Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-09-19 / 38. szám

AUGUSZ

TUS 15. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 273 Az e évi vadászidény nem a legjobbak közé tartozik nálunk. Fürj nem igen nagy számmal van, pedig tavaszkor szépen hallatták magukat. Ennek oka az, hogy a költés a hideg tavaszi idő és a temérdek alj vizek és esőzés következtében nem sikerült. Alig találni fiatalokat. E sorok iiója más években rendesen 300—400 darabot szokott lőni, s e nyárom nem vihettem 85 darabnál többre. Nyúlról ép ilyeket lehet mondani, de ezeknél a második elles már ugy látszik jobban sikerült; mert sürün lehet kis süldöcskéket hemperegni látni. — Az öreg nyulak legtöbbjei pedig most is hasasak. — Fogoly jobban költött a fürjnél, de legjobban a vizi vad. Szárcsák ezrei lepik el vizeinket. A kacsa már szépen huz és teljes falkákban. Mult hetekben kettecskén egy fél nap alatt 2 7 db tőkés ruczát juttattunk aggatékra, ezek közt egy fészekaljat — 8 darabot — ép akkor leptünk meg a folyó Dunán, mikor anyjuk a rétből szegénykéket a világba akarta vezetni, azonban ezon nein várt találkozás mind a nyoleznak életébe került, mert repülni még nem jól tudtak, s igy úszás és bukásban keresték menekvésüket, mi pedig kis csónakokban lévén őket közre vettük, s sebes tempóban hajtottuk viz ellen, a szabad Dunára. Eleinte csak győzték, de később minduntalan ke'nytelenittettek felszínre jönni lélekzetvételre, fejüket feldugva a vizből s ilyenkor áldozatul estek. Hevélyes kis mulatság volt, mely eltartott mintegy husz perczig. Az anyarecze azonban elmenekült. Túzok ez évben a telecskai fennsikon meglehetős számmal van, csakhogy vadászatához nagyobb compánia kell, és főleg sok türelem. Ez évben történt, hogy hárman egy kölesben túzokra cserkésztünk; az elötliink mintegy 80 lépésnyire felszáll, erre mindhárman egy tempóra elsütjük a fegyvert és a túzok mint a tök lezuhan a kölesbe. Jakab Vetter a mi kalauzunk oda fut és látom keresgélni — No Vetter hol a túzok ? — »Ja Herr, den find' ma' net ! der is auf und lauft wie a' Rossz! Ugy is volt — két órai keresés után bebizonyult Jakab Vetter mondása. Csak az a csodálatos, hogy a köles alig volt 2 láb magas és közelében mind csupa tarló és apró mohar; és mi mégis a túzok nélkül mentünk haza. Szt—k. Felvidéki vadászrajzok. III. KÉSZ. (Folytatás.) Egy idő óta ugy látszott hogy a clévajkodást abba hagyva, komolyabb hangban beszélgettek a vadásztársak, mert a természet - históriát szőnyegre hozván, itt nem csak a vadászható, hanem a házi s egyébb állatok is szóba hozattak. A társalgásnak e komolyabb fordulata bátorította felaN. V-öt bogy nem bosszú, hanem baklövésekkel bővelkedő vadászéletéből, egy nézete szerint igen ritka és nevezetes eseményt beszéljen el. Mult őszszel nyulakra vadásztunk а к cseplyések és nyiresek közt. Helyet fogtunk s én egy árok mellett oldalt húzódó erdei uton jó helyet találván, ott egy kőre leültem, puskámat térdeimre fektettem s szivarra gyújtottam. Mintegy 70 lépésre az árkon tul T volt a szomszédom, ki azon utat is végig láthatta, melyen én ültem, s tanúbizonyságot tehet arról a mi azután következett s a mit én elbeszélni akarok. Következett pedig egy nyúl, bár a kutyák még nem hajtottak, de alkalmasint már kerestek, és pedig lassan baktatva jött hátam megett egészen hozzám, a