Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-11-28 / 48. szám

354 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 26. 1877. Ezeken kivül a belföldiek közül részben el nem fogadtathattak : Az Alpine Studfarm által bejelentett 12 kancza közül három, és pedig 2 Buccaneertöl, 1 Cambuscan tőL Forgách Sándor 8 kancz.ija közül vissza utasíttatott 1 Butcaneertöl. Baltazzi Aristid 2 kanczája közül 1 Buccaneertöl. *) Blaskovics Ernő 6 kanczájából 1 Buccaneertöl. Blaskovics Miklós 3 kanczájából 1 Buccaneertöl. VÁDÁSZÁTOK. Szalonkák Gömörben. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! — A mennyiben a »Vadász- és Versenylap «-okban eddig még mindenünnen csak Kedvezőtlen, sőt legroszabb őszi szalonkahozásról tudósított, hiszem hogy jelen e tárgyra vonatkozó soraimat szívesen veendi, a mennyiben én épen igen kedvező szalonkaidényröl tudósíthatom. A német lapok szintén, mindenünnen kedvezőtlen őszi szalonkahuzásról tudósítanak, s magán forrásokból is csak mindenfelől panaszt és panaszt hallottam. Szeszélyes vad azonban az a »kedves boszuesörü«, az a »várva várt vendég« ; soha sem utazik az program szerint, sem vasúti menetrendje nincs; — hol szabályszerűit jó húzás szokott leuni, egyezer csak épen legroszab az ; másból, hol majd mindig rosz az idény, tömegesen jelenik meg a »kedves vándor«, néha egy két napot mulat, máskor heteket tölt nálunk a mint szeszélye hozza ; egy országra sem lehet mondani, hogy ez évben jó- vagy rosz szalonkahuzása volt, mert mig egyrészén majd semmi szalonka sem húzott, másutt, nagy tömeg vonult rajta át. Ezt az igazságot, — a szalonka ezen szeszélyét, — megfejté s tudományos magyarázatát adá a »Vadász- és Versenylap« ez évi valamelyik számában egy avatott toll (Csetneki) ; én az igazsághoz csak példával járulok, midőn országunk legtöbb helyéről, rosz szalonkahuzásról vett tudósítások közepett, Dobsináról, GömUrmegye éjszaki részéről, a legjobb őszi szulonkaidényröl irok, melyre egyáltalán emlékezünk. Nagyon sok szalonka, vidékünk felé általában soha sem szokott vonulni ; de nehéz is itt megítélni biztosan, mennyi az átvonuló szalonka voltaképen mert a vndásztér, szalonka-cserkészetre legalkalmatlanabb ; a hajtókkali vadászat egyáltalán kivihetetlen. Többnyire igen sürü szálas fenyüerdő, majd átjárhatlan fenyüültetések, majd meg kender sürüeégü bükkös vágások, képezik erdőségünket ; s mindez a legmeredekebb oldalakon, köves, sziklás talajjal, ugy hogy a keresés nem csak nagy fáradsiiggal jár, de igen lassan is megy. A legmeredekebb hegyoldalnak fel, majd a felvert szalonka után, — melyre azonban a nagy sűrűség miatt m m is lőhettünk, pedig közel rebbent föl — újra le a völgyig, majd újból a fárasztó lejtőnek fői ; ugy hogy hosszú idő alatt és lankadatlan erővel, csak igen kis tért lehet átkeresni. Ha vizslánkat távolabb engednénk keresni, hogy igy talán gyorsabban dolgozzunk, czélt nem érnénk, mert a nagy siiriiség miatt, mindjárt elvesztjük szemeink elöl, s a fenyves lombtalan leveletlen talaján, eltűnt járásának zörgését sem halljuk ; tehát röviden kell tartanunk. A mondott viszonyoknál fogva természetesen igen nehéz itt a lövés, mondhatnám »művészet« ; — a szalonkát csak egy-egy pillanatra, s akkor is félig meddig fedve láthatja az ember. Sokat lőni tehát nem lehet. Ily körülmények között, egymagam ez őszi húzás ideje alatt, találtam összesen mintegy 70—80 darab szalonkát, többnyire délelőtti 9 órától délután 3-ig cserkésztem; egy napi keresésre átlag 5 szalonka esik. *) Baltazzi urnák Buccaneertöl visszautasított kanczája Cambuscanhoz elfogadtatott. Egy vadász-tekintély — ki néha-néha császármadár csalogatás végett járkált az erdőben, többnyire csak uton s mindig vizsla nélkül, — mondja, bogy majd mindig talált szalonkát, néha 3—4-et is. Szalonka cserkészethez különben alkalmas vizslám van, barna, nőstény Setter ; inkább lassan — 1 mint sebesen keres, szabálvszerint, kedvezőtlen szimatnál is 15—20 lépésről biztosan, kivételesen pedig főleg jó szimatnál 50 lépésről sőt távolabbról is egészen határozottan jelzi s feszesen állja a szalonkát Eu ez öszszel összesen 12 szalonkát lőttem, legtöbbet egy vadászaton 4-et. Az igaz bogy édes — kevés ! De könyen megérthető, ha az itten vázolt — viszonyokat tekintetbe veszszük ; főleg pedig abban van oka, hogy épen azon 3—4 napon, midőn legtöbb szalonkát találtam (7—10-et) lehető legroszabbul lőttem (mint ez velem bizon\ os napokon — előttem ismeretlen okból — történni szokott), csuful hibáztam, hogy »Cora« is restelte ; ha ugy lőttem volna, mint általán lőni szoktam, a lövőiteknek legalább kétszeresét (20—25) szedtem volna aggatékra. Sikeres lövést leginkább akkor tettem, ha a szalonkát álló vizslámmal szembe kerülhettem, ugy hogy az közém s kutyám közé került, ilyenkor a mennyiben nem vízszintesen el, — se fölfelé nem igyekezett a kirepült madár galyazni, volt egy pár pillanat a czélzásra is ; hármat ez öszszel ültén lőttem vizslám előtt ; mit itt tenni tanácsos, mert a sűrűségben igen bizonytalan a lövés. — Első szalonkát okt. 6. utolsót nov. 4-kén találtam. Mellesleg megemlítem, hogy szalonka keresés közben, mindig találtam 2—6 császármadarat, s réezint vizsla előtt részint sippal, lőttem 6 drbot. Találtam erdőinkben ilyenkor igen sok nyirfajdot, és két fészekalj siketfajdot is; egyben egyben 7—9 drb lehetett. 187 7. november 21-kén. Sir Jolin. Sárosd nov. 2 4-én 18 77. Tisztelt Szerkesztő ur ! Köztudomásu dolog, hogy az idei egész october és november hó első fele oly kedvezőtlen volt a kopászatra nézve, hogy legnngyobbb része a magyarországi falka tulajdonosoknak nem csak a rendes meeteket, hanem még a cubhuntingokat is beszüntette. E téren tehát nem tehetvén semmit, gróf Cziráky Antal ur az agárdi vadásztársaságot meghívta Dénesfára, fáczány, nyul és fogoly vadászatra ; mit is az egész társaság örömmel elfogadott. November 11-én egy úgynevezett »salon coupét« fogadtunk a székesfejérvári vasút állomásnál ; s a vig társaság, — számra tizenöten — elindultunk Sárvárra, hol a kellő számú szekerekre felrakodtunk, s körülbelül esteli 4% órára Dénesfára megérkeztünk. Az nap nem tehetvén már semmit, a szép parkot, kertet, melyet a Répcze folyó ketté hasit, megnéztük ; az est beálltával a kastélyba mentünk, s a jövő napok teendőit megbeszéltük. Másnap nov. 12-én megkezdettük reggeli 8% órakor a mezei hajtást, s a Béla major kopasz szántásain tettük az első szalaghajtást (Streiftrieb.) Mi, jobbára fejérmegyeiek, hozzá vagyunk szokva a nyulat gazos tarlókon, vagy barlangkóros szántásokon keresni, s nem sok nyulat váltunk e puszta szántásokból. De alig indult meg a hajtás, már is az egész arczvonalon megkezdődött a puskázás, mely a hajtás végéig tartott. Volt egy második, s a tüskésben egy harmadik hajtás. Még a hajtók egy tizedrésze sem volt felállítva, már is a fegyverek ugy szóllottan minden oldalon, mintha a hajtás javában folyna ; igy történt az, az utolsó hajtásnál is. Összeszámítva az első nap eredményét, kitűnt, hogy 432 nyul, és 13 fogoly, összesen 445 db vad esett áldozatul. Innét megelégedetten tértünk haza, hol lucullusi ebéd várta a fáradt vadászokat. A mit Gironde, Tokaj, a Champagne, a tenger és szárazföld, kitűnőt előállíthat, azt asztalunkon feltaláltuk. — Volt is jó kedv, s a felköszöntések özöne a páratlan szivességü öreg s ifjú házi gazdákra, s a szerencsésebb vadásztársakra. Másnap 13-án Dénesfától egy órányi távolságra fekvő »Kenyeriti erdőt vadásztuk meg, melynek határát a »Rába« folyó egy karja képezi ; Gyönyörű tölgy ültetéseket láttunk itt, melyekért az J utódok bizonyára sokszor hálásan fognak visszaemlékezni hangya szorgalmú őseikre. 