Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-12-12 / 50. szám

Dacz EMBER 12 1877. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 3G9 gen nők mulattatásával — oly feladat, mely csekély talentomom mellett, gyakran kínossá vált rám nézve, s nem egy jó vadászterületről idegenitett el, liol az esti keserves állapot túlságos arányban állt a napi élvezethez. Nem mondhatnám, hogy valami rózsás kedvvel fogtam a toiletthez, s közben nem is mertem kérdezni, hogy tulajdonképen kikhez is lesz szerencsénk, miközben az öltözködés vége felé járván, házi gazdánk azzal lépett be, hogy tálalva van s a nők az ebédlőben várnak. Nosza bátorság, megázott Nimród, gondolám magamban s a viszonyokhoz mért, tőlem telhető legbájosabb mosolygást erőltetvén ajkamra. — Mily nagy volt meglepetésem, midőn két pár gyönyörű szem s valóban igéző mosoly fogad a bájos házinő és kecsteljes buga részérő'., s néhány perezre a bemutatás után, egész önelégültséggel vettem, hogy engem illet itt az első hely, s a háziasszony jobbik szomszédjául kerültem az asztalhoz. Az eredménytelen vadászatért egy kis gúnyt kellett ugyan eltürnünk, de az oly vidáman mosolygó pillantások kíséretében mondatott, hogy szinte alig mertem ripostirozni s hasonló gunynyal a házi ur két fogadott orvadászára hárítani az eredménytelenség okát, mit a kedves házi nő ügyesen felkapván, még ő secundált férje ellenében. A következő nap oly időre virradtunk, hogy lehetetlen lett volna hajtót kapni, ki ily egyre ázó süriibe hatoljon, s az utak járhatatlansága miatt is korábban kellett indulnunk, mintsem — ki nem elégített vadászszenvedélyemmel nem is gondolva — e kedves körből válni szerettem volna. Az naptól fogva többször kerestem fel e szeretetreméltó hajlékot ; de bármily élvezetes napokat töltöttem légyen a vidéken : azzal nem dicsekedhetem, bogy a Mátra e táján valaha őz került volna csövem elé. Később lejebb telepedett e derék háznép, s bár az ott tanyázás nem vesztett bájából — a vadászat szerencséje megfordult. A Zagyva kiöntései pompás vizi-vadászatra nyújtottak alkalmat s a sárszalonkák némely őszszel valóban mesés mennyiségben keltek, de szép számmal is kerültek aggatékra. Ezek lövésével aztán ki is csiszoltam a vadászbecsületemen esett csorbát. Mellesleg még gyönyörű kacsázásaink is voltak. Egyes, a vadászra nézve járhatatlan erekbe, melyekben a sürü nád miatt lőni nem lehetett volna, egy két bajtót bocsátottunk, kik előtt gyönyörűen emelkedtek a kacsák, s mire a széles ér egyik vagy másik oldalán kikerültek, már magasan és sebes húzásban voltak és igy gyönyörű lövésekre szolgáltattak alkalmat. Oldalt járva az ér mellett meg itt-ott bemélyedések voltak, erős sással benőve, melyekből akárhányszor egyenkint, meg kettesével-hármasával keltek alig neliány lépésre a szép zöldfejü tőkés gácsérok, melyeket könnyű szerrel lehetett duplázva is leszedni ; csakhogy a mely nem maustodt esett, el is maradt ; a sűrűben s csak kétszer sikerült kutyámnak, hogy a lelebukdácsoló réczét a viz alól hozta kí. Evenkint egyszer, nagy csatárlánczban megjártuk a terjedelmes szőlőket is. E külön megengedett hadjáratot mindig a szalonkák őszi búzására hagytuk, s fogoly, nyul és szalonkában gazdag zsákmány jutott, legtöbb esetben, eredményül. Ha osztályozom vadászterületeimet, ezt nem sorozhatom ugyan még az elvesztettek közé; de fájdalom, már két éve, hogy megbokrosodott teendőim elvontak e vidék gazdag élvezeteitől. —e— Cserkészetek erdőn mezőn. Igazán szép decemberi napjaink vannak ! — A mennyire a legutóbbi napokban neki tisztult, s a reggeli és esteli órák csípőssé kezdenek válni : talán alapos az a vélemény, hogy nemsokára az erősebb hidegek és fagyok is itt lesznek. — Hát lesz ismét jégsport s vele egy kis változatosság a fővárosi ember életében ; — melyet már úgyis két éve hogy nélkülöz. — De a vadászat sem fog szünetelni ; az ünnepekhez közel vagyunk, és arra, a ki esak valaha puskát viselt, s a vadász névre valamit adott : jó vadpecsenyével siet kedveskedni családjának. — Mig igy, egyes helyeken csak a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban lesz igazi vérontás, addig sok helyen felhasználták az utóbbi ködŐ3 napokat s kisebb nagyobb eredménynyel vadászva áldoztak Diana istenasszonynak. # * Nagyszerű vadászat volt a mult hetekben gróf Széchenyi Béla czenki uradalmában (Sopron megye.) Ugyanis 5 nap alatt, tiz urivadász által 2194 darab vad és pedig 1295 nyul, 850 fáczány és 49 db fogoly lövetett. A nemes gróf azóta elutazott távol keletre és sokáig nem fogjuk látni. Szives volt azonban megigérni, hogy a sport körében ha valami érdekes találná utazásában, lapunkat szerencséltetni fogja. Különös kérésünk tárgya volt a távol keleti országok lófajainak szemügyre vétele. * * * Gr. Breuner Ágoston zelizi uradalmában nov. 24-től 29-ig szintén vadásztak a házi ur s vendégei hg. Ratibor, gr. Széchenyi Sándor, br. Holier, Bernrieder László ur és még néhányan. — Az öt rapi vadászat eredménye; 297 fáczány, 1185 nyul, 30 fogoly, 4 róka és egy túzok, összesen 1517 db vad. * * *November 24-én Uzdin község határában egy kis hajtó vadászatot rögtöuöztek, melyen az ottani birtokosokon kivül néhány n.