Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-07-11 / 28. szám

JULIUS 1 1. 1877. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 205 Nyilvános ügető-versenyt nyert lovak kizárvák. Ót egymásra következő nyargaló ugrás kizárja a illető fogatot a versenyből. Az elindulás 10 per­czenkénti külömbse'ggel történik. Nyertes, ki az alább meghatározott távolságot legrövidebb idő alatt futja meg. Távolság 4000 méter. — Tétel 20 frt. Nevezni lehet a versenyt megelőző nap -éjjel 12 órájáig. Legalább három fogatnak kell indulni, különben nincs verseny. A tét és bánat­összegek az első fogaté a második tételét menti. Indítványozók : Báró Rudvánszky B' ;la. Kodolitsch Alfons ezredes. Észrevétel. A fennevezett dijak az eddig beérkezett aláírások szerint vannak beosztva, ha azonban több gyűlnek be azok aránylag nagyobittatnak. Kodolitsch, ezredes elnök, Gróf Almásy Kál­mán, Gróf Almásy Tassilo, Gróf Bombelles Károly, Gróf Forgács István, Báró Radvánszky Géza, Gróf Wolkenstein Ozvald, Gelan Károly tábornok, Gróf Herberstein ezredes, Polkó százados, Oellacher százados, Xivkovics százados, Báró Orczy főhad­nagy, Skarzinszky hadnagy. Lóvásár és versenyek Monzában­A legjelentékenyebb lombardiai lóvásár az, mely junius 25-én a monzai fiera alkalmával tar­tatik meg. Monza kedvenez nyári tartózkodási helye a milanói »société«-nek. — Körülbelül olyan forma mint a Bécs melletti Baden -—• s különösen em­lítésre méltó gyönyörű fekvése a Brianza tövében, továbbá a pompás királyi Villa (Humbert trónörö­kös herezeg nyaralója). E nyaraló a Scbönbrunni kastély mintájára épült s van mellette egy nagy kiterjedésű vadászpark. Az idei lóvásár leginkább a lovakban való hiány által tünt ki. Azaz, hogy »Equus« faj­beli állat elég volt, de ló igen kevés. Olaszor­szág szegénysége lovakban most még feltűnőbb mint valaha, mert az osztrák-magyar lók i vi teli tilalmat első sorban e déli szomszédunk sinyli meg. Az egész Olaszország szerte kitartása, mun­kabirára és elegáns actiója folytán nagyrabecsült magyar ló ennek folytán a vásárokról egészen el* tüut. Ennek következménye, hogy a lósorozó bi­zottság kénytelen volt a hadsereg számára haj­meresztő árakon vásárolni oly lovakat, miket ná­lunk ingyen sem fogadna be a remonta-com­missió. íme szomorú következményei annak, bogy egy országban a lótenyésztés emelésére nem tör­ténik semmi s a nemzetgazdaság e fontos ága mos­toha bánásmódban részésül. Humbert trónörökös herezeg főistálómesteré­nek, gróf Settimo nak szeretetreméltó előzé­kenysége folytán alkalmam volt a királyi istálót Monzában megtekinteni. Az istálóban mind­össze 46 darab ló van, melyek kivétel nélkül Ang­liából hozattak. Különösen gyönyörűek a hámos­lovak, mind kifogástalan nemes fajú irlandi kan­czák. A Ciniseli miilovartól vásárlott s általa betanitott sötétpej mén paripa még most is diszét képezi e valóban királyi istálónak. A tartás va­lóban mintaszerű s minden lépten-nyomon meg­látszik, hogy a tulajdonos igazi lókedvelő. Már most kellene valamit az itt megtartott ügetőversenyekről is szólani. De ez már igazi idő­fecsérlés lenne. Valóságos caricaturáját láttam egy versenynek. Az indult lovak közöl egy sem birta a kilometer-t 2 3Д percznél rövidebb alatt meg­tenni, a mi elég silány eredmény ; látszik