Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-12-26 / 52. szám

DECZEMBER 12. 187 7. VADÁSZ- È

S VERSENY-LAP. 383 kitó szivélycsséggel teve a honneuröket bájos háziasszonyunk. Mi tagadás benne, hogy Nim ód nappali híve itt megannyi ndvarlóvá változott és Dagyobb szívóssággal versenyeztek mint künn a csatatérén ! Pedig jutott ebből is még külön fogadásokra, nevezetesen egy körben, hol a két háziúr és egy vendég 41—41 és 43 nyulat ejtettek. Általában igen szép lövések estek s a vendégek, köztük gróf Zichy János s a fiatal gróf Antal, ifj. Szögyényi M. László, Bacsák alispán, Keleti Károly min. tanácsos, a vidék szolgahirái, báró Fekete stb. stb. egyiránt bőven jutottak lövéshez. A fáczányok több helyt szemkápráztató bouquet-han keltek és hullottak ; bár az egész fáczányos időhiányból meg se hajtatott. A végeredmény 975 nyul, 202 fáczány, 22 fogoly, 2 tengeri nyul és egy őz; összesen 1202. Ez utóbbinak szerencsés elejtője az nap a vadászat királya lön. A boldog órák immár elmultak ; az utolsó est nem mult el a nélkül, hogy pezsgőtől habzó serleget emelve, elösz'-r a fiatal háziúr a bájos úrnőnek meg ne köszönje szeretetreméltóságát, utóbb a vendégek egyenkint meleg toastokat ne mondjanak a távol családfőre s a család kedves tagjaira ; végül pedig — ámde ne áruljunk el titkokat — gróf Józsira még oly felköszöntöt is mondtak, mely, ba valósul, lehetővé fogja tenni a hihetetlennek látszót, hogy a már is példás vendégszeretet kettős arányban gyakoroltathassák Vedrőd jövő évbeli vadászvendégein. A javított Lancaster-töltény. Elismert dolog az, miszerint a jelenleg használatban levő vadászfegyverek között a Lancaster-szerkezetüek a legjobbak és igy természetesen minden vadászember előtt a legkedveltebb is. Hogy pedig sokan mégis más szerkezetű fegyverhez folyamodtak, ugy ez csupán a Lancaster-töltény tökéletlenségének volt tulajdonitható. Ezen töltény hiányának eltávolításán a töltény gyárosok hosszabb ideig fáradoztak, anélkül, hogy eléretett volna annak tökéletesítése. Minden Lancaster-fegyver birtokosa előtt ismeretes lesz azon körülmény, hogy ezen töltény, sok esetben már elöszöri lövés után használhatatlanná vált, a mi a kiömlő légszesz rontó hatásából eredt. Ezen hátrányos befolyás meggátlása végett a gyárosok egy légmentes töltény előállításán törték fejüket, a mit el is értek az által, hogy a töltényt belül, félig egy védő érczhüvelylyel elláttak. Ez által a légszesz hasztalan kiömlése ugyan megakadályoztatott, söt a lövésnek is nagyobb erőkifejtés kölcsönöztetett és mind ennek daczára ezen töltény használata még sem vált tanácsossá, mert ennek ujabbi megtöltése az ehez használandó gyutacsrakó rosz és törékeny szerkezete miatt sokszor elhárithatlan akadályokkal járt : igy például a töltényhüvely uj gyutacscsal való ellátása alkalmával vagy előtt beállhatott azon boszantó eset, hogy a gyutacsrakón alkalmazott gyutacs-kitolószeg vagy letörött vagy elgörbült, a minek rögtöni helyre állitása főkép faluhelyeken bizony nem volt eszközölhető. Hogy ily esetnek bekövetkezése mily kellemetlen a vadászra nézve, azt leimi csak az képes, ki nagy vadászatra készülve, ily szeg elgörbülés végett az alig várt vadászatról visszamaradni kénytelen. De végre a vadászok nagy örömére Bachman L. belgiai gyárosnak ezen hiányok eltávolítása fényesen