Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-05-29 / 22. szám

MÁJUS 29. 1878. 157 gos hegyi ut után legalább lábaink legyenek kényelemben. A kedvesen hangzó jelszóra azonban egy perez alatt le volt rúgva a nehéz hegyi bakkancs, a másik perez alatt vizes szivacscsal le volt törülve a verejték és mi, a bájoló kilátásra nyiló terasse-on a teritett asztalnál foglaltunk helyet. A pompás tormojka (Asch-forelle), a finom géva е'з rigyicza s az illatos özgerincz, mindenek fölött pedig azoD kitűnő borok, köztük páratlan begyaljaink, melyek házi gazdánk asztalát mindig díszítették — csakhamar lelket öntöttek belénk. Csakhamar megindult magyar ősi szokás szerint a felköszöntések sora, lelkesen csengtek a poharak kedves házigazdánkra koczantva, kinek munificentiája, szigorú tilalmazdsa és gondozása főérdem abban, hogy e királyi vad oly szép számmal tenyészik hazai hegyeink között ! Igy szivünk szerint vigan lakmároztunk, áldomásoztunk, hogy éljeneinktől csakúgy harsogott a csorbái tó gyönyörű bérezés vidéke. A részünkről hatalmas.in végzett ebéd után kocsira szálltunk oly czélból, hogy még az nap tovább pályázzunk, árpád gyöngélkedése miatt honi megyéjébe ; Ödön fel, tovább a Kriván másik oldalára ; én meg haza. Útközben Ödön elkezdett érvelni távozásom ellen. Én kötelességgel s más effélével contra argumentáltam ; de azon vehementiával, mely neki már sajátja, annyira a nyakamra nőtt Mephisto-Ödön, hogy én — ismeretes lévén különben olvasóim előtt, mennyire applikálható rám is, a közmondás : »Könnyű Katát tánezra rántani« — megadtam magam Ödön érveléseinek s mindketten jegyet váltottunk Vichodna felé. Körültekintések a Sport mezején.*) (Folyt, és Vége.) A lovak bemutatására és megpróbálására szolgáló tér valóban felette alkalmas ; a pálya rendkívül nagyszerű és látható trab és ugrató versenyek, »hurdle races és steeplechasek« még a szakértőnél is majdnem annyi részvétet gerjesztenek mint a valódi nyilt versenyek ; szintigy a tulajdonosok által lovagolt hadseregbeli lovaknak küzdelmei felette vonzó látmányok ; különösen érdekesnek Ígérkezik az idei kiállítás, mert a világkiállítás miatt a bejelentések rendkívül számosak. Reggelenkint a szakemberek és sportkedvelők szoktak megjelenni, és mulattató a különféle egyéniségeket szemlélni, kik mind viseletük és modoruk által iparkodnak minél inkább sportias eharakterüket szembeszökőleg bemutatni ; kurta kabátban, szük nadrágban, alacsony kalappal, rövid pálczával kezében látunk szétterpesztett lábain egy ösmert sportkedvelő fiatal lordot, fontos vizsgáló arczezal, és néhány lépésre tőle egy kocsist, ki öltözet és viseletben hasadt mása ő lordságának, nem tudjuk melyik szolgált mintául a másiknak ; tovább egy csomó franczia sport-character, kiknek minden erőlködése angol mintáikat utánozni, nevetséges majmolássá válik ; hijában nem illik rájuk mi az angolnak oly vele született természetében áll. Délután azonban gazdag toilettekben ragyogó hölgyek tömege disziti az üléseket és a nézők végtelen sora tódul be a forgó ajtókon ; a birák is elfoglalták bársony székeiket és a mint bejelentettek, sorra vezettetnek elé a jobbára szép állatok. Láttunk a többi közt egy pár lovat mondja a Sport levelezője, melyek csak azért gerjesztettek kíváncsiságot, mert Gambetta 10,000 frkot adott érettük ; csillogó szerszám és végtelen czifra szalag takarta e nehéz és durva kinézésű állatokat, nem tudjuk a nagy democrata azért fizette-e érettük a roppant árt, mert a Caeni kiállításon ^elsö dijat nyertek, vagy pedig hogy megmutassa mennyire szabad az- ő lelke a vér *) Kezdete lapunk 21. számában. iránti előítéletek bilincseitől ; de a megjelentek valóban szép és nemes állatok is, ezek közt kitűntek azok, melyeket Bastard ur normandiai méneséből küldött, szintén M. Maurice, és Vict. de Gramont d'Aster lovai. # * * A hajtó