Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-09-11 / 37. szám
278 VADASZ- E S VERSENY-LAP. SZEPTEMBER 11. 1878. lyel vannak, mire különösen a jury megalakítása körül, szükség is volt. — Az átalános benyomás, mit lovaink a szakértők előtt tesznek (különösen telivér arab ménünk Jussuf, továbbá a Noniusok és Gidranok kedvező, — daczára hogy az utazási fáradalom miatt nagyobb részök bágyadtan néz ki, s daczára annak, hogy Francziaország, Belgium ég Anglia az ő tömeges kiállításukkal ée pompás aDglo-normanjaikkal (nem is említve a Fercheronokat, a nehéz Clydesdalokat és Yorkshire! elefántokat), a mi részünkről leginkább hasonlítható ily fajtájú Gidranjaink ée Noniusaink ellen hatalmas concnrrentiát állított fel. Belgiumból és Angliából a kiállított lovak legnagyobb részét az imént emiitett nehéz igás lófaj progenitorai és fiatalabb példányai képezik ; valóságos óriások ezek, l7'/ 2—18 markos, 10 láb hoeszu, 4 láb széles, 18—20 mázsát nyomó csődörök és nem kevéssel könnyebb kanezák. — Mindezekről jövőre részletesebben. — Legnagyobb feltűnést keltenek csikósaink, szép szálas, edzett legények ; élükön az öreg őrmester Horváth ; — a pörge kalap, piros mellény és széles gyolesiDg és gatya a sarkantyús csizmával — a francziák előtt tetszést arat. A jury szept. 4—ő-kén tartja szemléjét, melybe magyar részről : Tisza Lajos, gr. Esterházy Miklós, Horváth tábornok és Tanffy G. vesznek részt. (E közlemény a lap mult számába volt szánva, de későn érkezett.) * * * A Maison-Lafitte melletti ügyetö versenyekre (szept. 7-én) 132 ló neveztetett. * * * Lapunk szerkesztője kedden érkezvén meg a párisi lókiállitásról, még az nap este elutazott a debreczeni versenyekre. Mint távirából értjük, szerdáig következő lovak érkeztek oda : Erzsi, Wild Rower, Tallér, Clarisse, Jlotspur, Lady Milford, Jane Shoie f Banilla és Zebra. Miután a Henckel istálló mindenért kisbánatot jelentett a gödi lovakból alig megy valami, igy Debreczenben бок walkowcr lesz, akadályverseny)e egyetlen ló sem neveztetett. Sajátságos malheur, hogy Debreczenbeu sem lehet akadályversenyt összehozni. * * * Gróf Esterházy Miksa bájos nejével a grófnéval Londonból haza érkezvén, Tatában puszta remeteségi kastélyukban, mely újból és diszesen berendeztetett — letepedve'n, a tatai hegyekben a cserkészet sportjának él. — A napokban Esterházy Miksa grófnét, sétakocsizása alkalmával, nagy baj érhette volna. A régi vár udvarában, egy fa alatt nyitott kocsijában haladván, egy szilajságáról ösmert majom a fáról, melyen lám zhoz kötve tartatott, hirtelen leugrott a mit sem sejtő grófnera, s legnagyobb bőszülteéggel támadta meg a grófnét, előbb kalapjába, aztán fogával és karmaival bal karjába kapaszkodván, melyről a kézelőt s a kesztyűt letépte és a bőrt vérig megkarczolta, a védelmül használt napernyőt pedig csaknem összetörte. Férje, Esterházy Miksa gróf körülbelül 100 lépéssel előbbre lévén, csak a grófnő sikoltására lön figyelmessé a komoly veszély iráDt, ekkor már a kocsis a megijedt lovak közzé vágott ostorával, azokat előre ugratta, s igy a bőszült majom ellállani kénytelenittetett másodszori támadásától. Az ijedtségtől félig elájult grófnő segítségére szaladván a gróf ur, s a tényállást megtudván, rögtön statariumot mondott ki a kártékony s veszélyesek sorába számítandó bestia ellen, mely úgyis már több gyermeket s felnőttet szilajon megharapott, golyót röpített a majomra, mely a fáról azonnal le esett. Szép példány volt, s körülbelül akkora, mint egy 5—6 éves gyermek. Jól elzárt kalitkában díszére vált volna a budapesti állatkertnek, igy pedig szilaj támadása miatt, — mely komoly bajt okozhatott volna, méltán életével lakolt. E jelenetnek s a büntetésnek számos szemtanuja volt.' * * Nagy ritkaság. Pár nap előtt — igy irja a »Bihar« — egy farkast lőtt