Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-01-16 / 3. szám

.TANUÁU IG. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 21 A napi lapok ismét teli vannak farkas hírekkel. Bár clhiszszÖk, sőt tudjuk, hogy némely vidékeken csakugyan szép számmal jönnek elő ; de kételkedünk, hogy oly dühösen vakmerők volnának, mint ncmely vidéki lapok róluk mesélni tudnak. * * * A következő élénk színezetű s kedélyesen leirt hajtó vadászat a leghívebb képét adja a farkos természetének. Ez Szeréin megyében a nustoii uradalomban történt, s a markusicai főerdész irta meg a l'ester Llyodnak ugy látszik sok igazságszeretettel. Január 3-kán reggel a gabosi erdész, nevére Keller, az osztrovi erdő körjáratánál farkas nyomokra, s csakhamar 23 főből álló farkas csapatra akadt. — Remélvén bogy a derék társaság nappal nein -fog elosonni az erdőből, sietett a nustori és markusicai vadászokat értesíteni. Sokan azonban nem voltak honn, sokan nem akarták hinni a dolgot, és nem jöttek el. Szerencsére a jószágigazgató Gregorics, passionatus vadászember, s mindjárt összeszedett és megindult 6 lövészszel és 15 hajtóval. Alig állitá el Keller a lövészekot, cs indult meg a hajtókhoz, midőn a farkasok megneszezték a dolgot, és kiakartak szökni Ostreg felé. Keller is megpillantott i azonban őket s egy lárma lövéssel visszaijeszté a hajtásba, miáltil a vadászatot is biztositá. Az erdő, melyben a farkasok voltak, csak mintegy 40—50 bold volt, s igy a 6 lövész jó formán cl állhatta azt. Mihelyt a hajtók a jeladó lövésre megindultak, azonnal a farkasok is kezdődött mozogni, s ugrálva és bujkálva akartak keresztül futni a lövészek közt. Ekkor megkezdték a tüzelés, s vagy 10 pevezig folyt az. Kár hogy a kevés lövész közt neliány dilettáns is volt, kik ily helyzetben még kevéssé levén otthonosak — néha lövéseikkel jobban fenyegették társaikat mint a farkasokat. Legtöbbet 3 öt t Gregorics igazgató, 5 farkast, bár az a malheurje történt, liogy egy tölténye csötörtököt mondott, s benszorult, mire — az otthon felejtett töltényliuzó helyett körmeit használva — ezeket fehzakitá ; — s mig ezek történnének 5—6 darab farkas, élvén az alkalommal, minden kézzel lábbal ijesztgetése daczára is keresztül szöki-tt, sőt egy már meglőtt vad is elhordta irháját. Réti ispán egy farkast 80 lépésnyiről, és egy másikat 20 lépésnyiről ejtett el ; ez utóbbi tovább egy ncgyedóráoál bevert ott szeme előtt hol meglőtte ; a hajtás bevégezte után ezt szemügyre vették, s természetesen a lelőttek közé számították. Alig fordított neki hátat a consilium, midőn a ravasz — felemelte fejét, azután meglőtt derekát, s kezdett elinalni ; hiába lődöztek utánna öten hatan biz az elment. Tisztelendő Petrovics ur, egy vadász a régi jó világból — azt mondják annyira sietett — bogy csak lőport bocsátott eiöltöltéjébe, s mégis igen csodálkozott, hogy a farkas, melyre lőtt, bundáját elvitte. Juranovics erdőkeiülö, kinek a sietségben a fnj ást leverni, aztán meg a puskaveszöt kihúzni, csak nagy nehezen sikerült, minden zavar mellett legalább annyi találékonysággal bírt, hogy a feléje kitörni akaró farkasokat Gregorics felé kergette ; ki csak azt sajnálta, hogy ugyanakkor nagy kinőtt farkasok is szaladván feléje, a tolakodó kölykeket csak ugy lábbal rugdosta visz sza. Kossing, nyugalmazott erdésznek és a dilettánsok egyikének elég bajuk akadt egymás lövöldözésével és mentegetőzéssel, mig Margulo vics, ki felé egyszerre 12 farkas tartott — az izgatottság és vadászlázban egészen elfelejtette, hogy egy kettős-esövü fegyvert tartogat. A vadászat eredménye 7 halott és több meglőtt farkas. * * * Nagy vadászat. Kapuvárott az »Agi-Bola« be'rlö-társaság nagy vadászatot tartott e hó-5-én és 6-dikán. A vendégek közt néhány külföldi mágnás és bankár is volt, azonkivül a megye alispánja és még többen. Elejtettek mindössze 5 szarvasbikát, 8 szarvastehenet, 11 özbakot, 1 őztehenet, 13 rókát és 11 nyulat. Összesen 151 lövés történt, melyből 31 °/

