lóárak is feltüntessenek, tájékozásul meg­jegyeztetik : hogy a gr. Buttlertöl vett 4 fiatal szürke kancza ára G40 pfrt, a Józsától vett 5 négy éves barna pej csikó ára 550 pfrt, Vásár­helyen a 4 kanczacsikó ára 480 pfrt volt. E szerint darabja azon időben átlagban 128 pfrton vétetett. A ménes alakítása óta a kanczák fedeztetésére következő apalovak használtattak : 1. Zodiac. Báró Wesselényi Miklós zsibói ne­velése, 3/ 4 angol vér, barnapej. Vétetett 500 pfrtért. Fedezésre használtatott 1835—1840-ig. 2. Radical. Lónyai József kágyai (Biharme­gyébeu) nevelése. Angol félvér, mogyoró-pej. Fedezett 1840—1845-ig. Ára volt 600 pfrt. 3. Chance. Szintén Lónyay József kágyai ne­velése, gróf Károlyi György nagy-károlyi telivér angol ménlovától. Arany pej, vétetett 900 pftért. 4. Csepel. Báró Prónay Albert nagy-kátai ne­velése. Apja: Malekader. Barnapej 3| 4 angol vér. Fedezett 1861 — 1869-ig. Ára volt 1000 frt. o. é. 5. Tibald. Vétetett Kis-Béren 2 éves korában 186 7-ben. Sárga, angol telivér. Apja Teddington, anyja Brunette. Fedezett 1869 — 1874-ig. 6. Majestoso XXXVIII. szürke. A nagy-kőrösi állami méntelepböl béreltetett l e75-re. Lipiezai spanyol-arab faj. 1876-ra egész évi ingyen tartás mellett átengedtetett az ismertetett ménes részére A tenyésztésnél követett főirány : középfajú kocsi és hátas lovak elöállitása. A fentebb 1 — 5 szám alatt elősorolt apalovak ismertetéséből lát­ható, miszerint 18 74-ig átalában e kis ménesben angol vérű mének használtattak. Több oknál fogva azonban 1875-től kezdve a Majestoso kibérlésével s 1876-ra történt átengedésével a lipiezai, és esetleg nehezebb arab félvérek alkalmazása hatá­roztatott, el. Különösen vérujitás kedveért, és hogy az ivadékban zömök mély test, erős szilárd csontozat és izomzat fejtessék ki. s erősíttessék. Méncsikók eddigelé nem neveltettek s nem ke­rültek eladásra. Herélt és kancza csikó évenkin' 6 — 8 adatik el, — több db besoroztatik valamely fo­gatba tulajdon szükségre, 2 négy éves kuncza-csikó pedig rendesen m.nden évben a ménesbe osztatik be az elvc'nült, vagy kisorsolt kanczák pótlására. Előbbi években ilyen 3*/ 2 éves nyers tanulatlan csikó átlagos ára volt 200 — 250 forint. Ujabb időben pedig 300—400 frt o. é. darabonkint. A inénló idegen kanczát alig fedez egy tava­szon át 6 — 8-nál többet. Az utolsó 5—6-odik száinu ménlóért a fedezési bér 10 frt volt, a Ma­jestosóé is ennyire határoztatott. A ménes nemesítésein vagy vérujjitásul — mint fentebb látható, idegen íenyészanyagul csak mé­nek vétettek. Ujabban a kanczák okszerűbb páro­itása s egyes megkívántatóságok czélszerübb ki­egyenlithetése tekintetéből 187 6. évi január 1-től még egy 4 éves Gidran mén béreltetett s alkal­maztatik a tenyésztésnél. — 1878. jan. l-jén a Majestoso mint már idősebb mén visszabocsájtatott s helyébe egy Norfolki leszármazásu Confidence jött. Ezzel a nehezebb hintós és kocsi lovak, s Gidrannal a könnyebb kocsi és hintólovak fedez­tetnek, a mennyiben más tekintet e szabálytóli eltérést nem preveniálja. Idegen kancza a mé­nesbe nem jött 30 év óta, kivéve egy itt nevelt nehéz Noniushoz párul vétetett. 1875. őszén Me­zőhegyesen egy Nonius atyától származott akkor 3 éves Palestro kancza, ezek jártak hintóba, de a mellett csikó-nevelésre is hasnáltattak. — 187 7. tavaszán mindkettő (fedeztetett N.-Mihályon, ez idő szerint Gr. Sztáray Antalnál levő Rothschild telivér mén által; — ez idén mindkettő idehaza fog Confidence által fedeztetnni. A Majtoso mén után 2 db kétéves méncsikó van felállítva eladásra, s azonfölül van még eladó 4 db 4 éves kancza. A mi a lovak elárusitását s igy amènes jöve­delmességét illeti, erre nézve a jelen körülmények teljességgel nem kedvezők. A vidékbeli középosz­tály, mely leginkább vevője volt az ilyféle lovak­nak, annyiféle nehézségekkel küzd, hogy a jó pa­ripa vagy hintóslónál sokkal előbb álló kiadásait is alig fedezheti; vidékbeli vásárra ilyen lovakat vinni nem is érdemes, mert ezeknek itt vevőjük nincsen; — rendezettebb lóvásár itt a vidéken még sehol sem tartatik s igy a lovak elárusitása sok nehézséggel jár. Nagyon óhajtandó lerVne, ha itt e vidéken (talán Kassán) havonkint legalább egy vagy két oly lóvá­sár rendeztetnék, hová jobb lovat is vinni érdemes lenne, s hozzá a nagyobb kiválaszthatóság által kecsegtetve, vevők számosabban s messzebb föld­ről is összejönnének s a lovak eladhatását cou­lansabbá tehetnék.