Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-09-12 / 37. szám

266 VADÁSZ- fcs YERSENT-LAP. SEPTEMBER 12. 1З7? tesen az illetékes ezolgabiróságnál való előleges bejelentés után. A mint tudjuk, nem is fordult még elő nebézfég ilyenek kiadása körül 6ebol ; a törvény olég világosan rendelkezvén e tekin­tetben. Szerk.) Szarvas-csalcgató. О (Szepes megye) Sept. 1. Már zeogett a szálerdő hatalmas hangjától az erdők királyának ; Diana istennő legszebb ton­certje cz. — Tulajdonképpen nagy »perfidia« az embertől, bogy éppen akkor keresi, lesi és gyil­kolja balálra az erdők királyát, mikor az sze­relmi kalandjai után szaladgál, s mikor a lét leg­édesb kéjében úszik. — Kisértené meg csak va­laki háborgatni ót. — S végre is tri haszna van ily gyilkosságból ? — Egy megdermedt életnél­küli tömeg, mely rendkivül büdös, azaz : »szagos* mini a vadász mondja. — Nein akarunk szó­harczba elegyedni — de vanilia után nem illa­tozik éppen egy ily »kifolyatott* szarvas ! — No de valami mást akarok én elbeszélni. A mult cvben egy hires Nimród, egy felső­ausztriai gróf volt nálunk vadászaton ; s miután urunk nem vadász hivatásánál fogva, nagy ki­terjedésű erdeink egyrésze szabad rendelkezésére állt, s ö fáradhatbmul fel is használta azt, ki­tűnő lövő volt golyóval. De leginkább felkölté ö vadászaink és kerülő­ink figyelmét az által, hogy remekül tudá a bőgő szarvas és hivó tehén hangját utánozni. Oly töké­letességgel utánzá e hangokat, hogy egy napon je­lenlétemben kétezer csalogatott közelre egy fiatal buja urficskát (ha jól emlékszem csak villás volt) az üsző hangjával, és kétszer riasztá azt el, át­változtatván hangját egy vén 14 ágas hárembasa féltékeny harczkiáltásává ; mig végre megsokallá a »Sehneider« ügyetlenségét és »soha nem hi­hiző« csövéből egy pilulát röpitett oldalába, inely örökre meggyógyitá azt szerelmi mámorából. Hogy с virtuositáea sok irigylöre és sok után­zóra akadt környékünkön, az könnyen érthető ; az utóbbiak közé tartozott a v—ri magános csárda korcsniárosa is, kinél útközben néha a gróf betért s ki mindent megkísértett hogy mindkét­nembeli fövad hangját utánozhassa; szeretett kissé vadorozni. A völgyön átutazók s a közeli kis falu lakosai már kora reggel csodálatos han­gokat hallottak a v—ri csárda egyik kamarájá­ból, mik néha a bölönbika, nélia meg egy más közönséges, négy lábu, és füvei táplálkozó állat hangjához hasonlítottak. Még mindig nem akart sikerülni ; de hisz még volt idő ; még nem ha­ladt előbbre az év — junius havánál, s igy há­rom hónap volt még gyakorlatra. Végre számtalan izzasztó és száraz-torkot csi­náló gyakorlat után meglehetősen kezdett sike­rülni a csalogatás, melyhez egy nagy triton-csiga héját használá pscudo Nimródunk. — Alig hogy tehát a szomszéd uradalom kerülője az első s/.ar­vasbögés liirét meghozd, в az ily kedveskedésekért competáló fenyves-vizet mindig száraz torkán lce­reszté, midőn Kammervirtuózunk gyilkos-fegyver­rel és a nagy csigával az erdők mélyének vevé útját. Mc'g m m mult ugyan Szt.-Mihály napja, do a szarvasok, daczára a vadásznaptárnak, dereka­san kezdtek bőgni ; nébol-néhol friss csapákat is lehetett látni, különösen tócsák közelében, s igy nyanitni lehetett, hogy ott egy szerelmes szarvas hitte le hevélyét vagy valami mást. — Vigyázva lopódzik vadászunk egyik sűrűtől a másikhoz, s időről időre egy bokorból hallatja keservesen be­tanult bügését. De csak nem akar semmi felelet jönni.... Csigavérilek ezek a szarvasok Végre a C....