Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-04-10 / 15. szám

106 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 10. 1878. T. szerkesztő nr ! Még csak tegnap láttuk az első erdei szalonkát hajtók előtt. Szent-Miklósy Miklós barátom le is lőtte. Ma este bnzáson lát­tunk 3 darabot, de egy sem jött lövésre. Hogy völgyünkre ily későn érkezett volna a szalonka, soha sem emlékezem ! Igaz hogy az időjárás zord volt, de hisz ez már máskor is megtörtént. A mocsári-szalonkák is csak 25-dikén kezdtek gyér számmal mutatkozni. Eddig összesen vagy 12 darabot láttam; hat lövést tettem rájok ; 4 darab aggatékra került. Itt eddig csak is én lőt­tem közülök. Jövő hó 2-dikán néhány napra a Szárazvölgyre megyek vadászni; ha lesz ered­mény közölni fogom. Vadász üdvvel Balogvölgy martius 31. 1878. Balogvölgyi. Szilágyságból. Mellékletben küldöm rajzát az erdeimben. mult öszszcl elejtett őzbak kampóknak; — 60 eszten­deje, hogy szenvedélyes vadász vagyok, de ehhez hasonló növésű kampókat nem láttam, azért is küldöm a rajzokat, hogy ezen nevezetességet a tisztelt vadász közönség láthassa. Nem rendes vadászaton lőttem, csak két vadászommal és két kerülőmmel mentem inkább sétálni; mi puskások, el-állottunk, amazok a pagonyokban csendesen felénk jöttek ; én magam, ki e bakot elejtem, egy lineában lestem a szerencsét s várakozásom sike­rült is, mert a szembe jövő vadat egy golyólö­véssel elejtettem ; a súlyára a baknak nem emlé­kezem mennyi volt, de az eredeti kampók iró­szobámban láthatók. Elölről tekintve. Oldalt nézve. Rég hallgattam szilágysági vadász állapotunk­ról, részint hanyagságból, rész'nt pedig eikedvte lenedésböl, mert mindennemű vad ezen a külön­ben vaddus vidéken anDyira elapadott, hogy bi­zony nem csuda ha a szenvedélyes vadászt ez gondolkodóba ejti. Ily állapotok miatt kivált a mult 1877-ki évben, mondhatom, bogy semminemű vad csak középmennyiségben sem létezett. Kezdem mindjárt tavaszszal ; — a szalonkák, oly csekély mennyiségben matatták magokat, hogy az egész idény alatt nem lőhettünk többet 27 darabnál. Fogoly, fürj éppen semmi ; ha ritkán mutatko­zott is egy pár, de szaporodást sehol se talál­tam, a tavaszutó sok esőzésének tulajdonitható-e? vagy pedig annak, hogy vidékünkről elhúzódtak, nem tudom ; de ha a vad is elkedvetlenednék és innen elmenne : nem volna csuda, látván, minő állapotban tartatik fenn itten és kezeltetik a va­dásztörvény ; pedig fizetjük a vadászengedélyt, fegyveradót, jó drágán, s elmondhatni a vadász­törvényről, hogy meg van papiroson, de hogy valaki az illetők közül annak fentartására gon­dolna, arról szó sincs ; sőt némelyek kiknek a törvényt meg kellenék tartatéi, éppen ellene dol­goznak, s hogy ha egy rendezett vadászatnak a tulajdonosa valamely község határát ki is akarná bérleni : vagy nem kapja meg, vagy oly ár követelé­sére biztatják a községi atyákat, a melyet meg­adni esztelenség lenne oly határokért, melyeken még veréb is alig találkozik; másfelől meg a jegyző és tanító uraknak szabad a vásár. Meg nem gondolják a mostani uralkodó Méltóságok és Tekintetességek, hogy egy pár forint is a végrehajtó által kizsarolt községnek jó volna ; azt se gondolják meg, hogy egy üres területért melyben legfeljebb eléhezett kóborló kutyát lehet találni, mely némelykor veszett is, senki sem fog nagy summákat fizetni, kivált ha a felügye­letre a hatóságtól pártolást nem kap. Csak egy példát hozok fel, hogy más országokban bizony nem igy van. Egy alkalommal Csehországban állomásozván, hét forintot fizetettem egy 3000 holdnyi területért, melyben vadászommal és két vizslámmal 500 darab vad felé lőttem. Az elmúlt tél, még a nagy hó le nem esett : kedvező volt a vadászatra, csak a vad állomány lett volna jobb ! Itteni vidékünkön kicsiny társa­ságunkban csekély eredménynyel, de igen jó ke­délylyel pár napot vadásztunk ; a régi jó időket képzetünkbe vissza varázsolva, összesen tíz napot töltöttünk igy ; csak azt sajnálom, hogya sibói va­dászatokban részt nem vehettem ; tudósítónál B. W. B-t fel is szentölék, ki egy nagy vaddisznót ejtett, mely első vaddisznója volt. — Január kö zepén már oly nagy havak estek, hogy vad kí­méletből és a nagy hó miatt, be kellett a vadá­szatot szüntetni, sőt még az özeket, nyulakat etetni is kellett. Szinte elfeledek egy nagyszerű vadászatot. Még a mult nyáron, talán juniusban, valami far­kasok mutatkoztak a szomszédban a Tövisháton s valahol az alvó pásztor egerésző és fiatal nyu­lakat kereső kutyái elől több juhot elszaggattak ; ezek négylábú farkasok voltak, mert nálunk két­lábuak is vannak, de ezek csak dobszó mellett tesznek kárt a különben is kizsarolt tulajdonos­nak ; a megyei hatóság ama négylábú farkasok ellen megkérte a magas ministeriumtól a vadász­hatási