*) *) Ajánljuk az orsz. lótenyésztés emelésére ala­kult társulat buzgó igazgatójának szives figyel­mébe. Szerk. TÄECZÄ. Utazás a Zambesi viz-eséseihez. (Utazási és vadászati képek.) (Folytatás.) A tengerentúli vadászatok izgalmairól szóllva, nem egyszer vettetett már fel a kérdés : miként érzi magát az ember ily válságos pillanatokban ? Azt hiszem leghelyesebb felelet, ha azt mondjuk : magunk sem tudjuk ! Ha bevárjuk a vad támadását, a pillanat a midőn az állat már előttünk áll, kétségtelenül roppant izgató, — de ekkor megfutni, valóban őrültség lenne. Ha már lőttünk : a koczka el van vetve, s a legroszabb esetben a vadász bizony­nyal nem írhatná le később élményeit. Mennyire leköti egész lényünket a perez izgalma, kitűnik abból, hogy én fegyverem lökését, — melyben oly golyó pihent a miből 5 nyom egy fontot — meg sem éreztem, s csak otthon, az átöltözésnél vettem észre, hogy a lökés oly erős volt, mely vért. fakasztott vállamból. Ki az e nemű vadászatokhoz vonzalmat érez, jól teszi ha valamely a viszonyokkal ismerős Vi ­teran által vezetteti be azokba magát. Különben az emberi bátorság érzet felette változó, s nem mindennap ugyanaz. Mikor az afrikai félelmes láz vnezogtatta csontjaimat, bizony magam is aligha birtam nyul-bátorsággal is, s pokolba ki­vántam Afrikát, minden vadászataival együtt. Maguk a viszonyok is különböző nemeit fejtik ki a bátorságnak, s megvagyok győződve, hogy az afrikai vén elefánt-vadászok, kik az óriást lovon vagy gyalog bámulatos hidegvérrel támadják meg, aligha vállalkoznának, hogy a vihartól felkorbá­csolt tengeren felkuszszanak az árbocz tetejére ott egy kötelet vag)' vitorlát megerősíteni ; pedig ez a matróznak fel sem tűnik. S igy viszont. * * * Mielőtt a táborhoz visszaértünk, egy halmon állva mintegy száz dbból álló bivaly csordát pil­lantánk meg a Sacha jobb partja felé haladva. Az egész csorda szorosan összezárkozva ügetett, csak egy két vén bika állt meg néha-néha, rop­pant, fekete fejükkel jobb-balra tekintgetve, s azután gyors irammal sietve a többi után. E vén latrok, ugy látszik a csapat hátvédjét képe­zik. — A Sacha medrébe érve kilőttem puská­mat, de mire sem czélozva. A lövésre a falka vad rohanással iramlott tova, óriás porfelhőt verve fel, melyből csak itt-ott tünt elő egy-egy fekete alak körvonala. — Az erdőlakók — a bivalyok menetéből Ítélve, erősen vitaták, hogy e falkát oroszlánok kergetik, de a királyi vad nem tünt elő sehol, — lehet hogy a lövésre változtattak irányt. Alig voltunk pár ezer lépésnyire a tábortól, a midőn még egy szép Impallah-bakot sikerült elejtenem. Megérkezve tanyánkhoz — az előleges meg­állapodás szerint — ott találtunk egy kocsit embereimmel, kik а tegnapi Kudut és a kolate­Antilope-at már felrakták. Az éjet itt töltve reg­gel korán tovább indultunk. E következő napon tovább vadásztam az erdő­lakókkal, kik igen kértek : lőnék nekik egy Zeb­rát, mely mind e törzseknél rendkívüli inyencz pecsenyének tartatik. — Én magam e bust kel­lemetlen édessége miatt nem tudtam élvezni, de találtam angolokra is, kik az erdőlakókkal egy Ízlésen voltak. Pár órai menet alatt a szerencse eléggé ked­vezett, s egy Zebra-mént, egy kék Gnu-t és két Impalla-t lőttem. Embereim tulboldogok voltak, de én visszatérni óhajtván Tatiba, a további cserkészetet beszüntettem. A mai vadászat egyik érdekes zsákmánya egy méh-fészek kiszedése volt. Az erdölakók a méhek röptét követve, meglepő gyorsasággal feltalálták a fészket. E méhek aprók, mint a közönséges szobalégy, sötétbarna potrohúkat szenyes barna sávok keresztezik s fulánktalanok. A méz, melyet a földbe rejtett fészekből nyertünk, tiszta és jó izü, — de nem viasz sejtekbe, hanem apró, laza zaeskóalaku szövedékbe rejtvék, melyek szintén

Next

/
Thumbnails
Contents