Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-12-04 / 49. szám

370 DECZEMUEK 5. 18 78. 4-szer. A Mi|| lllidi járásban túlnyomó a parlagi ló, s közt pua U a tevyészkcd r. I'iaczi áru jobban ссак a tzép számban olt lakó köztpbh tokosoknál található, kiknek nagy része tenyészt ugyan, de csak 2—5 db kanczával. A népies tenyésztés tnind mnnyiség mind minőség tekintetében középszerű, s igen kivételesen jön elő földművesnél a jobb, nemesei b állat ; azonban azon körülményt felemlitendőnek vélem, liogy a csokonyai uradalom s környékéhez tartozó falvakban nagy előszeretettel kezdik félvér percha on ménekkel ke va tettei lovaikat, miáltal erüsebh, s a földmivelésre alkalmasabb népies lófaj van keletkezőben. Ménesek : Széchényi Imié és Dénes gráfok csokonyai ménese, melyben a luxus lovak, angol-arab félvér, czindery és lippiczai fajták ; a gazdasági ménes pedig, részint tiszta j ercheron, részint percheron és karinthiai félvér; gr. Somsich János babocsai ménese, ki a régi Végh féle ménesből származó anyagát, angol s arab félvérrel tenyészti tovább, s kiváló szívós, nagyobb jukker, s könnyebb hintós lovahat tenyészt. Gr. Széchényi Pál lábodi uradalmában szép angol félvér tenyésztés űzetik. A középbirtokosság tenyésztése : Kony, Ötvös, Kutas, Szabás, Nagy-Atád kézségekben ; — Taiany, Komlosd, Szulok, Visouta, Görgeteg, Csökölyben pedig a földmivesekké említendő. 5-ször. A marczali-járds tenyésztéséről is általában csak a fentebbiek mondhatók. Itt is felette kUlümbözők a lovak, s gyenge a tenyészkedv. Ménesek : gr: Festetics Pál böhönyei uradalmának dávodi pusztáján, ösmert telivér aDgol verseny, s szép számú félvér angol anyagával ; Kund Béta ur faiszi, s Kund Jenő ur boronkai augol félvér ménese. Gomba, Xikla, Szökedencs, Szakácsi, Nemes Vid, Nem.-Déd, Vésc községekben a birtokosoknál ; Bize, Balaton-Berény, Boronka, Sámson, Tapsony helységekben pedig a népnél is, jobb anyag található. 6-szor. A szigetvári járás. E járás jobb lóállománya majdnem kizárólag a nagyobb s kisebb birtokosok, s bérlök kezeilen van ; a tulajdonképi földműveseknél úgyszólván elvétve található a 154—160 cm. magas anyag. A Dráva mente, bár meglehetős számban, de mondhatni kizárólag, a kie tömött, virgoncz, erős, úgynevezett bosnyák lovakkal bir, mig a Baranya megyével határos hegyesebb vidéken ugyanezen faj, csakhogy véznább testtel a túlnyomó. Nevezetesebb ménesek : Szigetvált gr. Andrássy Aladar tiszta czindery faj ménese, mely nézetem szerint, a legszívósabb, menői, könnyű hátas és hámos anyag ; s száz éven felüli beltenyésztés eredménye Bessarabiából hozott keleti faj után. Br. Sina örököseinek zádori ménese, hol közép magasságú, s nagyobb jukker, s könnyebb hintós lovak találhatók, elegáns külső s nagy kitartással. A br. JVmckheim Victor féle ménes N.-Ladon félvér ang 1 és izindery fajta lovakkal. Szép eredménynyel tenyészt angol fe'lrért ifjabb gr. S um sich József Patosfán, mig a Széchenyi lu.re és Dénes grófok kálnuincsai uradalma keleti fajú luxus, perelieron és karinthiai fajta gazdasági lovakkal bir. A népies tenyésztés leginkább Lakocsa, Dráva, Tamás, Újlak, Barcs, Hárságy, Darány, Istvái.di, Dobsza községekben emlitendő. 7-szer. A tahi-járás még kezd-tleges anyaggal bir и.