térdeimre fektetett puskám csöve alatt leül s első lábaival szemeit törülgetve, mosakodni kezd. Nekem a szivarral, — melyet éppen meggyújtottam, — és gyufatartóval kezeim elfoglalva lévén, a lövés alkalmatlan volt s igy egyebet nem tettem, hanem égő szivaromat a mosakodó nyúl orrához nyomtam, mire az egy hatalmas ugrással puskámat lelöki térdemről s az árokba szökik. Mind magam mind T szomszédom ugy elkaczagtuk magunkat, liogy a lövésre többé nem is gondoltam. No hát kérem alásan a nyúlnak e viselete oktondiság-e vagy mi ? Lehet-e s hogyan kell e bizalmas közeledését megmagyarázni? »Lebet ám s igen könnyen« felelt reá a II. Numerus, »a nyúl téged édes öcsém, fatuskónak nézett, tehát tudta hogy ártani nem fogsz neki.« Erre oly hatalmas kaczagás keletkezett, hogy a N V. eleinte bámult, mert a vágást hamar meg nem értette, de azután a nevetésbe maga is belevegyült ! »No kis hijja hát« szóll bele a N III. »hogy puskádat nem vitte el a nyúl, mint F ismerősünknek bajkeféjét!« Hogy volt, liogy ? — kérdék többen. Hát ismeritek F urat a hetyke gavallért, ki minden negyedórában tizszer keféli haját s szakállát s e mellett oly szórakozott, hogy — mondják — egy vacsoránál a pecsenye falatot szomszédnéja szájának vitte. Hát ez, az о i nyulászaton egyszer leül s szokása szerint mindjárt kiveszi zsebkeféjét s igazítja és simitja vele magát. Érkezik oda egy a vaczkából csak imént kikelt nyúl s helyet foglal mellette. F... egyebet sem látott, csak hogy a nyul feje meglehetős borzas, burjánnal s néhány száraz levéllel fedve, ő tehát kefécskéjével a nyalat kezdte frisirozni. Természetesen alig ért hozzá, a füles nagyot szökik, kiüti kezéből a kefécskét s tova illan. Nem tudtuk volna meg az esetet, ha F maga nem hivott volna oda kérvén, keressük meg toilette-eszközét. Ezt ugyan nem találta meg, mert az a fülesnek megtetszvén magával vitte s most F urat azzal vigasztalják, hogy ezentúl az ó i pagonyban nincs többé vad, — hanem csak civilizált s megfésült nyúl ! Midőn a hangos nevetés kissé alábbszállott, beleszóllt J. M. a vármegye legtevékenyebb ügyvédeinek egyike, egész komolysággal : »Bizony igen nagyon sajnálom, liogy e diszes vad ászkörben gyakrabban meg nem jelenbetek! Félóra alatt itt annyi hazugságot hallani, hogy én mint prókátor azon félesztendeig elélhetnék! (Folyt, köv.) Csetneki. Utazás a Zambesi viz-eséseihez(Utazósi és vadászati képek.) (Folytatás.) NEGYEDIK FEJEZET. Potchefstrom-tól a Tati folyamig. Legelső dolgom volt expeditiómat szemle alá venni, s nagy megnyugtatásomra szolgált, hogy minden rendben van. A szekerek, hámok, sátrak s egyéb szerek jó állapotban, a lovak is egészségesek, csak épen az ökrök között pusztított a tüdő-járvány s már hét darab elhullott közülök. Nem volt más hátra mint a vonóerő kipótlására az itteni kupeczektöl vásárolni a szükséges marhákat, bár soká vonakodtam ettől, mert kénytelenitve lévén a vételre, attól tartottam, hogy ez emberek visszaélnek e kényszerhelyzetemmel. Közben Hübnerrel a hely geográfiái fekvését és a delejtü eltérését vizsgáltuk, mi közben mulatságos, de roszul is végződhető episod történt. Egy majom ugyanis a szomszéd mülovar-társulat ketreczeiből elszabadulván, távollétemben lakásomba lopódzott. Csaknem megkövültem a bámulattól, midön belépve, a majmot drága és törékeny — s kivált itt pótolhatlan — astronomiai készülékeim fölött elmélyedve találtam. Szerencsére azonban elinalt, a nélkül, hogy egyet is bántott volna. A mülovar-társulat, melyről az imént szó volt, SanFranciscoból került ide, a Sandwich-szigeteken, Chinán, Singaporén és Ausztrálián keresztül, s mint mondták a boereknél nagy tetszésre találtak. April 24-én reggel egy Zulu-Kaffir jött hozzám jelenteni, hogy Baines kisérőivel közel van s me'g ma meg fog érkezni. Miután ez úrral elbeszélésem folyamán még többször találkozunk, az olvasót megismertetem vele. Baines előrehaladt korú, az ötvenen jól felül levő férfi, a ki e mellett egy ifjú ruganyosságával és kitartásával bir. Eredetileg festő ; de nagy mértékben birja mindazon mesterségeket és ügyes fogásokat, a melyekkel a vadonbani életet kellemessé tenni lehet. Részt vett a híres észak-ausztraliai expeditioban, melyet 1855 — 56-ban Gregory rendezett, 1858 — 1861-ig a két Liviugstone-nal a Zambesi expedition találjuk, 1861—1868-ig Chapmannal barangolta be délkeleti Afrikát ; most pedig egy aranybánya-társulat megbízásából utazta be az északi Matebele-földet. Vadat, azaz hogy antilopot Potchefstrom szomszédságában nem lehetett találni, de a Mori folyam partján északkeleti irányban fekvő nedves réteken és posványosokban csakúgy hemzsegett a sár-szalonka. Délutánonkint dupla-fegyveremmel és néhány kaffirral kimentem, — ez utóbbiak végezvén a vizsla szerepét — és mindig egész rakást hoztam haza ez ízletes madarakból. Potchefstrom egy kis helység 400—500 lakossal, mely ugyanoly jelleggel bir, mint a boerek által alapított egyéb városok. Egyenes utczái vannak, melyeken viz csergedez, minden házat egy kis gyümölcs- és veteményes-kert környez. Van egy meglehetős szálloda, több szép kereskedés, templom és postaház. Port Elizabeth főkikötő helylyel kocsiposta utján egyenes összeköttetésben van. E kocsik a 115 mértföldnyi utat 14—16 nap alatt teszik meg. A mi az éghajlatot és a talaj termékenységét illeti, a Transvaal-köztársaság a föld legáldottabb vidékei közé tartozik ; éjszakfelé a Limpopofolyó körül tropikus hőség uralg. Azonban a levegő rendkívül száraz és egészséges és tüdőbetegségekben valóságos gyógyító hatással bir ; ugy, hogy ujalb időben Angliából is jönnek ide ilyféle betegek üdülés végett. Azonban e gyönyörű talaj legnagyobb részt kopáran bever ; a lakosság sokkal gyérebb, hogysem a természet kincseit kellőleg kiaknázhatná ; továbbá a közlekedési eszközök hiánya is nagy akadályokat gördít a terménykivitel s igy a belterjesebb gazdaság meghonosulása elé Igy a Loér arra szorítkozik, hogy terményeit szekéren a legközelebbi kikötőhelyre szállítsa s azokért egyszerű háztartásához szükséges eszközöket s egy kis pénzt szerezzen. Némely irók a Transvaal-köztársaság területét 50,000 négyszög mértföldre s a lakosságot 4500 szétszórva lakó boer-családra becsülik. Azonban e számok semmi tekintetben sem biz'osak, s igen nehéz jobbakat megállapítani hivatalos adatok hiányában. E boer-köztársaságok kivándorlás által keletkeztek. Midőn ugyanis az angolok 1837-ben a hottentottákat és 1839-ben a többi fekete lakosságot szabadnak nyilvánították, öt ezerre menő boér-család elhagyta a Fok-tartományt és az Oranje-folyamon átjőve az Oranje-köztársaságot alapították. Ezeknek egy része átment később a Drakensberg hegységen s a Natal államot ala-