Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-03-21 / 12. szám

MÁRCZIUS 21. 187 7. VADÁSZ- E

S VERSENY-LAP. 91 kék szint egyszerűen annak tulajdonítom, hogy a tollal nem fedett érzékenyebb felbőrt a korábbi utazással összekötött zordonabb idö épen ugy megkékiti, mint akár saját édes bőrünket Es itt volnánk azon pont megfejtésénél, miért nincs őszszel kéklábu szalonka. Szerintem egyszerűen azért, mivel még akkor, midőn őszszel a szalonkák nálunk áthúznak, nincs oly hideg, mely bőrüket kékre húzná, mikor pedig már ilyen lenne, akkor már ők nincsenek itten, vagy végre, ha oly hirtelen jönne oly változás, mely elől rögtön szabadulni nem tudnának, nekünk esik jobban a meleg kandalló mellett kényelmesen csibukozni, mint utánnuk járni; mert a vadász már őszszel nem oly tultüzes, mint tavaszszal, midőn bármily czudar zivatarnak oda sem hederít. Ez azt hiszem a Columbus tojása. Hogy az előbb jövő — nem bánom hát légyen —kéklábu szalonkák az eb előtt nehezebben tartanak ki, ez igaz, de egyszersmind természetes is anélkül, hogy ezen sajátságból a külön faj részére érvet lehetne kovácsolni. Először minden vándormadár nehezebben tart ki az első napokban ; másodszor, hogy épen az előőrsöknél tapasztalható ez, természetes magyarázatát leli abban, hogy az átmeneti idő ekkor még rendszerint szelesebb és zordonabb ; már pedig minden vadász tudja azt, mily nyugtalanitólag hat ez minden vadra ! Azonban valóban nevetséges azok állítása, kik a kis szalonka kék lábát és viszont a kéklábuak kicsiségét (?) azzal akarják indokolni, hogy ezek vagy későn kelt, vagy a magas északon költött és ép ezért ki nem fejlődbetett — vagy épen a bosszú ut fáradalmai miatt elcsenevészedett példányok. г Uram fia, mennyi bornirozott állítás ugy egy szuszra ! Ne szóljunk arról, mily pontosan kimutatja Hoffmann, hogy van nagy kéklábu szalonka is, de hát sohase figyelték meg ez urak : mikor is van hát tulajdonképen ez a kéklábn erdei szalonka ? Tavaszszal. És mikor költ a szalonka ? April és májusban északi hazájában. Tehát mikor kellene a ki n em nőtt kéklábu а к n а к jönniük? Mivel az erdei szalonka a mi telünk alatt a dél tengervidékeken nem költ, mint ezt számos tudományos megfigyelésen kivül azon empiricus tapasztalás is bebizonyítja : hogy az állatoknál világosan nyilatkozó nemi gerjedelem őszszel a szalonkánál nem mutatkozik : dagadt testiculák a hímeknél, megtermékenyült peték a tojóknál nem találhatók, sőt még előkészületek sem mutatkoznak; a szalonka őszszel n é m á n huz, nőszdalt nem hallat : — épen ó'szszel, midőn ilyet még senki sem látott. Pedig, lia ekkor nincsenek, a mint nincsenek, akkor vagy ezen urak állítása egyszerűn nem igaz, vagy kell, hogy megessék azon physiologiai absurdum, bogy az octoberben itt öt hónapos korában áthúzó szalonka nagyobb mint a martiusban visszahúzó tizenegy hónapos, azaz a szalonka visszafelé nő!!! De absurdum az indokolás második része is. Mert a bosszú, fáradságos ut igenis lefogyaszthatja a bust, helyesebben a zsiranyt, de nem vonhatja mintegy dróton össze az egész csontalkotványt, pedig kizárólag ettől függ az állat nagysága. Egy sovány, kiálló mellcsontu u. n. nagy bagolyfejü erdei szalonka lehet könnyebb, mint egy kövér