Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-12-05 / 49. szám

360 VADÁSZ- ÉS YERSENT-LAP. DECZEMBER 5. 1877. LAN ERET, ap. Newminster a. Ostreger; ée SALAMANDER, ap. Rataplan a. Fandango ; és 10 aranyért Gazlan, ap. Gazlan, a. Garafolina, telivér arab caödör. Takarmány a piaczi árak szerint; az istállót a mène« adja. A kanczák kiszolgálásit e végre szegődtetett lovászok végzi«, naponkint 52 krérL Bejelentések »An das к. к. Hofgesllt-Amt zu Kladrub in Böhmen« intézendó'k, és mindaddig elfogadtatnak mig a kanczák számára hely lesz. BAJNOK (Bolygó apja) pej mén, ell. 1870; apja Carnival a. Gipsy Girl. 1878. febr. 1-töl fogva fedezni fog 100 frtért Nézsán, Blaskovics M klós ur ménesében (Váczhoz egy fél óra járás.) Istálló ingyen ; abrak, takarmány jutányos áron. Bejelentéseket eifogad a »Pesti Lovaregylet titkársága.« Gr. Náda-dy nádasd-ladányi ménesében (Fehérvárhoz 1 órányira) 1878. idényben fedezni fognak : Game-Cock belföldön tenyésztett telivér mén. ap. Buccaneer any. Game-Pullet belföldi tulajdonos kanczáját . . 150 frtért. külföldi » » . . 250 » » Dami Franeziaországban tenyészte« telivér mén ap. Dollar any. Offîcius 100 » » kanczát mely maga vagy csikaja egy versenyben 1000 frtot nyert . . 50 » » Onsian eredeti Norman ügető ... 40 » » Jó istállóról gondoskodva. Zab és takarmány piaczi áron. Istálló személyzetnek 5 fit. Bejelenteni Mentler Gyula kasznárnál Nádasd-Ladány Fehér megye. Gr. Zichy Jenő megvette Ziehy Livia grófnőtől — sz.-iváni ménese számára Pl rat tv. pej mént, ell. 1868. apja Buccaneer a. Alix, ennek apja id. gr. Károlyi jó hirii Alertje, mclv később az Elöszállási ménesbe került. Pirat egyszersmind édes testvérje Triumphnak — 16 marok 1 hüv. magas; csikaji szépek, erősek. A jövö idényben fedezni fog a ménesbelicken kivül még néhány idegen kanczát 40 írtjával. Ugyanott eladó Patkó, 15, 2 magas, sötét pej tv. mén, ap. Scamander a. Pegotty, a. Lanercost stb. Nevelte gr. Nádasdy Ferencz. — Ara jutányos. Szintén eladó Pandosz, gr. Károlyi nevelésű 18 éves mén, igen olcsón. ¥á®iiláfil. Kecskeméti vadászrajzok. (Folytatása a »Y. és V. ].« 43. sz. megjelenteknek.) Yadászrajzaim kiterjednek még az 1876/7-ik évi körvadászataink rövid vázlatokbani közlésére. Ha némely mellékes mozzanatokat közbeszőni nem akarnék, valóban igen rövidre terjedő leírását adhatnám körvadászatainknuk. Kirándul egy sereg vadász a megvadászandó vidékekre, s egy jókora csomó felbérelt hajtóval, a kik közé a vadászok is, sorshúzás utján besoroztatnak, bekerittet akkora területet, hogy egvnémelyike beillenék egy pár mértföldnek is, jelesül ha a kör bezáródásának idejét számításba veszsziik s azután halomra lődözi a bentrekedt, remegve ide s tova futkosó, ártatlan, félénk nyulak nagy sokaságát. Ennyiből áll az egész. Hol találjuk fel e minden vadász-bravourt nélkülöző vadirtáanál a valódi hevélyt, azt a magasztos sportmani ihlettséget, a mely akár a kopászat, akár a vizslászatnál a valódi lövadasz kebelét perezröl-perezre betölti? Meg van-e itt i csak az eshetőség is : hogy a rendkívül fárasztó egy pár napi gyaloglás mellett, a szó nemesebb értelmébeni vadászszenvedély kielégíttethetnék ? Alig hiszszük, hogy meg volna. Elvégre is közönyössé válik — legalább nálunk, a hol csakis apró vadat kerittethetünk be — a körvadászatokoni süni puffogatás. Van azonban még's egy vonzó oldala a síkföldi nagyobb szabású körvadászatoknak, s ez, a lövészi