Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-06-13 / 24. szám

182 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPR

I

LI

S 25. 1877. mely azonban kellőleg nem sikerült nagy sajnálatunkra ; mert bár 4 nyul lett az eredmény, de köztök csak egy erős nyul, s ez is már akkor kelt, midőn a kocsin lévők a zord idő miatt haza felé robogtak. Az itteni agarászat 4 napon egy TÓkát s 19 nyulat eredményezett. Novemberben alig töltöttem itthon pár napot a tapeik nagy örömére, de agaraim bánatára, melyek nem örömest pihentek babérjaikon e legszebb agarász hónapban"; vagy háromszor voltam kinn, az eredmény kielégítő vit. E hónapban meglátogattam Abaujban Csorna István s József barátaimat, előbbi kedves pajtásom szép revierjében s jó kutyáival párszor szép eredménynyel agarásztunk, bár a talaj rendkívül roszasága roppantul megviselte szegény agarak lábait, — miod ennek daczára — в bár a nyulak többnyire rendkívül távolról beitek, nem csak hosszú futásuk s szép forgatásokban gyönyörködhettünk, de a fogásban sem volt hiány. Deczemberben hazatérve, a száraz völgyről, hol huzamosabb ideig vadászgattam, a lágy talaj miatt gyakran gátolva valék az agarászatban, ba azonban a körülmény engedte, mindig nyeregben valék. Nyul volt most is bőven, a talaj kiszikkadván — gyönyörű futamokkal örvendeztettek meg jó kutyáim — bár a nyulak erősek voltak. Alig vártam a fagyot félve az esőtől, bár az agarász példabeszéd azt tartja, hogy : »András napkor meg az után — Fut az agár a nyul után — Fut az agár — de nem éri, csak kiséri!« De én ezt dicsekvés nélkül mondhatom nem tapasztaltam ez idényben, mert nemcsak a jó helyeken, de a hegyesebb tájakon is, ha csak igen közel erdőt nem ért a nyul, rendesen nyeregre került. Sok váratlan fogással leptek meg agaraim öszszel a kukoriczába n. Később erdőn, sőt szőlő között is fogtak el nyulat, persze leginkább olyat, melyet már a mezőségen jól megszabdaltab, de volt köztök olyan is, mely még a mezőn az erdő közeiléte folytán — csak alig éretett be. Egy rókát is pillantottam meg — egy tarlón — de igen rosz gödrös helyen. Két kutyával voltam kint, az egyik meg is pillantá — de mivel ö a rókával még ismeretlen volt, alig szaladt meg — hihetőleg valami szelid állatnak gondolván, — a másik pedig nem vette szemre, s a róka daczára sebes vágtatásomnak egy dombon átkapva — a nélkül, hogy bemutathattam volna eltűnt. Januárban is találtunk még nyulat, csak hogy több izben oly rosz helyeken, hogy sokszor nem birok lemondani, — remélve agarász barátaim kegyes elnézését. Ez idényben 3 agaram futott, kettőt egy agaraiból kifogyott agarász pajtásnak ajándékoztam, mindkettő magam nevelése volt s örömmel hallom, hogy jól viselték magukat. A megmaradtakból, kettő fekete, egyik tavaszszal mult 3éves, szép erős kan, igen kitartó s elég sebes, de kapása — daczára hogy a rókával könnyen elbánt — nem eléggé szerencsés ; a másik ennek testvére most 3éves szuka, sokkal vékonyabb, nem oly formás, igen sebes s eléggé kitartó jó kapással, mindkettőnek apja a Recsky-féle hires Badár, mely Szabolcsban egyik legjobb korabeli agárnak tartatott a maga idejében. Hozzám már összetörve került, de az első évben még pár nyúlra gyönyörűen futott. A 3-dik agaram egy szép finom sárga szuka, egy az agarászattal felhagyott jó barátom ajándoka, állítólag a B. Podmaniczky agarai fajából való, igen sebes, egy évvel megelőzőleg azonban kissé gyenge volt. Most már meg. erősödött, hegynek kifelé még alig láttam agarat, mely a nyúlhoz oly könnyen felhasson, emellett kapása bámulatos, a mi pedig nálunk roppant nagy előny. Ez is most mult 3éves, s igy mind azon korban vannak, amelyben tőlük még sok szép sikert remélhetek, s hiszem a jövő idényben — ha csak baj nem éri őket — segítségre nem fognak szorulni. Most már nincs egyéb hátra, mint hogy az agarászatok eredményét számokkal is kimutassam. A lefolyt idényben ide értve az ifjú agarászok néhány korai agarászatát is, oly agarászat, melyben az én agaraim egyedül vagy más agarak társaságában szerepeltek, volt 42 napon. Ebből 6 agarászat eredménytelen volt, kétszer a délutáni agarászat folytán, négyszer az erdő rendkívül közelsége miatt volt az agarászat eredménytelen, de nyulat — legalább egyet mindig ugrattunk. Más agarak társaságában futottak kutyáim 9-szer csupán saját agaraim 33-szor. Ez agarászatok eredményeztek összesen 102 nyulat és 1 rókát, s ezenkívül mint itteni agarász társaimtól értesültem, az ő agarászatuk is még ezen felül mintegy 40 darab nyulat eredményezett. A fentebbi eredményből a társak agarai fogtak 13 nyulat, az enyémek 89 nyulat és egy rókát. Agarászataimban részt vett összesen 22 ur lovas, kocsin kisérték az agarászatot összesen 15-en, hölgyek és urak vegyesen. Végre idejegyzem naplómból az agarászat napbemutatni sem birtuk, főleg a hidegek alkalmával ; J