eugedelmet még a nyáron, mert a négy­lábú farkasok, mióta betiltódott a farkaslövési vagy fogási dij, megszaporodtak ; nem akarom vitatni hogy ezen régi intézvény nem volt éppen az állattenyésztés káiára ha mindjárt néhány fo­rintba került is, de bizonyosan kevesebbe került az a megtakarítást czélzó államnak, mint a sok Méltóságos, Nagyrágos, Tekintetes urak, megtaka­rít isra czélzó fizetései. De menjünk tovább. — Felmenvén a kérelem a magas minisztériumhoz, onnan ha jól emléke­zem novemberben jött meg a válasz ; el is hatá­rozódott a farkas-vadászat, de azonban hol le­hettek a farkasok ? ezen ravasz állatok lehet hogy már a Kárpátokon is tul jártak volt. Elég az hozzá, hogy deczember elsőbb napjai­ra ezétküldettek a meghivó levetek, melyekbe gondosan még törvényezikkek is voltak nyom­tatva, hogy mi szabad, mi nem ; ezen elörevigyá­zat és figyelmeztetés daczára, miként tartódott meg a közigazgatóságnak ezen gondos-ága, alább meg fogjuk látni. Három napra lévén a vadászat ideje határozva, ezen mulatsági hir nagy örömöt oko­zott, mert hiszen ily alkalommal nem annyira a vadlövés mint inkább a társas mulatság a fődolog ; reggelik, estveli asztalok, ferblizés és künn lévő falatozások játszák a főszerepet. Voltak ottan jó, rosz lövök, vig és komoly vadászok ; a szolgabi­rák pontoson kirendelték a töméntelen bajtót, csendőrük s ezek parancsnokai mindent megtet­tek, hogy az ily alkalommal szokott és meg­honosult rendetlenségek fentartódjanak, egyszó­val minden hajtás rosszul ment; vad persze nem volt, de lia lett volna is, a hajtások közben tett puska elsütésektől elhordta volna magát, mert a vad a hol van is, egy néhány száz embernek lár­máját s a levegőbe kisütött puskák durranását nem igen kedveli. Ily mulatságos, vadnélküli vadászatban két nap tölt cl, ez bizony odakint az erdőn nem is volt nagy mulatság ; Harmadnapra tervezödött, hogy egy haszonbérlő engedelmével, kinek vendégszerető házában az utolsó nap előtti tanya volt felütve, a bérleti birtokon vadásznak, ki mint a tnlajdo­nosnak képviselője jogosan megengedheti, hogy a bérlete alatt lévő erdőkben nc csak kárttevö, de hasznos vadak is lövessenek, azok által kiknek vadászengedélyük vau ; ezen indítvány és a tör­vénynek ily magyarázata egy törvényes ember által tétetett s : nnak indítványára fogadtatott cl, de harmadnap egynéhány ártatlan nyul lövetett csak, a dübörgő farkasok vagy ravasz rókák he­lyett ; s igy végződött ezen nevezetes nagy, a Tisza minisztérium által engedélyezett megyei vadászat és a meghívásokban is idézett vadász­törvény magyarázata. Tudósító is meg volt Iii va, de nem lévén nagy­kedve megjelenni, s talán magát meg is serétez­tetni, köszönte a róla való megemlékezést, de nem fogadta cl. Nagy telünk megbomolván, a vadgalambok, se­regélyek már mutatkoztak, sőt 7-éu két szalonka is, mezeket egy kerülő elhibázott ; de azóta új­ból nagy fergetegek és hóesések állván be, talán megbánták eljöttöket. Tudósítót a mult héten reá nézve sajnos csa­pás érte, kedves régi vizslája Bella, vénségben kimúlt ; hűséges kisérőm sok élvezetet szerzett nékem 16 éven át; benne, se hűségében se szol­galatjában oly hosszú évek alatt nem csalódtam, velem együtt vénült meg. Angolországból hoztam volt egy éves korában, s a mi a legkülönösebb, hogy ezen vizsla oly sok évek alatt se háznál, se vadászatnál sohase büntetödött meg; a ki va­lóságos vadász, értheti sajnálatomat; szépségére nézve olyan volt, hogy vénkorában is mindenki bámulta, egészen fekete. Talán semmi idényt egy szenvedélyes vadász annyira nem vár mint a szalonkák eljöttét; cse­kély körünk : mely nem annyira a vadászatok alkalmával lévő ételek és italok megszerzése, és élvezetében találja főfeladatát, de a vadak rendes elejtésében, nemkülönben annak ápolásában, nagyon megörvendett midőn martius 7-éu az első szalon­kák mutatkoztak ; de ezen remény csakhamar meghiusult, mert oly zordon idők, éjjeli fagyások, havazások álltak be, hogy egészen 24-ig szalonka nem mutatkozék ; ekkor megint az esteli húzáson igen is sok járt, és többnyire kettesével, hár­masával, de 25-kén reggelre újból nagy havazás állott be; hogy mi következménye lesz, és meg­kezdhetjük-e kedves vadászatinkat, még kétséget szenved. Az egész vidéket fehér hó-lepedő fedi; félünk, hogy ezen utótél nermsak tavaszi vadá­szatunk élvezetét rontja el, hanem még vetése­inkben is károkat teszen. Fiatal nyulakról még szó sincsen, a mi talán jó, mert bizonyosan ezen utó-tél a mártinsi süldő­ket semmivé tette volna mint a mult évben. Őzeink a kemény telet igen jól kiállották, de gondosan is vigyáztunk reájok, csakhogy szom­szédaink rendetlenrége miatt sok suta lövetett el ; szomszédomban egy birtokosnö szép kiter-

Next

/
Thumbnails
Contents