Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-07-25 / 30. szám

/ 214 VADÁSZ- ES VERSENY-LAP. JULIUS 25. 187 7. Ilyetén kihágások okozta kártérítés eseteinél felmerült a kérdés : mennyibe kerül a vadászat tulajdonosán ik az illető vad, tehát mennyit ér ez s mi összeg kárpótolandó? Nem tartom feleslegesnek e i észben saját számvetésemet nyilvánosságra hozni. Es pedig három év óta pontosan vezetett számadásom nyomán, nálam egy-egy évben következő kiadások voltak : A vadászati bérösszeg egy évre 13,505 katast. holdnyi területen 190.— Fegyveradó 10 dupla s 1 egycsövű fegyver után 21.— Vadászati jegyek 10 vadász s 2 cseléd részére 129.— Vadászebek: 1 vizsla s 12 kopó gondozása s élelme 3 illetőleg 2 írtjával havonként 324.— Lődijjak, bélyegek s egyes apróbb kiadásokból 1 évre 36.21 Egy-egy évi kiadás tehát: 7 00.2 1 A löjegyzékek szerint esik egy-egy évre tcrekszámmal : 10 őz, 80 nyul, 2 téli róka (t. i. olyan mely utáu lödij nem fizettetett s nem a kerülő birtokában maradott) 1 siketfajd, 2 nyirfajd, 6 császármadár, 12 erdei szalonka, 6 fogoly, 20 fürj és 6 vadgalamb. Az osztályozást következőleg vévén : 1 őz = 1 siketfajd = 2

