Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-10-23 / 43. szám

326 VADASZ- ES YERSENY-LAC. OKTÓBER 23. 1878. zett Pieper-féle csövek, melyek a párisi kiállításon láthatók, jól kiáltották a próbát, mennyiben már ezer meg ezer dolgoztatott föl mindenféle vadászfegyverré s a hozzájok kapcsolt Ígéretet nagy mértékben be is váltották. E csövek kifogástalanul dolgozvák, átalában szolid munkák és a mi a legfőbb, kitűnő löeredményekc t tanúsítanak. E csövek készitése és ama gond, mely ezeknek folytonos javitására irányul, ösztönt ée alkalmat nyújtott a fáradhatlan buzgalmú föltalálónak arra, hogy ujabb és rendkívül fontos fölfedezéseket tegyen. Kezdjük először is az ö szűkített csövecske találmányával, mely által a nagyon megbizhatlan cboke-Lore mesterére talált. Akár hány magánpuskamüres aragy gyáros, I ármennyire iparkodott is azon, hogy a fúrás által kedvező eredményre juthasson, mindamellett sem lehetett benne bizonyos rendszert e tekintetben megállapítani. Tétettek bizonytalan kisérletek, melyek olykor sikert is vívtak ki, azonban a legtöbb esetben inegbiusúltak. E bizonytalan kísérleteknek azonban véget vetett immár a Pieper-féle szűkített csöveknek sóba Dem hiányzó sikere. A föltaláló ugy vélekedett, hogy ha eddig a cső fúrásánál szűkebbre hagyták a cső száját : ugyanezt az eredményt elérhetjük, ba a csőnek, hagyva ugy ahogy van, száját mesterséges uton szükitjük meg. О annálfogva nagyon vékonyfalú, körülbelöl 5 milliméter hosszúságú kúpszerű csövecskéket gyártva, ezeket egy finom csavar által a cső szájához erösité. És ime, az eredmény meglepően kedvező volt. A mit a choke-bore csupán sejteni engedett, azt a »szűkített csövecske« határozottan igazolta, nevezetesen azt, hogy a göbecs-szórás sem nem a töltéstől, sem nem a csőtől függ, hanem egyesegyedül a göbecsnek a csőből való kisuhanásától. A fölcsavart szükitö csövecskével minden lövés oly tömörségben bord, mint a inÍLŐt a legkitűnőbb choke-bore fegyvertől sem várhatunk. A csövecske alkalmazása által mioden lövésnél 30 cm. körben tömörülnek a göbecsek. Mihelyt ellenben a csövecskét lecsavarjuk, a mi puszta kézzel könnyen eszközölhető, a lövés normálissá válik. Mellőzve azt, bogy e találmány reményen felül kielégítőbb eredményre utalhat, mint a cboke-bore, -— miután az egyszer ekkép furott fegyver normális lövéshez többé solia nem alkalmazható, — a kupesövecskék zsebben hordva, képessé teszik a vadászt arra, hogy minden időben tömören és igy meszszebb hordjon fegyvere. A eső száján alkalmazott csavar nem fogad magába szennyet, mivelhogy igen finom metszetű és igy ujjal vagy keztyüvel könnyen tisztitható. Azonban mindé finomsága mellett is nagyon tartós, mert a vékony csövecske, a lövés kibatolásakor oly mérvben szorul a csőhöz, hogy még sokszori lövés után is tisztán maradnak a csőnek és csövecskének egymásba illesztett lapjai. A csövecske szükülése egy egész milliméter, mig a choke-bore legfölebb néhány tizedrész milliméter szűkülést érhetett el. Természetesen a szükitö esövec-kében alkalmazandó csőnek nagyon szolid műnek kell lennie, hanem hát valamennyi Pieper-féle eső annak mondható. Ezek egyátalán nincsenek oly rendkívül megvéknyitva a cső szájától 10—12 hüvelyknyire, mint a minőket eddig szépeknek tartottak, de a mely megvékonyitások oly sok csövet tettek tönkre, a miért az ilyenek ugy Angliából, mint Észak-Amerikából már rég óta számüzvék. A szükitö csövecskék 25 márkába kerülnek, de csupán csak a Pieper-féle szükitö csövecskékhez készült csövekhez adatnak. (Itt jónak vélem fölemlíteni, hogy sem én, sem pedig Pieper ur, nem vagyunk ama helyzetben, hogy magánosokkal egybeköttetésbe jöhessünk, s annálfogva tisztelt olvasóinkat arra kérem, bogy a Pieper-féle gyártmányokat illetőleg sem hozzám, sem ö hozzá ne folyamodjanak, hanem egyenesen a puskamüves és fegyvergyárus urakhoz.) A 12 és 16 számú