Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-07-31 / 31. szám

230 VADASZ- ÊS VERSENY-LAP. fontról 25 fontra emelkedik, és minden sportlapban közöltetik ezen »studdogc-ok neve és fedezésük ára. — A szegény embernek, kinek szerencséje van ily celebrated champion doggal birni, ezzel szép jövedelmi forrás nyílik. De a gazdag ur is közjóra bocsátja hires ebét, csnpán azt kötve ki, hogy a hozzá hozott visla tiszta faj legyen. A tf-nyészebek ugy szólván közvagyonná váltak, és minden tenyésztőnek büszkesége oly ebbel birni, melyért magas párositási dijt fizetnek, mivel ez adja meg az eb renomméejának mérvét. Ezen eljárás emelte a champion blood-ot megérdemelt magas értékre, és ha a gazdag lordok és dukeeok ebeiket a londoni auctióra küldik, ez csak azért történik, hogy elmondhassák, mily magas áton keltek azok el, mivel ismét ez a hévméröje a tenyésztett anyag értékének. Mig nálunk a korcs, hacsak nagy, olykor drágán fizettetik : — Angliában teljesen értéktelen, — de ott a nemes faj oly áron fizettetik, u ilyent nálunk csak lovakért adnak. Mint Idstone beszéli 1871. Mr. Starter két Gordon Setterjéért, melyek Sbrewsburgban a Field-Trialson kitűntek 300 font sterling fizettetett. Turk Mastiff Champion 450 fonton kelt el, s ezen nincs mit csodálni, mert a párositási dijak ezen árnak megfeleltek. Es e magas párositási dijakat szívesen meg lehet ismét adni, mivel a Championblood utódjai ismét igen drágák. Nálunk 100 eb közül 99 értéktelen kuvasz, mig ilyen Angliában alig találkozik. Mennél jobbban fog nálunk is a tiszta faj ismerete és az izlés terjedni : annál kedvezőbbé alakulandanak tenyésztési viszonyaink is. »Hund.« VII. Constans fajok. Hogy biztosak lehessünk arról, hogy fiatal ebeink kinőve is a tiszta faj jellegeivel birandnak, és hogy mint vadászebek képességeikkel is ki fognak tűnni, még nem elég, hogy szüléi tiszta fajból származtak, vagy épen Champion ebek voltak. Megesik, hogy Championtól is rosz ivadék sőt tisztátalan származik, és csak akkor nem történhetik ez mey, ha a szülék megbízható családfővel bírnak, melyben csupa tiszta ebnek kell előfordulni. Számítani kell a nagy, szép, déd, ük és ösz-szülékkel is. — Magam láttam Champion Kanger 8 utódja között hetet, melyek szinük után ítélve angol setterek voltak, mig a nyolczadik gordonsetter volt. A családfa kimutatta, hogy az 5-ik generátióbau egy gordon-setter volt. A tapasztalás kimutatta és Darwin is mondja, hogy egy faj csak 8 yenerátio után lesz constans, azaz, ha az elődök 8 generátion keresztül származtak ugyanazon fajból, csak akkor biztos, hogy az ivadék a tiszta faj jellegét birja, s azt átörökiteni képes. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy német, visláimnál megesett, hogy rövid szőrű visláimuak hosszú szőrű kölykei lettek, biztos angol ebeimnél minden kölyök egy fajú volt. A tenyésztőknek három neme van. Az elsők a műveletlenek. Ezek olyanok, kiknek a faj különbféleségéről fogalmuk sincsen, és másra nem törekszenek, minthogy lehető nagy ebeket neveljenek, s azt adják a közönségnek, mely nálunk a faj ismeretével szintén nem bir. Ezeknek minden korcs jó, csak nagy legyen és elkeljen. A második osztályba azok tartoznak, kik a tenyésztett faj jellegét ismerik ugyan, de vigyázatlanok. Ezek világért sem használnának egy evidens korcsot, de elég vigyázatlanok egy fátyolozott korcsot felhasználni, azaz olyant, mely ugyan a tiszta faj jelleget külöli, de mégis lappangó alakban idegen fajjelleggel is bir. Például valaki pointereket akar tenyészteni, és nem kiméivé a költséget vesz egy párt, mely talán már Angliában