Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-11-07 / 45. szám

330 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 26. 1877. házy Miklós falkanagy az Alivo-mént lovagolta; az nj falkár: Maiden Violantet; Godall (az uj első whipp in) Zsuzsit, Hanreieh pedig Huntsmant. — Az igen számos tagból álló fényes tár saságban voltak : gr. Andrássy Gyula, Baját nevelésű Mi lka szürke kanczáján; br. Wenckheim Béla (Vándor), gr. Andrássy Aladár (4é. p. Dynast), hg Esterházy Lajos (Guardsman), Baltazzi Aristid (Xittle Jach) nővére, br. Vecseráné (a nem rég vett Légyott-on), ifj. gr. Almásy Kálmán (Carmen), Л/г. Buchanan a több éven át használt szürke félvér kanczáján, és vele egy angol követségi titkár ; br. Edelsheim (Miss Maro), br. Edelsheimné (Daisy), gr. Batthyány Elemér (Brownleaf), Blaskovics Ernő (Gyönyörű), gr. В er cht old y.riga, gr. Dessevffy Aurel (Charmer), br. Dőry Lajos (Sobri), ifj. Fáy Béla (Babér), Harkányi Károly (Olga), Harkányi József (Babám), gr. Károlyi J'ista (Ecaed). Kund Béla (Albert), Makray Aladár egy sárgát, Rohonczy Gida (Norma), br. Rudics egy pej heréltet, gr. Szápáry Iván (Futár), gr. Szápáry László altáborn. az öreg Vikor of Wakefield-et, gr. Stóray János a derék öreg Almost, br. Simonyi Lajos az öreg Negoyt, most már 5-dik idényben ; Szentiványi Márton (Papucs), gr. Csekonics Endre (Lille), gr. Zichy Viktor Ladyt, mely nehéz terhe alatt elbukott; gr. Szápáry Gyula (Lilla), Tisza Lajos egy fv. cobot ; br. Vchtrilz Zsiga egy Count Zdenko-Lady Mordaunt-féle ivadékot, Kiss Miklós az öreg Leart, br. Iáuka a Birbaote-t, Beniczky Ádám Ilkát, Gyürky Béla Lőttel és Thihanyi Ferencz Honvédet. — Este a szokásos Hubert-ebéd volt a Casinóban. Nov. E. Hétfőn. Szarvasvadászat. Találkozás a sz.-mibályi pusztán reggel lO'/s órakor. A kibo esátott szarvas gyenge runt adott. Nov. 6. Vadászat a kis nyulkopókkal (beagles.) A roppant szárazság miatt még mindig hiába a master minden erőfeszítése. Az utóbbi vadászatokon néhány vendég is részt vett : Prince de Bergh Franczia oréziígból, hg. Hatzfeld Feri Németországból, továbbá Mr. Jaques Schawel és neje. N.-mihályi kopászat octóber 21-től 23-i g. Gyönyörű bárom nap, melyhez hasonlót keveset éltem át! De nem egyedül a vadászat; — a változatosság és a napi események érdekességei teszik főképpen e 3 napot feledhetetlenné. Octóber 21-én az engagirozott napon megjelentünk a találkán, — oly szép amazon sereggel és oly kitűnő lovas-vadászokkal szaporodva, hogy a » Falkanagy« igazán örömben úszott. — De ez alkalommal a kopászatról, — hat hétig tartó szárazság mellett, mely a talajt gránit keménynyé gyúrta, — szó sem lehetett. A nemes, vendégszerető grófnő és gróf — kik veudégeiknek mulatságot, élvezetet nyújtani óh ijtottak, — töprenkedtek most : miként kárpótolják az elmaradt kopászatot ? — s a női leleményesség, — mint mindig — itt is kisegítette a férfi vadász-tagokat a bajból, a bájos hölgykoszorú egy igazán kedélyes kárpót'ást talált ki Gróf Andrássy Manóné szívélyes meghívására, — az egész vadász-társaság lóra ült átlovagolandó Pornóra, — s ha nem lehet kopászat, — lehet távlovaglás, (distanz-Kitt) lehet agarászat. A pornói jeles agarak a vásárhelyi hidhoz lőnek rendelve, — én levek a master, s megkezdődött a kedves és régi jó magyar vadászat illetőleg agarászat. Egy olyan csatárlánczot fejtettünk ki, hogy párját aligha találod : de halljuk csak kikből állt a láncz : gr. Andrássy Manóné, gr. Stáray Antalné, gr. Andrássy Irma, gr. Berchtold Jeni, gr. Berchtold Roza, Szirmny Margit kisasszonyok képezték a rózsalánczot ; — gr. Török Miklós ezredes, gr. Stáray Antal, gr. Török László, Szirmay Géza voltak a kapocs a lánczolatban. Igy indultunk, midőn