Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-01-02 / 1. szám

VADÁSZ- ÊS VKRSEKY-LAP. előnyére van, ugy hogy néha egy 3éveet is me­részelhet a kopók után lovagolni. Ujabb időben gondoskodva lett arról is, hogy a legjobb ivadékok azon nemes vérből, melylyel gr. Forgáchék kan-zái birnak, a versenypályákon illöleg megpróbáltassanak. — E végből gr. Sándor, mint a ménes ügyek tulajdonképeni ve­zetője, egyességre lépett br. Majthéuyi Izidorral, minek folytán a báró évenkint meghatározott számú csikót vesz át a versenypályára. A mén csikók bizonyos összegért teljesen a báró tulaj­donaivá válnak, mig Sándor grófnak jogában van a kanczák közül, verseny próbáik után, azokat melyek neki tetszenek, egy előre meghatározott árban visszaváltani ; mint látszik ez egyezmény mind a tenyésztőre, mind a versenyzőre egy for­mán hasznos 1 het. A mi azon anyagot illeti, mely gróf Forgá­chék ménedében található, cz a hazai ménesek közt kitűnő helyen áll. — Mint első osztályú fedező mént Kettledrumot találjuk ott, az 1861-ki angol Derby-nyerőt. Kettledrum egy derék sírga mén, mely 1858-ban elletett, apja Rataplan, a. Hybla, ennek a. Provost, a. Otisina — Liverpool­tól. Alkatára nézve a telivér apaló mintaképe; mély és rézsútos vállapokkal, kitűnő háttal, göm­bölyű bordákkal, jól zárt vékonyokkal és hosszú keresztcsonttal ; — elől csodálatos felsőkarokkal cs rövid lábszárakkal. Egész magatartásában sok erély és nemesség látszik. Az egyedüli mit ki­fogásolni lehetne, előlábai, csak annyiban hogy térd alatt kissé vékonyok. — Kettledrum csak telivér kanczákat fedez 200 írtjával. A második telivér csődör : Palmerston, sötét­pej mén, ell. 1867-ben, ap. Brocket a. Bita, ennek npja The Flying Dutchmen a. Ulrica — Lanercosttól ; — telivér kanczákat 100 fr. fél­véreket 50 írtért fedez. Telivér anyakancza jelenleg 17 van a ménes­ben és pedig : Amara, ell. 1866. a. Knight of St. Patrick, a. Ava — Lanercosttól. Andromaque ell. 1861. ар. The Flying Dutch­man, a. Queen of the May — Sir Herculestöl. Aunt Sally, ell. 1860. ap. Rifleman, anyja egy Pyrrhus kancza, — ennek anyja Hamptontól. La Charantonne, ell. 1866, ap. The Nabob a. Whirl — Alarmtól. Consideration , ell. 1865. ap. Knight of St. Patrick, a. Nicotine — Iontól. Fair Star, ell. 1865. ap. Cape Flyaway, a. Legerdem .in — Pantaleontól. Honesta, ell. 1865. ap. Voltigeur a. Camiola — Windhoundtól. Jeannie, ell. 1863. ap. Newmiuster a. Heiress — Birdcatchertől. La Calonne, ell. 1867. ap. Newminster a. La Touques — The Barontól. Imdy Florence ell. 1868. ap. Asteroid a. At­traction — Orlandotól. Lucrezia ell. 1863. ap. Voltigeur a. Catastro­phe — Pyrrhus I. Marguerite ell. 1863. ap. Y. King Tom a. Duchess of Sutherland — Lanercosttól. Miss Eleanor ell. 1856. ap. Alarm a. Ginevra — Orlandotól. Pagode ell. 1867. ap. The Nabob a. La Tou­ques anyja — Melbournetöl. Star of the Vale ell. 1856. ap. Leopold, a. The Mersey — Birkenheadtől. Theobald a ell. 1861. ap. Stockwell a. Forget­me-not — Hetmann Platofftól. Valetta ell. 1862. a. Stockwell a. Meeanee — Touchstonetól. Ha már most az előkelő származás mellett, melylyel e kanczák majd mindannyian birnak, még arányos termetüket és nemes jellegüket is figye­lembe veszszük, ugy az irigység sem tagadhatja meg, hogy itt oly kitűnő kancza anyag van együtt, minő csak kevés helyen található még ez országbanyés birodalomban. Az ly?6-ki csikókból mostanában br. Majthé­nyi 6 darabot választott ki, és K.