hogy csak műkedvelők és nem szakértők az itteni sport­man-ek. Milano maga ez idő szerint tökéletesen ki­balt : a különben oly zajos és életteljes Corso a bastionin oly tires mint akár a Prater Augusz­tusban. De még sem egészen, épen mikor e soro­kat irom, két szürke Orloff-ügetö mén hajtat vé­gig a fasoron. Tulajdonosuk ugy látszik a corso­órákban űzi a training-et. Milánó, 1877. junius 29-én. Salvi Pál. Ellesek és elnevezések. Gr. Esterházy Imre ur rhédei istállójában 187 7-ben a következő ellések történtek : Goldenpippin január 31-én egy sárga kancza csikót ellett Dangu után csillaggal, mindkét hátsó lába fehér. Neve : Daisy. Bajadér febr. 20-án sárga kanczacsikót hozott csillaggal Dangu után, neve Doll. Clematis és Daniella meddők maradtak. Kérdések. Micsoda óvszer használandó ha a szuka a tu­lajdonos czélja ellen, tudta nélkül megforgott? mert nem szeretném ha a 62 napot kellene megvárni, félvén, hogy a kutyám nem lesz olyan jó mint volt? Azaz elvetéltetni óhajtanám. Egy agarász. Eladó Cotswold, a hetes bizottmány tulajdoná­ban levő, és jól iämert telivérmén (ap. Newcourt a. Auróra, — Pantaloontól stb.) a legtöbbet Ígé­rőnek. A mén egészséges, hibátlan és még az idén is fedezett. A venni szándékozók ajánlatai­kat lezárva és e felirattal »Ajánlat Cotswoldért« f. é. julius 15-ig alólirthoz szíveskedjenek bekül­deni. — Budapesten, 187 7. junius 25. Megbí­zásból. A pesti lovai-egylet titkársága Árverési hirdetmény ! 15 darab magyar királyi államimén, 14-ik évü­ket elérve, de azért tenyésztésre, — leginkább kisebb tenyésztőknél, még igen használhatók — az alább jelzett helyeken és időkben, nyilvános árverés utján, azonnali készpénz fizetés mellett eladatnak, és pedig: Székesfehérvárott 187 7. évi julius hó 14-én d. e. 10 órakor a nagy vásártéren, kilencz db ; (1 angol, 4 arabs, 1 norfolki, 1 normann, és 2 valódi arabs fajú). Győrött folyó 1877. évi julius hó 23-án d. e. 10 órakor a vásártéren három db (fajra 1 an­gol, 1 arabs s 1 lippizáni) és végül: Nagy Tapolcsányban folyó 1877. julius 12-én 3, három darab (hasonló fajú az előbb jelzet­tekkel.) Kelt Székesfehérvár 1877. évi julius hó 3-án. M. k. méntelep parancsnokság. Eladó­6 dirab 4 éves nyerges paripa, mind nyájan Alligator (ennek apja Dan. O'Rourke anyja Coun­tess of Thebe) és ménesbeli kanczák után nevel­tettek. Megtekinthetők Körös-Ladányban, 1 mfld­nyire a mezőbevényi vasúti állomástól. üvegházba, hol szabadabban beszélgethettek, nem levén oly sok kémlő szemnek kitéve. Lay ton Grácia meg volt győződve, szüleivel együtt, hogy Luxmoore Iiarold még eltávoztuk előtt nyilatkozni fog. Az öreg Layton arcza su­gárzott с gondolatra. De hát mit is kívánhatott volna leányának jobbat, mint gazdag, derék fér­jet, ki előkelő család ivadéka s kit leánya is : szeret. — Még két nap — s kegyetek már elutaznak — soh ijtott föl Harold. Gracia lesütötte szemét s nem válaszolt. Erezte hogy e pár nap alatt sorsa fölött lesz döntve. — Jól tudom, hogy ősi lakom nem versenyez­het kényelem tekintetében a laxtoni kastély ké­nyelmével, — folytatá az ifjú, — de mindazál­tal is azt hiszem, hogy jól töltötte kegyet az időt hajlékomban. — Oh, felségesen, mindnyájan igen jól mulattunk s nagyon hálátlanok lennénk, ha szives vendéglátása iránt elismeréssel nem