1 j nyirfajd =10 nyul = 2

x/

2 róka = 5 császármadár = 20 fogoly = 60 fürj = 10 szalonka = 20 vadgalamb; egyszerű számvetés szerint nekem s vadászbarátimnak nem számítva a fegyver s munitió árát s nem számítva a vadászatok költségét belekerül : minden őz vagy siketfajd ... 29 frt 40 kr. » nyul 2 » 94 » » róka 11 » 76 » » nyirfajd 11*76» » császármadár .... 5 » 88 » » erdei szalonka . . . . 2 » 94 » » fogoly ...... 1 » 47 » » fürj — » 49 » » vadgalamb 1 » 47 » Azt hiszem nem tévedek, ha azt állitom, hogy honunkban a többi községi — tehát marha s háboritfs ellen meg nem védhető — vadászterületek hasonló kedvezőtlen financziális oldalt tüutetnek fel ! Tisztelt sz ukesztő ur ! Néhány nap előtt oly nevezetes és érdekes hirt vettem, hogy ez vitt reá e levél Írására, t. i. megbizbató forrásból kaptam a tudósítást, hogy itt e magyar földünkön is lövetett e tavaszszal egy fattyufajd (Tctrao medius, Rackelhabn.) Lőtte ezt gróf Andrássy Dienes dernői erdésze Tormássy, folyó 187 7. év april havában, dürgési idényben, a dernői begyekben. Beszéli, hogy a mint a lelőtt fajdot felvette, talált néhány ölnyi távolban egy közönséges nyirfajdkakast tollaiban megtépve, de még meleg állapotban s azt hiszi, hogy ezt azon reggel a fattyufajd ölte volna meg. Az erdész a fattyufajdot nem ismerte s azt egy furcsán szioezett rendkívül erős nyirfajdnak tartotta s kitömette, később olvasván fenséges koronaherczegünk Wittiugaui fattyufajd - vadászatát, akkor látta hogy ismeretlen fajdja szintén Raekelhabn. Ez most szobájában kitömve látható. Azt is állitja ezen öreg — a nevezett grófi családnál már 30 év óta szolgálatban levő — erdőtiszt, hogy ö hasonló fíjdmadarat ezelőtt 20 — 25 évvel már egyet lőtt volna, de fel nem ismervén ritka becsét, csak közönséges nyirfajd módra bánt el vele. Ha ez miud igaz, s nekem nincs okom kétkedni valódiság in, mert szavahihető s megbízható egyéntől vettem с részleteket ; eltaláln .-e tisztelt szerkesztő ur, miu tépelődöm én ? Azon tépelődöm, hogy néhány esztendő előtt (lásd a »Vadász- és Verseny-lap« 187 1. i-sö s következő számait) mennyi mindenfelé fáradoztunk tudakozódásainkkal a ha zánk területén előforduló kétes és ritka vadak kérdésében ? ! Ezek közt a fattyufajd is benfoglalva volt s ir.i eredménye lett fáradozáeinknak s költekezésünknek? az, hogy egyetlen egy helyről sem kaptunk sem igenlő, sem tagadó valászt, s ime most a véletlen ugy szólván szomszédságomban adja a feleletet rá ! S tépelődöm tovablá azon, hogy akkori kérdéseinkre vájjon mennyi temérdek ily felelet lehet még titokban letakarva, a hol az illetők vagy tudakozódásainkról mit sem tudnak, vagy ha igen — restellenek válaszolni reá ! ? Vadászüdvvel maradtam. Cselneki 11. Tisztelt szerkesztő ur ! Egy valóban vadászati ritkaságról tudositom. — Tegnap kacsázni menyén — a Duna partjánál egy bokor alól erdei szalonka szállt fel, s azt szerencsésen le is lőttem, mely esetnek auuál inkább megörültem,*mert julius hó 21-én a mi vidékünkön erdei szalonkát löni egyike a légritkábbaknak. Paks, 1877. julius 22. Teljes tisztelettel Ifj. V. R. Kecskeméti vadászrajzok. (Vége.) Óhajtjuk azonban : hogy ez utóbbi tétel általuk mielőbb inegezáfolva legyen, annyival inkább, mintbogv az egész év folyama alatt különböző idöszakonkint nyílik az alkalom vándor- és honos szárnyasaink vadászatait vizslászat utján egész hevélylycl gyakorolhatni. Erdei vadászataink is a jelzet évnek őszi szakában többnyire igeu fényesen sikerültek. Sok nyúl esett; sőt az erdei szalonkákban sem szűkölködünk, noha ezekre Sz. F. barátunkon kivül tüzetesen nem is vadásztunk. Kopászatok alkalmával felveretve több darab jutott aggatékra. Sajnos, bogy a vadász-statistika érdekében az elejtett vadak összes számát ide nem jegyezhetem. Tisztelt vadásztársaim nem igen vezetnek naplót elejtett vadjaikról , de különben sem igen közlékenyek ez irányban ; pedig valóban érdekes volna sikfóldi vadászataink apróvadban elégge gazdag eredményét événként a hazai nagy közönséggel is megismertetni. Alkalmilag fel kell itt még említenem azon, az ebtartó vadászra nézve igen sajnos körülményt : hogy néhány év óta alig győzzük magunkat, részint más vidékről jó pénzért beszerezve, részint itthon felnevelve, jó vadász-ebekkel ellátni. Minduntalan tünedeznek sl legjobb kopóink ugy a városról, valamint a szabadban vadászataink alkalmával. 1875. év nov. havában a »Nyir« erdőt vadászva, minthogy abban kopóim vadra nem akadtak, megindultam a nyárfa ültetvényes buezkasokat bejárni. Majdnem egy órai járás-kelés után kiugrik a nyul, három kopóm utáni veti magát. Neki hajtják a tölgyesnek. Fél órai várakozás után a terhes állapotban volt vén kopóm visszajött bozz.ám, a másik anyakopó másfél éves fiával oda maradt, 6 mintha csak a föld nyelte volna el őket, soha többé elö nem kerültek. Mint vadász, igen érzékenyen vettem a veszteséget, mert az anya kitűnő rókakopó, fia pedig már is igen jól bajtó eb volt. Az erdőn akkor mások is vadásztak, a kikkel össze nem jöhettem. Több, különböző irányból hangzó lövéseket hallottam. A kölyök kutyának éles csengő haDgját úgy homályosan olykor-olykor meghallhatám még, a midőn kettős lövés hangja üté meg füleimet, és én ma is azon gyanúban élek : hogy valami tolvaj vadász-féle egyéniség talán bosszúból, hogy a vadásztársulatba fel nem vétetvén a tilos területeken szabadjábin nem pusztithat, lelődözte őket. Azért mondom tovaj vadásznak : mert rendes vadásztárs, a ki a tilosban vadászni feljogosítva van, még lia a hajtó ebek gazdájának kilétét Dem tudná is, ily aljasságra vetemedni képes nem volna. Lehetséges azonban : hogy a nagy erdőn is keresztül hajtva a nyulat, az azon túl tanyázó juhászok farkas-fogó ebei fojtották meg őket, a mint ezt Sz. F. barátom hihetővé teszi ; mert azon ismert juhászkutyák nem egyszer az arra utazók lovait is megmardosták már. A kolonczról csak a törvény betűi tudnak valamit ; pusztáinkon e . tekintetben senki sem parancsol. Lehetséges az is : hogy az erdők körül lakók, talán az erdöcsőszök egynémelyike, vidékiek által megnyerve, fogdossák cl vadászatok alkalmával java kopóinkat. Ki tudná eltalálni a valódi okot ? — Elég az: hogy majd minden évben hol az egyik, hol a másik vadásznak vesznek el kopói, párjával is, egyenkint is. Visszaemlékezem még a »Vadász- és Versenylap« 1862-ik évi folyamában a »kutyalopás* czim alatti közleményre Gulácsi Imrétől. Méltányoljuk a kutyalopások miatti kifakadásait s emlékezetbe hozzuk a t. szerkesztőségnek ott *) alatti megjegyzését a következő szöveggel : *Sajnos, hogy a fogalmak e részben nálunk még nincsenek eléggé tisztázva, s hogy sok úri ember, ki tllzzclvassal jönne, ha gentleman-ségében kételkednénk : a kutyalopást, vagy a csalást <i ló dolgában, egyszerűen tréfának, »vieznek« tartja, holott más polgáiisult országokban ezt és azt közönséges lopás vagy csalás gyanánt büntetik. Az angol törvényezikk igy szól: »A kntyalopás vétsége hat hónapig terjedhető bört 'nnel és kemény munkával, vagy a kutya becsértékén felül 20 font St. birsággal büntetendő. Ismételt vétség büntetése IS havi fogságra terjeszthető ki.* A minden évben megtartatni ezokott vadásztársulati körvadászat