kis u. n. kéklábu, de kisebb? No, ezt higyje az, kinek fejébe megy. Mind az elmondottakat röviden összevonva, azt hiszem, megnyughatunk a következőkben ; hogy : 1. anagyság és szin még nem fajjelleg, csak épen semmi támpontot nem nyújtó, igenis accidentális játék, és hogy az erdei szalonkák között e téren épen annyi a variab i. litás, mint a hány példány van. Én legalább még sohasem láttam két egyenlő péklányt. És hogy : 2. a к é к 1 á b sem f a j j e 11 e g, de csupán a zord időjárásnak a lábszár tollal nem fedett részének felbőrére való kékitő behatásából ered ép oly természetesen, mint jó magunknál a kék arcz vagy kéz ; és végre, hogy : 3. az erdei szalonkának van ugyan millió variánsa, de »nincs több, mint es ak egy faja:a scolopax rusticola.« Egyébiránt Isten velünk ; vagy ha ugy tetszik : audiatur et altera pars. Hanva, 1877. marcz. 9-én. Hanvay Zoltán. Körültekintés a fővárosi vadaspiaczon(Folyt, és vége.) Pest, 1877. febr. 28 Szokásos a pesti piaczon a november-deczemberi nagy vadászatokból gyűjtött fáczánkészletet oly módon conserválni, hogy az a január és február havi consumot is fedezze ; eddig csak igy volt lehetséges az egész téli idő alatt, emberi árakon, valódi fáczánpecsenyéhez juthatni. — Ide szarhatjuk, hogy a jelenlegi század egyik csodaszültje, a mindenre alkalmazható »imitatio«, már a f á с z á n t i s b am i s i t j a. Van К u n s t s с b w e i n, Kunstreh és Kunstfasanis. Magyarán is meglehetne ezen produktumokat nevezni, de ne mocskoljuk be véle édes boni nyelvünket. A Kunstfasan reczipéje: nyolcz tiz napig feküdt poulard vagy kappan megsüttetik »fáczán-essencziával,« és kész a pecsenye. Ezen egyszerű és jövedelmező műtét minden restauben nyerte meg az Oalcs-ot Bieeze és Tomato ellen. A következő vasárnap Vermout- ot és Blair Atholt követte a »Fille de l'air« a »Grand prix de PárÍ3«-ban, melyben e pej kancza legyőzetett. Noha harmadik volt, ez nem vétetett számításba, mert a joekcy elfelejti; megméretni magát, mely miatt az olcsó dicsőség Bois Russelnek jutott, mely azelőtt a franczia kék szalag nyertese volt. A következő évben ujabb bizonyságot adott képességéről, a mikor megverte Straffordot Ascotban, futván az Alex mdra-plate-ért, melyet a következett évben a 'Glasgow lord csikója nyert meg. Mint futó, a Faugh a Ballagh-tól származott csikó elsőrangú volt; de a ménesben, a »Reine« t kivéve, csak középszerűnek nevezhető. Azonban ama ló, melylyel Lagrange gróf neve feledhetleniil van egybekötve, az kétségkívül Gladiateur, az első külországi tenyésztmény, mely Derbyt nyert és a második három koronás nyerője volt. Az 1864-ik okt. másodiki mentingben megnyerte a Clearwell-dijat ; de Ilouglitonban Clrattanoga háttérbe szorította. Két ily jelenet nem sok jót jövendölt s kevesen voltak, kik a Monarque és Miss Gladiator fiában vérmes reményeket helyeztek. Barnapej volt ez, fekete foltokkal, egyszerű de izmos alakzattal s mint minden Monarque ivadéknak, fara szögletes volt. Legkitűnőbb előnyei voltak : kitartó szívóssága és liátsó részének egyensúlyozása. Az 1865-diki klassikus futásokban a Blair Athol szemfényvesztése Breadalbanet hozta előtérbe. A Sir Joseph Hawley és Bcdminster nevet minden szögleten lehetett