Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-11-07 / 45. szám

NOVEMBER 7. 1877. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP, 327 25 Eredmény belföldön nevelt angol telivér (ap. Ostreger a. Crisis) fedeztetési dij telivér kanczánál . . . - . . . .150 félvér » » 7 5 Tápio belföldön nevelt ang. teliv. fed. dij telivér kanczánál 80 félvér » » 40 Macbeth angol telivér fedeztetési dija telivér kanczánál 60 » félvér » » 30 » High-Flyer (norfolki) fedeztetési dija . 50 Punch (norfolki) fedeztetési dija ... 30 Furioso XII. North-Star Nonius XII. Nonius XIV. Gidran XXXIV. Gidran XXXV. A többi mezőhegyesi törzsmén fedezési dija 20 » IV. A fogarasi ménesben : Neapolitano-Caldas fedeztetési dija . . 25 frt Favory I. » » . . 25 Majestoso > » ..15 Siglavi Alea » » . . 15 Favori II. » »..15 Figyelmeztetnek egyúttal a belföldön tenyésztett angol telivér kanczák tulajdonosai a telivér honosítása érdekében nyújtóit azon kedvezményre. melyszerint minden belföldön tenyésztett apától vagy anyától származó és magyar honpolgár tulajdonát képező telivér kaneza, mely államdijban nyertes volt, valamint szintén minden magyar honpolgár tulajdonában levő belföldön tenyész tett telivér kaneza, melynek ivadéka államdijat nyert, e'lethosziglan a kisbéri és mezőbegyesi állami ménesekben lévő importált aDg. telivér mének által fele áron, bármely belföldön tenyésztett ang. telivér törzsménje által pedig ingyen fedeztetik. E szerint az ily telivér kanczák, Buccaneer, Cambuscan, Ostreger, Bois-Roussel, Diophintus és Macbeth mének által fele áron ; Remény, CountZdenko, Eredmény és Tápio által pedig ingyen fedeztetnek. A fedeztetés iránti bejelentések a kisbéri mé nekre nézve legkésőbb f. é. november hó 20-ig nyújtandók be a kisbéri ménesparancsnoksághoz, minthogy a fentebbi határnapon tul a meghatározott, s netán akkoráig be nem töltött fedezési szám erejéig külföldi bejelentések is elfogadtatnak. Felhivatnak egyszersmind a kisbéri ménekhez telivér kanczákat bejelentő tulajdonosok, miszerint a bejelentés alkalmával kinyilatkoztatni szíveskedjenek, valljon kanczáik felügyeletét és ápolását a ménesparancsnokság közegeire kivánják-e bizni vagy pedig saját felügyelőjüket és kezelő sze mélyzetüket óhajtják alkalmazni, mely esetben külön istáló fog rendelkezésükre bocsáttatni. A bábolnai, mezőhegyesi és fogarasi ménesben létező ménekre nézve a bejelentések a legközelebbi fedeztetési idény beálltáig bármikor történhetnek az illető ménes parancsnokainál. A kanczák elhelyezése a ménesekben dij nélkül eszközöltetik ; a szükségelt takarmány és egyéb tápszerek a legközelebbi piaez árai ezerint fizetendők. A fedeztete'si díjon kivül minden kanczáért a legénység számára 5 frt fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kivánja kanczája mellett hagyni, ugy annak ápolása szabadságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kaneza után havonkint frtot kap. Ha valamely ménre több kaneza lenne bejelentve, mint a mennyit a saját ménesbeli kanczákon kivül fedezhet, a bejelentett kanczák fe dezési rendje, tekintettel az egyes példányok tenyésztési jelentőségére, s minden jelentkező tulaj donos érdekének szemmel tartásával fog szabályoztatok Minden egyéb felvilágosítással az illető ménesparancsnokok készséggel szolgálandnak. Budapesten, 1877. oktober hó 18-án. A földmivelés-, ipar és keresk. т. k. minisztérium. Hó és jég közt a magas Tátrán. (Egy zerge vadászat.) Pelka, 1877. october 26-án. Tisztelt szerkesztő ur ! — Rég vettem szives l'elhivását, havasaink vadász élményeiből egy egy érdekes episodot e lapok t. olvasóinak is jemutatni; de megvallom önként halogatám a teljesítést, hogy ne kelljen olyat közölni, a mi a vadászok részéről talán érdektelennek fogott volna találtatni. A magas Tátra vadászélveit kétségtelenül a zergevadász at —e sokszor veszélyes, soha nem érdektelen és mindég izgató sport — koronázza meg, — s most valódi örömmel veszek — fegyverhez inkább szokott — kezembe tollat, hogy e nemben egy igazán érdekes nap izgalmait és sikereit vázoljam. Ha tollam rajza mögötte marad a való élénk színeinek, pótolja azt a jó akarat, s mentse ki a vállalkozás szokatlan volta. Mielőtt tulaj donképi tárgyamhoz térnék, megemlítem, hogy a csorbái pagonyokban évenkint tartatni szokott zerge vadászatokra a vadász urSzentiványi Józsefő mga részéről csekélységem is nyert meghívást. — de — őszinte sajnálatomra — gátolva voltam résztvenni ezekben, hol a mint értesülök, kilencz szép példány esett zsákmányul. Am most, szabadjon ategnapinap élveihez térnem : A társaság, — a vadász ur Dr. Szontágh Miklós váratlanul megbetegedvén, s honn maradni