sikerült, a mennyiben a dolog helyes felismerésében, a többi gyárosoktól eltéröleg, az azok által belül elhelyezett védő érezhüvelyt kivül alkalmazta. Ezen magában véve oly csekély változtatás eredménye, a tölténynek lehető legnagyobb tartóssága, a miben különben a gyutacsrakó szerkezetében nevezett gyáros által eszközölt változtatásnak is nagy része van. A fennt körülirt kellemetlen eshetőségeknek, emiitett gyáros az által vette elejét, hogy töltényeinek egyszerűbb construálása folytán, gyutacsrakóját ezen ominozus szeg nélkül szerkeszté, sőt gyutacsrakó hiányában az ezen gyárból kikerült töltényeknél, a gyutacs bármily a hüvelybe térő vassal kitolható, inivel ezt — nem mint más töltényeknél a gyutacsrakó, hanem — a hüvelyben alkalmazott ülő maga, az említett vas nyomása által eszközli. Elvitázhatlan tény, hogy a fegyver lőképessége a töltény helyes választásától függ, mit ezen javított és tökéletes töltény használata újból megerösitatt, s ennélfogva szolgálatot véltünk t. olvasóinknak teljesitcni, midőn figyelmüket ezen tökéletes gyártmányra ezúttal felhívtuk. Ezen töltények már rövid idő óta Magyarországban is kaphatók és kitűnő minőségüknél fogva bizonyára igen kedveltekké leendnek. Agarássat» kopássat. A beállott fagyok és hó esés folytán a falkavadászatoknak meg kellvén szűnni, a karácsonyi ünnepek után a pesti falka is haza utazott Tatára, kivévén 10 pár Harriert, melyeket Blaskovies Ernő urnák hagyott vissza a master, ki azokkal a tavaszszal, mihelyt az idő engedi, Tápio-SztMárton körül fog vadászni. A galgavidéki agarász-egylet öreg-agár versenyét nov. 30-kán Ecséden tartotta meg. Mind össze csak négy agár volt ; hogy ilyen kevés volt a nevezés, annak az volt az oka, hogy hosszas szárazság levén, igen rögös volt a talaj és sok agár megsántult. Nevezések: Báró Holló ! Báró Isaak István Báró » » Piszkos Majtényi K. Piczi ) Máriássy M. Holló j Báró határozottan megverte Hollót és övé let az igen csinos 150 frt értékű tiszteletdíj. Ezt megelőzőleg volt a lóverseny, tiszteletdíj adja Podmaniczky Géza báró és 135 frt készpénz. Fáy Béla Babér k. a. Carnival lov. Beniczki Gábor 1 Halász Zs. Madár lov. Szilasy István 2 Máriássy Manó Suleiman lov. tulajdonos Majtényi Adáin Ünnep lov. Posztoczky Iván Isaak István Ráró lov. tulajdonos — Én nem tréfáltam : csupán azt akartam kifejezni, hogy a gyermek immár viruló bajadonná fejlődött, ki iránt figyelemmel és hódoló tisztelettel tartozom. A fiatal hölgy hallgatott. Onbecsérzetének és hiúságának a Jim utóbbi nyilatkozata által elég volt téve. Hiszen ez volt a legnagyobb bók, melyet férfi, túlzás nélkül egy hölgynek tehetett. — Csak azt nem ertem, miért kell önnek sajnálkoznia a miatt, hogy mi már felnőttünk ? — Kegyed félremagyarázta szavaimat, —- viszonzá Jim ; — szóval azt akartam mondani, hogy kegyed oly korban van, a melyben, vele szemben minden szavunkat latba kell vetnünk, hogy magunkra nebeztelést ne vonjunk. — Kétségkivül ! — viszonzá a leány nevetve. —- Egyébiránt e nyilatkozata arról tesz bizonyságot, hogy most kissé többre becsül minket, nemde ? — Bizonynyal; különben az én koromban már legjobb, ha c-ak a gyermekekkel enyelgünk. — Azt helytelennül tenné, Mr. Laeeby, — viszonzá Anna mosolyogva. — Én és Gráczia jól tudjuk, mennyit vesztenénk ez által. — Nagy kegyesség rám