hallani s az ideges Kangoroo eladása még inkább növelte a lángot. »A Two Thousand«-ban inind e kedvenczek és még többen indultak, melyeknek mindenikéhez több remény volt kötve, mint a franczia lóhoz, ámde mindnyájan kudarezot vallottak vele szembon. »Két nyakkal« — volt a birák Ítélése. A Derby csak könnyöd, gyakorló canter volt, s Christmas, Carol és Ellham csak sajnálatraméltó küzdökül szerepelt к egy oly csodáló mellett. A mezőny a lehető legroszabb anyagból állott akkor — a nyerőt kivéve — mely valaha az epsomdowni indulás e'őtt észlelhető volt. Aztán Parisba ment, babérjait szaporítani, bol a »Grand-Prix-ben legyőzte » Vertugadint, a legjobb lovat melylyel akkon'g versenyzett. Időközben, — mielőtt a St. Leger-idény elérkezett — Goodwoodban találjuk őt, hol a Drawing Room dijat nyerte el. A Sellinger futtatás a doneasteri gyepen nem mult el némi közbejött esemény nélkül, »llegalia« az Oaks-ot kitűnően nyerte ; a »Duke« sokkal jobban ki volt próbálva, semhogy esélyét kétségbe vonhatták volna. A futás körülményeit ezúttal nem részletezzük; elég ha megemlítjük, hogy a »Two Thousand« és Derby nyerője minden erőtete's nélkül diadalmaskodott és a világ c-akliamar megtudta, hogy »Gladiateur« a West Australian nyomáiba hágott. Hiulclték, hogy e ló évei nem jól jegyezvék be; de Langrange gróf rögtön vizsgálatot indított, mely kiderité, hogy minden rendben van, sőt a veteiinariusok még tovább mentek s a lovat »még ki nem fej'ődött háromévesnek« nyilvániták. Ezután Cambridgeshireben jelent először meg, hol 9 stone 12 fontnyi tulságos sulylyal indult; de с teher bár nagy volt, nem vált veszélyessé. 1866-ban az ascoti arany kelyhet nyerte meg, Breadalbane és Regalia legyőzésével. Nemsokára azután az idomitások folytán meg változott »Gladiateur«, s ama helyek, hol első babérjait gyüjté, nem látták őt többé. Sokan ugy tekintették, mint a mezőny legjobb lovát, mely valaha létezett; de azt mindenki csudának tartja, hogy mint három éves legtöbb dijat nyert valamenyi egykorú ló fölött. Mint tenyészmént majdnem rosznak lehetett tartani ; még legjobb ivadekainak mondható »Него« és »Grand Coup.« Az előbbinek pályája rövid de kitűnő volt, mert első futása után kimúlt. Gladiateurt 1867-ben és 68-ban Middle Parkban tartották, majd átvitték tulajdonosának lakhelyére Dangu-ba, hol 1870-ig maradt. Midőn a Lagrange-ménes föloszlott, akkor e lovat Mr. Blenkiron vetto meg ötezer fonton s a Middle-Park-telep fölbomlása után Capt. Ray birtokába került 7000 guineáért. Ama bizonyos napon Blair Atholt a ménestársulatnak 12,500 guineán adták el árverésen. 1865-ben, a versenyek zártával, Newmarketben tartott ebéd alkalmával Tom Jennings azt adta Iliiül, hogy uj Gladiateur-vel fogja meglepni a világot; de bizony »Auguste« csak nyomorult helyettesítője volt dicső elődjének. 186 7-ben Dragon, még a legjobb ivadék volt, de csak a középszerűségig vergődhetett föl, és bár a következett évben a nagyszerű Morlemer nyett néhány versenyt, nem tanúsította még akkor ama kitűnő sajátságokat, melyek később jellemezték. A »Consul«-lal a gróf 1869-ben a franczia Deibyt nyerte meg, mig az 1870—71ki porosz-franczii háború kitörése miatt kénytelen volt minden idomitás alatti lovait eladni. A