agyon a Fáczánosnál a püspökségi uradalmi erdész. A szőlőhegy felöl kullogott a hatalmas példány, midőn is a cscisz észrevette, jelentést tett az erdésznek, az pedig nem sokat teketóriázva, mintegy 5 lépésnyi távolságról seréttel ngy szivén találta, hogy azonnal leesett lábáról. Végvonaglásában a kopónak, mely feléje közelitett, orrát leszakította. Ily időtájban farkasra találni vadászati ritkaság, mely minden fél században sem szokta imételni magát. « * Küzdelem egy farkassal. Az indrei departementben levő Argentobtól ezt irják а »Figaroc-nak : А napokban Tendu és Mosnay községekben egy farkas nagy ijedelmet keltett ; kelthetett is, mert e farkas bét embert és 30 juhot harapott meg kisebbnagyobb mértékben. Az áldozatok közt van egy asszoDy, ki gyermekét ölében tartva, kecskéket őrizett. A vad állat a szerencsétlen asszonyra ugrott, elragadta tőle gyermekét és azt az erdőbe czipelte. A megijedt anya gyermeke után futott és keserves jajgatásával a farkast annyira megrettentette, hogy az elbocsájtá zsákmányát ; de a mint a gyermeket elereszté, neki rohant az aszszonynak, annak bal mellét egészen és állkapczája alsó részét a szó teljes értelmében lehasitá. A vad állat e borzasztó tette után egy Barlot nevű, herkulesi erejű aratónak rontott, ki bizva erejében, a farkassal valóságos birkózást vitt véghez. Öt perczig tartá a vad állat állát, de a farkasnak sikerült elmenekülni, — a viaskodásban leharapván az aratónak hüvelyk ujját, egyik fülét és kikaparván a bal szemét. — A parasztok erre fölfegyverkeztek vasvillákkal, a harangot félreverték, az argentoni vadász is előjött, hogy a farkast leterítse, s elkezdték a hajtást a farkasra; ekkor tudták meg, hogy azt egy 18 éves Foulatie'ne Jean nevü fiatal ember már elejtette ; ennek a fiatal embernek ugyanis meg volt az a bátorsága, hogy a Dyájára rontó farkast nyugodtan bevárta, aztán egy vasvilla fogai közt fogva tartá, mire atyja is segítségére jött, a közelben dolgozván a fiúnak az anyja is, látta, mint küzködik a két férfiú a farkassal, elősietett és egy baltával a farkasnak fejét ketté hasitá. Az indrei prefekt egy orvosból és az állatorvosból álló bizottsággal Argentinba meut a farkast megvizsgálni, és ugy találták, hogy a farkas nem volt meg veszve. * # *• Bivalyok óvására szolgáló törvény. Canadábau a kormányzóság legutóbb törvényt bocsájtott ki, mely a bivalyokat a korcs vagy fél indusok által való tömeges legyilkolástól megóvja. Ezek a félindusok nem oly vadászok, mint a valódi indusok, kik azért vadásznak bivalyokra, bogy húsukkal éhségüket csillapítsák, hanem passiójuk a bivalyok tömeges legybkolása, ezért karavánonkint vonulnak a bivalycsordák ellen, hogy össze lövöldözzék, és még akkor sem kimélik a bivalyteheneket, ha vemhesek. Minden nyáron Canada síksága fedve van az ilyen lelőtt bivalyok hulláitól, melyeknek még a bőrük sincs lehúzva, legfölebb itt-ott egy-egy ízletesebb darab husuk van kivágva. Az indusok maguk emeltek a lelkiismeretlen tett miatt panaszt és csak az ő kedvükért bocsátották ki a törvényt, mely szerint a bivalyoknak czéltalan leölése kihágásnak tekintetik és pénzbirsággal, s ismétlés esetében fogsággal büntettetik. A fél indusoknak e törvény sehogy sincs ínyükre és hogy boszujukat a kormányon kitölthessék, fölbujtogatták a »Blackseet« és más törzsöket, azt hitetvén el velük, hogy az indusoknak egyátalán el akarják tiltani, hogy bivalyokra vadászszanak. * Megijedt szarvasok. Züssow közeléből ezt irják a »Grcifswalder Tageblatt«-nak : A jószágigazgatóság mult vasárnap az urodalomhoz tartozó erdőben ünnepélyt rendezett és az odavalók egy része korán reggel meg is jelent az ünnepély színhelyén. A falu népsége is megjelent ; néhány falusi fiu száraz galyakat keresett és véletlen egy hat gyönyörű szarvasból álló csoportot vert