уаи, azonban több községében s magán tenyésztőnél serkenöben levén a tenyészkedv, néhány év multán erösebb haladás remélhető. Legnagyobb ménes e járásban a tihanyi Benczés rendu apátság p. szántódi ménese, hol a 155—1G4 ctm. nagyságú régi fajta, — a keszthelyi ménesből vett angol és arab faj ménekkel tenyésztetik tovább. E kivül még Zichy István urnái Nágocson arab félvér, és Pöschl Ferencz urnái Bálványoson angol félvér ménes van. Jobb minőségű lóállománnyal bírnak: Adánd, Falu és Váios-Hidvég, Szabadhegy, Bábony, Bálványos, Tab, Nágocs és Teleki községekben. — Végre 8-adszor. A csurgói-járás, aránylag kevés, s legtöbbnyire apró mokány lóállománnyal, melynek oka tán azon körülményben rejlik, hogy területe majdnem csak uradalmakból állván, igen kevés közép s kisbirtokos lakja. Országos hirü gr. Festetics György csurgói uradalmának perdóczi pusztáján levő nagy ménese, melyben magasabb jukker, hátas s hintós lovak neveltetnek angol fajban. E ménes egyszersmind ifj. gr. Festetics Tasziló verseny tenyésztésének törzshelye is, s a berzenczei vasúti állomáshoz közel esvén, könnyen megközelithctő. Továbbá kiváló szívós és sebes angol fajta jukker s utazó lovakat bir Inkey József ur iharos herényi ménesében; s a szépen indult gr. Zichy Odön-ié\e surdi angol félvér tenyésztés is dicsérhető. Mint jobb anyaggal is biró helységek megemlitendök : Belezni, Surd, Csurgó, Alsó- és Felső-Gyékényes, Berzencze, Iháro3, Iháros-Beréoy, Antalfalu és Inke. Ez volna Somogymegye lótenyésztésének rövid vázlata, mely után még a lókereskedési viszonyokról, s eladási helyekről tartom köteleségemnek pár szóval megemlékezni. Valamint nagyobb szabású lóvásár, ugy ilyen lókereskedö sincs a megyében. s a ménesek, közép és kistenyésztök lovaikat legtöbbnyire az istállóból adják el, s csak ily kereslet hijjáu viszik jobbféle áruikat a győri, székes-fehérvári, nagy-kanizsai, s pécsi orsz. vásárra ; mig a selejtesebb a legközelebbire vándorol. Ujabb időben, s különösen a népies tenyésztés emelkedése folytán, a megye nagyobb mezövárosunak vásárain egyre szaporodik az eladásra behozom lovak száma, s kisebb igények itt is kielégíthetők, miután 'ezekre, bár még csak kisérletkép, a 300 - 400 frtos értékű lovak is kezdenek megjelenni ; azonban Ugy a vevő miut az eladó közönségnek biztos találkozási helyül még mindig nem szolgálnak ; s sokszor előbbiek, máskor pedig utóbbiak hiányoznak. Emelkedőben levő vásárok a következő helyeken tartatnak : Kaposvár, Marezali, Szigetvár, Csurgó, Saárd, Tab, Iga), Szili, Berki, Mernye, Barcs, Babócsa. Bárány Dénes .4 somogymegyei lótenyészbizottmány helyettes elnöke. Az angol telivérió használatáról félvér tenyésztési czélra. (Folytatás.) De térjünk vissza tulajdonképeni themánkra. — Simpson ur azt állítja, liogy a vér os képesség utáni ten yésztés elhibázott dolog ; hogy ez lesz a lótenyésztés romlása, ebből szivárognak át mindennemű hibák. Az ő nézete szerint az állat külleme után kell tenyészteni ; ez biztositná, a képciség mellett, nem csekély mérvben a csikó belső értékét.*) Nézzük csak meg ez állítását közelebbről. Feltéve, hogy a telivér Simpson ur nézete szerint tenyésztetnék, mit csinálna ő egy Blair-Athollal, ha sikerülne egy ilyet tenyésztenie? . . . kiheréltetné-e ő azt a mént, mely neki a Derbyt és St.-Legert nyerte, s melyről hazájának minden tenyésztője azt vallaná — notabene : külleme után itélve — hogy a legarányosb termetű, legcsontosabb és legnemesb a telivérek közt, mert tiz fia közt egy hörgő lett. . . — vagy talán *) Itt Simpson ur tiltakozik szavainak elferdítése vagy roszul értelmezése ellen. О csak azt moudá : liogy ama telivér mén megválasztánál, mely a félvér tenyésztés nemesítésére és javítására fordittatik : ne csak képességre, de a kültermetre is tekintet legyen. Ezt nem csak elvi nézetből — de oly tapasztalatok után állítja, melyek a georgenburgi tenyésztésnél hét emberéleten át szereztettek. y a s ъ 2 a. A walesi herczeg uti és vadászati kalandjaiból. 1875-76. (William Howard Kussel naplója után.) (Folytatás.) VII. (»