dijat is nyert; de az ivadék, várakozásának még sem felel meg ; minden fiadzásban vannak kölykök, melyek a foxhoundra vernek, s a vadászatnál sem érnek semmit, hangosan hajtanak és nem állnak. Az illető pálezát tör az angol pointerek fölött, mivel a látszólag tiszta szülék utódai mit sem érnek; pedig ő maga az oka, mivel pointerjei választásában 'nem volt elég óvatos, melyek valamelyike, vagy mindketteje tisztátlan vért hordott magában. Biztos családfa (pedigiee) nélkül jó és tiszta ivadék nem várható. A harmadik faj az u. n. észszerű tenyésztő, az, ki az alapelvekkel, melyek ezerint tenyésztenünk kell, tisztában van, és a választásnál nem vakitatja el magát az eb szép alakja vagy épen correct points-jei által, hanem lehetőleg vissza megy és kipuhatolja az eredetit, melyből az eb származik. Mindeniknek, ki tanulni akar, ajánlhatjuk a következő könyvet : »The Setter« by Edward Lawerack London 1872. Longmans, Green and Comp. Ebben Lawerack, a setter tenyésztésben Anglia első tekintélye, elmondja sok évi tapasztalásait. Szabad legyen a tenyésztés és a családfa becséről szóló fejezet befejezését (On breeding and the value of Pedigree) szóról szóra közölnöm : »Mint már másutt emiitettem, minden tapasztalt tenyésztő előtt ismeretes dolog, hogy a keresztezés első eredménye magas fokú szépséggel bir; de vigyázzanak ám a tenyésztők ily állatot tenyésztésre felhasználni, bár mily szép legyen, vagv bármily képességgel birjon is ez, a nélkül, hogy véréről és származásáról biztos tudomást szereztek volna elébb. Néhány példával támogatom : mily elkerülhetlen szükséges itt a legnagyobh elővigyázat. Láttam egyszer egy pár, egy hagyásból eredt ebet, az egyik egy pompás pointer volt, s a vadászaton is kitűnő. Testvére, még pedig egyhasi, egy vele minden tekintetben vetekedő szép setter volt. Mindkettő annyira kitűnő, hogy sokat tenyésztettek utánuk. De mi lett az eredmény? Az ivadék gyalázatos korcs lett ugy kinézésre mint a vadászaton. Következik más példa. Ily tapasztalások szolgáljanak arra intésül, hogy bármily szépek az ebek, a leszármazás kipuhatolása nélkül ne használjuk tenyésztésre. Én magam részéről nem átallanék oly ebet tenyész czélra felhasználni, mely ha külsőleg nem is látszik tökéletesnek, — de családfájában biztos vagyok. Más helyt Lawerack igy szól : »mindenki, ki valamely állatfaj tenyésztésében kitűnt, tudni fogja, mily nehezen kiirtható a bekeveredett tisztátlan vér; ezen folt kikiüti magát, még ha évekig és több generátion által buddogott volna is.« Egy angol szaktekintélynek ezen szavaihoz, nincs mit azon óhajtáson kivül hozzá tennem, hogy bár akadnának nálunk is egyéuck, kik német faj vislánkat ismét az őt megillető polezra emelnék az által, hogy az egyedül helyes tenyészelvek alkalmazásával, német typusunkat a tenyészettől megmeutve, regenerátiója által nemesítsék. »Kynophilos« a »Handból.« Az utóbbi kikezdés óhaját leszámítva, mindent mint elmondva volt, szóról szóra aláirunk. Nem lehet az ellen sem kifogásunk, ba német szoinszédjáinkat a nemzeti ambitió a német visla faj regenerálójára hajtja. Nincs ugyan e fajról és jövőjéről magas fogalmunk; de ki tudja: nem válhatik e kellő idő, gond, szorgalom és helyes szakszerű nemesítés által belőle valami ? Azonban ez az ő gondjuk ; törődjenek vele ők. — Igénytelen nézetem mindig az marad, hogy fejtsék bár a német, (nálunk vulgo cseh) visla jellegét bármily lehető magasra ; — ez az angolhoz mindig ugy fog viszouylani, mint a hold halvány hideg világossága a nap égetőn jóltevő tüzéhez. Nekünk nincs magyar faj vislánk ; tehát nemzeti ambitio