egyszerre felbangzott jobbról és balról a »hajrá, hajrá ;« mire egy alig 60 holdas táblán a kieresztett 4 agár, 7 perez alatt 3 nyulat fogott el. Öreg agarász szokás szerint a szép hölgyek mulatságára és nevetése között, rendre ráztam meg derék agarainkat és egy kevés pihenés után átugrattuk a választóárkot ; — a másik táblánál bmét felhangzott a »Hajrá«, két tapsifüler ugrott kétfelé, 3 agár az egyik, egy agár »Solo« a másik után rugaszkodva 6—10 perez alatt mind a két irányban mienk volt a nyul ; — tehát alig fél óra telt el és 5 nyul volt fogva. De ezután gr. Török ezredes, ki a bajos-amazon seregnek volt vezetője, azt a szerény figyelmeztetést tette : hogy 2 mértföldet lovagoltunk, 5 nyulat űztünk, — helyén lesz a Pornóra vezető gyepes, fasorközi uton, lépdelve tovább menni ; mely inditvány elfogadtatott s a vadász társaság könnyű ügetésben a pornói vaskapu felé vette útját. Október 22-én az egész társaság — a hölgy virág-csokorhoz egy rózsabimbóval — Andrássy Etelka grófnő személyében — gazdagodva, — gr. Török ezredes vezénylete alatt torony irányban visszalovagolt N.-Mihályra. Igazi steeple chasse volt ez, melyhez a Topja-folyam meredek martja, a hegyek, erdők és lejtőségek elég természetes akadályt gördítettek a bátor lovas-csapat elé, Egy óra és 7 perez alatt végre N.-Mihályon voltunk, ma nem a kopász — de kitűnő távlovagló-társaság. Ha gyenge tollam képes lenne leirni, hogy ezen bájos grófnők — délezeg paripákon — mily ügyes, tökéletes lovasok, mint mentek neki és át a nehéz akadályokon, főleg a Topja meredek martján miként kúsztak föl vágtatva, — mert különben a lovak fölhatolni nem birtak volna; bámulatra ragadnám a tisztelt olvasót, de hü fogalmat e nagyszerű képről ekkor sem adhatnék ; — ezt látni kellett. — A báli repourteurok ferde szokása, bogy megnevezik a bálki rálynéját, — én ezt nem teszem, nem is tehetem, mert minden lovasnő királynő vala. 23-án N.-Mihály — a Sport egy más terén — mutatott föl nagyszerüet ; a tulajdonos rövid 3 év alatt egy rendezett és rendszerezett nagyvadrai vadászatot volt képes előállítani. 23-kán kora reggel kocsikra ülve — a gróf ur birtoka egyik részében, tisztviselője lakában, Ízletes villás reggeli után — részint lovakon részint szekéren — de gyalog is, mi puskások neki indultunk a magas hegységnek és az erdőségek rengetegében másfélórai menet után, az első hajtás lineájában voltunk. Jeles főerdésze — fővadá&zai az uradalomnak — holdakra osztályozva az erdőket, széles nyilásokat vágattak, azokat számozták, az állásokat jelezték, a hajtókat begyakorolták és igy lehetővé tették, hogy képzelhetetlen gyorsasággal és renddel a puskások fel voltak állitva, a jel megadva és a hajtás megkezdve — és igy az eredmény biztos és páratlan; — mert alig 4 órai vadászat után 7 vaddisznó volt leterítve — és kettő sebezve — nyomozás után másnap meg is találva. Tehát 9 vaddisznó elejtve! Mai napság valóban a ritkaságok közé tartozik. A reggeliző-helyiségben — a fáradt vadászok kitűnő thea, bor cs csemegével lettek visszatérőleg megvendégelve, — a hajtók kedvelt italukkal dusáson ellátva — és igy, esti 7 órakor ujia a vendégszerető kastély hajlékaiban — ropogó kandalló mellett — meséltük el a honn maradt szép delnőkuek a vadászat élményeit. Sic transit glória mundi ! Igy töltöttük el a 3 napot — és igy lett a kopásztársaságból, agarász-, távlovag- és vaddisznó-vadász-társasig ! Tessék, muta