ait 8 eredményét, csak is a gödrös meredek déli oldalokon tanyáz-1 Augusztusban a fiatal agarászok 7 napon — tak, de oly közel az erdőhöz, hogy mivel messzi- d

e tulajdonképen csak 5 agarászaton fogattak 7 röl is keltek, még alig iramodott meg az agar, midőn ők már biztos helyen voltak. A bárkai revierben azonban volt néhány szép s eredményes agarászat, nyúlban sem volt itt még most sem hiány. Utolsó agarászatunk Fáy Victor barátom társaságában január 30-dikán volt ; bár a meredekebb déli oldalakon kerestünk, 4 hajtás s 3 fogással végeztük kedves mulatságunkat. A nyulak igen távolról keltek, de szerencsére egynek kivételével oly helyen — hol legalább ha hegyes is — de jó darab tér volt a futásra. S bár az első nyúlon, a talaj fagyos lévén, agaraink többnyire megsérültek, még is 3 szép fogással örvendeztettek meg bennünket. Egy rókát is láttunk a szemközti meredek hegyoldalon, egy tanya felett. Ep az erdő felé lovagiánk, hogy megkerülve a fogást biztosítsuk, midőn a tanyán lévő kutyák véletlenül a rókát észrevéve űzőbe vették, s nagy sajnálatunkra elriaszták a nélkül, hogy a roppant távolság miatt bemutathattuk volna agarainknak. Hazatérve az ebédnél még egyszer felemlitök barátommal nemcsak e nap, de az egész idény nevezetesebb eseményeit, s azon óhajtással váltunk meg egymástól, bárcsak a jövő idényben is ily szép eredményre, annyi érdekes sport-napokhoz segítene szent Hubert kegyelme ! Leírásom hosszura nyúlván, nem akarok szives olvasóim türelmével visszaélni, s igy azon szándékomról, hogy egyes érdekesebb agarászataim lefolyását naplómból itt is leirjam, — lemondok ; de egyről, hogy agaraimat pár szóval ne ismertessem nyulat. Az én kétszeri kinlétemkor 8. Szeptember 3-án 3 db. October 28-án 6 db. » 4-én 2 > » 30 án 4 V » 7-én 1 » November 1-én 6 » » 8-án 3 » » 12-én 1 » » 19-én 3 » » 14-én 3 » » 21-én 7 » » 13-án 1 » » 29-én 3 » » 14-én 4 » Oktober 3-án 3 » » 24-én 1 » » 5-én 3 » » 27-én 3 » » 8-án 1 » 18 77. január 2-án 2 » » 10-én 4 » » 15-én 2 » » 12-én 2 » » 20-án 1 » » 17-én 4 > » 22-én 4 » » 22-én 4 » » 30-án 3 » » 27-én 3. 1 róka Összesen 102 nyul és 1 róka. Balogvölgy, február 10. 1877.*) Balogvölgyi. Felvidéki vadászlevelek. V. Dobsina, május 12-én 1877. Tisztelt szerkesztő ur ! Az erdei szalonka-húzásnak vége van, s a fajdkak as-vadászat is muló félben lévén, illő, hogy *) Tárgyhalmaz miatt megkésett. Szerk. e vadászatok eredményéről tisztelt szerkesztő urat értesítsem. Időjárásunk e tavaszszal normális volt, az az meleg és hideg napok, szélvész, hó, fagy megjelentek, hol sorjával, hol soron kivül, mint már az nálunk ugy szokott a normája lenni ! Langyos január s február után beállott a mártiusi csikorgós hideg s tartott azon hó 16-ig, reggelenként — 5 egész — 12 fagypont alatti fokokkal s dermesztő szélvészekkel, részben meg erős havazásokkal. Martius 17-én megváltozott az idő, délnyugoti légáram enyhe napokat, 23-án erős villámlással, hozván magával. A hosszuesőr martius 22-én itt volt s lövetett első példánya. Április eleje még tűrhető, dc már élesebb legü napokkal köszöntött be; 13-a óta