Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-15 / 33. szám

AUGUSZTS 15. 187 7. VADÁSZ- IS VERSENY-LAP. 235 csot kikerülve s minden szabadabb tért kikémlelve, hogy a félórai úthoz nekem egy egész óra eltelt, migaTaréj vágást elértem. Közben egy hatalmas siketfajdot láttam a feketehegység éjszaki tető fenyveséből érkezni s a nagy vágást alattam végig húzva azon hegység sűrűjébe bebocsájtkozni, melynek vágásába én iparkodtam eljutni. Ezen utolsó járás engem igen kifárasztott,nem a lejtősség miatt ugyan, mert mindenütt lassú eséssel, s éppen nem meredeken vezetett a félig benőtt erdei ut czélom felé ; hanem azon vigyázat s éberség miatt, melylyel folyvást figyelni kellett

; hogy a bakot harmadszor el ne^rezzentsem ! Igy történt, hogy midőn a hegyi rét széléhez jöttem, mely a vágás és a szálas erdő oldalán egy nyilt völgyecskére lenyúlik : én a rét szélén fenálló néhány sűrűbb fenyü árnyékában megálltam s kissé kipihentem. Midőn innen már puha füves gyepen tovább indultam, egyszerre látom a bakot alig 30 lépésre bent a vágásban egy vastag fatuskó mögött állani, s a lábainál heverő száraz galyakat agancsaival vagdalni. Fegyveremet lövésre készen hordtam jobb karomon, arczhoz emelése pillanat müve volt, de — hova repítsem golyómat ? a baknak csak feje s nyaka volt fedetlen, de folyvást mozgásban, többi teste a fatuskó által védve, s csak még lapoczkájának felső része látható. Én tehát attól tartván, hogy tovaszöktében elhibáznám ; a tuskó felett látható lapoczkát vévén czélba — megnyomtam a fegyver ravaszát.A dörgésre lerogyott a bak, de mind a négy futóival erősen kapálódzott, ugy hogy ha fel bir emelkedni, könnyen tovairamodik. Rögtön oda ugorva, agancsainál fogva lenyomva tartottam fejét, s pillanat alatt letarkóztatva kínjaitól megszabadítottam. Golyóm oda vágott, a hova küldtem s keresztüljárta lapoczkáját, kissé magasan a hátgerincz alatt. Vén és derék, de sovány bak volt, tán az | üzekedés fogyasztotta le fejérjét? Agancsai hosszuk, de nem vastagok, sem nagyon gyöngyösek, ellenben rózsái hatalmas szélesek és rovátkosak, ugy hogy sokkal külömb tülkök illették volna meg! Kalapomat a kiérdemelt fris galylyal feldiszitve, jól esett most az árnyékos gyepen a pihenés, mely alatt követendő további utam iránya iránt is tisztába jöttem. Az alattam lenyúló hegyi rét tudniillik jó félóra messzeségre a nagyobb völgy patakáig húzódik le, s ez utóbbi völgy valamelyik részén tanyáz most vadásztársaságom, mely tegnap indult ki, itt valahol éjszakázott, s engem magához elvár. A felemelkedő vékony füst jelezte nekem, ki a magasban fent voltam, a tanyahelyet, s kipihenten ezt innen könnyen elérem. Tartalékszijamat — mely mindig vadásztáskámon szokott lenni — levévén, azt a bak aggancsaira s orrára ugy oda csatoltam, hogy a vadat magam után szánkáztatva a sima gyepen, sem ez, sem amazok a földet nem érintették ; s miután a vízfolyásokon, köves vagy mocsaras helyeken, egészen átemeltem a bakot, azt nemcsak sértetlenül, de egészen tisztán is lehoztam a tanyára a szolgaszemélyzet