Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-15 / 33. szám

238 V

ADÁSZ- ES YERSESY-LAP. AUGUSZTUS 15. 1877. gránátbokor ezabádon tenyész tőszomszédságában Australia és Uj-Zéland gyönyörű Co :iferái-nak. — Minden szerdin és szombaton délután a katonazene szól itt s ekkor Maritzburg fashionable társasága összegyűl s a »God save the Queen« hangjai mellett szórakozik. Maritzburgban van még egy club-house s több jó bótel, melyek közül Mrs Watson CrownHotel-je ajánlható. A középületek közül feltüoik a New Court, mely azonban még nem kész, sőt építése is félbeszakittatott. Van még több templom, iskolaépület, postaház, bankok ce l örtön, mely épületek nem annyira szépség, mint inkább szolid egyszerűség által tűnnek ki. Eredetileg az volt tervünk, hogy szekereinkkel — a bely szokása szerint — a vásártéren tanyázunk; azonban mivel szándékom volt különféle észleleteket, a hely geogr. hosszaságát, szélességét, a delejtü eltérését, az emelkedettséget illetőleg — tenni, s ebben a folyton hullámzó kíváncsi tömeg megakadályozott volna: ennélfogva egy időre a Crown Hótel-be szóltunk. Beggeli kávénkat s az esteli theát azonban rendcsen szekereinken költöttük el s ilyenkor gyönyörködtük azon tarka és bizarr képen, melyet a vásártéren hullámzó dél-afrikai élet mutatott. A város töivényci szerint ugyanis csekély adó lefizetése mellett minden a vidékről jövő szekér a vásártéren letelepedhetik. Közelben nagy lege lök vannak a vonó-barom részére, melyek éjjel a szekerek mellett maradnak és reggel e legelökre tereltetoek. Ha egy karaván helyet foglalt a nagy vásártéren, akkor a nap ilyenformán telik el. Virradatkor felkölti az embert a sok száz kakasszó. Erie a kaffir-suhanezok felébrednek, tüzet raknak, a káfé megfő] ; a hajcsár megvizsgálja a ló- és ökörcsordákat, melyek azután hosszú sorokban a legelőre hajtatnak. Lassankint az élet megélénkül, asszonyok és gyermekek is megjelennek a helyszínén. A tüzek körül sisteregnek a bográcsok ; majd a tisztogatás kezdődik, az ágynemüeket összegöngyölik és porolják és 8 órakor minden készen van. Ekkor kezdődik a vásár; a szerkereken felhalmozott árukat kirakják, itt egy harang csengése, ott a kikiáltó haDgja hirdeti a külömbnél-különb áru-czikkcket, ló és ökör-árveréseket stb. Ugyanez időben a vásártért környező boltok is megnyílnak s a karavánok lakói sietnek megtenni a szükséges vásárlásokat. Mert később nagy a bőség és Maritzburgban, mint a tropikus országokban mindenütt, korán reggel vannak az üzleti órák. Ámbár a forgalom általában véve európai jellegű, inégis minduntalan bukkan fel valami jelenet, mely hirtelen és élénken emlekeztet arra hogy a délafrikai vadon közelében vagyunk. Itt jön például egy szekér, melynek szétfoszlott össze-vissza foldozott sátorteteje mutatja, hogy continens belsejéből tér valamely vadászatról haza. Utána egy fél tuczat sovány magaslábu agárforma eb kullog s ezeknek gazdái, termetes napbarnitotta alakok, nehéz fegyvereikkel a vállon, s lengő etrucztollakkal kalapjaikon. A szekéren magán hátul egy ketreezben egy 5 hónapos oroszlán állt, elől a kocsis mellett egy úgynevezett Hartebeest-antilop foglalt helyet, nagy okos szemével csodálkozva tekintvén az utczai zajt. Hátul a reserva-ökrök mellett egy csomó gnu és kaffir-bivaly jött. — Mint később megtudtam meglehetős élénk kereskedés foly ezekkel. Vannak ugyanis itt ügynökök, a kik ez állatokat összevásárolják és Európába szállitják, a hol állatkertek s több ilyenféle intézeteknek adják el. Épen ottlétem alatt a Crown Hotel istállójának egy részét 6 db Eland (Boselaphus Oreas) foglalta el — ez óriás antilop zsenge korában befogatva gyorsan és tökéletesen megszelídül, — mely szép állatok oly nyugodtan álltak ott miDt a vadászlovak. Bezzeg nem igy viselték lettük álló quaggák és zebrák, vadságukat és alattomosságukat őrzik. tetreméltó Colonel Erskine-től 1869. márczius 17-én bucsuztunk el. Másnap reggel elértük az Umgeni-folyam vízeséseit a Hovick house közelében. Ugyan ez idő tájt nagy esőzések jártak, melyek a talajt igen fellágyittották s igy elhatároztam, hogy a vízesés mellett maradok s ezeket közelebbről szemügyre veszem. Az Umgeni-folyó e helyütt csak 60—80 lábnyi széles, azonban mint e vidék valamennyi folyója nagyobb esőzés után rendkívül megdagad. Az esés magassága 330 láb, s a folyó egyetlen nagy ivben hull alá a mohos sziklákra, a mi valóban fölséges látvány. A maritzburgi ut csak néhány száz lépésnyire szeli át a folyót s miután bid • incs, gyalog kell azt átgázolni. Ha már a viz egy bizonyos magasságot elért, akkor a Howick-Hotel tulajdonosa, a ki ezt megfigyeli, vörös zászlót tüz ki a partra — s az átkelés ilyenkor tilos. Azonban ezen intöjel könnyelmű elhanyagolása által már számtalau szerencsétlenség történt ; igy ideérkezésünk előtt néhány héttel egy nő két gyermekével lesodortatott a mély ségbe s testeik a kiálló éles sziklákon apróra szétzúzódtak. Egy kiálló sziklacsúcson elhelyezkedvén először felülről tekintettük meg a vízesést, azonban egy darabig szemügyre vévén e látványt, a mint a viz fátyolszerü képletekben és menydörgésszerü robajjal aláhull : mintegy szédelgés fogott el. Majd a meredek sziklaoldalakon lekúszva