Í uradalom tilosáig ér dilettans­kodása közben. Ott mindenesetre lesz szarvas ; — a községi erdő igen ritka ahhoz. Még csak első kísérletét ereszté ki nem ily cze'lra teremtve lenni látszó iustrumentjéböl s már is ! ? — Diana istennő nem hagyja el hí­veit, — vagy mi ?.... Onnan felül, a hegyről néha néha a szellő valami zörejt hoz ; — mintha száraz ágak recsegnének lassan közeledő léptek alatt! Mindiir buzgóbban fújja tritoni-zene­1 divatban s hasznossága elismerve, egyszóval szerét a csalogató művész, s mindig közelebb ro­1 p r obatum est ! De van egy ujabb felfedezés, mely most a tudós orvosvilágot foglalkoztatja s méltó sensatiöt csinál. Ez szorosan véve a szemészetbe vág, s jelenleg a párisi orvosi collegium ophtalmicus osztálya vette vizsgáló­dás s véleményezés tárgyául. Eredetét s vele­jét rövideden közlöm pog és zörög az erdő, — most már csakugyan egészen közel ; ott a mogyoróbokrok mellett. Már inoBt — gondolja a bögös — ideje a csigát felretenni, s a löcsláb után uyulni ! Tebát ! meg se mocczanva, fegyverét arezboz emelve, ujját a ravaszon tartva, s még lélekzeni sem merve várja a jó szerencsét Végre — megmozdul a bozót, s megjelen egy fő, — de nem büszkén álló agancsokkal — j Mint a Schweiczban megjelenő Aargauer hanem а к—i i-kolamester »shirm-lederes« sap Rothe irja, egy vadász nagy kőszáli sast pus­kájával, ki szintén a nemes vadászat mestersége j kázott meg, mely neki aztán tusakodás közben " tii n , jut t . , ,. , i egyik szemét kivágta. Egy fiatal orvos közel Kepzelhetui, milyen csalódott pofával nézett a i . két Nimród egymásra: - s ámbár mindegyik j tartózkodván az esemény színhelyéhez, rögtön restellé a rászedetést, s féltévé magái au hogy i segélyt nyújtott neki, s midőn véres szemű re­ballgat róla, még is kitudódott, hogy a v—ri gét kimosta, megvillant a gondolat agyáb an korcsmáros csalogatására, szarvas helyett — is- • e z emberrel kísérletet tenni : nem lehetne-e ki kolamester ugrott ki. - 8'~ !-; vágott s kifutott szemét, valamely mással hely­" ' j — ' ~ j repótolni. Dictum, factum, kivette a sas egyik Felvidéki vadászrajzok. | szemét s azt a károsodott vadásznak azon nió­III. RÉSZ. don melegében beillesztette. Az operatic si­(Folvtatás ) ' került, a szem beforrt, a vadász az idegen szem­No de még a harmadik eset túl tesz e ket- j me l j° bban lát mint a z eredetivel, mert az Al­ton ! A csetneki templom fedélzetének kijav i. Pesek tetejéről a völgyekben járó kelő embe­tása mellett történt, hogy az ácsnak éles bal- reke t ^ismerni képes és.seuki sem veszi észre, tája nagy magasságból lehullott az alul dolgozó j ,1 0»' beplántált szeme van, csakhogy kissé fur­• i i 1 csán kancsalít voie ' ácsmasra oly szerencsésen vagy szerencsétle­nül, liogy ennek egyszere orrát is, nagy lábuját j A fiatal 0 1'vos felfedezését természetesen nem is elmetszette. A fiút a levágott testrészekkel rejtette véka alá, hanem tovább folytatta ki­szekérre pakolják s viszik orvosunkhoz, ki ak-, sérleteit. Legközelebbi operatióját egy vadász­kor is, bár éjfél körül volt az idő, rögtön vé- j kutyán tette, melynek szintén sas szemeket ol­gezte a műtétet s az inast haza küldte. Leg-, tot t be s mondják, bogy e vadászeb éleslátása jobb reményben volt a fiú, fájdalmat sem ér-. most bámulatos ! Azután egy pár postalónak zett