lennénk. De hogy mond­hatja ön azt, hogy ősi báza nem kényelmes ? És a mellett mennyi élvezetet nyújtott ön nekünk, a többi közt versenyre szánt csikóinak megmutoga­tása által. Most láttam először, mily nehéz lehet egy-egy fiatal ló bizalmát megnyerni . . . — Ép oly nehéz, mint egy leány kegyét meg­nyerni. Oh mondja csak, Gracia, sikerült-e nekem az ön kegyét megnyerni ? A leány elpirult, kissé hebegett s aztán lassú hangon kérdezte : — Mi az, mit ön tőlem kivánna ? — Azt kegyed jól tudja Gracia. Akarja-e fér­jül azt a férfit, ki kegyedet a folyamból kihúzta ? A hölgy egy perezig fölnézett az ifjúra s sze­mével igent jelzett. Nem állott ellent, mikor őt Harold magához szorította, de mosolyogva su­sogta : — Nem akarta ön ezt elébb nekem elhinni — Csak visszatartottam indulataimat, kedvesem — viszonzá Harold, a mint karjai közé szoritá és megcsókolta. — De most Ígérje meg ám, hogy Liddington úrnője lesz ! — ígérem, — viszonzá a hölgy, sőt azt is bevallom, Harold, hogy már rég ünnepélyes fo­gadást tettem, soha más férfinak szerelmi vallo­mására nem hallgatni, csak az önére, ha azt va­laha fülembe fogja súgni. — Es kétkedhetett kegyed e tekintetben? — Hm ! Anna nővérem azt hallotta, hogy ön nagyon szerette Mrs Richeton-t. — Alaptalan mendemonda, Gracia, —- szólt az ifju. — Egy szó igaz sincs a dologban. Bűnös­nek érzem magamat, hogy egy évvel ezelőtt na­gyon udvaroltam neki, de az már régen volt, még mielőtt kegyedet ismertem volna. — Nem hiszi ezt nekem ? -— Bizom önben teljes lelkemből. De talán jó lenne már visszatérnünk Harold. — Várjon kegyed még e$y perezig. Holnap atyjával fogok beszélni, hogy rendbe hozzuk az ügyet. Remélem nem lesz kifogása ellenem mint veje ellen. — Oh, ön nem is képzeli azt, hogy atyám mennyire szereti önt. Hiúvá tenném önt uram, ha elmondanám, mily véleménynyel van ön és Lid­dington iránt. Boldogabban senki sem tölté itt az időt, mint én ; de utánam mindjárt atyám kö­vetkezik. Ép e perezben egy csendes tréfás dal iité meg fülöket. A szerelmes pár erre fölkaczagott, a mint a daloló im feléjök közeledett. — A vendégek egy része már menni akar, — szólt, — de nem akartak búcsúzatlanul a házi gazdától távozni. Menjen föl tehát Harold, bó­kolja el innen őket, mert különben még csak szi­varra sem gyújthatunk. Majd vigyázok én addig Grácia kisasszonyra, Úgyis az egyik küldetésem, hogy megnézzem, nem kúszott-e föl valamelyik eactusra. Harold egy pillanatig habozott s aztán igy szólt : — Jól van tehát, Jim ! — s azzal távozni készülő szomszédaihoz sietett, hogy szerencsés utat kivánjon nekik. — Képzelem, mennyire örül kegyed, hogy en­gem lát ! — szólt Jim. — No de addig, mig Harold visszatér majd igyekszem elűzni az unalmas per­czeket. — Haroldnak mondani valója volt nekem s azért vonultunk ide, — szólt a hölgy lángoló arezczal — s ez engem nagyon boldoggá tett. íme most tudja, hogy állunk ! Csak arra kérem, még egy kis ideig hallgasson. — Fogadja szivesen jó kivánataimat. Annyit mondhatok, Grácia, hogy jobb férjet, mint Harold, az egész világon s:m kaphatna. Legyen egyszers­mind meggyőződve, hogy mindaddig néma leszek, mig a titok közhírré nem lesz téve. Grácia szí­vélyesen szoritá meg a gratuláló Jim kezét. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents