Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-10-17 / 42. szám

304 VADÁSZ- É< VERSENY-LAP. OKTÓBER 17. L«77 dászati irányelveket megállapítani teljes lehetetlenség, s ép e körülményből lebet és kell megítélni a De Manxiádok mosolyt keltő termékeit is. Igy vagyunk körülbelül a vadszaporulatra vonatkozó évenkénti jóslatainkkal is. — »Havas. jeges-esős, lágy tél kcsigázza ч teuycszanyagot, nem lesz meg az óhajtott tömegesebb vadszaporulat. A késő tavaszi havazások, deres éjjelek elölik az uj nemzedéket. A földet magasan boritó, késő tavaszig nem ernyedő hóréteg a vadat megfosztván tápszerétől, oda vesz az egész vadállomány, jósolgatják aggódva Nimród követői s nem alaptalanul, olykor azonban még is csalódnak. Például az 1875/6. évi makacs és liógazdag telet olyanul jeleztük, mint a melynek következménye nagy mérvű pusztulás lehet csak. És a nemes vadnak — a mint az akkori közleményekből értesüléuk — hazánk több vidékein a leggondosabb ápolás mellett is, valóban vészthozó időjárás is volt az, holott a mi apró vadjainkat nem igen tizedelte meg az akkori gonosz idő. Igaz, liogy a miként előzetesen már felemiitök, a nyulak vandal módon megrongálták gyümölcsöseinket. de ezáltal utóvégre is életüket menték. A foglyok szérüseink takarmányai körül valahogy még is csak eltengődtek. És e körülmények érdekes tapasztalatokhoz juttaták a legvénebb vadászt is, mely abban áll : hogy nálunk a legrendkivülibb idők viszontagságai sem tesznek a tenyész anyagban annyi kárt, mint a mennyit a vadászatra alkalmas téli időben, ugy az igen nagy számú rendes vadászok, valamint a tömeges koczapuskások okoznak. Most az egyszer azonban, az utóbbiak megjárták vele. A jégkérgii mély havat alig lehetett kedvező sikerrel megjárni ; minden lépten nyomon sülyedezniök kellett ; a hóropogás pedig lötávolon kivül riasztá fel a vadat ; a kocsi vagy szánvadászat pedig a lehetetlenségek közé tartozott, és igy tenyészanyagunk, minthogy az akkori téli kopászatok és körvadászatok sem voltak kívánat szerint kivihetők, csaknem egészen mentve lön. Maradt ki tehát vadunk nagy számban, a mi a lentebb kővetkezőkből kellőkép ki fog derülni. Augustus hó második felében s egész September haván keresztül, a kukoriczásokbani kopászatok átalán véve fényesen sikerültek. Minden egyes kirándulásnál sok nyul esett, ugy hogy a gyakrabban résztvevők között nem egy jobb lövő vadásztárs, a másfél havi kopászati idény alatt 30—40 db nyulat ejtett. E sorok irója csak igen ritkán vehetett részt a társas kopászatoknál ; de egykét magán vadászatán, mindannyiszor 4—5 db nyulat lőtt a reggeli órákban. A múltkor emiitettem kopóveszteségen tul még megmaradt egyik vén kopóm, másfél éves kölykivel, kivétel nélkül mindig igen jól mentek, gazdájuknak nem kis örömérc; sajnos azonban, hogy a szép reményekkel kecsegtető kölyök eb is, a nagy- és tartós hajtásokban annyira megerőlteté magát, hogy időközben elhullván, most még csak a vén »Dáma« lesz hivatva, a folyó idény alatt helyt állani. No de sebaj : a társas kopászatokboz, a vadásztársak számos jó kopóval rendelkezvén, sok örömnap várakozik Nimród híveire. Fogoly, tilos vadászterületeinken s átalán véve határaink