nagy ámulatára, kik kiáltásomra álmukból felriasztva meg nem foghatták, honnan veszi magát a derék vad ! A társaság uri tagjai s vadászai a túlsó bérczeken kopóvadászaton voltak, hol felkerestem őket, s a hajtás után velők a tanyára visszatértem.Itt kizsigerelés közben constatáltatott, hogy ez csakugyan azon bűvös özbak, melyet két év óta nem birtak elejteni. Sok beforrott sebhelye mutatta azonosságát s tán ezek is okozhatták, hogy kelleténél soványabb és — mint otthon megméretett — súlyra csak 28 kilo nehéz volt. Csetneki. Verseny-naptár. (Racing Fixtures.) Kassa sept. 8., 9. Debreczen sept. 15., 16. Kolozsvár sept. 21., 23. Brünn sept. 22., 23. Sopron sept. 29., 30. Pest (őszi) okt. 7., 9. Nyitra okt. 4. Bécs (öszi) okt. 14., 15. Prága okt. 21., 22. Pardubitz okt. 28. Gödöllő nov. 4. Nevezési zárnapok. Augusztus. 21.K0l0Z»vár. Államdij 300 10 frkos arany kisbánat. 23.Kolozsvár. Államdij 400 10 frank, arany—'— 25.Kolozsvár. Vigaszverseny —•— 25. Kassa. Nagy egyleti Handicap JermyKároly 1000 frt. —•— Kis egyleti Handicap 400 ft. —• — Vigaszverseny —•— 27. Kassa. Reiter-Club akadver. nevezés. 30. Prága. Prágai Critérium 1878-ra Mr. Cavaliero. egyévesek —•— Pótlás a Miskolczi versenyek II-dik napjához. V. Akadály-verseny: 180 frt és 120 frt értékű tiszteletdíj. Tiszti szolgálati lovak II. osztálya részére. Távolság: 2500 m. Tétel: 3 frt f. v. f. Reimer főhdn. id. p. h. Radautzi származású Tulajd. 1 Tschurl főhdn. id. p. к. fv. Tulajd. 2 Hg. Sulkowski hdn. id. f. h. fv. Tulajd. 3 Becker főhdn. id. p. h. Beduin fv. Eger főhdn. 0 Zuna hadn. id. f. h. fv. Tulajd. 0 Változtatott vezetéssel folyt le a verseny, melyből végre Reimer főhdn. 3—4 hoszszal győztesnek vált ki ; ugyanannyival hátrább Sulkowsky herczeg 3-ik. A deszkapalánknál Zuna hada. felbukott, szerencsére azonban mi sérülést sem kapott. Mr. Larcher nem adott Berkleynek fölvilágosítást, amaz egyszerű okból, mert a részleteket ö sem ismerte ; egyébiránt ö soba sem is gondolta volna, hogy ilyesmi megtörténhessék. — De hát mit törődik ön azzal ? — szólt végre az ügyvéd. — Mi köze önnek e házassághoz! Egyébiránt még nem is vagyunk annak valódisága felől meggyőződve. — De tény az. Szóval nekem leglényegesebb érdekeimbe vág e házasság, és én tőlem telhetőleg megakadályozni óhajtom azt. — Bajos dolog lenne az, — viszonzá Mr. Larcher nyomatékosan. Önnek rokona oly kedvező anyagi viszonyok közt él, hogy épen nem csodálkozhatni, ha azt halljuk, mikép mátkaságban van. — Igen ; csakhogy nekem szerencsére nem megvetendő kártyák vannak ám a kezemben, ha egyszer tudora, hogy kell azokat kijátszanom. Az ö reménybeli ipa ellenére van annak, hogy ö továbbra is a turf terén működjék ; pedig hát, mint ön is bölcsen tudja, ö neki nem szabad a turflel fölhagynia. — Akkor hát nem tudom, mi aggaszthatja önt. Hiszen ön szerencsében van s az egész ügy kivánat szerint jól fejlődik. — De hát ha Mr. Layton jobban meggondolja a dolgot? — De én azt hiszem, ő nagyon jól tudja, mint állanak a dolgok. — Bizonyuyal és ő még makacsabbul ragaszkodik