fel, mely egyenesen annak a szekérnek tartott, melyen épen a házi kisasszony hajtott. A szegény szarvasok a szokatlan sok néptől annyira megijedtek, hogy miudamellett, hogy a kocsi két oldalán elmenekülhettek volna, ezt nem tették, hanem e helyett kettő vad ugrással a lovakon, három pedig a kocsin ugrott keresztül; a hatodik talált egy kibúvót magának a kocsi mellett. Az ugrás alkalmával az egyik szarvas a kisasszony arczát igen megütötte és а bőrt lehorzsolta, ugy, hogy hoszszabb orvosi kezelés alatt kell lennie ; egy másik szarvas meg egy útjában levő parasztfiut agancsával jó messze elhajított, de ennek nem történt semmi baja, mert néhány perez múlva talpon volt és ugy ugrált, mintha semmi baja sem történt volna. E történetet Dr. Quistory megerősíti a »Jagdzeitung« legutolsó számában. * * * Tengeri-abrak zab helyett lovaknak. A közös hadügyminisztérium e kérdés tisztába hozatala czéljából 187 6 második felében 4000 hátas és 1200 kocsilónál kísérletet tétetett а tengerietctéssel. Eleinte visszatetsző volt a tengeri a lovaknak, de 3 — 4 hét alatt minden hátrány e tekiutetben elmúlt. A tengerit a lovak jól emésztették, az egészen hagyott szemeket is, — emésztetlen szemek csak oly véuebb lovak ürülékeiben találtattak, melyek a zabot sem bírták már teljesen felemészteni. A lovak látszólag gyarapodtak a tengeri-etetés után, kinézés és súlyban is, egészségi állapotuk átalában igen kedvező volt, de temperamentumok élénksége csökkent, lankadtabbak, lustábbak lettek, nagyobb erőfeszítést kevésbé bírtak, mely körülmények kizárólagos zabetetés mellett azonnal eltűntek. Munkaképessége a tengerivel etetett lovaknak, a mintegy 60 jelentés közül 22 szerint, csekélyebb mint a zabbal etetetteké. A londoni párisi és berlini omnibus-társulatok lovaiknál a tengerit már régebben alkalmazván hátrány nélkül, arra kell következtetnünk, hogy a tengeri oly igáslovakuál, melyektől egyenletes munka követeltetik, megfelelő lehet. (»Gazd. L.«) * * * Londonban a »Times« szerint élénken foglalkoznak azzal a kérdéssel, vájjon kell-e a lovakat vasalni, vagy nem nem kell? Angol physiologok véleménye szerint alig van valami indokolatlanabb dolog, mint a patkó. Nemcsak hogy a patkó a patára szögekkel erősítése megvongálja a patát, de alkalmasint a ló sok lábbajainak is ez az oka. Azt mondják, hogy a megvasalatlan pata megkeményedik s hozzászokik а kemény kövezeten is oly könnyen járni, mintha patkó lenne rajta. Próbát is tettek még soha meg nem vasalt lovakkal, s az eredmény igazolta a föltevést. Hátas lovaknál, melyek nem viselnek nagy terhet, mindenesetre el akarják törülni a vasalást, mig a terhet vontató lovak lábára valami más szerkezetről gondoskodnak, mely kevésbé legyen barbár, mint a patkó. * * Kwizda Ferencz János cs. kir. udv. szállító urnák Korneuburgban. A mult évben öntől kapott próbaszállitmány korneuburgi marhapor itt igen nagy kelendőségre talált, s kitűnő hatása s az azzal elért meglepő eredmények által átalános közelismerést vivott ki magának. Hogy a minden oldalról megkereséseknek eleget lehessen tenni, felkérem önt, nekem Hamburgon át 2000 csomagot azonnal küldeni. Bio de Janeiro. Haifeld Otto К. A beszerzési forrásokat illetőleg hivatkozunk a mai számunkban megjelent hirdetésre. * * * Egy kitünö angol nyelvtanár ajánlkozik valami előkelő uri családban, mint társalgó, tanitó, vagy előolvasó a fentnevezett irodalmi, nyelvben ; — vagy pedig itt helyben magánórákat is hajlandó adni. Bővebb tudósitást ád а szerkesztőség. N YI LTTÉR. Káposztásmegyeren a Hecht-féle villában, istállói és lakhelyiségek kibérelhetök. Tudakozódhatni ugyanott. Az istállói helyiségeket tavaly Gyürky Béla ur birta bérben, e helyiségek az őszi és a falkavadászatokra igen alkalmasak. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer.