0 talált. * * * Nagy-Lángon jan. 7-dikén gr. Zichy János ö mltságánál egy második nyulvadászat is tartatott ; s egy hajtásban 300 db nyul lövetett. Jelen voltak : gr. Zichy Sándor, br. Fiáth Pál, gr. Esterházy Béla, és László és Jankovici Gyula. * # A Leudva-nempti uradalmi vadászatok a kedvezőtlen időjárás következtében, részint eredménytelenek voltak, részint nem is lettek megtartva. — A várt vendégek sem érkezhettek meg, mert akkoriban a vasúti közlekedést hófuvatok akasztották meg. — Mindemellett az utolsó napokra leutaztak Pestről Zabulik orsz. képviselő, Kaniasáról két Veszter, Varga és Albanics urak, Lendváról gr. Niczky György, Letenyéröl Kaliwoda ur cs Gózony László Zala-megye főjegyzője. — A silány vadászatot, mint nekünk irják : Lenk Ödön főbérlő, mint háziúrnak szives kedves modora és vendégszeretete nagyban kárpótolta. * * * Az egri fökáptalan tisza-melléki birtokainak egy részén, névszerint Egycken, a sz.-margitai és folyási pusztákon, mult évi november hó 23—30-i napjain — a közbeeső vasárnapok kivételével — tartott vadászat, szép credménynyel folyt le, s örvendetes bizonyságul szolgál az apró vadállomány gyarapodására. Résztvettek a vadászaton : P. E. kanonok ur vezetése mellett névszerint Bcniczky Gy. (Csehi), Kovásy testvérek, Retsky L., Lipcsey József (T. Füred) Graefl Jenő (Poroszló) urak Hevesből ; br. Vay Béla főispán, br. Vay Elemér, Melczcr Gy. urak Borsodból, Hámos A. és Fáy L. urak Gömörből, Halmágyi kir. tanácsos és Bignió urak Debreczenből és a kápt. gazdatisztek nagy számban. — Elejtetett 812 nyul, 7 róka és több fogoly. Azonfelül a vad erős és szívós lévén, halálos sebzéssel elmenekült pár száz nyul, s a nádasban elrejtőzött néhány róka. Egyetlen körben, hol a társaság legszámosabb volt: 34 puskás és 110 hajtó, elesett 107 db nyul; a napi eredmény pedig 74—221 db között váltakozott. — Az idö lágy volta miatt a vadászat félbesz.ikittatott. Nehogy mégis a Tiszán való átkelés és a már is megfogyott társaság szétoszlása egészen szárazon történjék, a Tisza innenső partján a Kisfaludi pusztán még egy pár kisebb mérvű kör és hajtás tétetett, melynek újból 29 db nyul lett az áldozata és igy a vadászat eredménye összesen 841 db nyulat tesz. — A társaság az egész idö alatt, fesztelen, szívélyes, vidám hangulatban volt, és minden tagja elégedetten távozott. Ugy irják nekiink hogy, az uradalomnak csak egy része, talán 1j

4-de lett megvadászva, mihez képest az elért eredmény kitűnőnek mondható — s bizonyitja a gondos tenyésztést s a vadállomány gyarapodását. * « * Ágoston szász Coburg-Góthai kir. hg ö fenségének baloghvári uradalmaiban január 5, 7, 8, 9-én tartott vadászatai a következő eredménynyel folytak lu : jan. 5-én a gernyöi és ipolynoki vadászterületeken elejtetett 1 vaddisznó, 17G nyul, és 23 róka ; — jan. 7-én a tamássy és szutori birtokokon 90 nyul és 15 róka; — jan. 8-án Peszéte rcvierben 78 nyul és 12 róka; — 9-én a baloghi pagonyokban 21 vadsertés, 2 őz, 8 nyul, 1 róka; — s igy a 4 napi vadászat eredménye 22 vaddisznó, 2 őz, 352 nyul és 51 róka vagyis mindössze 427 drb vad. — A vadászatokon résztvettek Ágoston és Fülöp szász Coburg-Góthai, kir. fhg. ő fenségeik, Fáy Gusztáv gömöri főispán, Szontagh Berta'an alispán, Marton Rudolf törvsz. elnök, B.