Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-03-14 / 11. szám

MÁRCZIUS 14. 187 7. VADÁSZ- ÊS VERSENY-LAP. 83 fedező menekül. — Az ottani ménesben jelenleg verseny-idomitás alatt is vannak lovak, melyek az ismeretes Bar le Duc fedez, mely azonban mind termetre, mind menési képességre nézve jó csodálatosan, telivér kanczák után semmi különöst r, ménységgel biztatnak. nem mutathat, mig félvér kanczákkal igen kitűnő ' Mint telivér-tenyésztők megemlitendök még : csikókat nemz, melyeken apjuknak mind szép for- Myslowski Antal lovag Koropiecen, Wolanski mája, mind sczélossága és járásának ruganyossága ^ Erasmus lovag Czarnokonce, Zelenski Veit gróf meglátszik. Az utolsó eredmények után, s mert Slatwinán, és Ohocki Calixtus lovag Bialoboznicában, ez u'óbbi jó eredményeket mutathat fel nevelésével a verseny-gyepeken is. Dziedusyczky László gróf, ki Jesupol-on lakik, szintén jó versenyanyagot nevel, emellett azonban Benoe ur a versenytéren nem akar szerepelni : ' felhagy telive'r tenyésztésével; s csak félvért fog nevelni. A régebben annyira hires herczeg Sanguszko-(é\e __ ménes Tarnow mellett, Gummisko-Ып, csak árnyé- ! félvért és tiszta keleti vért is tenyészt; és küka már a réginek. Mert vérfelfrissités nem törté- J 'önösen kitűnik arabjaival, melyek igen nemes nik, természetes, hogy e hajdan oly szép keleti tartást, kecses formákat, könnyű briliáns járást vérű ménes elfajzik ; a kanczák száma már is 1 mutatnak, e mellett igen kitartók is. alig 40 db. — Az ottani csödörök, melyeket na-j Nem jelentéktelen Dwankovszki Ede lovag és pi munkára használnak, minden létező öröklési : reiebsrathi képviselő ménese sem Gromniken. Az hibával megvannak rakva ; átalában ugy tetszik, hogy Gummiskoban a lótenyésztés iránt minden érdek elmúlt. — Annál kitűnőbb ez Sanguszko C. Roman hg. szlawutai ménesében, melyről közelébb majd többet. Czezak ur, Tarnopol mellett, jó kocsi lovakat nevel; lovai, meljek keleti eredetűek, szép, nemes tartás és járás által tűnnek ki ; — ezekhez hasonló lovakat nevel Mclodecki Kázmér lovag Brody körül, csakhogy kissé könyebbeket, melyek sebességüknél fogva jukkereknek igen alfealmatoeak. A galicziai telivér tenyésztők közt első helyen Chorzelowi gr. Tarnowski János emlitendő, ki eléggé megmutatta Przedswit, Charmer s más versenylovakkal, hogy jó lovakat nevelni és felhasználni is tud. Jelenleg különösen jó tenyésztésre való lovakat nevel Carolus csődör után (apja War Eagle, a. Caroline — Buzzardtól, mely a porosz királyi Friedrich Wilhelm ménesben neveltetett.) Dzykovi gr. Jean Tarnowski egy kicsiny de csinos ménest tart, s felbátorítva az ő híres ugró lova — Elektra feketfe kancza — eredményei által, a telivér tenyésztésre adta magát. Gr. Zamoyski István, ki Wysock-on lakik, még a gr. Rozwadowszki által nevelt verseny-anyag után nevel nagy haszonnal most is, ezekből származott a versenypályákon jó hirnevet szerzett Signal mén ló\ is. Mind ez itt nevezett uraknál Adatok a hazai vadászat történetéhez. II. Lajos király özvegye mint vadásznő. A »Századok« f. évi I. füzetében (Ováry Lipót ur kutatásainak eredményeként a nápolyi levéltárakban) olvassuk a többi közt, hogy Mária királyné, II. Lajos özvegye, e's I. Ferdinánd nővére : 1539-ben Párisban tartózkodván, miszerint a franczia királyt, a lovagias I. Ferenczet, V. Károly császárral kibékítse, s azután ez utóbbinak segélyével Ferdinánd uralmát Magyarországon Zápolya ellen biztositbassa, ez alkalommal Mária királyné az ottani lovas-vadászatokban is részt vett. A párisi nuncius elbeszéléseként, kinek alkalma volt öt a Compiégne-i vadászaton látni, hol egész nap Ferencz király oldala mellett s vele versenyt vágtatott, nem kevésbbé férfiasnak mondja őt, mint aminő eszesnek már azelőtt ismerte. E pár sorból a vadásztörténelmet kutató s annak nemeivel ismeretes először is azt következteti, hogy ha Mária királynő, mint