Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-17 / 3. szám

20 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 17. 1877. hozzám érkezett azon előterjesztéséért, melyben Békésmegye lótenyésztéséneK bajairól értekezvén, részletes javaslatai által ezen bajok orvoslás it e'őmozditani törekszik. Azon ügybuzgó érdekeltség és komoly törekvés, inely a gazdasígi egyletnek említett előterjesztését jellemzi, minden kétséget eleve kizárva biztosit engem arról, hogy a békésmegyei gazdasági egylet hivatásának mag is'atára emelkedett, midőn a megyei lótenyésztés szükségletcinek szakértelemből merített megállapítása után legnagyobb rés/.t alapos javaslatait előterjeszteni szives volt. Ezen előterjesztésével a gazdasági egyesület oly térre lépett, melyen annál nagyobb örömmel üdvözlöm, miután annak elfoglalására a ministerium az egyesületet már 8 év előtt, mindjárt az álladalmi lótenyészlntezétek átvétele alkalmával felhívta. A földmivelésügyi ministerium ugyanis már akkor belitta, hogy az országos lótenyésztés terén csak azon esetben működhetik kellő sikerrel, ha elfogultságtól és egyoldalúságtól mentten, nem csupán a központban uralkodó nézetekre fekteti intézkedéseit, hanem magának a tenyésztő közönségnek ád alkalmat érdekeinek közvetlen képviselésére. Ez okból hivta fel m'r akkor az összes megyei gazdasági egyesületeket arra, hogy kebelükből szabad választás utján minden megyére nézve külön lótenyész-bizottmányt alakítsanak, melyeknek feladata lett volna: a megye specziális lótenyésztési érdekeit minden irányban lehetőleg érvényre juttatni, a józan és észszerű tenyésztési elveket a tenyésztő közönség körében terjeszteni, a kormánynak ezen közönség óhajairól alapos tájékozást nyújtani ; az álladalmi méntelcpek igazgatóságának jelentékenyebb szakmiiveleteinél u. m. a ménlétszám osztályozásánál, a fed ztetési állomások alakításánál, az egyes állomásokra rendelendő mének kijelölésénél Írásbeli javaslatok c's személyes részvétel által közreműködni; egyszóval a helyi viszonyok alapos ösmerete folytán illetékes befolyását a lótenyésztés tevén lehetőleg érvényesíteni. Ezen lótenyész-bizottm iuyt felhívásom folytán annak idejében az egyesület is megalakítván, a ministerium mindeddig annak javaslatait vette alapul a békésmegyei lótenyésztést érintő intézkedéseinél ; s igy lia Békés megye területén a lótenyésztés erdekében tett intézkedéseimet bármily siker koronázta is, azért a megye lótenyésztési bizottmányának tartozom köszönettel, de ugyanazon bizottmány illetékes nézeteinek érvényesülését találja az egyesület azon intézkedéseimben is, melyek talán kellő eredményre nem vezettek. Kétséget nem szenved, hogy országos lót nyésztésünk csak akkor fog teljesen felvirágozni, h s minden egyes tenyésztési vidék azon anyagot neveli, melyet nevelnie helyi viszonyai megengednek s józanul nevelnie parancsolnak ; s kétségtelen, hogy ezen fdczélt kell, — mint az egyesület is azt becses javaslatában kiemeli — a méntelepek kezelésénél mindig szem előtt tartani az által, hogy minden vidékre lehetőleg oly fajtájú és alkatú állami mének küldessenek, melyek az ottani kanczaanyagra illenek, s melyek sarjainak sikeres kifejlődhetése a vidék égalja és talajviszonyai között biztosan várható. Nem tagadható azonban az sem, mit előterjesztésében az egyesület is hangsúlyoz, hogy a tenyésztők zöménél nincsen meg még a szakértelem azon foka, mely a községeket arra képesítené, miszerint az állami fedező mének közül épen a kanczaanyagjukhoz, fajta s alkat szerint leginkább illő példányokat óhajtsák; minélfogva igen gyakran oly mének küldését kívánják, sőt kötik ki, melyek a fedezendő anyaghoz nem a legjobban illenek. Hogy tehát a községek kívánságai a tenyésztés átalános érdekeivel lehetőleg összliangzásba hozathassanak, azon eljárás követtetett eddig, miszerint a községek kívánságait tartalmazó nyilatkozatok az állomások engedélyezése előtt