föltételéhez, mint bármikor is, — viszonzá Berkley. — Annál jobb önre nézve. Ha az apa a mátkaságot meg akarja szüntetni, akkor önnek közremunkálása fölösleges. — Ugy beszél ön, mint a hogy a régi nemzedékbeli ember szokott, — veté közbe Berkley. — Az atyának »legyen« szava mai napság nem annyira döntő, mint hajdanában a Györgyök korában. A leány részéről is okvetlen biztositanom kell magamat. Azt hiszem, különösen jó lenne, ha Layton Dicket eszközül fölhasználhatnám. — Jól van, — szólt Mr. Larcher nyomatékosan. — Ugy látom, önnek nem sok szüksége van az én tanácsaimra ; ugy hiszem, ön maga erejéből is képes lesz ez ügyet elintézni. — Persze, hogy el tudnám intézni, csak az a baj, hogy nekik a levelezés meg van engedve. — Hiszen ez nagyon megkönnyíti önnek a játékát, — mosolygott Mr. Larcher. — Hát kell-e önnek ennél nagyobb szerencse ? — Lehet, hogy ez szerencse rám nézve, — vélte Holt ; — de engedje meg észrevételemet : én nem látom azt he. — Kedves Holtom, — ön bizonynyal vak. Nem látja-e azt he, hogy ha ön néhány héten át elfogdossa leveleiket, ez mindenesetre bizalmatlanságra s nagymérvű félreértésekre ad alkalmat ? — Ez bizony eszembe sem jutott ; hanem az ilyesmi nem is valami könnyű föladat ám. О felségének a királynőnek postaközegeit megvesztegetni akarni : nagyon koczkáztatott kísérlet, melyet mint jelentékeny bünt szoktak büntetni. — Hát ki beszél itt a postahivatalnokok lekenyerezési kísérlete felől. Hiszen önnek egyébre sincs szüksége, mint néhány ellopatandó levelet megvásárolni ; noha ekkor is hízeleghet magának, hogy »levélsikkasztó« névre érdemesül. Mondhatom, nem a legkellemesebb dolog, ha affélén rajta csípik az embert. Az ügyvédnek eme brutális őszintesége kissé megrettenté Berkleyt. — Ön bezzeg nem takarja receptjét ezüstpapirba, — mondá gúnyosan. Ha a levélsikkasztási merénylet oly sok bajjal, nehézséggel, veszélylyel jár, talán föl is kellene azzal hagynunk. Én legalább nem látom át a kísérlet sikeres voltát. — Pedig az egész dolog nagyon könnyű. Én ugy vélem, ily esetekben nagyon könnyen meglehet valamely cselédet vesztegetni, — viszonzá Mr. Larcher mosolyogva. — Teringettét ! önnek valóban igaza van ! — kiáltott föl Berkley. — Ön valódi mesterem. De azt beláthatja ön is, hogy én bajosan férkőzhetem a Luxmoore komornokához. Lehetetlenség nekem ez ügyben személyesen intézkednem. — Mi sem könnyebb annál ; de ha önben a kellő ügyesség a dolog elintézésénél hiányzik, soha sem fogja czélját érni. — Ön ezzel azt akarja mondani, hogy nem mártja magát egyátalán a dologba, — nemde ? — Nem avatkozom olyan dologba, mely csupán önnek eredményez anyagi hasznot, — viszonzá Mr. Larcher, visszadőlve székén s látható elégültséggel dörzsölgetve kezét. — Az ördögbe is ! Én kerülgessem a Luxmoore cselédeit, hogy velők való értekezéseim gyanúba hozzauak ? — Ejh ! — vágott közbe az ügyvéd. — Soha sem elfecsérlett idö az, melyet az ember arra fordit, hogy egy neki szolgálni akaró nőt megvesztegessen. A levelezés két felöl történik, nemde ? Nos, önnek a legkönnyebb alkalma nyi*