a pápai követ beszéli: egész nap (vagy legalább több óráig) kitartá egy lovas vadászat fáradalmait, ezt a már akkor nem fiatal özvegy csakis ugy teheté, hogy fiatal korától szokva volt hozzá, s talán Magyarországon a budai udvarnál is gyakorlá azt. Az ivreai püspök nem mondja ugyan miféle lovas-vadászat volt az : de gyaniljuk, hogy sólyom-vadászat lehetett, mely akkor Európaszerte az udvaroknál nagy divatban volt. Volt-e akkor ennek, mint most a lovas vadászatoknak a mulatságon és testedzésen kivül egy más czélja is, t. i. a lovak kipróbálása tenyésztésre : alig felelhetünk reá ; — legalább emlékezetünkre a hazai krónikákban semmi olyast nem találunk, mi e feltevésre jogositna, bár hiszszük azt. ;reichsrathi 1 eredetileg tiszta arab vér angollal vegyittetett, s utóbbi időben fedezési kísérletek tétettek anglonormannokkal, melyek telyesen sikereseknek mutatkoztak, miután az ott levő anyakanezák igen magas vérüek. Ez ujabb bizonysága annak, hogy az anglo-normannok sok oldalról hibáztatott vásárlása (gr. Rozwadowszky tette ezt még mint foldmiv. minister) éppen nem oly feltétlenül rosz volt. Igaz, hogy az angl o-normannokbun kissé kevés a nemesség és vér, de e helyett van csontjok, testjök és jó lábaik, s ha csak hozzá alkalmas, vérben magas kanczákat tudnak választani : ugy igen használható anyagot nyerhetni utánnok. Ezért, különösen Ausztriában tanácsos volna, az ily keresztezésből támadó előnyöket felhasználni, s végre oly használati lovakat nevelni, melyeket kocsiban és nyereg alatt egyformán lehetne használni. — A közönséges lótenyésztésnek ugy is van két nagy hibája : és pedig az, hogy vagy csupán magas vére (sok erélye) van a lónak, de nincs hozzá elég fundamentoma ; vagy pedig csupán testes, de nincs vére. Miért nem tudjuk e kettő közt a hasznos középutat megtalálni ! Mikor fogunk mi egyátalában oly tökéletes lovakat nevelni (Nb. közönséges használatra az az : kocsiba és nyereg alá egyiránt alkalmasakat), melyek magasság és jó csontozat mellett elég vérrel is bírjanak, mint a trakehnek vagy a bannoveraiak ? Azt hiszszük addig nem, mig a fedező mének bevásárlásánál az orsz. bizottmányok által oly hibák fordulnak elő, mint az alább elmondandó esetnél. Ugyanaz időben, mikor Tornow-ban az őszi nagy lóvásár volt, az orsz. lóvásárlási bizottmány is öszezejött ott, melynek czélja az alkalmas mének öszszevásárlása volt. Miután ez kihirdettetett előre, jöttek is az ország minden részéből tenyésztők, hogy méneiket bemutassák. Ez alkalommal látni lehetett, minő lovak tenyésztetnek általában az országban ; s ugy mutatkozott, hogy nagyjában véve sok előszeretet és értelmesség mutatkozik az iránt. Amint azonban mindenütt szokott lenni, hogy a jó közt rosz is található, ugy volt itt is. A különös csak az volt, hogy a meglehetős sok jó csődör közt a bizottmány ép a rosznak egyik legrosszabbikát választotta ki megvásárlásra. E csődör tenyésztője, kevéssel a bizottmány vásárlása előtt még — maga is kételkedvén, hogy elég jó-e csődöre a bemutatásra — egy pár bizottmányi tagnál kérdést tett, hogy mit gondolnak, elővezesse-e lovát ? . . . S majd egyhangúlag azt a választ nyerte : hogy nem érdemes elövezetni. S ime mi történik. Épen ez volt az egyetlen csődör, mely a bizottmány által megvásároltatott. Itt természetes, hogy sz a kérdés támadt, hogyan? miért tőrtént ez?.. Azért, mert ennek a csödörnek a tulajdonosa kért legkevesebbet, s ezenkívül még 200 frtot le hagyott alkudni, ugy, hogy a csődört 500 frtért kapta meg a bizottmány. A többi tenyésztő, kiknek |csödörei jobbak voltak, s igy magasb árt is kívántak értök, megbotránkozván a dolgon, hazaküldték lovaikat. Tessék már most elképzelni, minő véleménynyel vannak a tenyésztők ez ujabb divatú módon megszerzett országos fedező-mén felöl, s hogy az ily féle gazdálkodás megengedhető-e ? . ... Hisz ismeretes lehetne a kormány előtt is, hogy