egy homokos helyre telepedtünk le, nem messze az esés helyétől. Alulról tekintve a látvány még sokkal nagyszerűbb és impozánsabb. Itt az embert oly érzés fogja el, mintha a vizesés rettentő erejével szemben teljesen erőtlen és tehetetlen volna. A mellett a szél bele-bele kap a víz- és pára fátyolba s azt szeszélyesen ide-oda czibálja, ugy hogy mindig csak néhány pillanatra lehet az egé szet szemlélni. Baines festőnek igaza volt, mikor mondta, hogy egy vizesést alulról kell tekinteni, ha helyes fogalmat akarunk róla szerezni. Márczius 19-én folytattuk az utazást, gyönyörű halmos vidékeken baladván át; azonban a folytonos zivataros esők igen hátiáltattak utunkban, annál inkább, mert az ut itt folyvást felfelé megy. Esőben az ökröket nem jó megerőltetni, mert a járomszög feltöri nyakukat. 11-én feltűntek végre nyugat felöl a Drakensberg hegység kék aether-be takart csúcsai ; kelet felöl pedig a Karkloof-hegyek mutatták zöld erdővel takart oldalaikat. Ezen gyönyörű vidéken egy Archibald nevezetű angol települt volt le, a ki állattenyésztéssel s favágással foglalkozik, s termékeit Durban-ban, Maritzburgban s Potchefstromban árusítja el. Bár minden nap esett, mégis folytattuk utunkat egész márczius 23-áig. Ekkor a lágy talaj miatt egy bokortalan síkságban kellett megállapodnunk. Estefelé orkánszerü szélvész lepett meg bennünket s e mellett az ég csatornái is megnyíltak és elmosással fenyegették az egész karavánt. Nemsokára a tüzelőszer hiányában ugy is csak gyengén pislogó tábortűz elaludt s ugyancsak volt dolgunk, hogy a sátrakat kifeszítsük, az ékeket lehető mélyre heverjük s igy a kaffirok, a lovak s egyébb állatok némi védelmet találjanak az égi háboiu ellen. Nemsokára siker koronázta munkánkat. Néhány embereim közöl a szekerek alatt kifeszített fiiggágyakban, a lovak magukat a melmelyek eredeti mindvégig megMaritzburgi barátainktól és különösen a szerenap melegen sütött. Kávét főztünk, a kaffiroknak pedig bőséges kukoricza-lisztadagot osztottunk s igy a jó kedv ismét helyreállt. 11 órakor már ismét útban voltunk s miulán a friss szél felszárította az utat, már délután elértük a nagy bushman-folyót, melyen szilárd szerkezetű vas hid visz át. Igen szép egészséges vidéken haladtunk, meiynck magassága a tenger szine fölött 4000 lábnyi volt. Éjjelenkint már egy kissé fagyott, de dél tájban a hőmérő ismét 18—20 fokot mutatott K. szerint. Márczius 25-e'n Colenso-ba értünk, egy kis helységbe a Tugela jobb partján. Itt egy berlini földit találtunk, Dr. Schultze-t, ki már 30 év óta lakik e vidéken. Ugyan-e helységben lakott veje is, egy Torgius nevezetű dán, volt bajos kapitány, most korcsma tulajdonos s igen szeretetre méltó ember. Itt azzal töltöttem az időt, hogy felvettem a helység geográfiái helyzetét, Hübner pedig geognostikai kutatásokat tett a vidéken. A Tugelán való átmenetelt'oly formán eszközöltük, hogy a szekereket és ökröket egy széles fenekű ladikon átszállítottuk, a mi baj nélkül sikerült. Miután a nyugatról keletre menő forgalom mind e helyen megy át, ennélfogva mindig sajátszerű, afrikai jellegű sürgés forgás tapasztalható itt. 28-án elérkeztünk a Drakensberg hegység lábához Sand Spruitnál. Már néhány nap óta csúzos fájdalmakat éreztem jobb térdem tájékán. A hőmérséklet rendkivül hirtelen átmeneteleket mutatott : éjjel fagy és dermesztő hideg, nappal kiállhatatlan hőség volt. E mellett térdem dagadni kezdett, a kocsi minden mozdulata kiállhatatlan fájdalmakat okozott ; már lóháton sem mehettem, gyaloglásról pedig épen nem lehetett szó. Igy álltak a dolgok, midön dél felé egy bizonyos Mr, Smith fogadója előtt megálltunk. Hiába törtem a fejemet azon, hogy mit csináljak. April 3-án még a javulásnak legcsekélyebb nyoma som látszott. Ekkor elhatároztam, hogy az annyi fáradsággal és költséggel felszerelt expeditiót Hübner vezetése alatt minden esetre tovább küldöm, azon utasítással, hogy Potchefstromba érve, addig várakozzon, mig tőlem valami hirt nem hall. Igy tehát elindultak a szekerek, a néhány napi pihenés jót tett az ökröknek, ugy hogy fris erővel húzván, már egy óra alatt elérték a hegyszorost, mely mögött a Trausvaal és Oranje-köztársaság mérhetlen sikságai terjednek, mig nekem hátra kellett maradnom mint egy szárnyaszegett sólyomnak. A korcsmáros és neje, kik eleinte gyanús szemmel tekintettek ránk, látván, hogy jóravaló emberrel van dolguk, csakhamar tultettek egymáson szivélyesség dolgában. Machlapeau viszszamaradt nálam, szükségleteimről gondoskodni, ugy szintén visszatartottam legjobb puskámat s néhány könyvet, melyek szórakoztatást nyújtottak szomorú magányomban. Miután nem tudtam, hogy kezeljem beteg térdemet, egyelőre bepólyáztam flanelbe és lehetőleg melegen tartottam. Ezután irtam a Ladysmithben lakó angol orvosnak, látogatna meg. Alig ment el egy kaffir suhancz a levéllel, midön Mr. Smith belép hozzám és jelenti, hogy egy vándordoktor tért be hozzá. Elhagyatott helyzetemben a fűszálhoz is kapaszkodtam volna s igy azonnal meghagytam, küldjék be hozzám. Dr. Martin — igy nevezték a doctor Dulcamara-fajtáju csoda-doctort — mindegy oldalsátorban, a többi kaffirok, a kecskékkel, , juhokkal és ebekkel együtt egy másik sátorban | J

