Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-15 / 33. szám

238 V ADÁSZ- ES YERSESY-LAP. AUGUSZTUS 15. 1877. gránátbokor ezabádon tenyész tőszomszédságában Australia és Uj-Zéland gyönyörű Co :iferái-nak. — Minden szerdin és szombaton délután a katona­zene szól itt s ekkor Maritzburg fashionable tár­sasága összegyűl s a »God save the Queen« hang­jai mellett szórakozik. Maritzburgban van még egy club-house s több jó bótel, melyek közül Mrs Watson Crown­Hotel-je ajánlható. A középületek közül feltüoik a New Court, mely azonban még nem kész, sőt építése is félbeszakittatott. Van még több tem­plom, iskolaépület, postaház, bankok ce l örtön, mely épületek nem annyira szépség, mint inkább szolid egyszerűség által tűnnek ki. Eredetileg az volt tervünk, hogy szekereinkkel — a bely szokása szerint — a vásártéren ta­nyázunk; azonban mivel szándékom volt külön­féle észleleteket, a hely geogr. hosszaságát, szé­lességét, a delejtü eltérését, az emelkedettséget illetőleg — tenni, s ebben a folyton hullámzó kíváncsi tömeg megakadályozott volna: ennél­fogva egy időre a Crown Hótel-be szóltunk. Beggeli kávénkat s az esteli theát azonban ren­dcsen szekereinken költöttük el s ilyenkor gyö­nyörködtük azon tarka és bizarr képen, melyet a vásártéren hullámzó dél-afrikai élet mutatott. A város töivényci szerint ugyanis csekély adó lefizetése mellett minden a vidékről jövő szekér a vásártéren letelepedhetik. Közelben nagy lege lök vannak a vonó-barom részére, melyek éjjel a szekerek mellett maradnak és reggel e legelökre tereltetoek. Ha egy karaván helyet foglalt a nagy vásár­téren, akkor a nap ilyenformán telik el. Virra­datkor felkölti az embert a sok száz kakasszó. Erie a kaffir-suhanezok felébrednek, tüzet rak­nak, a káfé megfő] ; a hajcsár megvizsgálja a ló- és ökörcsordákat, melyek azután hosszú sorokban a legelőre hajtatnak. Lassankint az élet megélénkül, asszonyok és gyermekek is megjelen­nek a helyszínén. A tüzek körül sisteregnek a bográcsok ; majd a tisztogatás kezdődik, az ágy­nemüeket összegöngyölik és porolják és 8 óra­kor minden készen van. Ekkor kezdődik a vásár; a szerkereken felhalmozott árukat kirakják, itt egy harang csengése, ott a kikiáltó haDgja hir­deti a külömbnél-különb áru-czikkcket, ló és ökör-árveréseket stb. Ugyanez időben a vásártért környező boltok is megnyílnak s a karavánok la­kói sietnek megtenni a szükséges vásárlásokat. Mert később nagy a bőség és Maritzburgban, mint a tropikus országokban mindenütt, korán reggel vannak az üzleti órák. Ámbár a forgalom általában véve európai jelle­gű, inégis minduntalan bukkan fel valami jele­net, mely hirtelen és élénken emlekeztet arra hogy a délafrikai vadon közelében vagyunk. Itt jön például egy szekér, melynek szétfoszlott össze-vissza foldozott sátorteteje mutatja, hogy continens belsejéből tér valamely vadászatról ha­za. Utána egy fél tuczat sovány magaslábu agár­forma eb kullog s ezeknek gazdái, termetes nap­barnitotta alakok, nehéz fegyvereikkel a vállon, s lengő etrucztollakkal kalapjaikon. A szekéren magán hátul egy ketreezben egy 5 hónapos orosz­lán állt, elől a kocsis mellett egy úgynevezett Hartebeest-antilop foglalt helyet, nagy okos sze­mével csodálkozva tekintvén az utczai zajt. Há­tul a reserva-ökrök mellett egy csomó gnu és kaffir-bivaly jött. — Mint később megtudtam meglehetős élénk kereskedés foly ezekkel. Vannak ugyanis itt ügynökök, a kik ez állatokat össze­vásárolják és Európába szállitják, a hol állatker­tek s több ilyenféle intézeteknek adják el. Épen ottlétem alatt a Crown Hotel istállójának egy részét 6 db Eland (Boselaphus Oreas) foglalta el — ez óriás antilop zsenge korában befogatva gyorsan és tökéletesen megszelídül, — mely szép állatok oly nyugodtan álltak ott miDt a vadász­lovak. Bezzeg nem igy viselték lettük álló quaggák és zebrák, vadságukat és alattomosságukat őrzik. tetreméltó Colonel Erskine-től 1869. márczius 17-én bucsuztunk el. Másnap reggel elértük az Umgeni-folyam vízeséseit a Hovick house köze­lében. Ugyan ez idő tájt nagy esőzések jártak, melyek a talajt igen fellágyittották s igy elha­tároztam, hogy a vízesés mellett maradok s eze­ket közelebbről szemügyre veszem. Az Umgeni-folyó e helyütt csak 60—80 láb­nyi széles, azonban mint e vidék valamennyi fo­lyója nagyobb esőzés után rendkívül megdagad. Az esés magassága 330 láb, s a folyó egyetlen nagy ivben hull alá a mohos sziklákra, a mi va­lóban fölséges látvány. A maritzburgi ut csak néhány száz lépésnyire szeli át a folyót s miu­tán bid • incs, gyalog kell azt átgázolni. Ha már a viz egy bizonyos magasságot elért, akkor a Howick-Hotel tulajdonosa, a ki ezt megfigyeli, vörös zászlót tüz ki a partra — s az átkelés ilyenkor tilos. Azonban ezen intöjel könnyelmű elhanyagolása által már számtalau szerencsétlen­ség történt ; igy ideérkezésünk előtt néhány hét­tel egy nő két gyermekével lesodortatott a mély ségbe s testeik a kiálló éles sziklákon apróra szétzúzódtak. Egy kiálló sziklacsúcson elhelyezkedvén elő­ször felülről tekintettük meg a vízesést, azonban egy darabig szemügyre vévén e látványt, a mint a viz fátyolszerü képletekben és menydörgésszerü robajjal aláhull : mintegy szédelgés fogott el. Majd a meredek sziklaoldalakon lekúszva egy homokos helyre telepedtünk le, nem messze az esés helyétől. Alulról tekintve a látvány még sokkal nagyszerűbb és impozánsabb. Itt az embert oly érzés fogja el, mintha a vizesés rettentő ere­jével szemben teljesen erőtlen és tehetetlen volna. A mellett a szél bele-bele kap a víz- és pára fátyolba s azt szeszélyesen ide-oda czibálja, ugy hogy mindig csak néhány pillanatra lehet az egé szet szemlélni. Baines festőnek igaza volt, mikor mondta, hogy egy vizesést alulról kell tekinteni, ha helyes fogalmat akarunk róla szerezni. Márczius 19-én folytattuk az utazást, gyönyörű halmos vidékeken baladván át; azonban a foly­tonos zivataros esők igen hátiáltattak utunkban, annál inkább, mert az ut itt folyvást felfelé megy. Esőben az ökröket nem jó megerőltetni, mert a járomszög feltöri nyakukat. 11-én feltűn­tek végre nyugat felöl a Drakensberg hegység kék aether-be takart csúcsai ; kelet felöl pedig a Karkloof-hegyek mutatták zöld erdővel takart ol­dalaikat. Ezen gyönyörű vidéken egy Archibald nevezetű angol települt volt le, a ki állattenyész­téssel s favágással foglalkozik, s termékeit Dur­ban-ban, Maritzburgban s Potchefstromban áru­sítja el. Bár minden nap esett, mégis folytattuk utun­kat egész márczius 23-áig. Ekkor a lágy talaj miatt egy bokortalan síkságban kellett megálla­podnunk. Estefelé orkánszerü szélvész lepett meg bennünket s e mellett az ég csatornái is meg­nyíltak és elmosással fenyegették az egész kara­vánt. Nemsokára a tüzelőszer hiányában ugy is csak gyengén pislogó tábortűz elaludt s ugyan­csak volt dolgunk, hogy a sátrakat kifeszítsük, az ékeket lehető mélyre heverjük s igy a kaffi­rok, a lovak s egyébb állatok némi védelmet talál­janak az égi háboiu ellen. Nemsokára siker ko­ronázta munkánkat. Néhány embereim közöl a szekerek alatt kifeszített fiiggágyakban, a lovak magukat a mel­melyek eredeti mindvégig meg­Maritzburgi barátainktól és különösen a szere­nap melegen sütött. Kávét főztünk, a kaffiroknak pedig bőséges kukoricza-lisztadagot osztottunk s igy a jó kedv ismét helyreállt. 