ellenben folyó hó 6-áig oly rut időjárás uralkodott, hideg szél, hó, fagy, — april 16-án, 17-én, 21-én, 22-én sőt, május 5-én, 6-án hegy és völgy hóval takartan — hogy már ez tán meg sem normalisnak mondható ! A bükkösök, mogyorósok april elején erősen fakadni indultak s zöldes szinleheletet kaptak, de unég máig sem baladtak igen tovább. A fecskék april 9-én jelentek meg, azután eltűntek, april 24-én ismét mutatkoztak, hogy néhány nap múlva újra távozzanak, s csak 6 nap óta látszanak teljesen letelepedve lenni. Első kakukszót april 24-én hallottam. Az erdei szalonka mennyiségét tekintve, vidékünkön köszépszerü volt az idény. Nálam löv • tett esti húzáson 12 darab, az első martius 22én, az utolsó április 22-én, mely számból saját lövésemre 4 db. sett. Láttam húzáson mindössze 36 dbot, az utolsót april 29-én. Gf Andrásy Manó ur oláhpataki föerdésze harmadmagával 30 s néhány dbot lőtt s szállított Budapestre méltóságos urának konyhájára. Ezen szomszédságomban a snepfhuzás oly szép volt, hogy esténként egy egy helyről néha 20 — 25 huzó szalonkát láttak. Két estén magam is számláltam az onnan hozzám felhangzott puskalövéseket s egy izben 18-at, máskor pláne 24-et hallottam. A fajdvadászatot nálam az időjárás mostohasága rontotta, néhányszor kint voltak a vadászok, de majd megvette őket az ur isten hidege, s mig lanyhább napok nem állanak be, ki nem mennek többé ! Idáig lövetett egy siketfajd, melyet a városi mérnök ejtett el ; nyirfajd lelövetése nem jutott tudomásomra, de az igen is, hogy mind siketfajdot, mind nyirfajdot több izben ügyetlenségből elrezzentettek és elhibáztak. A herczeg Koburg-féle pagonyokban — mint mindig — ugy most is igen szép volt az idény a nagy kakas menyiséget tekintve. Vadásztak itt idősb Ágost herczeg és Fülöp herczeg ő kir. fenségeik. Az első pusztamezei pagonyában 2 db siketfajdot, az utóbbi a murányi pagonyokban 10 db siketfajdot, 2 db nyirfajdot s néhány erdei szalonkát lőtt. April vége felé eső egyik napon a sumjaczi favágók egy anyamedvét riasztottak ki ideiglenes vaczkából. A medve két kis bocsát hátán vitte magával, melyekből egyet a fagalyak lesúrolván hátáról, ez a közelgő emberek elöl egy fenyőre felszökött, az anyamedve meg másik bocsát s saját bőrét szeiencsésen megmentette. Az emberek a felgalyazott medvecskét strázsálták, mig a faluból egy z»ákra tettek szezt, melyet a fa alá tartván, a kis talpast szerencsésen le- és berázták s fogva vitték a herczegi vöröskövi erdészhez. Fülöp herczeg e kis bocsot most magával vitte Budapestre. Furcsa egy alak az ily 3 hónapos bocs, feje oly nagy már, hogy élőiről nézve csak egy borzas háromszöget látni, mert kis testét a nagy fej egészen maskirozza. Az erdei szalonkáról pengetett hosszas leveleimet egy igen szép visszaemlékezéssel rekesztem be, melyet egy öreg ur beszélt, ki bár 30 év óta puskát nem vett kezébe, de előadása rendkívül kedves és érdekes. »Mint fiatal erdészeti mérnök a húsvéti ünnepeket főerdész bátyámnál töltöttem, már előre örülve a kedves szalonkavadászatnak. De fájdadalon korán jöttem. Oculi, Lätare, Judica elmúlt