Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-29 / 35. szám

AUGUSZTUS 15. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 251 bi ottságok fognak kiküldetni, melyekben az illető megyei lótenye'sz - bizottmányok is képviselve lesznek. Az ajánlattevő tenyésztőkkel idejekorán közöltetni fognak azon központosítási állomások a hol a bejelentett mének , előre megbatározott napokon a vásárló bizottság elé vezetendők lesznek. Azon tenyésztők, kik eladó ménciket már ennek előtte bejelentették volna, felhívatnak, miszerint tud'ssák ezen minisztériummal, hogy ménjeik eladása iránti szándékuk nem változott-e, illetőleg hogy eladók-e még méneik és mily áron. — A ménvásárlási ajánlatokra 50 kros bélyeg teendő. Budapest, 1877. august 22. A földmivelés-, ipar és keresk. m. к. minisztérium. Eladó két pár Carossiers ; és pedig l-ször. Világos pej lcancza és heréit 5

1/з éves, 17 marok 3 vonal és 17 marok 2 vonal vagyis 189 centimeter magas. 2. Világos gesztenye pej kanczák 4'|

2 évesek, lü marok, 2 hüvely, 2 és 3 vonal vagyis 174 centimeter magas. Mind a 4 ló mezőhegyesi nevelés, igen erősek és öblösek, nagyon jó menők, tökéletesen be vannak vezetve, jámborak és hibátlanok. A kanczák első rendü anyatcanczáknalc is megfelelnek. A szin külömbség oly csekély, hogy négyes fogatot is képezhetnének. Ara páronként 2500 frt. A szerkesztőség ad további felvilágosítást. Felvidéki vadászrajzok. iii. rész. (Folytatás.) Egy vadászati kirándulás alkalmával az urak a pattogó tűz körül foglaltak helyet s beszéltek sok mindenféle — legtöbbet természetesen vadászos dolgokról. A n y ü 1 к e r t e к jöttek szóba. Megemlittetett, mily mennyiségben nevelhető helyes eljárás mellett a fülesek száma, s bogy lehetséges egy nyulszegóny vidéket néhány év alatt benépesíteni. Előhozatott azután az is, hogy sok birtokos ezen berendezéssel szerencsétlenül járt, a mennyiben a nyulakra járványos kórok jöttek; s a kertekben is elpusztultak, ugy hogy most már a vadászurak nagyobbrésze abba hagyta a költséges kertelést, s hallani sem akar többé a mesterséges nyulszaporitásról. Külömben megjegyeztetett, hogy eltekintve a nyulkertelés kedvező vagy kedvezőtlen voltától, annyi haszon utána még is kiszámítható, hogy az azokban alkalmazott csapdákban s tőrökben a ragadozó s kártékony vad jókora kerületből kifogdosható, s ha sok helyütt pénzbeli deficittel is járt, de fontos tapasztalásokkal gazdagította a vadászati tudományt ! »Már pedig a tapasztalás neveli a bölcseséges« szó bele a Ill-ik Numerus, »s jó atyámfia a Bodrogközben nagyra van vele, hogy a rókatenyésztés körül szerzett tapasztalásával a leghiresebb német Forscher-eken tul tett. О tudniillik, kinek módja van hozzá a költséget sem sajnálni, ha vele tudományát nagyobbíthatja, a vadászat és vadtenyésztés terén egy uj s mondhatom eredeti kísérletet tett. Összefogdostatott öszszel 5—6 rókát s ezeket tágas ketreezben tartotta s jól táplálta. December elejér'azután eleven testükről lerántatta gyögyör d irhájukat, meztelenségüket rögtön a műtét után a nincs többé kopaszság czimü kenőcscsel jól bedörzsöltetvén. A kenőcs, melyet eredeti jóságban a privilégium tulajdonosától, és pedig nagyobb menynyiségben s illő rabatt mellett, hozatott, csakugyan kitűnőnek bizonyult, a szőr megnőtt s természetesen alatta a bőr is, úgyhogy hat hét múlva — ugy Január közepén—második, s ismét hat hét múlva — Február végén vagy martius elején (már nem emlékszem jól reá) — a harmadik aratást nyerte. Mind bárom természetesen sürü téli bunda volt. Azonban eddig felhagyott e prémtenyésztéssel, mert a pontosan vezetett bevételi s kiadási naplója, részint az élelmezés nehézsége miatt — részint a kenőcsnek minden Rabat daczára szerfeletti drágasága miatt, de melyet nézetem szerint csak az agió magassága okozott, részint végre a gondozás költséges volta miatt — mert kérem alásan a hideg téli holnapokban kénytelen volt szegény meztelen rókáknak jól bélelt felöltőket csináltatni : igen kedvezőtlenül tüntette fel a mérleget. Fokozhatta volna ugyan nézetem szerint a prém-szüretet évenként legalább hatra sőt hétre, de ezen 3 — 4 nyári bundákért a szűcsök mit sem adtak volna, s igy mint mondám — felhagyott vele ! Nagy szárazság uralkodott a természetben, csörgött a hulló falevél s a jártabb gyalogösvények is porosak voltak. A hajtás sehogy sem ment. Özeket vertek ugyan, de a kopók nem birták meghajtani s 4 óráig tartott vadászaton egyetlen egy lövés sem dördült el. Kedvetlenül gyülekeztek a vadászok, szidták a száraz időt, de szidták leginkább a kópékat ! »Y olna csakitt azénKamas z-orn,« állította Ferencz bácsi, egy őszfürtü tisztes N um e г о báró m, »lőhetnénk előtte a szárazság daczára, őzet, rókát!