-Megyerre, Mr. Chapmanhoz küldé idomitásba, hogy a verseny­pályá га előkeszittess nek, a mire mindannyi in al­kalmas termettel ós esélylyel látszanak birni. A most már 2-dik é.ükbe lépett csikók a követ­kezők : Amarauthus p. m. a. Kettledrum a. Amara; Harry Hall p. m. a. Kettledrum a. Honesta ; Tingadee p. k. a. Kettledrum a. Audromaque ; Vulture sg. k. ap. Kettledrum a. Valetta ; Jane Shore р. к. a. Kettledrum a. Jeannie; Cobweb sg. k. ap. Cambuscan a. Fair Star. Hasonló szép cs kókat láttunk a mult őszszel elválasztottak (jelenleg lévesekj közt is; és nem hiszszük hogy túloznánk, midőn azt mondjuk, hogy egyszer kihozva az idomitó pályára — e ceikók közül többen diadalmasan fogják a kezdeményező szintit a gyepen beinu'atni. Győzelmeik, a ménes és annak alkotójának győzelmei lesznek, és elis­merés az azt jelenleg kezelöknek. Ménes- és gyepitjdooságok. Mint biztos forrásból tudjuk gr. Nádasdy Fe­rencz telivér és félvér ménesét eladni szándékszik és ezt a pesti és bécsi nyári versenyek közt ki­vánja eszközölni. Addig is mig a részletes össze­irást, időt, helyet és módozatot tudatnók, csak röviden emiitjük, hogy eladók lesznek : Ménekből : Game Cock, Dami, Ossian (félvér.) Telivér kanczákból : Game Pullet, Castalda, Goodnight, Babér, Elspe!, h, Defence vemhessen Buccaneer és más ménektől, Gazelle, Katinka. 3évesekböl : Coalition p. m. ap. Count Zdenko a Castalda. lécesekből : Buccaneer-Elspeth, Game Goodnight. Game Cock-Castalda, Game-Cock Defence. 12 drb félvér anyakancza és ezeknek egy, két és három éves ivadékai Count Zdenko, Dami és Ossian után. Nem tudjuk mi vezetheti a nemes grófot, a sport oly nagy kedvelőjét s a szerencsés tenyész­ï á s @ 2 a* Utazás a Zambesi víz-eséseihez. (Utazási és vadászati képek.) — Folytatás, a »V.- és V.-lap* 1877. 40. számához. — Junius azon időszak, midőn a vidék ismét siva­taggá lesz, s a perzselő hőség minden zöldet megsemmisít. — A fü végleg kivész s a viz is eltünedezik, pedig e kettő az, mi Afrikában az előre-haladás nélkülözhetlen kelléke. Utunk hal­mos, napperzselte tájon, tövisbozótok közt veze­tett, hol a Hermannsburgi missio egy telepét s a bennszülöttek számos apró faluját érintettük. Junius 15-én egy zord erdőben háltunk, hol a Centaur csillagzat a és ß képleteit megvizsgálva, kitűnt, hogy a déli szélesség 270.47' alatt vagyunk. Itt az Antilopek külön­böző fajaival találkozánk , köztök a nagy, csavarszerüleg fonódó agancsu Strepsiceros Ca­pensis-sel. Junius 16-án a viz hiánya — melyre 20 órai menet alatt sem tudtunk akadni — pihenést parancsolt, nehogy ökreink mind elhulljanak. — Az afrikai faj kitartja e szomjúságot, de az eu­rópai nem. Ettől fogva kiváló pontossággal haladtunk, hogy a viz-állomásokat kellő időben elérhessük. — A következő napon nehéz munka várt reánk, egy könnyű homokos talajjal kellvén küzdenünk ; elől, jobbra és balra tőlünk, messze terjedő erdő­ség terült el. Egy sajátságos fanemre találtam itt, mely törzsét és ágképződését tekintve tölgyünkhöz hasonlít, s főleg az ez idő tájt itt ott előjövő leveletlen példányoknál, e hasonlat szinte meg­lepö, — se télies erdőtáj oly élénken emlékez­tet az édes otthonra. Hanem még is mily kü­lümbség! egy őserdő a maga áthitlan szövevé­nyével, s az otthoni ültetett erdők egyenes fa­soraikkal, mintha emitt a természet is közelébb simult volna már az emberekhez, a társadalmi rendhez. Délben éppen ebé lünknél ültünk