Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-10-30 / 44. szám

DECZEMBER 19. 187 8. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 331 Negyed mértfölddel a czélpont előtt Yaeano kapitány körüllovagol egy zászlót, ugy hogy a ménjét meg kell forditnia ; a vesztett tért azonban sikerül pótolnia s könnyen nyer három hoszszal. Plevna a Trau ihm nicht lovasa által beadott tiltakozásra, mivel Plevna, lovasa nem volt megmérve, disqualifikáltatott. Nyeremény: 340 frt a győzőnek. Kisbánat-Jelentések Gödöllői nagy akadályversenyre : Clarion, Queen Bess, Camomile, Fanny Lear, Fleurette, Trouville (kimúlás,) Táborit, Zsibó. A gar ászát, kopászat, Okt. 31. Szabolcs-vajai kölyök-agár verseny (Programm 41. számban.) NOV. 9. Csauádmegyei Kölyök- és — » » Oreg-agár-verseny. — (Programmja 40. számban.) NOV. 10. Bács-Bodrogh m. Elegy-yerseny. — (Programm 40. számban.) NOV. 14. Zemplé ni elegy-agár verseny. NOV. 14. 15. Félegyházi dijverseny. — (Programm 43. sz.) A békésmegyei agarászegylet „kölyök agárversenyét" november hó 3-án (Hubertus napján); „öreg agárversenyét

u november 9-én tartja Gerendáson. Futhat bárkinek a versenynap reggel 9 óráig bejelentett agara. Tét egyleti tag 2 frt, nem egyleti tag 5 frt. Gyülhely Gerendáxn az Iukey-féle csárda. Indulás reggel 9 órakor. B.-Csaba 187 8. október 27. Fejér Béla egyleti jegyző. @ir§2ág@§ [©tenyésztés« Az állami méntelepek 1879 évi fedeztetési idényének előmunkálatai befejezésükhöz közelednek. A méntelep osztályok tisztjei már a legtöbb megyét beutazták, s az egyes alispánokkal és lótenyészbizottsági elnökökkel értekeztek ama községek kijelölése iránt, hol jövő évben fedeztetési állomások szervezendők volnának. Ez alkalommal ismét az tapasztaltatott, hogy a legtöbb megye jóval több mént kérelmez, mint a mennyit a meglevő létszámból rendelkezésökre bocsátani lehet. Egyes megyékben a mult évi fedeztetési állomások számának megkettőzése volna szükséges, miután annyi község kér állami méneket, azok szabályszerű ellátására vállalkozván. Sajnos hogy az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzete, s a parlament határozata folytán az állami mének létszámát szaporítani nem lehet, s igy arra kell szorítkozni, hogy a kérelmező községek sorából azok részesüljenek állami ménekben, melyek azoknak jó felhasználását az eddigi tapasztalatok szerint leginkább biztosítják. Ez okból utazták be a méntelepek közegei az egyes megyéket, hogy a tenyésztő közönség képviselőinek javaslatai alapján lehessenek a jövő évi fedeztetési állomások megállapíthatók. Ez előmunkálatok november hó közepéig befejeztetvén, legfeljebb december hó elejéig minden egyes megye lótenyészbizottmánya értesítve leend a földmivelésügyi ministerium által a megye területére jövő évre engedélyezett fedeztetési állomásokról. Az idei eredményről megyénkint legközelebb szólandunk, egyelőre csak azt közöljük, miszerint az 1878-iki fedeztetési idény alatt az egész ország területén (Horvátországot és Szlavóniát kivéve) 587 fedeztetési állomáson összesen 1614 mén volt felállitva, s ezek összesen 51366 kanczát fedeztek; a fedeztetési dijak összege pedig 156,870 forintra rúgtak. Átlag tehát 32 kanczát fedezett minden állami mén ; a fedeztetési dijak átlaga