ugy a mének számára, mint fajtájára és alkatára nézve véleményezés végett a megyei lötenyész-bizottmányhoz küldettek, melynek javaslata tekintetett rendesen mérvadónak minden állom is szervezésénél. Az Írásbeli uton engedélyezett fedeztetési állomásokra pedig megint c-ak a lótenyészbi/.ot mányok küldötteinek személves közbenjötté, cl jelöltettek ki a helyszínén az egyes mének, mely kijelölésnél többnyire az egyes községek képviselői is megjelenvén, az általuk nyilvánított kívánságok, előbb a jelenlevő lótenyé'zbizottmányi képviselők bírálata, sőt eseJeg eldöntése alá bocsájtatott, mielőtt a ininisteri biztos ez iránt véglegcsen határozott. Alig nevezhető tehát alaposnak az egyesület azon állitása, hogy a ménkiosztásnál eddig a községek részéről öntudatlan hajlam, a kiosztó közegek részéről pedig tájékoza'lanság folytán határozatlan találgatás döntött volna; mert hisz n a kiosztást végző közegek sorában mérvadó helyet foglaltak el a megyei lótenyész bizottm ínyok képviselői, kiktől jogosan várhatott a ministerium, megyéjük tenyésztése iránti teljes tájékozottságot. A békés megyei állomás ikra rendelendő mének kijelöléséhez is évről évre meghívatott az egyesület kebeléből alakított lótenyész-bizottinány, s elism ïrésro méltó ügybuzgósággal többnyire meg is jelentek képviselői a régebben Szt.-Miklóson, ujabban Mezőhegyesen tartott ménkiosztá-nál ; s ott az ö javaslataik vétettek első sorban figyelembe akkor, urdőn a Bekésmegye számára meglevő ménlétszámnak mikénti szétosztása az egyes fedeztetcsi állomásokra nézve megállapít atott. Ha tehát В íkésmegyeben eddigelé megtörtént talán az, hogy állomásokra, hová nagy mének illettek volna, apróbb alkatúak, s hova kisebbek lettek volna szükségesek, nehezebbek osztattak be, vagy hogy oly községbe, hol több mén igényeltetett kevesebb adatott, viszont oda, hol kevesebb is elég lett volna, több küldetett — e visszásságok lctesülésének okát alig lehetne első sorban az állam közegei elj rásának iránytal tnságára hárítani ; hanem egyúttal s talán főkép annak tu1 >j lonitani, hogy a lótenyésztési bizottmány vagy nem látta még egészen megjöttn -k az időt, hogy az egyes községek követelését egészen tekintet nélkül hagyja, vagy nem volt még minden községnek különleges tenyésztési viszonyai iránt oly mérvben tájékozva, mint tájékozva van jelenben az egyesület által foganatosított alapos szemle következtében. Áttérve már most a gazdasági egyesülel előterjesztésének lényegére, mindenek előtt kijelentem, miszerint nem ösineretlenek előttem mindazon bajok, melyeket az egyesület a békés megyei lótenyésztés kellő haladásának gátjául einlit. Jól tudom, hogy lótenyésztéssel foglalkozó népünk nagy részénél hiányzik a szükséges sz ikismerct, s hogy a fiatal, idétlen s hibás méncsikóknak cs méneknek szabad használat i a községekben s a közös ménesekben még az észszerű tenyésztőknek józan törekvéseit is gyakran megsemmisíti. Ösmerem és kiváló figyelmet fordítottam eddig is a bajok orvoslás ira, melyek nemcsak Békés megyében, hanem az egész országban akadályozzák a lótenyésztés kellő fejlődését; s ha mindedd'g még törvény utj in nem készültem a bajokat megszüntetni, az azért volt, mert azt kellett kívánnom, hogy közéletünk a mult tizedben történt átalakulásának természet szerinti izgalmasabb korszakában, népünk, inkább a saját vidéke lakta, s érdekei védelmére hivatottnak elismert környéki szakavatott értelmiség tanácsa, buzdítása és példája által ösztönöztessék anyagi érdekének egy kiváló ága fejlesztésére : mint sem hogy rögtön a törvény merev szavával szoriitassék, még be nem látott saját érdekének emelésére akkor, midőn még az áldást ígérő jótéteményt is könnyen bilincsnek lett volna tekinteni hajlandó; s mert azt reméltem, hogy az egyes törvényhatóságok a lótenyc'sz-bizott mányok által közvetített s nyolez év óta ismételt felhívásaim folytán egyelőre megyei statútumok utján fogják