csak azon kellemetlensége volt, liogy orrán bagolyszemeket oltott s e lovak most a leg­át lélekzetet nem vehetett, mert mire 2 hét megbízhatóbb fogatot képezik az éjjeli uta­mulva a köteléket levette, azt tapasztalta, liogy . fásoknál. Az orvos tapasztalatait s kísérleteinek lemetszett testrészei megcserélve növesztettek, történetét egy röpiratban tette közzé melyet vissza s orra porczához lábujja van forrasztva, j О p h t a 1 m i t i s substitutiv czim alatt a mely természetesen a levegőnek átjárást nem P á |isi orvosi collegiumnak dedicált s mely engedett. De még ez hagyján, ez kisebb baj ! Bernben Heigli et Comp, nyomdájában meg­nagyobb alkalmatlanságot okoz neki, liogy va-À 161 1* s mill (Ien külföldi és hazai hiteles könyv­labányszor orrát fújni akarja, mindanyiszor ! kereskedőnél kapható. csizmáját levetni kénytelen ! j Bizony sokra viszik az emberek a mostani Hogy sok ügyesség lakozik R. seborvosban világban, melyet méltán találmányok és felfe­- vette fel a szót most a N. III., azt magam dozések világának lehet mondani ! Hogy so­is tapasztaltam L. barátom házánál, hol egy káig ne keressek, ime felemlítem nektek a borzitást vitt véghez oly tökéletesen, liogy ' mesterséges haltenyésztést ! Tudjátok e, hogy a leghíresebb bécsi operateur sem külömben. | szomszédunk gróf M furcsa pert kapott ? Mi az a borzitás? kérdek a fiatalabb társak, j Nem ! hát megmondom ! Ő hat esztendő előtt Hát tudjátok válaszol a N. III. L .... nek haltenyészdét állított b . . . . i birtokán s most sok kellemetlensége van nagyúri szomszédságá- valamennyi patakjaiban s vizeiben a balak any­val, mert már 3 jó kópója áthajtván a határon, nyira elszaporodtak, hogy a vizeket elfogyasz­az ottani szigorúan őrzött titalmasokban ki-jtották s három mértföldre a völgyön lefelé vetett mérges konezok áldozatja lett. L ! minden malom áll. A molnárok és malomtulaj­tehát Diana nevű kedvencz kopóját hasonló donosok tehát kártérítés végett beperelték a balsorstól féltvén, hogy vadászatai közben messze ne távozzék, hosszú futóit megrövidi­tetni határozta. E végett fordult R. . . . sebor­voshoz, ki a kopó lábait hat-hat czollal meg­rövidítvén, s e műtétet mesterileg végezvén, most Diana rövid lábakkal bir s borzebként is igen használható. Minapában jelen voltak L... barátom egyik őzvadászatán, mondhatom gyö­nyörűség volt látni hogyan forogtak az özek a megborzitott Diana előtt, akár a süldő nyúl, Szoktattad volna kutyádat annak idejében en­s eszükbe sem jutott a revierböl távozni. 1 gedelmességre, ne kényeztetted volna el, any­Külömben mi a borzitást illeti, az már régi ' nyira jó kedvét keresvén, hogy gyakran saját találmány s körülbelől 100 éve, úgy a 18-dik ágyadban hálattad : most respectálná reggeli­század közepe táján kezdett használtatni, leg- j det s megelégednék azon maradékkal, melyet először Németországban valami Münchhausen számára félre teszesz. Benne van a kutyában a báró nevü vadászurnái ; azóta sok helyütt van tehetség s minden jó tulajdonság csírája, csa k grófot ! Egy éles kutyasikoltás most a beszédet újra a vadászebekre fordította. »Bizony édes barátom«, szól az öreg igaz­mondó Ferencz bácsi egy uri emberhez for­dulva, ki kutyáját épp néhány korbácsütéssel megnyikkantatta, a miért az kiterített tarisz­nyája széléről egy szép darab sonkát annec­tált! olyanná válik a kutya, milyenné neveljük.

Next

/
Thumbnails
Contents