'ink az úgynevezett »Szikrai« pusztában, a Tiszán dülö vidékeken 1875-ik évben nov. 13-án és 14-én hajtattak végre számos vidéki vendégek részvétele mellett, kedvező eredménynycl. Ez alkalommal, mint a korábbi két évben is, Muraközy Imre ur ti ztelt barátunk díszes pusztai lakán szálltunk meg számosabban. Losonczról ismét voltak meghivott vendégeink öten, név szerint : Urban József, Kolcner Antal, Illés Károly, Sántha Zsigmond és Maricsak urak, a kik mindenkép biztosítanak bennünket, hogy mint szenvedélyes vadászok a hazájoktól távol eső alföldi homokbuezkás vadas területeken rendezett körvadászataink alkalmával idejöket igen jól töltötték. A vadászatot megelőző nap déli óráiban érkezének meg a vasúton. A társas ebéd itt készen várta őket ; ebéd után pedig 2 órakor már kocsikra kapva, alkonyat felé rendeltetésünk helyéu valánk, a Tisza folyam közvetlen közelében. A mint nevezett barátságos házi-gazdánk udvarára bekanyarodánk, a többi vendégek már ott vo'tak s kölcsönös üdvözlések után, az alsó épületek egyikébe elhelyezkedtünk. Hogyan : hát a főépület ajtai ezúttal nem nyilnak meg fogadtatásunkra ? Pszt ! Csak lassan kebelbarátom! Déli 11 órakor, ép ugy mint ezelőtt két évvel itt létünkkor éjfél tájban, a derék házi asszony, uj polgárral örvendezteté meg a világot. Egy ép, egészséges fiúval ismét megszaporodott a gyermekvilág. A vadászos estély vigan folyt le, csengett a pohár, éltettük a derék h ízi nőt s újszülött fiacskáját. Bővebben nein irom le itt élvezett örömóráiukat, nehogy ismétlésekbe essem. Hasonló jó kedv és fesztelen barátság nyilvánulása füszerezé vadászos mulatozásainkat, mint a hogy ezt a | »Vadász- és Versenylap« 1875. évi folyamában az ezelőtti vadászatokról adott közleményemben körülményesen mogirni szerencsém volt, kivévén : hogy ez alkalomra városi zenészeink fel nem keresének bennünket. Körvadászataink, mint már fentebb emlitém, habár nem valami gazdag eredménynyel, de valóban igen jól sikerültek. Résztvett e vadászatokon 56 vadász s elejtetett, többnyire remek lövéssel, összozen 134 nyul, 6 darab fogo'y. Ezzel be is fejeztük n vadász- ilcnyt; mert az 187 6. januar havára kitűzött puszta-monostori körvadászatainkat a bekövetkezett iszonyú havazások e's a beállott szokatlan tél miatt már meg nem tarthattuk, és csak meg néhány kopászatot kísérlettünk meg január havában ; de ez már nem volt egyéb vadászati nyegleségnél. Kopóink az erdőkön hasig mászták a havat s többnyire eredménytelenül és lehan-