Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-02-14 / 7. szám

52 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 14. 1877. Gödöllő Nyílra Bécs (őszi) Prága Pardubitz okt. 14. okt. 14., 15. okt. 21., 22. okt. 28. Elvek és tapasztalatok a versenyló tenyésztése körül/ (Folytatás.) A következő tenyészkanczák figyelemmel megvizsgálandók és összehasonlitandók beltenyésztésü ivadékaik más távolabbi összeköttetésben levőkkel, melyeket eddig kimutattam. Ez még inkább mutatja a belső tenyésztés előnyeit, mint a véletlenségből származott nyerők és futókkal elért eredmények. 1. példa : Az utóbbi években a legsikeresebb tenyészkanczák egyike volt Decoy, mely a Touchstone és Pantaloon után tenyésztett versenylovak hosszú}lajstromát mutathatja föl. Az bizonyos, bogy Touchstone általában sikeresebb volt ivadékaiban mint Pantaloon, még is ez esetben előbbi megveretett az utóbbi által, mit bizonyít az, ha összehasonlítjuk Drone-t Sleigbt-of-hand-et, van Amburgh-ot és Legerdemain^ Phryne, Thais, Falstaff és Flatcatcher-rel. S mi volt ennek az oka ? Egyszerűen csak az, hogy Touchstone távolabb rokona volt neki és csak egy ágon származott hasonló fajból , azaz dédősapjuk volt AVaxy. De Pantaloon és Decoy közt unokatestvéri rokonság létezett ; mindkettőnek nagyapja Peruvian lévén ; azonkívül Decoy Sir Petertől is származott, benső tenyésztés utján, amennyiben apjának és anyjának dédapja volt, úgyhogy Slight-of-hand és fivére s nővére kétszeresen benső tenyésztmények. Miután a Pantaloon és Decoy vére találkozván, ivadékaik nemcsak erősek, de egyszersmind kitartóak: e szerint eszélyes dolog volt visszatérni Pantaloonhoz a Touchstone-nal való kül-keresztezés után, melynek eredménye Phryne lesz. E kancza egymásután lett anyjává Elthironnek, AVindhound-nak,Miserrimának, Hobbié Noble,Reiver és Rambling Katie-nak. Ezek is bizonyságai a beltenyésztés üdvös voltának, kiváltképen külkeresztezés liozzájárultával, mint ez esetben is. 2. példa : Cyprian szintén egyik például szolgál, hogy midőn oly ménekkel párosittatott, melyekkel semmi rokonsági viszonyban nem volt, mint Jereed, Velocipede, A'oltaire és Hetman Platoff, csak másodrendű lovakat produkált ; de mikor Birdcatcher-rel, Prunellának ösunokafiával (maga is e liires kanczának unokalánya lévén) összeadták, Songstress-ben egy elsőbb rendű csikót ellett. 3. példa : Virginia (1. t. 40) több másodrendű lovat ellett Voltaire, Hetman Platoff, Emilius és Birdcatcher után, mert velők nem volt rokonságban csupán egy ágon s távolról, Orville-en kivül egy sem volt első fokú ; de midőn Pyrrhus I.-höz adták, egy V i r a g ó t ellett, mely a meddig csak egészséges maradt, a korabeliei között a legjobb volt. Ha atyjának és anyjának pedigreejét összehasonlítjuk, látni fogjuk, hogy Selim és Rubens (fivérek) neve mindkét részről egyszer fordul elő, s AVhalebone helyett, melynek neve I. Pyrrhus tábláján kétszer fordul elő, képviselve találjuk a Virginiáén AVofult, annak fivérét, s ezenkívül Young Giantesst, melynek neve mindkét táblázaton előfordul. Ez hasonló, sőt még tul is tesz a Hambletonian rokonságon, mely ez esetben hasonló a másiknak a kereszttenyésztésé- | hez A'oltaire és Hetman Platoffal. 4. példa : Alice Hawthorn, 1855-ben, sok sikertelen kisérlet után, Oulston-ban egy elsőrendű versenylónak adott léteit. Ámde ha ez utóbbi atyjának és anyjának családfáját megvizsgáljuk, ugy találjuk, hogy atyja Melbourne, Cervantesnek unokafia, és Alice Hawthorn még ezenkívül ugyanazon lónak másod unokaleánya — Cervantes, Eclipse és Heroduak unokafia levén, mely utóbbitól tehát még két más infúziót is nyert, — szintúgy Alice is, Orville, Dick Andrews, Mardane és Tramp ágon keresztül Eclypse-tól vette származását. Ehhez hasonló esetével a beltenyésztésnek Sir Tatton Sykes-nál is találkozunk ; ennek anyja Comusnak másodunoka-leánya s szintúgy Cervantesnek is mâsodunokaleânya volt. E kanczât Melbourne-val párosították, mely pedig mind a két emiitett lónak szintén unokafia volt. E szövetségből származott ama tüneményszerű ló, melyet ime a beltenyésztés sikeressége tekintetéből példa gyanánt feltüntetni bátor vagyok. Sir Tatton Sykes anyjának családfáját jól kellene tanulmányozni, mint a különféle vérágak sajátságos vegyiilékét. Először is Muley AVhiskeytől származott, aztán keresztezve lett egy Election kanczával, mely Margrave-t ellé ; a mennyiben t. i. Muley anyja Eleanor volt, Young Giantess leánya. Ezután Margraveot, a fentebb emiitett keresztezés gyümölcsét Patty Primrose-zal párosították, melynek családjában Young Giantessnek két