kényszerülvén — csupán gr. Károlyi Gyula ő mga, csekélységem, és négy vadász segédből állt, kik régebben Tátrafüreden nálam szolgálván, teljesen megbizható embereim voltak. A vadászat tulajdonképen a Gróf ur tiszteletére rendeztetett, a ki velünk együtt kora hajnalban készen állt az indulásra. Még csillagfény világított utunkra, a mint a Kreutzhübelen át a felkai völgybe kanyarodtunk, s már fogyni kezde reményem a nap szerencséje iránt, mert legfigyelmesebb vizsgálódásom mellett sem fedeztem fel sehol egy zergét, s hiába kémleltem a szemközt velünk meredő gerlsdorfi csúcs czik-czakkos falait, vagy a kastenbergi gránit oldalakat, a mi tu. ajdonképi vadász területünket, — sa mint a. :elkai tó mellett rövid pihenőt tartva a gróf hogy állandóan hivek leszünk az ön színeihez e mai nap futamain. Mik voltak a D írlington utósó szavai ? — keveset beszélt, de szavai jelentékenyek voltak, — jegyzé meg nevetve Luxmoore. — Azt mondja, vagy száz fontot ö is szívesen koczkáztat. — Ugy látszik, — szólít Mrs. Richeton — a fekete-vörös csikós testre ma igen sokan fogadnak. Íme amott jő a Captain is. Hé ! Captain Singleton ! Mondja csak, hogy áll ügyünk ? — Szörnyű korlátoltak az árak, — jegyzé meg a százados untatva. — Százra csak harminczat kaphatunk. — De most ép indulnak, nézzék kegyetek ! Ezt mondva félreálla Luxmoore mellé. — Itt jönnek a lovak, — hangzott mindenfelöl s az állványokról s kocsikról néző közönség legott távcsövekkel fegyverzette föl a szemét. Áz egymásután fölbaladó lovak közül különösen kitűnt egy nagy, erőteljes ló, mely a fekete vörös szint képviselte. — Idomtalan egy állat biz ez, Mr. Luxmoore, — szólít Florenstein asszony, — mindig is az volt ; de hát Darlingtonnak teljes méltánylását birja s ugy látszik, ugyancsak versenykész állapotban van. — Nem igen szép ló biz ez, — tóditá Richeton asszony. — De igen szép futama van, a mellett bármily távra is lankadatlanul halad czélja felé, — vizonzá Luxmoore. Eközben a lovak elhaladtak az állvány előtt ; fehér test vezetett s nyomában mint második a fekete vörös test tünt föl ; de a halomra kapaszkodva föl, Burton Sam — a Shoting Star lovarja — átvette a vezetést s a mezőny élén gyönyörű pace-ben vagy bárom lóboszazal járt elől s noha versenytársai is nyakra-főre igyekeztek, Sam két lóhoszszal érkezett be elsőnek a pályafőhöz. A távirú sodrony rögtön működésbe jött s öt perez múlva a fél Anglia értesült arról, hogy a Mr. Luxmoore »Shoting Star«-je megnyerte az »Ascot-Stakes»-t. — What a coup ! — kiáltott föl Florenstein asszony s az egész környezet gratulált a Harold diadalának. Theodora is súgott valamit s megszoritá a Luxmoore kezét. — En csak azt mondom, — szólt a gyakorlatias Laeeby Jim, — hogy most már ideje valamit falatoznunk. Semmi sem éhezteti és szomjaztatja ugy meg az embert, mintha sokáig kell várnia valamely jó eredményre. Az indítványban az egész társaság osztakozott, mint azt ugy is gondolni lehet. — Most nincs egyéb hátra, — szólt falatozás közben Florenstein asszony, — mint az, hogy a Hypocrise re fogadjunk a »Biennial«-ban. On azt mondta nekünk, Mr. Luxmoore, hogy ha a Shoting Star nyer, akkor a Hypocrise-re bátran fogadhatunk. — Bizonynyal, — válaszolt Harold. — No, én megvallom, kissé előítéletes vagyok e vézna pej iránt, — mondá Laeeby Jim. — Majd meglássuk, Jim ! — veté oda foghegygyel Harold. — Nos, Mrs. Richeton, — folytatá a delnő fe'é fordulva, — kövesse példá mat s fogadjon rá kegyed is. A testőr-százados gyorsan értekezett a nőkkel s aztán elsietett a fogadásokat végezni. Két vagy háromszor kísérlett sikertelen indulás után, a Hypocrise csikó határozott vezetőül vált ki s attól fogva mindenütt kalauzolva, négy-öt hoszszal könnyen győzött Burton Sam ügyes vezénylete alatt. — Nos, Harold, — szólt Jim — én vagyok a legbalgább a társaságban, mert nem fogadtam csikódra. De ki hitte volna, hogy e makranezos szilaj állat diadalt aiathat!? De mi nem kísérhetjük figyelemmel az ascoti versenyek valamennyi party-ját. Csak annyit jegyzünk meg ezúttal, hogy a következő verseuynapon újra a fekete-vörös szin győzött a »The Felon«nal s Laeeby Jimnek újra alkalma nyilt fölkiáltani : — Van-e nálam balgatagabb ember e gyepen ! ? — Magam is ugy gondolom, — mormogta magában Darlington, kezét elégülten dörzsölve. Azt mondani sem kell, hogy Darlington asszony sugárzó arczczal szemlélte a blithedowni intézet nö vendékeit s előre elgondolta mily szép bundát és pompás kalapot eredményezett neki az ascoti szép siker. Luxmoore Haroldnak azouban szüksége is volt e nyereségre, mert a következő két napon tetemes összegeket koczkáztatott nagybiába a futamokon. (Folyt, következik.)