11 órakor már ismét útban voltunk s miulán a friss szél felszá­rította az utat, már délután elértük a nagy bush­man-folyót, melyen szilárd szerkezetű vas hid visz át. Igen szép egészséges vidéken haladtunk, meiynck magassága a tenger szine fölött 4000 lábnyi volt. Éjjelenkint már egy kissé fagyott, de dél tájban a hőmérő ismét 18—20 fokot mu­tatott K. szerint. Márczius 25-e'n Colenso-ba értünk, egy kis hely­ségbe a Tugela jobb partján. Itt egy berlini föl­dit találtunk, Dr. Schultze-t, ki már 30 év óta lakik e vidéken. Ugyan-e helységben lakott veje is, egy Torgius nevezetű dán, volt bajos kapi­tány, most korcsma tulajdonos s igen szeretetre méltó ember. Itt azzal töltöttem az időt, hogy felvettem a helység geográfiái helyzetét, Hübner pedig geognostikai kutatásokat tett a vidéken. A Tugelán való átmenetelt'oly formán eszközöl­tük, hogy a szekereket és ökröket egy széles fenekű ladikon átszállítottuk, a mi baj nélkül sikerült. Miután a nyugatról keletre menő forga­lom mind e helyen megy át, ennélfogva mindig sajátszerű, afrikai jellegű sürgés forgás tapasz­talható itt. 28-án elérkeztünk a Drakensberg hegység lá­bához Sand Spruitnál. Már néhány nap óta csú­zos fájdalmakat éreztem jobb térdem tájékán. A hőmérséklet rendkivül hirtelen átmeneteleket mu­tatott : éjjel fagy és dermesztő hideg, nappal ki­állhatatlan hőség volt. E mellett térdem dagadni kezdett, a kocsi minden mozdulata kiállhatatlan fájdalmakat okozott ; már lóháton sem mehettem, gyaloglásról pedig épen nem lehetett szó. Igy álltak a dolgok, midön dél felé egy bizonyos Mr, Smith fogadója előtt megálltunk. Hiába törtem a fejemet azon, hogy mit csináljak. April 3-án még a javulásnak legcsekélyebb nyoma som látszott. Ekkor elhatároztam, hogy az annyi fáradsággal és költséggel felszerelt expeditiót Hübner vezetése alatt minden esetre tovább küldöm, azon utasí­tással, hogy Potchefstromba érve, addig várakoz­zon, mig tőlem valami hirt nem hall. Igy tehát elindultak a szekerek, a néhány napi pihenés jót tett az ökröknek, ugy hogy fris erő­vel húzván, már egy óra alatt elérték a hegy­szorost, mely mögött a Trausvaal és Oranje-köz­társaság mérhetlen sikságai terjednek, mig nekem hátra kellett maradnom mint egy szárnyaszegett sólyomnak. A korcsmáros és neje, kik eleinte gya­nús szemmel tekintettek ránk, látván, hogy jóra­való emberrel van dolguk, csakhamar tultettek egymáson szivélyesség dolgában. Machlapeau visz­szamaradt nálam, szükségleteimről gondoskodni, ugy szintén visszatartottam legjobb puskámat s néhány könyvet, melyek szórakoztatást nyújtottak szomorú magányomban. Miután nem tudtam, hogy kezeljem beteg tér­demet, egyelőre bepólyáztam flanelbe és lehető­leg melegen tartottam. Ezután irtam a Lady­smithben lakó angol orvosnak, látogatna meg. Alig ment el egy kaffir suhancz a levéllel, midön Mr. Smith belép hozzám és jelenti, hogy egy vándordoktor tért be hozzá. Elha­gyatott helyzetemben a fűszálhoz is kapaszkod­tam volna s igy azonnal meghagytam, küldjék be hozzám. Dr. Martin — igy nevezték a doc­tor Dulcamara-fajtáju csoda-doctort — mind­egy oldalsátorban, a többi kaffirok, a kecskékkel, , juhokkal és ebekkel együtt egy másik sátorban | J ár t f 8 0 feliepésével ^megmutatta, hogy a medici­voltak összezsúfolva. Egyedül a szegény ökrök voltak minden védelem nélkül kitéve a hideg eső­nek s a zugó szélvésznek. Ily körülmények között Hübnerrel egyetértő­leg elhatároztuk, hogy egy-egy kafirt a szekérbe veszünk, hogy igy a többiek ne legyenek oly szorosan. Én tehát Machlapeannel, ki már előbbi expeditiomban szolgált nálam, osztottam meg ágya­mat. Azonban elég gondatlanul egészen átázott ru­hákban feküdtem le, mely vigyázatlanságomért kese­rűen meglakoltam. Másnap reggel a zivatar kidühöngte magát, a nát Newcastle upon Tyneban, szenes zsákok alatt nyögve tanulmányozhatta. Öltözéke egészben meg­felelt primitiv modorának. Kérésemre, hol vé­gezte az egyetemet, azt felelte, hogy Szt.-Péter­várott ; hogy ott segédkezett az orvos uraknak, operatiók alatt műszereket nyújtogatott, sehkötést kenőcsöket készített stb., szóval egész mestersé­güket eltanulta. »Különben — igy folytatá an­gol német és holland nyelvkeverékben — képes vagyok az ön térdét három nap alatt meggyó­gyítani, minden csak attól függ, mennyit akar fizetni. Én egész NatalbaD, Transvaal és Oranje köztársaságokban a boérek-nél elég ismeretes va-

Next

/
Thumbnails
Contents