Jung Perschaud.« — A szeliditett elefántok. — -1 fogoly elefánt. — Tigrisülés. — »Dito, deko !« — A párduez. — Tigris-zaklatás elefánttal. — Vadászat elefántokra. — A herczeg és kísérete a fák ágaira kúszva keresnek menedéket.) Febr. 22. Nepal vidéke nemcsak tigrisben, szarvasban, medvében gazdag, hanem elefántokban is. Az ez áll ltokra való vadászat szintén elefántokkal történik, melyek e czélra betanitvák. A folyó közelében, csuk néhány válogatott társa környezetében, csöndes magányban éldegél egy óriá.-i elefánt, melynek láb ii, hogy kárt ne tehessen, erős kötelekkel van vastag fákhoz erősítve s azonkívül még bekerítve korláttal és figyelemmel tartva az őrök által. E szörny feje vérvörösre vau festve, ugy szintén nyaka és háta. A könyök árja már egész barázdát vájt pofáján, annak bizonyságául, hogy a kényszernek csak nehezen hódol. Ez »Jung Perschaud« a nepáli erdőség harczias szellemű elefántja. Van még környezetében több más hires csatár is, de ezeknek egyike sem mérkőzhetik ő vele. Ezeket az elefántvitézeket használják az erdőségekben tartózkodó, szabadságban élő vad hímek támadá-ára. Csakhamar Nepalba érkezésünk után, hire támadt, hogy a shikarik nem messze egy elefántcsordát észleltek. Sir Jung jelenté a herczegnek, hogy kiküldte harezoló elefántjait s reméli, hogy alkalma lesz megmutatni ő fenségének, milyen voltaképen az elefánt-sport. A vadásztársaság Sir Jung vezérlete alatt fölkerekedett hét órakor reggel s áthaladt erdőn, mocsáron, folyókon, vizmosáson, sziklákon, nádasokon és bokrokon. A betanított elefántot a machaut (elefántvezető) ösztönzi a gyorsabb menésre, meg egy ember, ki az elefánthoz csatolt szijban kapaszkodik meg s egy hosszu-nyelü kalapácsosai nógatja az állatot. Ilv módon óránkint nyolez mérföldet (angol mfd.) haladhatnak előre. Ez ösztönzés indokolt, mert a szeliditett elefánt nem képes oly ; gyorsaságot kifejteni, mint a vad, ha a mahout I és a kalapácsos ember nem biztatja, »súlyos ar! gumentuir.ot« véve igénybe. Csakhamar vágtató shikarik jöttek felénk, jelentve, hogy a szelidett elefántok nem képesek a vad szökevényekkel versenyezni. Két órai lárma után (senkinek sem lehet fogalma ily borzasztó kurjongatásról, trombitálásról, ágak és nádik recsegéséröl-ropogásáról) Sir Jung azt ajánlotta a h-rezegnek, hagyjanak fol most az üldözéssel, mivelhogy nem tudja, lesz-e sikere a fáradságnak. О fensége azonban nem az az ember, a ki akadálytól, fáradságtól visszariadna s elhatározta a vadászat folytatását. Tovább vágtattunk tehát a fáradt elefántok hátán, melyek hütőzés végett és talán boszuságból ormányukkal egyre fecskendezték oldalaikat s olykor minket is. Végre sziinet köve-tkezett. Épen dél volt. Csakhamar ujabb hirnök érkezett, tudatva, hogy »Jung« és »Bjéli,« e két leghatalmasabb szelid elef.int, küzdelembe keveredett egy vad hőssel. Sir Jung igy szólt: »Tüstént föl kell ülni mindenkinek, mert a csorda e>rre törhet és akkor senkinek sem biztos az élete !« A herczeg már nem láthatta a diadalt, mert kcsöu érkezett. Útközben találkozott a fogoly elefánttal, a mint két »fogdmegje« közt szomorúan, lecsüggesztett ormánynyal és fülekkel, békózott lábakkal mászott tovább. Febr. 23. A herczegnek ma szép napja volt : egy szép tigrist ejÇett el, melynek egy kölykét elevenen fogták el. Itt alkalmat veszek néhány