-becskereki vendég is megjelent. — A vadászat, melynek az időjárás kitűnően kedvezett, rókában és nyúlban mindöszsze csak 21 db vadat eredményezett; — de azért mint nekünk irják elég mulatságos volt, melyhez a hajtók ügyetlensége sok változato és nevettető intermezzot nyújtott. Egy sovereignt akár most mindjárt koczkáztathatok is az önök csikója ellen a Derbyben. Hagyjuk azt. De ime itt a cciraceau, — mondá Berkley, egy pohárral fölhajtva. — Mondhatom menykö jó erős ital. Hozzon brandy-t is, John !.. Roszul szelel az ön szivarja, Sam. Gjujtson másikra. íme itt az enyim !« — Nem ; először ezt szivoin el, — viszonzá Sam, a gyertyánál újra meggyújtva csutakját. — Teringettét, — szólt Berkley, — mi nem evezhetünk mindnyájan egy hajóban. — Hogy érti ön ezt? — kérdé Burton, a mint újra meggyújtott cabauosán nagyot szippantott. — Nos, ugy, hogy Coriolanus és The Felon nem egy alombeliek. — Az igaz, de azért én tetszés szerint akár melyiken győzni tudnék, azt ön is tudhatja. — Bizonyára, — szólt Berkley, — ön nagy mester a versenylovaglásban, arról már több izben tett bizonyságot. — Ön nem ért engem, — viszonzá Sam, komolyan. — Figyeljen rám, Sam, — vágott közbe Berkley, — ne szaporítsuk a szót. — Megmondom önnek a mi szivemen fekszik. Én fogadok önnel ezer fontban, hogy Coriolanus megveri The Felont. Ötszáz fontot azonnal le is fizetek s a másik ötszázat a verseny után. Sam Burton többször megforgatta szivarját a gyertyalángnál s fejét tenyerébe hajtva gondolkozni látszott. — Ez aligha lenne helyes cselekedet, — szólt végre. — Tökéletes n helyesen van ez igy, s ha Coriolanust legyőzte The Felon, megkapja ön a másik ötszáz fontot is, — mondá Berkley, kivévén pénztárezáját s az asztalra téve az ötszáz fontot. — Most egy pillanatra távozom, hogy fogadási jegyzékemet megtekintsem. Mik or Holt visszatért, a bankjegy már eltűnt az asztalról. Aztán csakhamar megváltak egymástól. — Én most haza megyek, — szólt Sam, — ne feledje ön azonban bejegyezni könyvébe a hátrálékot. — Jól van, — válaszolt nevetve Holt, — minden Coriolanustól függ. Jó éjt. XXXII. Laceby egy felfedezést tesz. A Derby-láz beállott s egyre tovább harapódzott a vidéken; Londonban inkább esik a clubok helyiségeiben dühöngött az, meg a habitué-k közt, kik a versenyeket pénzüzletnek tekintették. Különösen megszállta a láz a »Haedulus« klub ifjabb tagjait, kik nem csak a fogadási könyvek iránt érdeklődtek, hanem egy-egy szögletbe viszszavonulva, azoknak komoly tanulmányozásába is mélyedtek, hogy előre kellő tájékozást szerezhessenek. Még Liddingtonba is elhatott e ragály s »King' s Head« fogadó éttermében a doktor, továbbá Mr. Calvert, meg a többi vendég tűzzel beszélt a közelgő Derbyre való kilátásásokról. Dr. Sloeombe elbeszélte Calvertnek Darliogtonnal történt értekezését s mindketten ama nézeten voltak, hogy Berkley Holttól mit sem kell többé tartaniok. — Én azt hiszem, Calvert, — szólt a doktor, — mi teljesen megbízhatunk blithedowni barátunkban, ki tul fog járni két Berkleynek az eszén is. Igaza volt önnek, csakugyan az volt az az ember, a kit én láttam. — Csak azon csodálkozom én, doktor, — szólt a ménesmester, — hogy Coriolanus jobb helyet nem kapott a könyvezéseknél ; söt ugy látszik, hova tovább háttérbe van szorítva : a fogadásokból ugyanis az tűnik ki, hogy nemcsak The Felon, hanem Ptolemy is jóval felülmúlja a quotatiókban. Mr. Larcher, ki esetleg bevetődött az étterembe, nagy érdekeltséggel látszott lenni a Coriolanusra vonatkozó nézetek iránt. — Nem azért érdeklődöm én a verseny iránt, mintha ahoz valamit értenék, — jegyzé meg az ügyvéd, — hanem ha egyszer egy jóhirü lovat vagy annak tulajdonosát ismerjük, lehetetlen, hogy irántok némi érdekeltség ne támadjon bennünk. Mig a blithedowni vendéglő termében igy folytak esténkint a beszélgetések, addig Londonban sokat beszéltek a Mr. Rieheton halála s annak indokai felől. A többség egyszerűen ama véleményben volt, hogy ez ideges, históriában szenvedett nö a chloral-szörpből többet vett véletlenül semmint kellett volna ; ellenben a kávénénikék körében egy-egy mindent tudni akará