minden irányában igen sok volt. A »Vadász- és Yerseny-lap« tisztelt levelezői más vidékekről, több izben numcrice is képesek voltak meghatározni, liogy vadászterületeik bizonyos részeiben hány logolyfalka tartja állandó tanyáját ; nálunk a nagyterjedelmű és szétszórva fekvő pusztaságokban tenyésző falkák számszerinti mennyiségét meghatározni soha sem lehet, de annyit bizonyosnak vélünk állíthatni : hogy hazánk egyes vadászterületein, aligha fedezhetni fel foglyokban oly nagy mennyiséget, mint a mi vidékeinken, melyek ugy a kedvező rejthelyek megszámlálhatatlan mennyisége, valamint a tápszer nagy bőségénél fogva tenyészetre nagy előnyben állanak sok más hírhedt vadászterületek felett ; csakhogy ép a puszták igen nagy távolsága, szétszórtsága cs roppant terjedelmei miatt, a lögoly vadászat nálunk rendkívül fáradságos. Igazat adnak nekem azon tisztelt vadásztársak, a kik a foglyászatial is olykor tüzetesen foglalkoznak. A mult idény alatt, kopászatok alkalmával is hullott el több darab. Es iok irója, mint a ki a lefolyt korábbi évek bosszú során, csakis a vizslászatbau lelte fel vadászati örömeit, elhullván vizslái, oda lett utalva: hogy kopászatok alkalmával, a véletlenre bizza foglyainak aggatékra kerítését, s mégis az idény alatt 18 darabra emelhcté az elejtettek szániát s ily módon jutott sept, második és oct. első felében 9 db erdei szalonkához is. Giimöry Frigyes. (Folytatás következik.) Cserkészetek erdőn mezőn. Coburg FiiV.p hg. ö fensége vadászaiairól — inelyröl a napi lapok sok hamis hirt közöltek — értesülünk hiteles forrásból, hogy augustus hó utolsó felében a hg Sz.-Antali birtokán Gömörben vadászott és (lejtett 2 db vadkant és 2 őzbakot ; majd császármadarakra járt, valamint foglyokra és fürjekre. A vaddisznók igen elszaporodtak ott, s nagy károkat tesznek a mezőkben. Bár a herczeg keményen rajok járt, de az erdőségek nagy kiterjedtsége és a kemény (kövecses) talaj miatt igen nehéz őket kicsapázni. Ugyanezen forrásból tudjuk, hogy a herczeg September első felében a thüriiigi enlökbcn vadász'tt szarvasokra, rokonánál a szász-eoburgi uralkodó berezegnél; bogy inily n igy mennyiségű ott a fövad, megítélhetjük abból, miszerint a reinhardtbrunni cs oberlmfi nyilt vadasokban az egész vadászidény alatt 80-nál több szarvast lőttek le, többnyire agancsárt. Fülöp berezegnek kedvezett a szerencse*), és néhány nap alatt 14 db vadászható szarvast lőtt, köztük egy derék 12-ágost, aztán egy igen erős dám-lapátost, valamint égy 3-évcs vadkant. — September második felében a herczeg és testvére zergélcre vadúsztak a gróbninyi magaslatokon, az Oberc-Ensthal vidékén, és ketten 66 darabot lőttek ; az összes lelövés 96 db volt. Az ebenthali (nem Ebendorf, Bécs mellett) uradalomban még nem volt a berezeg, s majd csak oktoberben megy oda, lia a nyulvadászatok megkezdődnek. — A kir. herczegnő mint halljuk mindezen vadászati kirándulásokra elkiséri férjét, de nem vesz részt bennök, s csak szemlélő marad. A napi lapok utján — hozzánk is átszármozott 15 nyul elejtése tehát csak mese. Ugyancsak Sz.