előkészíteni a talajt arra, hogy az országos lótenyésztés oltalmára majdan alkotandó törvény, kihirdetése után azonnal, szilárd gyökeret verhessen, — s nemcsak papíron maradjon, hanem az életben is megteremje óhajrtott gyümölcs it. E törvény megalkotása azonban most^már, midőn a közélet átalakulásának hullámai leesillapultak, midőn közigazgatási szervezetünk a törvény szellemének szaván ik érvényesítése iránt el gendö biztositekot nyújt, végre midőn népünk a korm inynak a lótenyésztés terén az érdekében tett áldozatok jótéteményét átlátni s gyümölcsét élvezni kezdi : — annyival is inkább elhalaszthatla n kötelességemmé vált, mivel a törvényhatóságuk, egy párnak kivételével, a kellő rendszabályok megalkotását, daczára gyakori f-lhivásaimnak, mindeddig elmulasztották. Miért is az az irányú törvényjavaslat elkészítését elrendelvén, azt annak idején, benyújtása előtt, véleményezés végett az egyesületnek is meg fogom küldeni ; s akkor lesz alkalmi az egyesületnek mindazon j ivaslatainak érvényesítésére, melyek jelen előterjesztésében nem spccialiter az állami méntelepek kezelésére von itkoznak. Nem tagadhatom, sőt őszinte köszönetem ismétlése mellett hangsu'yozom, mikép emiitett elhatározásom keresztülvitelére az egyesület tisztelt felterjesztéséből uj erőt merítettem, s kijelentem, hogy egyáltalában nincs szándékomban a törvény életbeléptetéséig is, a kellő intézkedésekkel várakozni s már közelebb is lényegesebb rendelkezéseket fogok ez irányban kibocsátani. Midöi tehát, szemben a rövidebb idő alatt életbe-lépendő törvénynyel, azon reményt és biztatást fejezem ki, miszerint országos lótenyésztésünk e törvény paizsa alatt a kívánt mérvben erősödhetik meg, — felkérem az egyesületet, hogy addig is, mig a hitóságokhoz bocsijtandó rendeleteim s később az alkotandó törvény a lótenyésztés érdekének kellő megóvását és fejlesztését sz ibályozzák, saját hatásköréből és körében is oda hatni szíveskedjék, hogy a megye területének tenyésztése lehitőleg azon alapos és helyes alakban vezettessék, melyet becses felterj sztésében alkalmazni ajánl, és alkalmaztatni jogosan kér, s melyhez én annyival szívesebben és nagyobb örömmel nyújtok alka'mat, mivel ezzel saját óhajtásaim megtestesülhetését segítem elő. S ha egyelőre mást nem vehetne is az egyesület foganatba, mintáz álladalmi méneknek helységenkint megfelelöleg történő kijelelését, már ez a tenyésztés érdekének .jelentékeny előnyére válnék, — nekem pedig megelégedésemre szolgálna, ha meggyőződhetem arról, mikép a békési lótenyésztési bizottmány, mely az állomások szervezése köriili munkálatok alól magát ugyan felmentetni kérte, az egyesület által azon hitre térítve, hogy a közügyet, kedvetlenséget szülő akadá'yok daczára is, támogatni és szolgálni kell — ez évben már ép oly szab itossággal jelelné ki működési területének állomásaira a méneket, mint azt Gömör, Borsod, Hajdu, Torontál, Somogy, Tolna, В iranya, Komárom, Csanád s már több megyék bizottmányai is évek óta tenni szokták. Végre köszönetemet fejezem ki az egyesület javaslatának azon emlckcztetésecrt, melylyel figyelmemet a Nonius ivadckoknál tipasztalt szembajokra hivja fel. É'tesitvén az egyesületet arról, mikép az érintett hiba a törzsben ugyan nein észleltetett, az egyesület által tett tapasztalat még is azon következtetésre ad alapot, hogy valószínűleg egy törzsmén után származott mének lehetnek azok, melyeknek sarjainál a baj kifejlődött ; miníl fogva igen kérem az egyesületet, legyen szives velem a községek neveit tudatni, hol a hibás csikók találtattak, hogy nyomát kerestethessem ennek folytán az épen kifejezett gyanúnak, és esetleg jókor elejét vehessem azon veszélynek, mely történetesen nagyobb mérvet is ölthetno az országos lótenyésztés hátrányára. Tréfort, s. k. Az álladalmi méntelepek létszámának kiegészítésére vásárolt ménekről lapunk mult évi utolsóelőtti számában foglalt közleményünkre több ol-