s egyszerre két gyönyörű Antilope, szerte legelésző állataink közt táborunkba futott. Fegyvereink, fájdalom — nem lévén kéznél, a váratlan vendégek elmene­kültek. Délután azonban a tovább utazás alatt felette sok vad csapára akadtunk, s négy órakor egy pompás him Antilope t lőttem. Vizsláim pom­pásan vették fel a szimatot, s csakhamar zsák­mányom nyomára vezettek. Gyorsított menetek után, junius 18-án esti 6-kor szerencsésen elértük a gyönyörű Limpopó partjait, az u. n. Krokodil folyamot. Igazi gyö­nyörűség volt nézni, a mint soká szomjazott ök­reink a hűvös hullámokba (a folyam itt csak 2—2láb mély, rohantak, s epesztő szomjukat olták. Délután tovább utazva, az erdőben váratlanul 3 legelésző struezra akadtam. Nem lehet érde­kesebb, mint e madár-óriásokat először pillantani meg szabad vadonukban. — Egy vadász legfor­róbb birvágyával kúsztam mintegy 200 lépés­nyire a himhez, de — fájdalom — magasan lőttem, s a mint a fegyver eldörrent, a három madár villámgyorsan elébb egy kört irt le fut­tában s azután a legsebesebb versenyló iramával tovatűnt. Alig találhat vadász, méltóbb édent szenvedé­lyének mint e vidék. A korábban itt tanyázott elefánt-csordák elvonultak ugyan észak felé, hol zavartalan élhetik napjaikat az ember nem járta őserdőkben és sivatagokon. A nagy scot Nimród Gordon Cumming — ki első irta le e tájakat — még itt találkozott az agyaras óriásokkal. A Limpopó folyam nevében hordja jellegét, mélyebb helyein a fürdés valódi öngyilkosság. Lábunk nem a sima porondot, hauem az azon lomhán heverő krokodilokat érintené. A folyam partja azonban mindenütt pompás vadrejtet képez, s a viz folyásit hatalmas lom­bozatú fák koronái jelölik, — melyek árnyékaibau az oroszlán, bölóny ds más nagy vad szívesen keres pihenőt. Junius 19-én mindenütt a folyótól jobbra, to­vább mentünk. Éjjel 2 órakor, ebeink üvöltése riasztott fel, oroszlánok gázoltak át a folyamon, s tanyánk mellett — mint reggel nyomaik tanú siták — csak alig 300 lépésnyire ballagtak cl. Junius 20-án a Marico folyamhoz értünk, melynek meredek partjai elég bajt szerezték az átkelésnél. A túlparton egy csapat bányászt ta­láltunk, kik Durbanba voltak visszatérendők s neu-, épen épületes dologokat beszéltek Tati-ról. Délután vadászván, egy csinos Ikina-Antilope-ot lőttem, mely — bár a golyó éppen tüdőjét fúrta át — még 60 lépésnyire futott, mielőtt holtan összerogyott. 21-éu oly vidékre értünk, melyet nem jellemez­hetek jobban, mintha azt »egy végtelen tövis bozót tengernek<r nevezem. Sivár lehangoló vidék, mely­ben egyedül a Limpopó mentét jelező faóriások távolról intő koronái nyújtanak a szemnek egy kellemes nyugpontot. A madárvilágból csupán a liosszucsörü szirv-orru madarat, gyöngytyúkokat s a nagy hamvasbarna frankolintyuk fajt talal­tuk itt ; de a Melampus Antilopék, a folyam pá­zsit-gazdag partjaihoz húzódva, b.láthatlan csor­dákban fordultak elő minduntalan. Junius 21-ike itt a legrövidebb nap. A hőség csaknem elvisellietlen, s délben Fahrenheit mérőm 83°-ot mutatott. A szomorú kietlen vidék, egészen lehangolt, s élénken felébreszté kebleinkben a vágyat, otthon lehetni, hol most egész pompájá­ban díszeleg a tavasz. Huszonnegyedikén d. u. ismét elértük a folya­mot, s jó legelőt találva barmaink számára, s árnyas fákat és sok vadat saját magunk gyönyö­rére, elhatároztuk, hogy fogatainkat kipihentetjük s tábort vertünk. — A hely amugyis felette

Next

/
Thumbnails
Contents