sem tarthat attól vissza, hogy ne szerezzük be alapul az annyira kitűnőnek bevállott és viszonyainknak legtóbbnyire megfelelő angol tenyész anyagot. Pointert-e, vagy Settert ? ez tisztán izlés dolga. Tenyészszük ezeket azután kellő gond és szorgalommal a fennebbiek nyomán. Ne tartsuk rangunkon alólinak ebeinknek a viszonyokhoz mért árát megvenni ; hiszen ez ép oly kevéssé lealázó, mintha államilag nemesitett csikaink vagy Csáky gulyánk borjainak árát beseperjük. Más oldalról az, a ki vesz sokkal több gondot fordit arra, mi pénzében van, mint mit bárhol ingyen dábóba kap. Practicus szempontból pedig majd meglátjuk, menyivel magasabb az élv — telivér ebbel, mint visláDak nevezett nem tudom mivel vadászni. Megjegyzem itt, hogy a hg. Solmsféle Waldmühlei tenyészdéböl Sidney-Bray-féle telivér pointerem elküldése avisirozva, és megígérve van jövőre egy Miranda-féle szintén telivér szuka pointernek számomra való feltartása. Igy reményem van, hogy pár év alatt egy páratlan anyag, biztosan tiszta, az angol Kennel Club pedigréeje által igazolt faj ivadékaival szolgálhatok. A mi a fedezést illeti, követem az angol elvet, semmit mást, mint a szuka tiszta vérét — de ezt kérlelhetlenül követelni. Ezek után pedig, miután a sok — végre a jóból is (értve ezalatt mi nem az enyém) sok ; és nehogy ismét azon veszélynek tegyen ki magamat, hogy e lap t. olvasóinak türelmét próbára tegyem ; örülve ha tiszt, vadásztál saim becses figyelmét e fontos ügy számára lekötni és érdekeltségüket felkölteni az által, mit a „Hund"-bál közölni szükségesnek láttam sikerült volna ; egy bizonyos — lehet igen hosszú időre leteszem tollamat, és maradok vadászüdvvel ugy a t. olvasók mint igen t. Szerkesztő ur Hamván 1878. jun. 30. alázatos szolgája H а и v а у Zoltán. Azt hisszük, hogy ily kitűnő értekező és practicus tenyésztő tanulságos közleményeit, magunkkal együtt, — miudig élvezettel olvassák t. olvasóink is. Szerk. Mén©?- és g yep-újdonságoké Birtokváltozások : Gr. Kinsky Zdenko megvette gr. Nádasdy Felencztöl a következő egy éves ivadékokat: Sárgámén; ell. 1877. a. Buccaneer a. Elspeth; — p. m. ell. 1877. a. Gamecock a. Castalda ; — р. k. ell. 1877. a. Gamecock a. Defence-k. ; — p. m. ell. 187 7-ben, a. Dami a. Good-Night. Elnevezések : Gr. Kinsky Zdenko következő egy évesei lettek ujabban elnevezve: Sga mén, ell. 1877-ben a. Buccaneer a. Elspeth, neve Elemér. — Sga mén ; ell. 1877-ban a. Buccaneer a. Peeress, neve Pista. — P. m. ell. 1877-ben a. Gamecock a. Castalda, neve Czet. — P. m. ell. 187 7. a. Cambuscan a. Honey Bee, neve Homespum. — Sga, le. ell. 187 7. a. Cambuscan a. Mildred, neve Merény. — Stp. m. ell. 1877. a. Camecok a. Verbena, neve Vadoncz. — P. 1c. ell. 187 7. a. Gamecock a. Defence-k., neve Denk daran. — Р. т. ell. 187 7 a. Dami я. Good Night, neve Good-Bye. hhvatadoise, Igazítás. A kolozsvári 300 arany államdijra nevezett lovak közt alólirt titkárság tévedésétől br. Wesselényi Béla lovai lettek közölve, a menynyiben Zebra nem is neveztetett és igy kimarad, hasonlóan Banilla, ez utóbbi helyett Bokréta értetendő. Kolozsvár, 18 78. jul. 28. Bartha Lajos. irodalom» Az »Officielles Gestütbuch für Oesterr.-Ungarn« czimü munkáról már megjelenésekor röviden megemlékeztünk : — azóta tüzetesebben foglalkoztunk e munkával, mely 318 lapon az öszszes magy.-osztr. birodalmi telivéreket és azok ivadékait oly pontossággal és kimeritően tárgyalja, hogy az minden eddig megjelent e nembeli munkát messze túlszárnyal. E munka szerint jelenleg van a birodalomban 424 törzs anyakancza és 1218 fedező mén, melyektől mai napig 2275 iva-