-auregard Lajos fővadászmester és a vadászszemélyzet. — Az idö kitűnően kedvezett és a vadak, főkép a rókák jól lövésre jöttek. — A legtöbb vadat a két fhg. lőtte; — igy különösen Ágoston kir. fhg. ö fensége 11 drb rókát lőtt egy maga s ezek közül négyet egy álláson ; — Fülöp kir. fhg ő fensége 10 rókát lőtt. — A sertevad is leginkább ö fenségeik golyói által teríttetett le. E nem reméllt szép eredmény, vadászterületeink kezelőiben a legnagyobb örömöket idézte fel. A baloghvári uradalom erdöhivatala január 13-án 1878. Guha Vidor. Marmarosi medve-vadászatok. Mielőtt az általam ismert s részben személyesen résztvett medve-vadászatok leírásához fognék, nem mulaszthatom el a medve-vadászokat jellemezni. Mert a mint vannak kisebb vadakra különféle vadászati eljárások — sa mint azoknál vannak rendes és sontags jagerek, — ugy vannak medvére 1. Csúszó mászó 2. Helyben álló 3. Lesben álló és végre 4. Fára mászó medve-vadászok. Csúszó mászó. Nehogy azt gondolja a tisztelt olvasó — mintha valami amphibiumról volna szó, korántsem — mert ezek csak na igazi bátor s elszánt cserkésző medve-vadászok ; kik, azt nem csak passióból űzik — de valóságos kenyérkeresetből — s a kik csúszva mászva, nyomrul-nyomra követik a medvét mig meg nem közelitik — s akkor biztos lövéssel ejtik ei őt ; sőt gyakran megesik — hogyha a lövés nem elég — gyilokkal segitenek magukon. Ilyenek ugyan már nagyon kevesen vannak, de az öregek közül szerencsére mégis találhatók. Helyben állók. Kik csak hajtókkal vadásznak — s hajtáskor a felállított helyen készek órákat mozdulatlanul állani — s ha jő a vad nyugodt és biztos lövéssel ejtik el azt — s ha kell ök sem hátrálnak meg. Lesben állók. Kik vagy az erdőkben források mellett — vagy öszszel tengeri földek körül állitj ík el csapdáikat és fegyvereiket. Ezek legtöbb medvét ejtenek el — s azért később külön s bővebben fogok rólok megemlékezni s cseleiket részletesen leirandom. Fára mászok, vagy a poltronok. Kik szenvedélyes vadászok ugyan — de a medve szemétől félnek. Nem ott állnak meg, hol a vad váltani szokott, de ott hol olyan fára akadnak — melyre felmászni nem sok gymnasticai tehetség kell s az első jelre vetekednek a mókussal. — Tapasztalatból osztottam igy fel medve-vadászainkat s tapasztalatból tanácsolhatom, hogy minden ujoncz medve-vadász tanulja ismerni társait — s lehetőleg iparkodjék magát, az első két osztálybeliekkel fedezni. Nehogy akkor maradjon magára mikor legjobban kell a segély. Nem veszélyes a medve-vadászat — ha higgadtan összetartva s bátran iizzük azt ; de jaj annak ki hirtelenkedik s az első lövés után eszét veszti; könnyen meg'oeretválódik ott — ahol magunkat rendesen csak nyirui szoktuk. Ezeket előre bocsítva kezdjünk hát vadászui. Mult év november havában — korán beköszöntött Marmarosban a tél. Sok tölgymakk lévén azonban az erdőkben — a medvék jobbnak tartották Sz.-Audrás hideg szelével szembeszállva — szokásos talp nyalogatás helyett édes kesernyés makkot ropogtatni. — (Máskor a medve az első erős hideggel elbújik — de ha makk termett — ugy még januárban is kóborol.) — Igy történt, hogy egy szép délután, ijedve szalad hozzám egy ember jelenteni, hogy a közeli hegytetőre szénáért menve — három medvét talált — egymást hóval hajigálva játszadozni. Természetes, hogy inedve találkozásból elég egy is — legalább igy gondolta emberem — s jónak látta széna nélkül térni vissza inkább — mint a medve tánezot beszüntetni. Azonnal összehivatom vadász társaim mind négy osztálybeli tagjait, s megnyitottam a skupstinát. \