ügyességnek, valamint a kontárkodok haszontalan puskapor vesztegetésének megfigyelése ; a kudarezok feletti gunyoros élczelések hahotára gerjesztése. Meghiszszük : hogy a hegyvidéki hajtó-vadászatoknál, a hegyoldalok hullámzatos lejtői közt még a kettős lövést közelről ejtő vadász is elpalástolhatja óriás baklövéseit. Senki sein látta. Ámde a mi sikföldi körvadászatainkon semmit sem lehet eltitkolni, elvitatni. Itt minden egyes lövés tisztán látható. A göbecs felcsapja a homokot, télen a havat s nem lehet kétségbe vonni : hogy az egyik rövidre fogta, a másik alant lőtt, amannak a lövése pedig fél öllel is előbbre vágott a futó czélpontnál. A ki, mint göbecs-fegyvert forgató, minden áron jeles lővadásznak szeretné magát bemutatni s e szakmában tart is magáról valamit, tessék a mi körvadászatainkban részt venni. Itt leteheti a rigorozumot számos szakavatott bíráló előtt s felüttetheti magát Diana lovagjának, vagy pedig kimondathatja maga felett a jellemző ítéletet, hogy : »önnek barátom nem puska, hanem — a mi a közmonda szerint szintén elsül, — kapanyél a kezébe való.« Egyébiránt képtelenség csak gondolni is, hogy az alföldi kör- és hajtóvadászatok — az utóbbiakkal sikertelenségük miatt már fel is hagytunk — érdekesség tekintetében a hegyvidéki ilynemű vadászatokkal a versenyt kiállhatnák ; mert a midőn itt alant nem fordulhatnak elö esélyek a melyek vadászás közben némi meglepetést, vagy ép megdöbbenést idézhetnének fel és a vadászt esetleg szorongó helyzetbe juttathatnák, izgalmat vagy gyorsabb szívverést okozhatnának, a vadász-láz is csak hirből ismeretes előttünk: addig odafent a bérezek honában kell hogy a vadász kitűnő löke'pessége mellett, férfias bátorsággal, a közelgő vész pillanatában kellő higgadtsággal, eszélyességgel és ügyességgel is birjon. Képzeljük mekkorára nyiladoznának szemei egynémely alföldi vadásznak, a ki a Kárpátok közé vendégül meghiva , először hallaná állása közvetlen közelében a faágak tördelését, a talaj ropogását s alig néhány peicz múlva szemben találná a hatalmas vén maczkót, melynek útjából — lia ugyan ínég lehetséges volna — észrevétlenül vagy kitérnie, vagy pedig egy pár koczkáztatott lövést tennie, elkerülhetetlenné válna ; vagy pedig rosz lövések mellett, hogy a kérlelhetetlenül előre törö vadkan, lábairól le ne agyarazza, vagy egy erös 16-os szarvasbika le ne öklelje, földhöz ne lapitsa, rögtöni elszánt védelemről kellene gondoskodnia. Lehetséges azonban : hogy az alföldi gyakorlott vadász, a ki a hegyekben fővadra azelőtt még soha sem vadászott, ott is dicséretesen betóltené helyét ; de mi hajlandók vagyunk hinni : hogy egynémelyikére — meglepetésbői eredő balfogásai, ügyetlenkedései miatt — а hegyvidéki tapasztalt vadász, Luther szavaival élve, menten rákiálthatna: »Descende Philippe non sunt hic Ollae !« Ezekből kifolyólag, be kell ismernünk azt is : hogy a felvidéki vadászirók átalán véve érdekesebb olvasmányokkal szolgálhatnak a vadászközönségnek, mint a hogy azt mi alföldiek tehetjük. Balogvölgyi, Csetneki, az egy öreg vadász és még több igen jeles, szakavatott tollú vadásztársaink közleményeit mindenkor örömmel és érdeklődéssel olvasgatjuk. Csetneki felvidéki vadászrajzai annyiban is vonzók reám nézve, mert azok Dobsináról keltezvék, a mely bányaváros a hajdankorban őseim fészke volt s gyermekkoromban egypár napot töltvén benne, még most is élénk emlékezetemben »annak eget mérő hegyei, rengeteg fenyvesei, bányái, vasgyárai stb. A tors ugy akarta, hogy soha többé e vidéket ne láthassam s jelesül mint szenvedélyes vadász, a vadász örömöket ott ne élvezhessem. A sors ugy akarta hogy mint kecskeméti születésű s helybeni polgár, az alföldi vadászatok közlőjévé válljak. Isten neki ! Hiszen az alföld is magyar föld, a felvidék is Magyarország, habár az orosz nem annak tekinti is; és kell hogy itt is, ott is, legyenek a magyar vadászközör чсд