űrméretű, szükitett csövecskével ellátott csövek már rendszeresen gyártatnak ; s legújabban kísérleteket tesznek a 20-as ürméretüekkel. Már jó ideje iparkc dnak Angliában azoD, hogy könnyebb fegyvereket, tehát kisebb űrméretűeket készitsenek, melyeknek ép oly eredményeket kellene fölmutatniok. mint a nagyobb űrméretű, nehéz fegyvereknek. A 20-as űrméretűnek az lesz a hivatása, hogy a jövőben átalános, világszerte alkalmazandó fegyverré váljék. Ha sikerül — a mi felett kétkedni sem lehet — elegendő mennyiségű göbecset ily űrméretű fegyverrel nagy távolságra lőni, akkor a nagy űrméretűek csakhamar kegyvesztettekké fognak válni. A föltaláló különös könnyűséget képes adui csöveinek azáltal is, hogy ö a két csövet felül öszszetartó lapot csaknem teljesen mellőzi, ugy hogy a két cső csupán peripheriájával érintkezik ; a lap, mely belülről üres, tehát egészen vékony, a csöveket érintő két oldal széllettel bir, és czinnel forrasztatik oda. A második fontos találmány a golyós fegyverre, az úgynevezett kétcsövű i-xpress-fegyverre vonatkozik. Jeles szakemberek törekvése évek sora óta oda irányult, hogy oly kettős csöveket állítsanak elő, melyek egyetlen vizir-rel lőve, a golyóknak egyenlő irányt adjanak, ugy hogy a két golyó ép oly egyenközü vonalban röpüljön egymás mellett, mint a mint a cső-kamarájában vannak, és meglehetős távolságra ugyanazt a pontot találják. Az angol puskamüvesek és gyárosok már messze haladtak e tekintetben ; az ö express-csöveik hiresek és mindenesetre a legjobbak a forrasztott csövek közt. De mindamellett soba sem egészen tökéletesek, mert először is igen bajos két, a száj felé véknyodó csővet ugy egymás mellé forrasztani, hogy azok lővonala egyenközüleg feküdjék ; de meg az e fajta legsikerültebb csöveknél is (melyekhez mindenek fölött a Piper-féle egyetlen darabból készült kettős csövek is tartoznak) elkerülhetlen, hogy a csövek szükséges egyenletes tágulékonysága az összeragasztás vagy összekötés által ne szenvedjen, különben a lövés eredménye sohasem egészen kielégítő. A föltalálónak azonban sikerült immár a kettős csöveket akkép készíteni, liogy azok semmi kivánivalót nem hagynak fenn s valamennyi czéllövö fegyverrel versenyt lőhetnek. Megkísérlem az egészet minden rajz nélkül érthetővé tenni. Először is egy kettős aczélesőnek külső falazata egészen legyalultatik, ugy hogy a középfalon a kivül szájnál csak egy 3 cm. hosszú darab s a kamaránál ugvanily, körülbelöl 10 emnyi marad a csőből, s alól és felül a két lap által tartatik. Most még a középfal is áttöretik, az alsó és felső lapnak némi csekély összeköttetéséig; majd végre a felső lap felé az elébb leirt módon kivésetik, hogy a váz a lehető legkönnyebbé válhassék. Miután a kamara-rész egy csavart nyert, a vázba két egyes puskacső tolatik és abba erősen becsavartatik. Ez által tehát itt egy szép alakú, nagyon könnyű kettős csövet nyerünk, melynek vázdarabjai csak diszül szolgálhatnak, miknek azonban egyéb czéljuk nincs, mint két csőnek laza, ragasztás nélkül való egybefoglalása. Könnyen megfogható, mily tökéletesen elérhető itt az egyenközü irány, az egyenletes tágulás, rugékonyság és rezgés, s hogy a két csövek mindenike ugyanazt a szolgálatot teheti, a mit akármelyik szabatosan működő czéllövö fegyver. E csöveket becsavart, független kettős puskacsöveknek nevezik, (eingeschraubte unabhängige Doppelbüchsenläufe); áruk 100 márka, s nagyfonfosságú újdonságot képeznek a szabatosan lövő vadászfegyverek gyártására nézve. Igazolják ezek, hogy a kívánatos tökély a kettős csövek előállításánál csak gyári munka által érhető el, és Lüttich büszke lehet oly föltalálóra, a ki kitalálta a módját, miképen lebet a lütticbi kissé megcsökkent fegyveriparnak ujabb lökést adDi. Hogy egyébiránt Pieper ur épen német születésű, ezen a tiszlelt olvasó bizonynyal nem fog csodálkozni. Ama damast-csövek, melyek