már csak az, hogy egy félig jól sikerült csikót világra lehessen hozni, pénzbe került; t. i. mind apjának, mind anyjának bizonyos értékkel kell birniok : az apa és anya egy kis capitalis. Vegyük már most ezek kamatját, vagy ha a tenyésztő idegen mént használ, a fedezési bért, s látni fogjuk, hogy a csikó már anyja méhében is pénzt fogyaszt, vegyük még ehhez afelnevelésiköltséget, mely czélszerü táplálás mellett épen nem csekélység, kivált csődöméi, melyet, hogy fedezésre használni lehessen, külön istállóban és kiválóan jó húsban kell tartani 4 éves koráig : ugy könnyen kimutatható, hogy 500 frtért ezt nem lehet követelni. Vegyük még hozzá, hogy hány csikó lesz alkalmatlan, hány kancza meddő, mennyi anyag romlik el évcnkint betegség vagy más szerencsétlenség által, és aztán kérdezzük : mi hasznot húzhat a lótenyésztő a befektetett tökéből, s hogyan törlesztheti azt : ha még olyan csődörért is, melynek felnevelésére különös gondot fordított, a rendesnél többet adott ki, s melynek jó eladási árából remélte másnemű veszteségeit pótolni : a kormány ahelyett, hogy illendően fizetné, még az eladási árból is — és mily modorban — lealkudni nem átall. Azt hiszem, nem mondok valami különöst, ha azt állítom, miszerint meggyőződésem szerint a bizottmány a jó tenyészcsödör nevelőjének, ha lehet, még többet adjon, mint az kér: s igy mindenekelőtt kiadásait kárpótolja, másrészt pedig mintegy megjutalmazza azon fáradozásaiért, hogy kitűnő anyagot iparkodott nevelni ; olyan lovakat azo.iban, melyek a középszerűség színvonalán sem állanak — semmi áron se vegyen meg ; először, mert ilyenek után ugy sem lehet használható lovat nevelni ; másodszor, mert igy mintegy nyomást gyakorol, hogy jobb lovat ne neveljenek a tenyésztők, tudván, hogy csak az ilyent fogják értékesíthetni. Hogy ismét előbbi tárgyamra visszatérjek, mint tenyésztők megemlitendök volnának még, Dwonkowski formájára : Dacubcki W. lovag Woiniczen. Tenyésztményei ugyan még nem állnak oly fokon, mint az előbb emiitett tenyésztőé, de ha tovább is oly czélszerüen űzi azt mint eddig, ugy nemsokára kielégítő eredményeket mutathat fel. — Wroblonzicei birtokán Tabocinski A. lovag ugyanily fajta lovakat nevel, kielégitő eredménynyel. Hintóslovak nevelésében megemlitendök még gr. Bawcroicski Wladimir Struczow-on és Stoyofski Eugen Jasczew-en. Ez utóbbi különösen sok jó és szép anyagot nevelt Ibrahim állami csődör után (nevelte gr. Henckel — Hartneittsteintől a Pick-Pocket kanezából, melynek apja Buzzard volt.) Gr. Potocki Alfred ö excellentiája megkisérlé Lancuti jószágán, hogy pereheronokat neveljen, de ép oly kevéssé sikerült ez neki, mint az osztrákoknak; ezeket a nehéz lovakat nehéz nálunk meghonosítani. Legkevésbbé elégiti ki a szemlélőt a Jascembski-féle ménes Dembno mellett. E hajdan oly hires keleti vért tenyésztő ménesben jelenleg nem birnak más különösséget mutatni, mint egy igen igen vén és igeu-igen tarka kanczát, és pedig azért, mert tőle származott az a két tarka, melyet az olasz király ő felsége a bécsi kiállításon megvásárolt. Legközelebb — ha szerkesztő ur megengedi — majd az orosz-lengyel lovakról. Salvi Pál. Qyep-Mtokfiiefe. Kivonat a magyar kir földmivelés ipar és kereskedelmi ministeriumnak 1876 Január 7-én 26150/1875 sz. a. kelt, és a pesti Lovaregylethez intézett átiratából. (Közzé tétetett a V. és V. lap 1876. évi 3-ik számában.) »... Kijelentem továbbá, miszerint szívesen megengedem, hogy a telivér honosításának előmozdítása szempontjából minden belföldön *) tenyésztett apától vagy anyától *) A belföldön szó itt valamint alább is tévesen használtatott a ministeri átiratban M agyarország helyett, mind azt később ő excja, ebbeli kérdésünkre kijelenté. Ugyanígy értelmeztetett ez az államdijakban teher-könyebbséget igényelhető lovak származására nézve is, — mi a Vad. és Vers. lap 1876. 4-dik számában kiigazittatott. Szerk.