пек iró tagjai, a kik az utókor számára, mintegy megörökítsék a jelenkori magyar sport-élet kiválóbb tüneteit. No de előzményül ennyi talán már elég is lenne. Folytatom tehát ott a hol elkezdém, t. i. a körvadászatok leírásánál. A Bugaczi pusztában 187 6. évi nov. 13-án és 14-én tartatott meg a vadászat, a melyen terhes foglalatosságaim miatt, részt nem vehettem, és igy csak szóbeszed után Írhatom a következőket. Vadásztársulatunk fenállása óta nem volt még rá eset , hogy a tagok oly meglepő részvétlenséget tanúsítottak volna társasköri vadászataink iránt, mint ez alkalommal. A közel 100 társulati tagból csak 13 vadász jelent meg. S/abályaink értelmében, mint már más alkalommal is emlitém : az első lövött vad, az azt elejtő vad íszé, a második a vadászé, a harmadik a társulaté, és igy tovább. Lövetett pedig e két napi vadászaton mindössze csak annyi nyul : liogy a társulat javára nem több mint 4. mond négy darab jutott. A 32 hajtó napibére 50 krral számítva: két napra összesen 32 frt, és igy a 4 db nyul bele került a társaságnak ugyanannyi forintba ; söt ennyinél is többe ; mert a lovas ember és nyulhordási fuvar is csak került valamibe. Ily kiadás mellett négy darab nyulat aligha a párisi piaczról is be nem lehetett volna szerezni. Ámde ki tehet róla. Ilyen a vadász szerencse. Derék vadásztársainkon nem műit. Lepuskáztak volna ök 1000 darabot is, csak lett volna. * * * Nem ily eredményhez vezetett a puszta monostori vadászat, a mely 1876. decz. 9-én és 10-én lett megtartva. Részt vett e vadászatokban 59 vadász, 86 liajtóval. Lövetett összesen 337 darab nyul. Ebből jutott a társulatnak 154 darab. Összes kiadás 133 fit 58 kr. Az elárusított nyulak utáni bevétel 131 frt 80 kr. és igy a társulati pénztárnak csak 1 frt 7 8 krnyi megtéritetlen kiadása lett. Meg kell itt jegyeznünk : bogy e vadászterületünk az 1875/6 idény alatt társulati tag által nem lett meghajtva, s ha csak egykét csavargó gányóvadász néhány darabot a vadállományból szűr alá nem kaparitott, a tömeg sértetlenül megmaradt. E körülményből lehet csak kimagyarázni : hogy daczára az akkori kedvezőtlen időjárásnak, oly nagy quantum jutott ki ez egyetlen vadászterületből. A Lefaucheatix és Lancaster-féle fegyverek öszszehasonlithatatlan előnye a gyutacsos puskák felett, e két napi vadászaton tűnt fel igazi nagy mértékben. Első nap délig, másnap reggeltől estig egyre hullott az eső ; de azért alig volt rá eset, hogy fegyvereink megtagadták volna az elsülést. Minthogy pedig a vadászat előtti nap is felette kesergős idő volt, magam is ujjaimra vettem: menjek-e, ne menjek-e ? Eltem a gyanu-perrel : hogy két napon keresztül borig áztatom magam. Télen, felázott útban, Monostor a városhoz 3 — 4 órányira esik, minél fogva ilyenkor, és hogy már az előestét is vig czimboraságbau tölthessük, a vadászat előtti nap szoktunk kiindulni. Én reggelre hagytam az indulást, jó remény fejében, hogy majd szárazon juthatok a hely szinére.