pedig egy ménnél 97 forintra, egy kanczánál pedig mintegy 3 forintra rúgott. E számok alapján egyelőre csak azt kivánjuk constatálni, hogy az állami mének tulerötetve egyáltalán nincsenek, mert 32 kanczát minden mén bátran hághat ; s bogy a fedeztetési dijak 3 forintnyi átlaggal túlságos magasaknak bizonyára nem mondhatók. tetben megfelelő apalovak fognak vásároltatni. A bizottságok, mint rendesen, a földmivelésügyi ministerium egy közegéből s az illető megyei lótenyészbizottmányok képviselőiből, valamint egy méntelepbeli állatorvosból fognak állani. Az öszpontositási állomások, hol a bizottságok már valószínűleg november hó 10—15-ike körül megjelennek, legközelebb minden méntulajdonossal közöltetni fognak ; hogy a nem helyben levő mének a szemle napján ott elővezethetök legyenek. Ménvásárlás az állami méntelepek részére. A lapunkban közlött felhívás folytán október 25-éig összesen 125 mén jelentetett be egyes tenyésztők által megvételre a földmivelésügyi ministeriumhoz. Miután értesülésünk szerint alig 25—30 mén fog vétetni, a bejelentett példányok a kiküldött vásárló bizottságok által igen szigorúan fognak megvizsgáltatni, ugy hogy csak minden tekinSzabadkai lóvásár. Okt. 27—28-án. Hogy a vásárlási kedv és főleg a lóiizlet élénk lesz, ezt minden lótulajdonos remélte és a szerint intézkedett ; azt azonban, hogy a vásárlók már negy nappal elébb megérkeznek a vásárra, senki sem sejthette. És csakugyan megérkezett már 24-én Mr. Simon Párisból, s 25-én S. Rigó Páduából. Elébb nevezett legott megkezdé bevásárlásait, s mindazt, a mi csak czéljainak megfelelt, megvásárolta, és sikerült is neki helylyel-közzel igen előnyös vételeket eszközölni. Különösen kiemelendő négy vörös deres, ugy alkatánál mint járásánál fogva. Az S. Simon által vásároltak, többnyire a szabadkai lókereskedök istállóiból kerültek ki. A páduai J. Rigó ama szándékkal jött, hogy egy pár elegáns, s ha lehetséges, 170 centimeter magasságú, egyenlő lovat vásárol, s örömest szánt rá 2500—3000 frtot. Azonban ily áru nem jelenkezett, s igy a nélkül volt kénytelen a vásárt odahagyni. Vasárnap reggel vette kezdetét a tulajdonképi vásár, s a mi kedves budapesti és szegedi kereskedőink fömatadoraikat küldték ide, mihez még a kedvező idő is járulván, oly kereslet volt, mely a mennyiségnek nem felelt meg, miután alig 1800 ló . hajtatott fel ; melyek közül Páris számára 42-tőt, Budapestre a Deutschländer és társa czég 40-et, Fischer és társa 18-at, Szegedről Katona 30-at vett meg. A többi bevásárlás figyelmet sem érdemelt. 155 —166 centimetcr magasságú lovak 250—380 frton keltek. (Észlelés : Francziaország számára legnagyobbrészt herélteket vásároltak.) mertek, s hozzám futottak, s együtt tettük meg a hosszú vissza utat is egész Natal-ig. Senki sem hinné mily ürt hagyott karavánunkban e madarak elvesztése, s főleg az első napokban, még embereim is minduntalan a struezczok után sopánkodtak, — melyeknek komikus, vidám kedélye, játékai nem egy kinos, unalmas óráját derité fel hosszas, egyhangú vándorlásunknak. Május 24-én mulatságos találkozásom volt egy elefánt-tehéunel. Egyenetlen rögös talajon haladtunk, bol a kocsi minduntalan nagyokat zökkent, s főleg műszereimet összetöréssel fenyegette. Elövigyázatból az Azimuth-féle iránytűt, mely egy kis bőr bőröndbe volt elhelyezve : kivettem s kezembe fogván, előre ügettem az utat kémlelni. Mintegy 3/