14-én újra Kenyeriben vadásztunk a mezőn, nyulakra. Három hajtást tettünk ; s a tegnapi e's mai nap eredménye volt 355 nyul, 42 fáczány, 15 fogoly és 1 róka; összesen 413 db vad. Estebéd alkalmával a vadászatrendezö házi ur, gróf Cziráky Antal — értesité a vadászokat, hogy másnap Rumban — mely negyedfél óra járásnyira fekszik Dénesfától — fogunk vadászni ; s hogy kellő időben érjünk a helyszínére, reggeli 5 órakor keltünk, katonásan felöltöztünk, reggeliztünk és reggeli után azonnal a már készen állott négy szekérre felpattant az elpusztulhatlan jó kedélyű vadásztársaság ; s útnak indult szivarozva, fütyülve, dalolva. Z iijel között legyen mondva, hogy tegnapi estebédünk alkalmával asztalunk gyönyörű virágokkal is lévén díszítve ; e virágokkal diszitette mindenki fel a kalapját ; tehát virágokkal felbokrétázott kalapok, jó kedv, négy szekérre menő fiatal ember, nem lehet más, mint násznép. Igy vélekedtek ama számos községek lakosai, kik mellett a vig társaság elhaladott. Hosszas volna leirni az utazás egyes élményeit és kalandjait, — elég az hozzá, sokat nevetve, pajzánkodva % 10 órára elértünk Rumba. A minő mértékben derült volt a vadászok kedélye, oly ködös-komor volt az idő; de mig reggelinket katonás sebességgel elköltöttük volna, az idő kitisztult, s gyönyörű meleg, egészen nyárias időnk lett. Ez időnek czikk-iró leginkább örvendett, ki vadászatok alkalmával mitsem restel annyira, mint a sok téli gönczöt magán ; melyek a sebes lövést tetemesen gátolják. Szekereinkre felülve, a fáczányosba hajtattunk. — Itt is a lehető legszebb tölgyfa ültetvényeket láttuk. Az idő rövidsége miatt csak is cidei vadászatra szorítkoztunk. Az első hajtásban gyönyörű csokrokban keltek a fáczányok ; a második s harinndik hajtásban foioly és nyul egyiránt. Kevés vadászaton voltam, hol oly sürü fegyverropogást hallottam volna, mint e három hajtásban. Talány volt előttünk, hogy daczára a roppant puskázásnak, daczára a tömérdek vadnak, daczára a sok kitűnő jó lövészeknek, a hat óráig tartó vadászatnnk nem lett sokkal nagyobb eredménye, mint 83 nyul, 7 2 fáczány, 12 fogoly, és két róka: összesen 169 db vad. Koltán hált meg a va dásztársulat, mely másnap déli 12 órára a sárvári vasútállomáshoz sietett ha/a utazandó. Reggel erős dér s köd volt, mely reggeli 8 óra felé oszolni kezdett. Két óra időnk volt csak, hát töltényeink maradványait el kellene puffogatnunk. — Utunkba esett két tölgyfa ültetvény. A hajtók már csatarendben felállitvák. — A puskások a szekerekről szaporán leszöktek, s kijelölt helyüket elfoglalták ; a kürt megszóllalt, kezdődött a hajtás ; az egész arczvonalon vigan szól a fegyver, s hogy mennyi nyul volt itr, arról csak is az győződhetett meg, a kinek maradt annyi ideje, hogy a puskások vonala mögé is nézhetett ; mert a hátunk mögötti szántásokban 15—20 nyulat olvashattunk könynyen, a melyeknek sikerült — lövés nélkül a puskásokon keresztül menekülhetni. Az itt volt és lévő vad mennyiség további leírását elhagyom ; mert könnyen azt hinné valaki, bogy auxesiseel élek ; hanem szólljanak helyettem a tények ! Két rövid óra alatt lőttünk 172 nyulat, 5 foglyot és 3 rókát; összesen 180 db vadat. Lett volna még sok megvadászni való szántás és tarló; de 10 óra volt, s igy sietnie kellett a társaságnak a vaspályára.