;son fel a sport világ Magyarországon hasonlót, — a hol 7 delnő loháton jelenik meg egyszerre ! Engedje meg a tisztelt szerkesztő ur és barátom — hogy e hosszura terjedt czikkemet, még csak egy pár sorral toldhassam meg ; — mert el nem hallgathatom, hogy a két nemes grófi család, — Andrássy és Stáray — oly szívélyes és magyaros vendégszeretet nyújt, annyira példáját mutatja annak, hogy a fesztelen társas-élet menynyi élvezetet nyújthat az egc'sz vidéknek, mennyi hasznost tehet és adhat saját mulattatása mellett, hogy önkénytelenül is eszembe jut egy régi, erdélyi, szegény költőnek ide alkalmazható dala : Ide jertek tanulni e vidékre Hogy tud a nagy ur mulatni kedvére, Nincsen kártya, nincsen se bor, se czigány Mégis mulat öreg, ifju s a lány ! 26-án gróf Stáray-nö, két Berchtold grófnő, Stáray, Török, Apponyi grófok újra Pornóra jöttek át; — gróf Andrássy Irma, nővére Etelka grófnő a Topja partjáig eléjük lovagoltak ; — és e jelenet, midőn a szép társaság a füzes sűrűjéből kibontakozva egymást »Isten hozzád»-dal üdvözölte : valób in nagyszerű látványt nyújtott. — Képlete volt ez ama sokat mondó szónak, »össszetartás.'« — Bár igy fogná fel mindenki mint e nemes grófi családok ! Az öreg kopász. Válasz a sajátságos kutyapörre. Tiszt. Szerk. uv ! — A fenntebbi czim alatt becses lapja mult számában egy közlemény jelent meg, mely in fine finali ugyan informatio akar lenni s kétségbeesett alperesi védeszközként a nyilvánnosság utján kiván hamis érvelésének il'etékes helyen nyomatékot szerezni, s mint ilyen nem érdemel figyelmet ; mégis a tényállás hamis felderítése és a biróság eljárását gyanúsító czélZilsai miatt, az igazság erdekében helyreigazítást igényel, s ez okból jelen soraim felvételét kérem, az audiatur et altera pars elvéből is. A pör »alanya« (talán inkább »állitmáuya« G. J. szerint) kővetkező: P. J. vadászatra menve, N. M. országút mellett fekvő szállás vagy tanyájából — nem cs irda — az országútra ugatva kirohanó két kutyát, melyek egyike ki sem ért egészen, hanem a kapu mellett terült el a lövésre, tehát G. J. kopóit nem is bánthatta, lelőtte, állítólag J. G. nyug. ezredes puskájával, mely körülményt G. J. jogi momentummá szeretné fölesavarni, — hogy miért, azt ő tudja. E téuyért, hogy az országúton, nem saját vadászterületén és hogy két tanyai őrző ebet, mely nélkül alföldön tanyát nem találunk, nem pedig kóbor kutyát, melyre a vadász-lörvény 1С. §. vonatkozik, lőtt le, lett G. J. beperelve és jogos in elmarasztalva. Egyszerű kártérítési kereset, melyben, hogy mi a »sajátságos« fel nem foghatjuk. Melyik gazda nézné el megtorlatlanul, hogy juliusban, midőn egész évi termése van tanyáján kazalokba rakva, két megszokott hü ebét, mely kivált éj idején vagyonát őrzi gyújtogatás és lopás ellen, valaki agyonlöjje? S kivált mint ezen jelen esetben csupa bosszúvágy és gyűlöletből. Ezt még sz. Hubertus sem engedué meg a vadásznak, annál is inkább mert egyeseknek csak feljelentési és kártérítési joga, de nem a meg nem engedett önsegély áll rendelkezésökre. Ezt minden vadász tudja és azért kutyáját tanyák mellett elmenve kocsijára veszi, nem akarván kitenni annik, hogy a műveletlen háziebek által megtép íztassék ; mi ha megtörténik a vadászkutya gazdájának nem ad jogot az ellenséges indalatu kutyát agyonlőni. E jog körül forog a kérdés melyet ugyan könnyű eldönteni. Hogy különben, minő logikai összefüggésbe van jelen kutyapör kimenetele a vadász-kutyák értékének csökkenésével, vagy a tanyai kutyák értékének emelkedésével, azt megérteni nem minden halandónak adatott. Mi csikarhatta ki G. J. elméjéből ezen kutyaérték elméletét, mely a nemzetgazdászok figyelmét nem fogja kikerülni s a statisztikusnak is az árképzödésre becses tárapontot nyujtand, mi nem tudhatjuk, de sejtjük, hogy valószínűleg az elmarasztaltatástól való félelem dictálta tollába ezen látnóki jóslatot, mely a magas birói kar véleményét a házi kutyák értékhegemoniájának megalapítását illetőleg influalni fogja s megmen-