4 órai menet után egy tóhoz értünk, melynek partján — mint itt mindenütt — tömérdek elefánt nyomot találtunk. A tó körül álló néhány vastag fa törzse iszappal és sárral volt bemázolva, jeleül hogy a nehéz uraságok fürdés után hátukat itt dörzsölgetek. A tó parton megállapodva, felnyitám a delejtü dobozát, meggyőződni utunk irányáról. Rendben volt minden. Mig a delejtüvel foglalkoztam, egyszerre közvetlen közelemben mély, dörgő mormolást hallok. Attól tartva, hátba a közelgő vad egy fekete orrszarvú, gyorsan vissza vonultam egy hátrább álló fához, melyhez aczélgolyóval töltött gyútüs karabinomat támasztottam volt. Még oda sem értem, s egyszerre megpillantok a magas sárban — alig 40 lépésnyire tőlem —• egy hatalmas elefánt tehenet. A vad, épen ugy mint magam, felette meg volt lepetve. Roppant füleit figyelően kiterjeszté, s e két hatalmas vitorla és maga az otromba fej, aligha nem volt oly nagy, mint egy erdőlakó-sátra. Mire fegyveremhez jutottam volna, a szomjas látogató megfordult, és sietve eliigetett a puha fövenyes talajon. Valóban ! ez első találkozásom egy elefánttal, méltó kép leendett bármely élczlap számára. Az eltűnt állat rendkívül szomjas lehetett. Máimaga azon körülmény, hogy nappal keresé fel a tavat, bizoDyitja ezt. Egy órával később, a mint szekereim is megérkeztek a tóhoz, az elefánt újra ott volt a víznél. — Bokkis, Induke s én azonnal el határoztuk, hogy a ritka vendégre rá lesünk. Négy golyót röpítettünk a pánczély vastag bőr alá, s bár egyik golyónk kétségtelenül az állat tüdőjét sértette meg, az mégis elmenekült, sürü vérfoltokkal jelölve útját. Embereim csak másnap reggel találták fel a megdermedt állatot, öt ang. mfdnyire a tótól, a haraszt között. Szerdán május 25-én egy délnyugatról északkeletre vonuló téres völgybe értünk, melyet keletről és nyugatról 200—250 láb magasságú homok-halmok szegélyeztek. A homok halmok ormain, mindenütt hatalmas fák zöldeltek, melyek rendkiviil hasonlítottak a narancs-fához, csakhogy tizszeres nagyságban. A buczkák lejtőin egy sajátságos lombtalan tövisnövény burjánzott, hosszú hófehér tövisekkel. A völgy ölét magas fü boritá, melyet a lassú szél, mint szenyes szürke hullámárt ringatott. Bokkis — ki már reggel előre lovagolt Rolandon — délutáni 3-felé visszaérkezett, hozva a kellemetlen hirt, hogy a tsetse-legyek millióinak vidékét elértük, s csak rövid távol választ el tőlük. Állításának bizonyságául a ló nyakára mutatott, melyen vagy féltuczat már megfészkelte magát e veszedelmes rovarokból. Ezzel tehát a szekerek előhaladásának vége volt, s a déli szélesség 19° 11' alatt meg kellett válnunk jármüveinktől. Ezentúl a mi igavonó állataink nem mehetnek, s e pontot joggal nevezhetjük a kocsi közlekedés végső határának. Egy előnyös helyet keresve ki, hol dus legelő és üde ivóvíz hosszú időre bőven kínálkozott, megerősített tábort vertünk, mély és széles sánczokat hányva a visszamaradó szekerek és állatok körül. A táborverés fáradalmai után a Zamberi elérésére csupán podgyász vivőket vévén magunkhoz, csakhamar ismét útra keltünk : gyalog, fel a Zarabesihez !