ár

t f

8

0 feliepésével ^megmutatta, hogy a medicivoltak összezsúfolva. Egyedül a szegény ökrök voltak minden védelem nélkül kitéve a hideg esőnek s a zugó szélvésznek. Ily körülmények között Hübnerrel egyetértőleg elhatároztuk, hogy egy-egy kafirt a szekérbe veszünk, hogy igy a többiek ne legyenek oly szorosan. Én tehát Machlapeannel, ki már előbbi expeditiomban szolgált nálam, osztottam meg ágyamat. Azonban elég gondatlanul egészen átázott ruhákban feküdtem le, mely vigyázatlanságomért keserűen meglakoltam. Másnap reggel a zivatar kidühöngte magát, a nát Newcastle upon Tyneban, szenes zsákok alatt nyögve tanulmányozhatta. Öltözéke egészben megfelelt primitiv modorának. Kérésemre, hol végezte az egyetemet, azt felelte, hogy Szt.-Pétervárott ; hogy ott segédkezett az orvos uraknak, operatiók alatt műszereket nyújtogatott, sehkötést kenőcsöket készített stb., szóval egész mesterségüket eltanulta. »Különben — igy folytatá angol német és holland nyelvkeverékben — képes vagyok az ön térdét három nap alatt meggyógyítani, minden csak attól függ, mennyit akar fizetni. Én egész NatalbaD, Transvaal és Oranje köztársaságokban a boérek-nél elég ismeretes va-