nézve, hogy igy beszél ; — de én azt hiszem, ez csak múlékony veszteségnek mondható. — Hogy érti ön ezt? — kérdé Anna. — Egy időre elutazom az epsomi versenyek után. Hiszen tudja, az orvosok üdvösnek tartják ezt rám nézve. Ózonra vagy élenyre, vagy tudja isten mi mindenre van szükségem. — De hiszen önt semmiféle betegség nem gyötri? — szólt a leány. — Nem egyéb, mint a divatszerü kedélybetegség, melyet pár hó alatt legyőzni törekedem. Azt hiszem, Jim, ön nem is tudja, mily későre jár az idő, — szólt Harold nevetve. — Nekem a Tattersall-ba kell mennem, édes Gráczia, nehogy elkéssem. Most tehát istenhozzád-ot kell mondanom. Nem is lát engem addig, mig Waterloonkon át nem estünk. A verseny lefolytáról egyébiránt távsürgönyt küldök, hogy tudhassa előre : Liddington úrnője lesz-e, vagy pedig meg kell elégednie a mayfairi kis hajlékkal. — Isten önnel, Haroldom, — viszonzá a leány bájos mosolylyal, — s jusson eszébe, hogy nálam az nem tesz különbséget akár Liddingtonban fogyasztjuk el ebédünket, akár pedig a curzon-streeti kis fogadó éttermében. — Isten önnel, Laeeby, — szólt Anna. — Azt hiszem, látjuk még egymást, mielőtt a hazából kibujdosnék ? — Tala n ; ha Epsomban diadalra vergődhettünk. Isten önnel ! s * * A Tattersallbau az utóbbi két nap alatt nagy volt a sürgés-forgás. Föltűnő volt — különösen Holt, Larcher és compániája előtt, hogy a blithedowni istálló egyik jelese, Beggerman agiója szerfölött növekedett. Holt azonban mindenkép biztosítani akarta magát, s jóllehet a Felonban tökéletesen bizott, jónak vélte a Beggermanre is tenni fogadásokat, különösen mikor látta, hogy Beggermanre a bookmakerek l-re 8-at ajánlanak. A verseny reggelén a fogadások következőkép álltak : 5—2 The Felon ellen. 5—1 Ptolemy » 7 — 1 Coriolanus » 8—1 Caraway » 10 — 1 Beggerman » Mr. Darlington elemében volt. Jól tudta ö, hogy Beggerman és Coriolanus felséges conditióban vannak s erről még inkább meggyőződött az összehasonlítási futamban. XXXVII. Epsom. Az epsomi gyepnek, mint rendesen, roppant sok látogatója volt. A kölönböző diszfogatok csak ugy özönlöttek ki a nevezetes esemény színhelyére, kíváncsian lesve a nap hősét. Mr. Holt izgatottan járt-kelt a gyepen, nem azért, miotha félt volna a Felon kudarczától ; hiszen ő biztositá magát Burtonnál a blithedowni csikó ellenében ; de hát a vérmes reménység is izgalmat szokott gyakran előidézni. Először is Joe! Miltonnal találkozott. — Nos, Joe, hogy állunk, — szólt nyájasan ; — ugy látszik lovunk pompás állapotban van. — Oh, a minő csak lehet, — viszonzá Joe ; — a Felon a legjobb hangulatban van. Mig ezek igy beszélgettek, egyszerre mozgás keletkezett közöttök s ily hangok hallatszottak : — íme itt jönek a blithedowni lovak ! Holt egész figyelemmel vizsgálta e lovakat. A Two Thousand nyerője jött elöl, ragyogván, akár egy csillag. Szőre ugy fénylett, mint a bársony. Fejét vidáman hányta előre-hátra, s ugy látszott, mintha kedve lett volna kirúgni, mikor bámulni közelébe nyomultak. Utána lépdelt a pej ménnek ünnepélyes komolysággal a fekete csikó, kíváncsi türelmetlenséggel tekintgetve az embertömegre ; látszott rajta, hogy még nem szokott a szeme ily ember áradathoz. Ha valaki felületesen vizsgálta e lovat, keveset remélhetett e vézna állattól ; de a ki a versenylovakat megítélni képes, azonnal észrevett