infusiója található Sorcerer ágán, és egy Cervantes után, — s végre a Margrave kancza (egyrészről beltenyésztés, másrészről kereszttenyésztés eredménye egyaránt atyai és anyai részről,) Melbourneval párosul — melyben mind a három vér képviselve van, azaz Sorcerertől, Young Giantess fiától származik és szintúgy Cervantestől is. Ha mindama pedigreeket, melyeket emiitettem, figyelemmel kisértük, a tenyésztő habozás nélkül ama következtetésre juthat, hogy a beltenyésztés egyszer-kétszer megkísérelve nemcsak hogy nem rosz, hanem minden valószínűséggel jósikerü leend. Ha figyelmesen vizsgáljuk, mily mének voltak az utóbbi időkben a legkiválóbbak, ugy találjuk, hogy kevés kivétellel mind beltenyésztés eredményei. Tapasztalásból tudjuk, hogy a Touchstoneés Defence-vér, ha Selim vérével beverődik, majdnem mindig sikeres ; de nem szabad elfelejteni, hogy amazok egyikének vére már is keresztezve volt ez utóbbiéval, és a másiké en. nek fivérével, Rubenssei. Másfelől pedig a AVhisker-vér nem volt oly sikeres Colonelnél, mert nagyon távoli rokon és tisztább kereszttenyésztés volt, minélfogva a Selim és Castrelvérrel való keverése nem volt oly eredményes, mint unokatestvérei : Touchstone és Defencenél. De mindamellett némileg sikerült mégis a beltenyésztés a AVaxy és Buzzard-vérrel, mint Chatham és Fugleman-nél, melyekben mindegyikben mind a három vér egyesül. Ugyanezt mondhatjuk Coronationról is. Ez egyesiti a AVhalebone-vért Sir Herculesben a Rubensével Ruby-ban ; de minekutána AVaxy és Buzzard mind e lovaknak ősszülei, mindketten Herodnak unokafiai és Snapnak másodunokafiai voltak, ezáltal csak még erősebb bizonyítékot nyert az érvelés a beltenyésztés sikeres volta mellett. E következtetés megegyezik mindazzal, a mit a generatio elméletéről ez ideig tudunk. Ha tehát a fenforgó tárgyat valaki figyelemmel tanulmányozza, és az imént előadott tanácsunkat igénybe veszi a beltenyésztést illetőleg, oly eredményeket fog elérni s oly mértékben, a mint az sikeresnek találtatott az általam följegyzett esetekben. A vértisztaság azonban föltétlenül megkívántatik a kísérleteknél, mert minél közelebb áll az a legjobbhoz, a tökéleteshez, annál kevesebb a keverék, s következőleg annál jobban van a magzatban a tisztaság képviselve. Igy tehát kettőzött figyelemmel kell lenni arra, hogy a vér tiszta legyen ; mert ha az rosz, és tulajdonosa tovább tenyészti azt, ép oly mérvben mint a jót, sőt talán még nagyobb mértékben fogja sokszorosítani. III. A kereszttenyésztés Kereszttenyésztés alatt azt értjük, midőn jó csikók elérése czéljából oly mént választunk, melynek vére egészen más mint a vele egyesülő kanczáé, vagy legalább lehetőleg különböző ezétől. Igy a versenylovak tenyésztésénél tapasztalásból elvont szabály az, hogy ugyanazon vérnek egymásután kétszeri használata az ivadékok egészségi állapotára káros hatással van, amennyiben a csontrészek megfogyatkoznak s a magasság is lényegesen csökken. Főfontosságu lesz tehát e bajt elkerülni az által, hogy egy más telivér törzshöz folyamodunk, mely a kitűzött czélhoz vezet, anélkül, hogy az káros következményekkel volna összekötve. Ezt nevezzük »kereszttenyésztés«-nek (out-crossing) vagy egyszerűen keresztezésnek. A legnagyobb nehézség abban rejlik, hogy mikép érhessünk czélt a nélkül, hogy a test alkatrészeinek együttességét, összhangját meg ne semmisítsük, s hogy mikép rendelhetjük alá egyik részt a másiknak, mi a versenylovaknál szükséges, olyannyira, hogy a nélkül igen ritkán érhet az el kellő gyorsaságot. Majdnem minden egyéni tenyészetnek van valami jellemzetes sajátsága s mig ezek a ménnél és kanczánál megvannak, addig a magzatokban is előtűnnek ; ám lia egy bizonyos jelleggel biró kanczát egy lényegileg más természetű ménlóhoz adunk, akkor ritkán kapjuk a közép eredményt a két ellentétes tulajdonság között, hanem a csikó nem ritkán első részeiben a kanczához, mig a hátulsóban a ménhez hasonlít, vagy vice-versa, a minél roszabb eredmény nem is képzelhető. Tegyük föl, hogy egy erős, izmos mént párosítunk egy igen gyönge kanczával, akkor a helyett hogy az ivadék körülbelől minden részében egyformán erősödnék : megtörténik, hogy mig hátsó része igen erős lesz, elől nagy gyöngeséget mutat. Ennek következménye, hogy az előrésze igen ki lesz fárasztva a hátsó rész által, és pedig azáltal, hogy az utóbbi több terhet ró az előbbire, semmint ez azt kibírhatná. Ezt jól lehet tapasztalni Crucifixnél ; ez igen erős és gyors, de könnyű kancza volt s eleje alig volt képes végezni mindama munkát, a mit hátulja követelt. Többször megkisérlették Touch-