-Antalról oct. 10-röl vesszük a tudósítást, hogy ott sok erdei szalonka mutatkozott, — de teszi hozzá szives tudósítónk, aligha maradnak soká, mert ma éjjel hó esett *) Vagy hogy jó cserkész és biztos lövő. \ Szerk. Tóth-Meygerról gr. Károlyi Alajos ö excja birtokáról tudósit bennünket alólirt fővadász, liogy a vadászni- és vendégei : gr. Széchenyi Béla és gr. Frdődy J.ajiv, valamint az uradalmi vadászok áltil oct. 4-töi 11-ig tartó vadászatokon lövetett: 41 db vadkacsa 1 db túzok 57 1 db nyúl 371 db fáczány S21 db fogolymadár с'з 27 db fürj Összesen 1832 db vad. Syllaba Kár. fővadász. A mult augiistusban törtéut a sümegi erdőkben, hogy egy uri ember — nevét nem irják uekünk — egy gyönyörű 16-os szarvnsbikát lőtt. A lövésre a szarvas azonnal i s zerogyott. Ekkor az illető lrivja a kerülőt, hogy jöjjön és szúrja le, mert a szegény állat folytonosul a hátán szánkázott kinjában ; — de mire az ólomlábu erdövéd odaért volna, — a szarvas felugrik és elrohan, pedig tartott a komédia vagy 20 porczig. Ugyanonnan az Esterházy Pál féle erdőségekből irják: — »Oly couecrtröl fogalmad sem lehet mint az itteni szarvasbögés. — Itt sarkalnak össze a veszprémi püspökség és gr. Esterházy erdei, s miután a megboldogult nagy vadász (gr. Esterházy Pál) igen kímélte a szarvast, oly roppant számmal van az itt, hogy maholnap veszélyes lesz bőgés idejében egyedül járkálni. IIa kimegyünk, 30 darabot is láthatni egy-egy falkában. Valami nagyszerű, imposans az, mikor egy falka a kocsik előtt 150 méterre kérődzve bámészkodik. A napokban egy kerülő lesen lőtt egy iszonyú 18-ast és egy 10 ágas mecsevészöt (Kümmerer), ez utóbbi félszemre vak volt. A másik roppant nagy állat volt, minőt az itteni urvadászok is csak titkán láttak még. Az Ipoly mentéről a Luczenbacher testvérek vadászhelyciröl kapjuk a tudósítást, miszerint a csőszök oktober 5 — G-ka körül látták ott magasabb helyeken az első szalonkákat, de azóta egyet sein, inert folytonosan szeles idő van. — Fogoly vadászatok az idén Ipoly mentén, irja szives tudósítónk, nem igen sikeresek voltak, mit nem is csodálhatni, miután a vad majdnem teljesen ki volt irtva, s csak is mióta az uj vadász törvény életbe lépett s néhány össze fekvő határban a községektől béreljük a vadászatot, s már 3éve kíméljük — van kis látszatja. A nyul már is szép szaporodásnak indult, de eredménydús vadászatokat mégis csak néhány év múlva várhatunk. Ugyanazon forrásból irják : »Ellenben nagyon szép a vadállomány a közeli Garam folyó mentén, hol is a zselizi gr. Breuner uradalom, s az ottani szigorú tilalom, gondos és költséges szaporítás által az egész környék vadban bővelkedik. Nagy vad is szépen van vidékünkön ; — nagy, összefüggő erdőségek vannak itt, s a birtokosok közül, különösen Schmidt, — Szokola-Hutu tulajdonosa emelendő ki, hol is a vad gondos megőrizésben s a kellő nyugalomban részesül ; s aztán fölötte csekély az évenkinti lelövés. * * * Pári-ban (az Ozora-Dombovári uradalomhoz tartozik) Bischitz Mór urnái sept. 20-án s az azt követő napokon szintén cserkésztek szarvasokra. Dianna istennő egy jelenvolt angolnak kedvezett egy szép 16-os bikával, — úgyszintén Döry Lajos ur lőtt egy 6-ágast. — Elhibázva lett egy 14 es, egy 8-as és egy 1

2-ез. A bőgés igen szép volt — különösen egy reggel 7 bikát hallottak.