egyetlen darabból fnrvák — s melyekről már egyizben értekeztem — az idén a párisi kiállításban, láthatók s a jutalomkiosztás után a kereskedésnek azonnal át fognak adatni. Rendkivül szépek ezek s vala menyi szakértőnek és fegyverkedvelönek méltó csodálatát keltik föl. Azonban a beható kísérletek azt igazolták, hogy a mai »lágy« öntött aczél, ahogy azt a föltaláló földolgozza, nagyobb tartóssággal és szilárdsággal bir, mint a damast. Ez utóbbi tehát jövőre csak mint szép czifraság, mint а fegyver diszitméuye fog tekintethetni, mig az öntött aczél mint legtartósabb, a legelső helyet vivta ki magának, kivált mióta a föltalálónak sikerült a már megfúrt kész cső aczélját utólagos edzés által oly szilárdságúvá tenni, hogy még a legerősebb és legtulzottabb kísérletek is lőporral s göbecscsel, semmiféle hatással sincsenek rá. Igy tehát a vadászfegyvergyártásnál is kivivja magának uralmát az öntött aczél, épugy mint más iparágaknál kivívnia sikerült, s minket jobb tartósabb fegyverekkol lát el. Lüttich 1878. Neumann lgndc*. Vadászati kirándulás a bukovinai erdőségekbe. 1877. deczember 27-én reggeli 9 órakor következő tavtaliuu táviratot kaptam : »Vaeárnap vadászat van nálam, elvárom szombatra, lőfegyverét ne feledje. A. W.« Ennek olvasására rögtön elhatároztam magamban, hogy ez alkalommal nem mulasztandom el Bukovina egyik legvad dúsabb vidékének meglátogatását. Fölültem tehát másnap szánkómra és a mintegy 4 mértföldnyi utat br. Wassilko de Sercoki ur birtokáig, csakhamar hátrahagytam. Az ott talált vadásztársaság nem volt ugyan nagy, de pótolta azt a tagok közt uralkodó kedélyes hangulat. Másnap a mint programunkban el volt határozva vadászat volt, felültünk tehát a házigazda által rendelkezésünkre bocsátott két szánkóra, és a vadászat színhelye felé hajtattunk. Nem akarom ezúttal közelebbről leimi az itteni vidék szépségét, csupán annyit mondok, hogy ennek látása már egy magában kárpótolta minden eddigi fáradságomat. Miután az útnak felét, körülbelül mintegy l

1/^ mértföldet megtettük volna, megérkeztünk a találkozóra, a hol mintegy 30 hajtó és a vadászszemélyzet lobogó tűznél várakozott már reánk. A hirek nagyon kedvezők voltak ; 3 hajtásban mintegy 23 szarvast, 1 farkast és 4 rókát láttak Vadászszemélyzetéveli rövid tanácskozása után báró Wassilko azon hajtásra határozta el magát a melyben a farkast és a 4 rókát látták. Erre megint felültünk, én az útnak még bátralevő részét egész csendességben megtettük. Megérkezvén a társaság, azonnal állást foglalt, de a hajtás majden 2 óra hosszáig tartván, már a legedzettebb vadászoknak is hanyatlani kezdett erélyük, midőn egyszerre lövést hallottunk, közvetlen rá még egy, és azután egy ha

vmadik. Ennek hallása felelevenité a társaságot, de Fortuna ezúttal csak az erdészre és egy paraszt puskásra mosolygott, kiket majd földöntött a vad, oly közel jött hozzájuk. De mindennek daczára az egész társaság meg volt elégedve az eredménnyel, 2 hiúz feküdvén a sikon, mely vadnem Bukovinában nagyon ritkán található. Az egyik, melyet az erdész lőtt, oldalba volt találva, mig a másik, a mely nagyobb is volt, egy oly mesteri lövést kapott a szeme közé, hogy az illető paraszt puskás ezen véletlenül ily szépen sikerült lövésén, maga sem tudott hova lenni bámultában. Ezen hajtásban 4 hiuzt vertek fel, melyek közül három egy parasztnak tartott, a ki 10 lépés distantiáról az egyikre rá lőtt, deazt nem találta. Erre az erdész lőtt rájuk, mint szomszédja, és egyet le is teritett közülők. A negyedik, oldalról akart elillanni, a hol mint emiitettem egy paraszt durrantotta le. Még 3 özet és egy farkast is felhajtottak, de ezeknek sikerült elmenekülniök mielőtt lőtávolságra jöttek volna. Vége levén a vadászatnak, felültünk szánainkra és haza felé vágtattunk, a hol vidám társalgás és jó vacsora mellett csakhamar elfeledtük a nap fáradalmait.