« »Hát mért is nem hozta ki bátyó? kérdik tőle. »Tul adtam rajta,« volt a felelet, »mert mióta szinehagy ottlét t, azóta irtózik ezen Cser n ago г ától. A jelenlevők közül többen nem értvén e rejtélyes feleletet, következőkben magyarázta meg szavait az öreg; »Hát kedves öcséim biz az ugy volt, hogy én a mult téli nagy hóban Kamasz és Fraila kopóimmal a kakas hegységre mentem vavadászni. A hó igen nagy volt s taposott ösvényünk nem lévén, libasorjával haladtunk fel. Elől ment a kerülő, nyomába a kopóvezető tót, utána az erdész, aztán jó magam. Nehéz lévén a járás, a legény a czvorkát elbocsájtotta kezéből, s kopóim magukban vergődtek fel a hóban előtte s a kerülő után. Hát a mint az első bajlásra érünk, ugrik előttünk bárom őz s liajrá ! az összeczvorkázott kopók hangosan utánuk. A hajtás felfelé távozott, a hang elhalt, sem vadat, sem kopót nem láttunk s mi hoppon maradtunk. Sem süvöltés sem kürthang vissza nem hozta a kutyákat s mi több órái várás után félig-meddig keresztet vetve rájuk, hazamentünk. Éjfél tájban a F r a i 1 a az erdész lakához vergődött, de Kamasz nem mutatta magát. Másnap reggel az erdész egy kerülővel keresésre indult, a csapás után délig felhatolt a kakas tetejére, melyen át a hajtás nyoma tova vezetett a berezegi pagonyokba. Idáig a 3 őz együtt járt s a kopók is nyomuk ban együtt, de a hegység délnyugati lejtőjén az őzek szétváltak s azután kis távolra látszott a hely, hol kopóim a czvorkát — mely bizony s ezúttal szerencsére — már kissé ócska volt — elszakítván, szintén kétfelé követték a vadat, s itt most megfigyelni kellett a csapat, a melyen az elveszett Kamaszra akadjanakvadászaink. Mert mint mondám a Fraila megkerült ugyan, de nyakán mit sem hozott vissza a gyürkéből, azt tehát a К a m a s z viseli még nyakán, ha meg nem ették őt a farkasok, mert a gazoknak csapái több irányban voltak itt szemlélketők. De hát melyek itt a К a m a s zn а к nyomai ? A nagy hóban egy kutyanyom sem látszik tisztán, csak is az őznyomokkal összevegyitve, s hóval beszórva. Mit erdészünk reményleni alig mert, — mert szegény kutyámat farkas - gyomorba ágyazva gondolta — az bekövetkezett. Tudniillik az erősen megfujt kürt hangjára kopóvonitás felelt mélyen lent egy sötét szurdokból. A vadászok követték az irányt s lefelé törtetve félóra múlva elérkeztek egy meredek oldalú, tölcsérforma, bokrokkal, kidőlt fákkal s kövekkel behullott szakadékhoz honnan a kutya nyöszörgése halattszott. De hogy bocsájtkozzanak bele ? Azt látták, liogy kutyám sem jutott bele saját akaratából hanem egy nagy ; hógörélylyel sikamlott bele, s tán ez mentette meg életét a szakadék szélén köröskörül for' gott farkasok elől, melyek őt megszimatolták ugyan, de szintén nem tudtak hozzáférni. Egy ledöntött s létraformára lecsonkitott fenyü végre lesegítette a kerülőt s a kopó megmentése azután könnyen sikerült. A czvórka csakugyan nyakán volt s ezzel oda csavarodott a bokrokhoz, hogy járható helyen is lehetetlen lett volna elszabadulása saját erejéből? Szegény kopóm az éhségtől s fagytól annyira elbádgyadt, hogy midőn a reáfagyott jégtől s hótól nagyjából megtisztították, csak vánszo1 rogni tudott s a kerülő többnyire ölében hordta ! lefelé. Setétedéskor értek be Zdicbavára, liol a berezegi kerülőnél megháltak s másnap vették észre, hogy a kutya bár minden jég és hó leolvadott róla, fehér maradott. Ezen egy éjjel kiáltott nyomor leginkább pedig abalálos félelem, mert mint mon1 dám a farkasok egész éjszaka keringtek s üvöljtöttek körülte, kopómat egészen megőszitette, barna-veres kutyám egészen fehér s oly ideges lett, hogy azóta a begyek közé jönni soha sem akart. Ha néha kihoztam is e 1 sötét komor Csernagora-féle begyekre s le1 czvorkáztam, ő rögtön hazaszaladott, úgy hogy jmióta színehagyott lett, őzekre többé nem használható s én a külömben jeles kutyát az alsóbb mezőségi ismerősömnek eladtam. »Bizony bizony a halálos félelem képes az ember haját megfehéríteni, magam is olvastam ! több példát reá!« szólt most bele a Numero 1IY. általános vigsâgot s nevetést inditván meg. No nemde ? kérdé Ferencz bácsi. Igy járt az én Kamaszom is! Hja, sok furcsa dolog adódik elő a természetben, miről a tudósok nem is álmodnak, de a mit észrevesz s tapasztal az, ki sokat forgolódik künn a szabadban az úgy nevezett oktalan állatok közt s a csudálatosjelenségeket megfigyelni s méltányolni tudja. Kiváltképpen a vadászkutya'lelki testi tünetében oly változatosságban presentálja magát *