vadászatok ideje lejárt Angliában, a röpülő és futó vad párosodáea megkezdődött és Reineke uram teljes bátorságban kiheverheti fáradalmait vagy szedegetheti a gazda baromfiait vacsorára mint szive sugallja ; mily büszke gondolatokat költhetett lelkében becses személyének nagy értéke felett, ha tudomására jutott azon borzasztó zaj és kedélyek felindulása a hármas királyságban, midőn egy vigyázatlan sportlevelező azon iszonyatos hirt terjesztette, hogy az eddig szeplőtlen jellemű Sr Douglas Johnston egy csomó rókát küldött kitömetés végett egy madár kitömöhöz, és hogy a Berwickshire! lelkesen vágtató meute orra előtt valami orgyilkos ellőtte a rókát ; a közmorál megnyugtatására a két rémes merénylet gonosz koholmánynak bizonyult, mely csak azért jutott a lapokba, mert a levelező telegramja, melyben gondatlan elhamarkodott levelét visszavonta, a távirdai hivatalban elszóródott (mi másutt is megtörtént már.) Szomorú idö a vadászatok zárlata azon, Angliában igen számos egyénre nézve, kinek a hajtóvadászat nem sport, nem felderítő mulatság, hanem életczél, mely minden tehetségét elfoglalja; mily kétségbeejtő gondolat ily egyénre nézve öt hosszú hónapig nem vágtathatni a kutyák után ! Képzelni lehet mily lelkiismeretesen jelennek meg mindnyájan az utolsó >meet«-en, mily szenvedélyesen követik ezen utolsó futást; maguk a kutyák is lelkesebben hajtanak, mert bár Reineke is látszik sejteni, hogy cs\k még ez egyszer kell megszabadulni üldözőitől, mégis rendkívül sok »kill« jelentetik azon tömérdek érdekesnél érdekesebb futásnál, melyek ez idényben eltöltik az angol sport-lapokat; meglehet hogy a kipárolgó földben a » scent« jobb, meglehet a sok sürgő forgó munkás a földön mezon zavarja az üldözött róka lélekjelenlétét. Annál sajnosabb, ha éppen a nemzeti sport ezen culminaló idejében oly kellemetlen dissonantia zavarja a kedélyeket, mint a Leicestershire falkavadászok perlekedése egy vadász terrenum használata felett, mely meghiúsítván minden egyenlítési kísérletet, a valódi sportsmanek legnagyobb keservére a nyilvánosság elébe hurczoltatott. Pedig hogy kapnak az ilyen — szerencsére ritka eseten — a férfias vadász-sport álnok ellenei ; mily kedvező alkalmat nyújt ez nekik kifakadni végtelen szenteskedö beszédekben azon embertelen, szivet rontó, erkölcsöt vaditó, istentelen szokás ellen, egy oly szegény állatot agyon kinozni, nyomorultságában, kétségbeesésében gyönyörködni. A nemes lelkek ! — Kik esztendő hosszant kínoznak bennünket hazafias, vallásos, morális czélu koldulásaikkal, és a házi kört fülhasitó curtainlecture-ik által pokollá változtatják : azt követelik a kormánytól, hogy chloroforummal altassa el azon szerencsétlen marhát, mit az emberi gonoszság a vágóhíd vérpadjára hurczol. Reméltjük azonban, hogy ezen nemes lelkek kárörömére szolgáló czivódás nem lesz hosszú és sikerülni fog a » Boodle «-i fox-hunting társulatnak, mely a peres ügy kiegyenlítésére mindkét féltől felhivatott, lecsillapítani a fellázadt kedélyeket és ugy intézni el a kérdést, hogy mind a két fél megnyugodjon és megelégedjen a részére átengedendő vadászterrenummal. Mindig nehezebbé válik a vadász élete Angliában. A »moor«ok bérlete oly magas, mióta a plutocratia is szükségesnek találta a sport e nemével foglalkozni, hogy ki husz- vagy harmincz ezer forintot nem áldozhak évenkint, jó vadásztájék bérlésére nem is gondolhat ; Norvégia kedvező vidékei is el vannak már lepve, és az ujabb szigorú vadász-törvények Canadában, ezen vidéket sem teszik többé oly kellemessé ; és igy nagy örömmel vehették azon, tán más országbeliekre nézve sem egészen érdektelen hirt, hogy az oly drága, mindig egyforma »grouse« lövöldözés helyett sokkal érdekesebb sportot szerezhetnek maguknak, ha nem tekintve néhány napi tengeri utazást — melynek költségei a későbbi olcsó élet által bőven fedeztetnek — déli Amerikába akarják át tenni vadász-tanyájukat. Útmutatást ád egy angol vadászatkedvelő levele Uruguajából, melynek irója eléadván a szíves vendégszeretetet melylyel fogadtatott sport-kedvelő házigazdája által Colonia kerületben, leirja két vadásznapja eredményeit. Első nap vízi vadra indulva ki, útközben különösen a vizek közelében nagyszámú foglyot lőttek, melyek majdnem oly nagyok mint a fáczánok ; a vizeken pedig mindennemű vizivadat találtak, kacsákat is nagy számmal ; de különösen érdekes vadászat volt vadhattyukra, melyeknek zuhanása lia meglövettek hasonló zajt és ingást okozott mintha ember esett volna belé. Másodnap pedig lóháton indultak ki agarakkal struez-vadászatra ; négyen voltak, követve két cselédtől kik »boleador« nevü hurok eszközt vittek magukkal ; ezen készületek két hosszú szijjból állanak, melyek végén bőrbe vart elefántcsont golyó van, középükön egy harmadik szij van megerősítve valamivel kisebb golyóval a végén ; ezen golyót a vadász kezében tartja, a másik két golyót pedig szijjaikon feje felett röpülő kerékmozgásba hozza, és ha a vadat eléggé megközelítette ugy röppenti el, hogy a készület a vad lábait érvén, azok körül tekerődzve azt földre teritse. Találtunk úgymond a levél irója, rövid keresés után egy csoport struezot, melyek minthogy a szél felölök jött, kétszáz lépésre még nem vettek észre, és azonnal keményen üzöbe vettük őket; a mint megpillantottak, futásnak eredtek, a mi szemre lassúnak látszott ugyan, de valóságban megpróbálta lovaink tüdejét; futás közt a két legerősebb elszakadt a többitől, és mi, ezek után iramodva eleresztettük agarainkat ; a kettő közül ismét egy félretört, ezt minthogy sebessége lassult, az egyik szolga utánna vágtatva boleadorjávil ügyesen leterítette ; de a másik, golyó sebességével trappolt odább, mintha sohasem akarna megállani, és lovaink bár nemes vérüek valának, nem tudták megközelíteni ; az agarak azonban nem tágítottak és végre négy és fél mértföldnyi kemény futás után lekapták. Lehuztuk mindkettőnek bőrét, és tanyát ütött szolgáinkat kerestük föl, hol sült és thea és egy jó szivar mellett kissé pihenve, friss lovainkat megnyergeltettük és kiindultunk szarvasokat keresni ; sikerült is rövid keresés után egy öt tagból álló falkát messziről megpillantanunk, mire egy embert oldalt elküldvén hogy az erdőtől riassza el, hosszú vonalba szétoszolva üldözőbe kezdtük venni a falkát ; nem soká tartott hogy elvált a csapattól egy, nyújtott teste és széles agancsai által feltűnő darab, melyre azonnal eleresztettük agarainkat, és egymás felé közeledvén megkezdettük a hajtást ; a szarvas nem vette a dolgot tréfára, hanem oly »pace«-ben indult, hogy bár két jeles versenyló volt paripáink között, elkezdtünk maradozni ; az agarak egész erőből futván, nem vesztettek ugyan tért, de bár a pálya kedvezett nekik, nem tudták megközeliteni a hatalmas állatot, mely ekkor völgynek vette irányát ha lehetséges még nagyobb sebességgel ; de midőn a tulfelőli partnak tartott, ugy látszik lélegzete elhagyta, mert az agarak gyorsan tért nyerve lefogták, épp akkor midőn mar csak néhány szökés távolságra volt a menedékül keresett erdőtől. Megelégedve a nap sportjával haza indultunk, s a megfogott szarvas bőre igen kedves és czélszerü borítéka lett nyergemnek. Nem kevésbbé érdekes a vadászat az Éjszakamerikai egyesült államok nyugati vidékén elterjedő Sziklahegyekben, az ottani sziklabakra, (Rocky mountain goat) melynek példányát Európában egyedül csak a Britisch muzeumban Londonban láthatni. Ezen állat régebben több hegységen találtatott, de mindinkább visszavonult a fehér ember közeledtével, mert a benszülött, ki csak haszonra vadász, nem bántotta, minthogy húsa majdnem megehetetlen ; dé még jelenleg is érdemes reá a vadászat, ha valaki hegymászástól és ezabadbani éjszakázástól nem fél. Különösen